A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2006

2006 / 1. szám

2006 Húsvétjára Már négy esztendeje, hogy Fényi Ottó perjel atyánk, rendünk és iskolánk újjáalapítója - Öregdiák Egyesületünk egykori elnöke - meghalt. Az ő halála előtt is, utána is több öregdiáktársunk eltávozott az élők sorából. A halál mindnyájunkat elszomorít. Viszont örömmel mondjuk: Krisztus a mi Húsvéti Bárányunk „halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett nekünk” (Húsvéti prefáció). Mi is Krisztus húsvéti hitében akarunk meghalni. Amíg pedig élünk, remélünk! „Dum spiro, spero”. Prohászka Ottokár püspök mondása volt ez. Eördög László (Benedek)O. )Praem, a gödöllői (Premontrei Öregdiáks Egyesület elnöke Iskolatársunk, Rónay György versét a Húsvéttal való szoros kapcsolata miatt adjuk közre. Rövidítve idézzük azt, amit a költőről legutóbbi Emlékkönyvünk 2. kötetében közöltünk, átvéve egyik verskötete előszavának gondolatait. Rónay György (1913-1978) a huszadik századi magyar spirituális igényű irodalom egyik legjelentékenyebb alakja volt. Élete és működése szorosan összefonódott a hazai katolikus megújulásnak azzal az irányával, melyet Sík Sándor kezdeményezett. Tanulmányait a gödöllői premontrei gimnázium­ban végezte, s itt került életre szóló kapcsolatba a neves történésszel, Hermann Egyeddel, aki osztály­­főnöke volt, a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen pedig a tudós professzor, Horváth János gyakorolt rá elhatározó hatást. Irodalmi elvei, törekvései a Nyugat harmadik nemzedékéhez kapcsolják, annak fontos alakja volt, mint az Ezüstkor című folyóirat egyik alapító-szerkesztője. Rónay György mélyen hívő ember volt és elkötelezett katolikus gondolkodó, aki azonban mindig készségesen és nyitottan fogadta be más szellemi ösztönzések értékeit is, s igyekezett azokkal termékeny dialógust folytatni. Ő is, mint nemzedéktársai közül jó néhányan, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a katolikum azáltal jelenik meg a költészetben, ha a líra értékeket mutat fel, s önmaga művésziségében is teljes értékű. Nem témákat keresett és verselt meg, hanem magatartásmintát kínált és adott költészetében, s ezzel a spirituális lírának olyan előzményeihez csatlakozott, melyek a század világirodalmában is jelen vannak, mind az általa oly jól ismert és közvetített francia és német, mind az angol irodalomban. Hiszek, mert láttam. Nem voltam veled a fájdalmakban való osztozásnál, de tapintottam öt meleg sebed, és azóta tudom, hogy mire szántál. Nem is kérem többé, hogy tégy jelet, mert főbb jelem van minden tanúságnál, és hitet rólad most már én teszek, hogy te is tégy majd rólam az Atyánál. Fehérvasárnap Jin 5,9-10 Boldog, ki hisz, ha nem lát is. De én nem hittem, mert nem láttalak, s kemény értelmem lázadt, míg jöttél, s legyőzted, hogy boldog legyek, szívemben vigyem az Isten bizonyságát és hitem tanúskodjék. Föltámadott, felőled. Rónay György mi iüj nu fui nu

Next