Pedagógusok Lapja, 1993 (49. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-26 / 1. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET PEDAGÓGUSOK LAPJA A NEMZETKÖZI EGYSÉG EREJÉVEL A CMOPE (az oktatásban dolgozók szervezete­inek világszövetsége), melynek a mi szakszer­vezetünk is tagja, valamint a SPIE (a pedagógu­sok szakmai nemzetközi titkársága) egyesítési tárgyalócsoportja két éve dolgozik a világ leg­nagyobb szakszervezetének létrehozásán. Az előzetes megegyezések szerint a két szövetség lapunk megjelenésével egy időben, Stock­holmban összeülő kongresszusán - önmagu­kat feloszlatván - egy új nemzetközi pedagó­gusszövetséget hoz létre. Ez mintegy 140 or­szágból több mint háromszáz országos tag­szervezetet tömörít majd, és az oktatási dolgo­zók mintegy 20 millió tagját fogja képviselni. Ebből az alkalomból közöljük azt a beszélge­tést, amelyet korábban Bert Rasing, a CMOPE egyik alapítótagjának, a FIPESO-nak (a közép­iskolai tanárok nemzetközi szövetsége) alel­­nöke folytatott a SPIE jelenlegi főtitkárával, Fred van Leeuwennel, az új szövetség főtitkár­jelöltjével (Nouvelles de la FI­PESO 1992. no. 30.). - Melyek azok a fő okok, amelyek indokol­ják e két nagy pedagógusszövetség egyesü­lését? - És mely okok nem indokolják ezt? Ma az oktatás egy nagy nemzetközi nyitási folyamat része. És ez a tendencia egyre erősödik. Ez pe­dig arra kötelezi a pedagógus-szakszervezete­ket, hogy az eddiginél sokkal aktívabbak le­gyenek. Erős nemzetközi szervezetre van szük­ség, hogy megvédjék a pedagógusok érdekeit, de azért is, mert ezek az érdekek már nemzet­közi méretűek. Az oktatásnak lépést kell tartania saját korá­val. Egy ország gazdasági helyzetét nagymér­tékben a nemzetközi gazdasági helyzet hatá­rozza meg. Ha hatást akarunk gyakorolni ez utóbbira, akkor nemzetközi eszközökre van szükségünk. Egy másik oka is van annak, hogy megszün­tessük a pedagógus-szakszervezetek szétta­goltságát. Egy ideje a CMOPE és a SPIE hason­ló, sőt bizonyos esetekben azonos tevékenysé­get folytat. Például a szakszervezeti tisztségvi­selők képzésében. A két világszervezet ezt a tevékenységet gyakorlatilag ugyanazon elvek alapján és gyakran ugyanazon fejlődő orszá­gokban végzi. Ez energiát, pénzt, időt igényel és amellett pazarlás. Ez más területeken is igaz, így például az olyan kormányközi szer­vekkel való kapcsolatoknál, mint amilyen az UNESCO. A két szövetség ugyanazt képviseli, csak egymástól elszigetelten. Olyan kicsi az el­térés, hogy ésszerűbb együtt fellépni. Más­részről sem a CMOPE, sem pedig a SPIE nem képes egyedül, hatékonyan megbirkózni a nemzetközi nyitással és a világgazdasági hely­zetből adódó függőséggel. Együtt azonban minderre lehetőség nyílik. Két fontos követelménynek kell eleget ten­nünk: az új szövetségnek a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom keretében kell működ­nie, továbbá világos struktúrával kell rendel­keznie, és világos elvek szerint kell csele­kednie. - Mi módon ösztönzik a FIPESO tagszerveze­teit, hogy az új nemzetközi pedagógusszövet­séghez csatlakozzanak? Kiket érint ez konk­rétan? - Mivel ez a tagszerv­ezeteknek nyújtott szol­gáltatás, biztos vagyok benne, hogy egy új nemzetközi szövetség sem nyújt majd keve­sebbet, mint most a FIPESO. Természetesen az egyes szakszervezeteknek egyénileg kevesebb befolyása lesz ebben a jóval nagyobb szerve­zetben. De ez egy nagyobb szövetséghez való csatlakozás számtani eredménye. Ez nemcsak az egyes speciális tagozatokat fogja érinteni, hanem érvényes lesz minden egyes tagszerve­zetre. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a tagok­nak nem kell félniük attól, hogy az új nemzet­közi pedagógusszövetség nehézkes, bürokrati­kus szervezet lesz. Korlátozott létszámú irodá­ja csak 300 képviselővel fog együtt dolgozni, nem pedig a 20 millió taggal. Különben a lehe­tő legegyszerűbb belső szabályzatot dolgoztuk ki. Másrészről a tagozati bizottságok léte (óvo­dai és általános iskolai, gimnáziumi, felsőokta­tási és szakmai képzési bizottságok) azt a tö­rekvésünket jelzi, hogy a szakszervezeteket és a közvetlenül érintett pedagógusokat képvisel­jük. Tevékenységünket úgy végezzük, hogy minden egyes csoport érdekeinek megfelel­jünk, és lassanként a lehető legtöbb tagot be­vonjuk a nemzetközi munkába. Munkánk egész folyamata előnyös lesz mind a szakszer­vezeti szervezetek, mind a pedagógusok szá­mára. Ugyanakkor az új nemzetközi szövetség az érintett országos szervezeteken keresztül is tartja a kapcsolatot a pedagógusokkal. A tag­­szervezetek jogosan várnak mennyiségi és mi­nőségi javulást, például a tájékoztatás terüle­tén. Ezt legalább két módon lehet elérni: sze­mináriumokon megfelelő információcserével, kormányközi szinten pedig szakmai érdekvé­delemmel (UNESCO, Európai Közösség, Euró­pa Tanács). - Mi a garancia arra, hogy a FIPESO hosszú idő alatt felhalmozott tapasztalatát és az évek során megszerzett szaktekintélyét ebben az új összefüggésben igazi értékében tudják hasz­nosítani? - Az új szövetség demokratikus szervezet lesz. Ha néha úgy tűnik is, hogy a Végrehajtó Bizottság bizonyos kérdésekre nem tud meg­felelő figyelmet fordítani, vagy politikájában nem határozza meg a szükséges prioritásokat, ez azért van, mert a kongresszus feladata, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. A kezdeményezéseket a tagszervezeteknek vagy képviselőiknek lehet és kell is megtenni. Ami a garanciákat illeti, csak azt mondhatom, hogy a Végrehajtó Bizottság fogja kinevezni a tago­zati bizottságok tagjait. A tagszervezetek négy tagozati bizottságba javasolhatnak jelölteket. Szerintem nem kell attól félni, hogy a nagy szervezetek minden területet uralni fognak, mert ez a hatékonyság rovására menne. Kitűnő tapasztalatokat és szaktekintélyeket lehet sze­rezni a kis szakszervezetektől is. Személyes ta­pasztalatom az, hogy ez utóbbiaknak gyakran világos és jól megfogalmazott céljaik vannak, melyeket hatékonyan meg is valósítanak. Ezek­nek nyilvánvalóan helye lesz az új szövetség­ben is. Befolyásuk még fontos is lehet. - Milyen lesz a tagozati bizottságok cselek­vési lehetősége ahhoz az autonómiához ké­pest, mellyel a FIPESO és a FIAI (a tanítók szer­vezeteinek nemzetközi szövetsége, s ugyan­csak a CMOPE alapító tagja) eddig rendelke­zett? -A négy tagozati bizottságnak konzultatív szerepe lesz. Lényegében nem az ő feladatuk, hogy autonóm tevékenységet fejtsenek ki. Ezt a feladatot a Végrehajtó Bizottság nevében a titkárság fogja ellátni. Ugyanakkor a bizottsá­gok ehhez a munkához gyakorlati és konkrét tanácsokkal járulhatnak hozzá. A középiskolai oktatással foglalkozó tagozati bizottságnak nem az lesz a feladata, hogy átvegye a FIPESO szerepét. Ez a bizottság ugyanúgy, mint a töb­bi, egyénekből tevődik össze, nem pedig tag­­szervezetek képviselőiből. A szakszervezetek javasolhatnak jelölteket ezekbe a bizottságok­ba, de a jelölteknek meg kell felelniük bizo­nyos kritériumoknak, szakmai elvárásoknak, amelyek alapján kiválasztják őket. A szakszer­vezetek taglétszáma ebben nem játszik sze­repet.­­ Melyek a legfontosabb, a középpontban ál­ló feladatok az átmeneti időszakban, amely minimum 18 hónaptól akár két és fél évig is ter­jedhet?­­ Igény van arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a pedagógusok szakmai munkájára. És ez érvényes nemcsak a középiskolai oktatás­ra, hanem a másik három tagozatra is. Egyik vi­tatott téma az, hogy az oktatási tagozatok je­lenlegi megosztottságát meg kell-e őrizni? Ta­lán kedvezőbb lenne egy kormányközi szinten történő beavatkozás, de az átmeneti időszak­ban, pontosabban az első 18 hónap alatt a fő hangsúlyt az új nemzetközi pedagógusszövet­ség megfelelő struktúrájának kialakítására kell helyeznünk. A legfontosabb dolog, amit most meg kell oldani, a kettős költöztetés Morges­­ból és Amszterdamból Brüsszelbe, valamint a jelenlegi személyzet jövője és a megfelelő szo­ciális terv biztosítása. A FIPESO NEVÉBEN LOUIS WEBER ...Mint a FIPESO képviselője a CMOPE Végre­hajtó Bizottságában, amely az elmúlt hónap­ban ülésezett Genf­ben, elfogadtam a tagszer­vezetek egyesítésére vonatkozó dokumentum­javaslatokat, melyeket a stockholmi közgyűlés majd tanulmányoz és megvitat. Jelen nyilatko­zatot a FIPESO Végrehajtó Bizottsága nevében tettem, amely nemrég ült össze, hogy még egyszer megvizsgálja az egyesítés kérdését és a szövetség jövőjét. Azért hoztuk ezt a határo­zatot, hogy mindenki számára világossá váljék, hogy mi semmiféleképpen nem kívánjuk fé­kezni az egyesítési folyamatot, és szükséges­nek tartjuk, hogy a pedagógusszövetség nem­zetközi szinten megerősödjék. De ugyanúgy, mint FIAI, ragaszkodunk ahhoz, hogy újra fel­hívjuk a figyelmet arra, hogy komoly fenntartá­saink vannak a tartalommal kapcsolatban, a tulajdonképpeni megállapodással kapcso­latban. Ezek a fenntartások lényegében az alapsza­bályra és a tagozati bizottságok belső szabályo­zására előirányzott rendelkezésekre vonatkoz­nak. Ezek a bizottságok, legalábbis a megálla­podás szerkesztőinek véleménye szerint, azt a szerepet játsszák, melyet jelenleg a CMOPE alapító tagszervezetei (FIAI, FIPESO). De mi ezt erőteljesen megkérdőjelezzük. A mi álláspontunk az, hogy a tagozatokat az érdekelt szakszervezeteknek kellene megvá­lasztaniuk, és megfelelő autonómiával kellene rendelkezniük, az új nemzetközi szövetség po­litikáját követve, azért, ahogy a tagok szükség­leteinek megfelelően, kreatív módon tudják tevékenységüket kialakítani, és hogy ez ne csupán porhintés legyen, egy olyan költségve­tést kellene biztosítani számukra, melyet teljes felelősséggel ők maguk kezelhetnek. Követelé­sünk nem arra irányul, hogy a jelenlegi helyze­tet fenntartsuk, hanem arra, hogy az új nem­zetközi szövetség - tevékenysége révén - von­zani tudja a lehető legtöbb tagszervezetet.

Next