A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2009
2009 / 1. szám
Interjú László atyával Előző körlevelünkben ígértük a teljes interjút, amelyet Szakmány Csaba készített Eördög László atyával. Most ezt közöljük, néhány, az előző számban megjelent részlet elhagyásával. Honnan és hogyan indult László atya élete? Hogyan jött a papi, szerzetesi hivatás? Ősiben születtem, mely Székesfehérvártól és Veszprémtől egyenlő távolságra van. Otthon már kisgyerekként „oltárt készítettem” és előtte „miséztem”. Valahogy haár ekkor munkált bennem titkon az a vágy, hogy szeretnék pap lenni. 1947 őszén Veszprémbe mentem a piaristák iskolájába, ahol hetedikes lettem. Közben a „Davidikumban”, az egyházi fenntartási kollégiumban, internátusban laktam. A következő esztendőben, 1948-ban az egyházi iskolákat államosították, így piarista tanáraink közül csak a hittanár maradhatott meg, a többieknek el kellett menniük az iskolából. 1949 őszén jelentkeztem a „kisszemináriumba”. Ez egy különleges intézmény volt, mert megfelelt a régi ötödik gimnáziumnak (a mai kilencedik osztálynak), de az állam nem adott a működésére engedélyt, tehát nem fogadta el az itteni tanulmányokat. Itt tanítottak viszont a korábbi piarista tanárok, hiszen ők középiskolai tanári oklevéllel rendelkeztek. Ez az iskolatípus csak a teológiára való belépésre képesített, más felsőoktatási intézménybe nem. Itt csak két évet tudtam elvégezni, ugyanis jött a következő államosítás, amikor ezeket az ún. kisszemináriumokat is államosították. Egyházi elöljáróink akkor Esztergomba irányítottak bennünket. Itt az állami gimnáziumba kerültem, mivel akkor már csak az volt, de a kilencedik évfolyam anyagából „ugróvizsgát” tettem, így a mostani rendszer szerinti tizedik osztályba kerültem a ferenceseknél, és az ő internátusukban laktam. Tehát a 10. osztályt kétszer jártam. Év végén az egyházi elöljárókkal beszéltem, hogy én így elvesztettem egy évet. Ezért abban maradtunk, hogy jöjjek Budapestre és itt az Eötvös gimnáziumban, amely a Belvárosban, a Reáltanoda utcában van, tegyek ugróvizsgát all. osztály anyagából. Tehát én soha nem voltam 11. osztályos, csak a 12. osztályt végeztem itt. Itt is érettségiztem 1953-ban. Utána egyházi elöljáróimmal egyeztetve kémia-fizika szakra jelentkeztem. Ebből teljesen elvégeztem 4 szemesztert, tehát 2 teljes évet és jött a következő félév. Ebből is megvolt minden vizsgám, egy hiányzott még. Ekkor az ÁVO elhurcolt a Fő utcába. Milyen indokkal? Több is volt. Amikor az egyházi iskolákat államosították, akkor lehetetlenné tették a hitoktatást. A Katolikus Egyház vezetőinek egy része úgy gondolta, hogy ezt valahogy meg kéne oldani. Ezért mi, kis csoportokban, hittanórákat szerveztünk: néhány 6-8 éves gyereket egy idősebb, mondjuk egy egyetemi hallgató tanított. Ezenkívül azért, hogy egy kicsit együvé kapcsoljuk ezeket a gyerekeket, kirándulni mentünk velük. A letartóztatás másik oka az volt, hogy éppen, amikor elsőéves egyetemista lettem, az egyetemi hallgatótársak számára lelkigyakorlatokat szerveztünk, valamint mi magunk egymás között amolyan világnézeti megbeszéléseket tartottunk. Ezek voltak azok a dolgok, amik a rendőrségnek nem tetszettek és üldözendőnek tartották. Hogy néztek ki ezek a lelkigyakorlatok? Egy magánlakásban, ahol a tulajdonos elutazott aznapra és rendelkezésünkre bocsátotta a házat, 6-8 egyetemi hallgató összegyűlt, és pl. Ottó atya volt a lelkigyakorlat vezetője. Hoztunk magunkkal kis ennivalót, délelőtt volt két egyórás beszéd, elmélkedés, utána teát főztünk és ebédre elfogyasztottuk közösen a hozott uzsonnát. Délután következett újra két lelkigyakorlatos elmélkedő beszéd, utána Ottó atya gyóntatott. Majd gyóntatás után a ház asztalát berendeztük oltárnak, és ott misézett, hozott magával kelyhet, ostyát, bort. Ezután mentünk haza 4-5 óra körül. Itt ismerkedett meg Ottó atyával? Igen, ez ennek a lelkigyakorlatnak a következménye. Ugyanis egyszer már meg volt beszélve a következő lelkigyakorlat, hogy kik jönnek, hol tartjuk, ki vezeti. A veszprémi szeminárium egykori