Pedagógusok Lapja, 1984 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-15 / 1-2. szám
Velünk voltak, velünk maradnak Egyszerre hárman is útra váltak közülünk: betelt az idő, nyugalomba vonultak. Nehéz lesz megszokni, hogy nem üdvözölhetjük őket reggel, és nem köszönhetünk el tőlük munkánk végeztével. Mindegyikük hosszú éveken át itt volt, együtt lélegzett velünk — a szakszervezeti mozgalmunk irányító tornyában, mégpedig nemcsak beosztásuk szerint, hanem szívük ritmusára. Nem afféle kötelező, az ilyenkor szokásos ünnepség volt tehát az a központunkban megtartott megyei titkári találkozó, amelyen mindhárman átvehették sok egyéb állami, mozgalmi és társadalmi kitüntetésük mellé: a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Ez illeti meg mindazokat, akik életük java részét — önmagunkat fáklyaként égetve — a fölnövő nemzedékek oktatásával-nevelésével töltötték. És méltán kapják meg a hűséges szolgálat fénylő bizonyítékát azok is, akik az iskolai munka után vagy helyett különféle állami és mozgalmi posztokon buzgólkodtak — pályájuk hosszabb szakaszán — az oktatásügy fejlesztése érdekében. S ha valakikre ráillik a legnemesebb értelemben felfogott „szolgálat”, akkor ők hárman ugyancsak büszkén viselhetik ezt a kitüntetést. Hadd szóljunk néhány mondattal bővebben is róluk! sokszor pusztulással fenyegette, de édesanyjával együtt a keszthelyi fiatal lány mégiscsak megmenekült, és legyűrhetetlen erővel kezdte meg az országgal együtt az új életet. Több helyütt dolgozott, hosszabb ideig a Magyar Rádió levelezőjeként, és közben kitűnő eredménnyel megszerezte a jogi doktorátust. Saját kérésére lett 1958-ban szakszervezetünk központjának egyik munkatársa, munkajogi szakértje. A jog — ezt mindenki tanúsíthatja, aki csak kapcsolatba került vele — nem száraz, rideg paragrafusoknak gyűjteménye számára, hanem az élet szabályozó rendje, amelyet emberséggel, hozzáértéssel, rugalmasan és türelemmel kell éltetni azokért, akik érdekében a rendeletek, szabályok születtek. Ezek létrehozásában a legkülönfélébb fórumokon maga is közreműködött. Munkásságának egyik jelentős fegyverténye, amire joggal lehet büszke, a pedagógus-lakásügyek gondozása. Nagy szerepe van abban, hogy állami kölcsönnel 1958-tól kezdve mintegy húszezer falusi és kisvárosi pedagógus építhetett családi otthont. Kedves mosolya és biztos érvelése egyszerre ragad meg mindenkit, hisz szűken vett feladatait széleskörű műveltség fogja mindig egybe és avatja éltető cselekedetté. Szőke Andor maradt utoljára hármuk közül. Indokolt szerénységből. Róla írva — magunkról, a Pedagógusok Lapjáról is óhatatlanul beszélni kell. Hiszen 1974 januárjától a múlt év szeptemberéig, amikor nyugdíjazása előtti szabadságát megkezdte, ő volt lapunk főszerkesztője. Mit jelentett jelenléte, munkássága szakszervezeti sajtóorgánumunk életében? Erről az évről évre növekvő olvasótábor mellett az is bizonyság, hogy milyen nagy mértékben gyarapodott az elmúlt évtized során a hozzánk beküldött cikkek száma. Mindebben jelentős szerepe van Szőke Andor egyéniségének, a humán ismeretektől a technikáig terjedő műveltségének, lelkiismeretes, áldozatkész, szervező, ötletadó, kéziratgondozó munkásságának és annak a tapintatos s ugyanakkor vitakész humánumnak, amelyet énje legjellemzőbb jegyeként ismert föl és tisztelt mindenki, aki egyszer is találkozott vele. Pályájának ismeretében bizton állíthatjuk, hogy mindig, mindenkor pedagógus mivolta határozta meg magatartását. A budai tanítóképzőt kitűnően elvégezve és további magasabb fokú képesítést szerezve, sok iskolát megjárt, vezetett, amíg 1969-ben eljutott a pedagógus-szakszervezet központjába, ahol hamarosan a szervezési és köznevelési osztály vezetője, majd lapunk főszerkesztője lett. Amikor most, január 4-én, hatvanadik születésnapja alkalmából bensőséges ünnepség keretében átadta neki dr. Voksán József főtitkár az Elnöki Tanács kitüntetését, a Munka Érdemrend arany fokozatát, és utána a szerkesztőségünk köszöntötte őt, azt mondta — a meghatódottságtól könnyekkel küszködve —, hogy neki folyvást szerencséje volt: mindig olyan helyre és olyan munkatársak közé került, ahol és akik közt szárnyakat kapott. Hadd mondjunk ellent neki: ő volt az, aki mindenütt, ahol csak megfordult, szárnyakat tudott adni. Meggyőződésének erejével, szenvedélyes igazságkeresésével és mégoly heves vitában is megnyilvánuló emberségével. * Velünk voltak, velünk vannak — szól e szívből jövő írásunk címe. Hogy ez mennyire igaz, azt nemcsak az elhangzottak bizonyítják, hanem lapunk e száma is, amelyikben mindegyikük megszólal. Remélhetően, ígéretként is, hogy ezután is velünk lesznek. Szükségünk van rájuk! (fényi) Pethő Géza közülük a korelnök. A nyugdíjkorhatár elérése után még három esztendőt itt maradt a posztján, mert úgy kívánta a munka. Neve olvastán szerte az országban sokan idézik föl magukban arcát, szavát, tanítását. Tisztelgő túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szakszervezeti érdekvédelem valóságos apostolaként járta a főváros és a vidék iskoláit, előadásokat tartva a pedagŐi®Ök§Y.1 5F(Téklő bérkérdésekről, az életkörülményeket illető rendelkezésekről. Se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak, amikor a mozgalmi tisztségviselőkkel értekezett, és nagyteljesítményű rádióadóként sugározta azokat a tudnivalókat, amelyeket — a jogokról és kötelességekről — tovább kell adni, le egészen a legkisebb iskolákig. Ebből a nagyon hatékony propagandából természetesen az írott szó sem hiányzott, hisz rendre jelentek meg hosszabb-rövidebb cikkei, glosszái a pedagógiai lapokban. S ha tovább soroljuk munkásságának tényeit, ott találni köztük a bérrendezések és egyéb rendeletek előkészítésében való részvételét. Meg azt is, hogy máig aktív tagja szűkebb lakóhelye, a XVI. kerülettanácsa végrehajtó bizottságának, és kitüntetéssel elismert munkatársa a fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Hosszú utat járt meg, amíg a pápai tanítóképzőben megszerzett diplomával, folytonosan képezve önmagát — számos iskolán, háborún, hadifogságon, vidéki munkán át — 1956-ban bekerült szakszervezetünk központjába, ahol végül is a munkaügyi és szociális osztály vezetőjeként tevékenykedett, mindig, minden helyzetben az oktatási dolgozók érdekvédelmének elkötelezett harcosaként. Amit vetett, az sok-sok kolléga mindennapi életében érik terméssé. sír. Simon Zsuzsa is a munkaügyi osztályról távozott. Úgy szoktuk emlegetni, hogy szakszervezetünk jogásza. De milyen száraznak ható ez a megjelölés, ha rá és munkásságára gondolunk. A bőség zavarával küzd az ember, ha róla akar szólni, s életét és tevékenységét pár szóval méltatni szeretné. Milyen iszonyúan nehéz volt az indulása. A második világháború 2 Pedagógusok lapja A munkavédelem fontossága Az oktatás fejlesztésére vonatkozó párt-, állami és szakszervezeti határozatok, valamint a végrehajtásukra kiadott jogszabályok nyomatékosan hangsúlyozzák az oktatás-nevelés -képzés tárgyi-környezeti tényezőinek a döntő szerepét. E tényezők között találjuk a kellő világítást, a megfelelő fűtést és szellőzést éppen úgy, mint a mozgást lehetővé tevő tágas alapterületet, vagy a berendezéseket, amelyeket összefoglalóan munkafeltételekként nevezhetünk meg. E feltételek helyzetének értékelésével, tervszerű fejlesztésével az oktató intézményekben a munkavédelem keretében kell foglalkozni. Vitathatatlan, hogy mind a tanulók, mind a dolgozók munkafeltételeinek a megjavításához több pénzre, jelentősebb és gyorsabb ütemű beruházásokra, felújítási hitelekre, nagyobb beszerzési keretekre van szükség. E téren nem nagy reményeket táplálhatunk a most kezdődött évben sem. Ezért is fontos az a testületi munka, amelyet a különböző szakszervezeti szerveink a munkavédelmi célok elérése érdekében végeznek. Szakszervezetünk testületeinek következetes munkáját bizonyítja, hogy időszakonként egy-egy fontos munkaterületet áttekintve értékelik a helyzetet, az elemzés alapján feladatokat fogalmaznak meg az érintett állami szervekkel közösen. A munkakörülmények javítása ugyanis munkáltatói, illetve a tanulók vonatkozásában iskolafenntartói kötelesség. A munkavédelem a szakszervezeti mozgalom hagyományos érdekképviseleti tevékenységeinek egyike, s mint ilyen, a pedagógus-szakszervezet munkájának is nélkülözhetetlen, szerves része. Az iskolai munkavédelem helyzete szorosan kapcsolatban áll az oktató-nevelő munkával, hiszen befolyásolja annak hatékonyságát, eredményességét, végső soron kihat az oktatási intézmény egész tevékenységére. Épp ezért örvendetes, hogy megyei bizottságaink — a társadalmi munkavédelmi felügyelők helyszíni ellenőrzései alapján — az 1983184- es tanév második felében megtartandó megyebizottsági üléseken behatóan kívánnak foglalkozni a munkavédelemmel. Baranya megyei bizottságunk a májusi, Nógrád megyei bizottságunk a júniusi ülésén a munkavédelmi felügyelők tapasztalatait fogja elemezni. Somogy megyében márciusban, Békésben áprilisban vizsgálják meg az oktatási intézmények munkavédelmi helyzetét, valamint megvitatják a munkavédelmi vizsgáztatások tapasztalatait. Győr-Sopronban a februári, Komárom megyében a márciusi ülés napirendjére tűzték a dolgozók üzemi és a tanulók iskolai baleseteinek alakulását az 1983-as naptári évben. A dolgozók védő- és munkaruhaellátásának helyzetét Heves és Vas megyében február hónapban tekintik át. Budapesti bizottságunk márciusban kap tájékoztatást a főváros oktatási intézményeinek munkavédelmi helyzetéről. Ezek a jelentések és értékelések azért jelentősek, mert az illetékes járások, városok, kerületek, intézményi munkavédelmi felügyelők véleményét, tapasztalatait is magukban foglalják, ennek következtében gyorsabb intézkedések várhatók. Az anyagi erők szabadabb átcsoportosításával, jobb szervezéssel, a megtakarítások felhasználásával sok helyi probléma megoldható. Az értékelésekre helyes azokat a társszerveket is bevonni, amelyek azonos vagy hasonló feladatokkal foglalkoznak. Gondolok a KÖJÁL-ok iskolaegészségügyi szakorvosaira, a baleseti helyzet elemzésénél az Állami Biztosító szakemberére, de mindenekelőtt az illetékes megyei tanács művelődési osztályára. Helyesen jártak el azok a megyei bizottságok, amelyek az említett témákat is napirendjükre tűzték. Csak azt javasolhatjuk, hogy ezt a gyakorlatot folytatni és általánosabbá kell tenni. (jk.) Hogyan gazdálkodunk? Költségvetés Miskolcon Miskolcon 6200 tagja van a szakszervezetnek, ám ez csak 95,4 százaléka az összlétszámnak. Sajnos, kétszáznegyvenen távol maradnak a szakszervezetünktől. A nyugdíjas tagok száma eléri a nyolcszázat. A gazdasági ügyek intézése, a 136 munkahelyi, intézményi bizottsággal való közvetlen kapcsolat tartása Homola Jenő városi gazdasági felelős dolga, aki már több évtizede intézi pontosan a gazdasági ügyeket. Az évi 2,7 millió forint tagdíjbevételt jól egészíti ki az Eötvösalapi felajánlást fizetőktől származó bevétel 75 százaléka, amellyel a városi bizottság rendelkezik. Tervezik az alaptagok számának a növelését is, mert a 40 százalékos arányt nem tartják kielégítőnek. Szociális célokra több mint 1 millió 100 ezer forintot fordítanak. A segélyekre eső összeg aránya magasnak mondható, 18 százalék, de az igények ezt indokolják Az üdültetés növelése, a SZOT- jegyek számának kiegészítése az ez évi költségvetésünkben is jelentős összeget kíván. Hajdúszoboszlón és Alsóbélatelepen rendelkeznek saját üdülővel, de ezek fenntartása és üzemeltetése többet emészt fel, mint a korábbi években. Balatonlellén IBUSZ- szobákat is bérelnek. Gondolnak arra is, hogy szociálpolitikai programjuknak megfelelően a SZOT- és a saját szervezésű üdülőjegyekhez is adnak hozzájárulást a rászorulóknak. A nyugdíjas kollégáinkat nemcsak a pedagógusnap alkalmával köszöntik, rendszeresen felkeresik például a szociális otthonokban lévőket is, apró figyelmességekkel színezve a látogatást. Rendre köszöntik az arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomás kollégákat. Rendkívül gazdag a kulturális programjuk. A másutt is megtalálható nőnapi, pedagógusnapi köszöntéseken kívül a költségvetésben a gyermekeknek szóló Télapó-rendezvényekre, színház-, filmmúzeum-, hangversenybérletekre találunk előirányzatot. Hozzájárulnak a budapesti tavaszi fesztiválon résztvevők költségeihez, valamint a KISZ-bizottság által szervezendő „alkotó ifjúság” pályázat díjaihoz, a Debrecenben rendezendő képzőművészeti kiállítás tárlatcseréjéhez. Rendszeresen előfizetnek lapokra, folyóiratokra, kiadványokra. Sportprogramjuk keretében a sportkör természetjáró és kosárlabda szakosztályát, valamint az oktatási intézmények között folyó sportversenyeket támogatják. Sok segítséget nyújt a tagság érdekvédelmi, érdekképviseleti problémáinak a megoldásához önálló jogsegélyszolgálatuk. Rendszeres szervezeti életük is az átlagon felüli anyagi eszközök felhasználását igényli. Forgóalapjuk mindössze 170 000 Ft, ami azt bizonyítja, hogy feleslegesen nem halmozzák fel anyagi eszközeiket. Költségvetésük tervszámairól tájékoztatják a tagságot, gazdasági terveik elfogadásáról a bizalmi testületi ülés dönt. Dr. Szigetvári Dénes Levelesládánkból vállalták - teljesítették 1983 tavaszán számoltunk be a szentlőrinci 3. számú általános iskolában tartott „Apák szülői értekezletéről”, ahol a szülők „3 napot az iskoláért” felajánlással vállalták, hogy segítséget nyújtanak a bővítésben. Négy tantermet kellett felépíteni, hogy 41-es osztálylétszámok helyett a párhuzamos osztályban kedvezőbb feltételek között lehessen tanítani. A vállalást szervezés és tettek követték. Április 9-én indult a munka. Elég sokan kételkedtek a sikerben, de a lendület sok embert magával ragadott. Kora reggeltől késő estig tevékenykedők nyüzsögtek hétvégeken az iskola környékén. Értelmiségiek, segédmunkások, pedagógusok hordták a maltert a kőműves apák keze alá. Szocialista brigádok, az iskola tanulói segítettek. Összesen 400 ezer forint, értékű társadalmi munkát végeztek. A tantermek felépültek. Iskolánkban augusztus 19-én teljesen felszerelt, berendezett, kitakarított, új négy terem várta azokat az ünneplőket, akik az „Építő szülők baljára” meghívót kaptak, és eljöttek együtt örülni a jól végzett munkának. Lemle Gézáné szakoz, titkár (Szentlőrinc) Szép este volt A makói Bajza József Általános Iskolában kedves hagyomány alakult ki. A pedagógusok KISZ- alapszervezete december 6-án a tanítók, tanárok és technikai dolgozók gyermekeinek bensőséges Télapó-estet szokott rendezni, így volt ez legutóbb is. Egy szép vers vezette be a hangulatos ünnepséget. A 25 csillogó szemű gyerek természetesen a Mikulást várta legnagyobb izgalommal. Vajon mit hoz a puttonyában? Meg is érkezett, és kedves, szavak, jó tanácsok kíséretében ki is osztotta a csomagokat. Az asztalon finom teasütemény, forró citromos tea. A gyerekeknek tetszett az érdekes színes film is, amely az állatok szokásairól, életéről, gyógyításáról szólt. Köszönet a szép estéért Gombkötő Margit, Kristóné Korell Gertrúd, Tóth Jánosné, Somodi Mária, Rója István tanároknak. Bálványos József tanár (Makó) Veszprémi spüílékcsmag A Veszprém megyei KOMFORT Vállalat Együttműködés szocialista brigádja „közadakozásból" a balatonkenesei-almádi 2. számú általános iskola 3. osztályában ajándékcsomagot nyújtott át a 23 tanulónak, közöttük 15 állami gondozottnak. A személyre szóló ajándékok mellett 14 könyvet is kaptak az osztálykönyvtár gyarapítására és 12 társasjátékot a saját szórakoztatásukra. A Schmidt Sebestyénné által vezetett küldöttség tiszteletére 15 perces mesejátékot adtak előa gyerekek, majd kétórás közös játékkal, beszélgetéssel telt el a találkozás. Gárdonyi Béla (Veszprém) Zsuppán István: Csönd a tavon