Szénanátha, 1992 (33. évfolyam, 1-19. szám)
1992-06-19 / 9-10. szám
_____________ Fusson akinek... A jó bornak nem kell cégér - tartja a mondás. Persze, kérdés, ki, mit tekint jó, azaz minőségi bornak. A tavaly termett minőségi borok megtalálták nyugati vevőiket - hallhatjuk az egyik oldalról, miközben a tokaj-hegyaljai pincék csurig vannak a nemes nedűvel. Ma Magyarországon mindig mindenkinek igaza van. A következő tanulságos beszélgetés Dr. Dula Bencével, a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság miniszteri biztosával és Dr. Tóth Sándorral, a Földművelésügyi Minisztérium Agrárstruktúra-politikai Főosztály vezetőjével készült. A múlt: igénytelen bor igénytelen piacra - Amikor találkoztunk, azt mondta nekem, hogy a privatizáció a szőlő- és bortermelésben még "nem működik igazán". Mire gondolt? Dula Bence: Az emberek nagy része már nagyon várja, hogy a kárpótlási jegyével, földjével, hitelekkel nekikezdjen a munkának. De a meglévő borkészletek (a túltermelés) miatt az emberek nem látják biztosítva termékeiknek - a bornak, a szőlőnek - a piacát. A magyar ember kötődik a szőlőhöz és a borhoz, így ebben az ágazatban igazán szeretne vállalkozni (privatizálni), de az említettek óvatosságra intik a gazdákat. Mik a lehetőségek ma és holnap az ágazat számára? Van-e, lesz-e piaca a magyar bornak? Tóth Sándor: Magyarország szőlőterületének 96 %a gyakorlatilag megtalálta a tulajdonosát. A kárpótlási törvény garancia erre, de az ültetvények egy része már korábban elkelt. Meglepetéssel hallottam öntől, hogy a tavalyi bor egy része a pincékben maradt. Az elmúlt évben femett piacképes borok nagy része iti. elkelt. Sőt, a jó minőségű borokból néhány hónap múlva hiány lesz. Nem arról a borról van szó, amely 36 éven át igénytelen módon igénytelen piacra készült. Pontosan tudtuk 1985 óta, hogy ez a piac számunkra be fog záródni. Lassan három éve, hogy ez a keleti piac megszűnt létezni. Nem politikai okokból, nincs fizetőképes kereslet. Nem szabad viszont elfelejteni valamit: Magyarországon a borfogyasztás az 1989. évi 2,2 millió kt-hez képest 1991-re 3 millióra nőtt. Másfélszeresére növekedett a dollárelszámolású import bor mennyisége is. Tehát, aki igazán keresett, az az idén is talált piacot. Az más kérdés, hogy tudott-e valaki váltani, a nyugati piac felé fordulni és új szemlélettel dolgozni. A kormányzat mindenesetre lépett és döntött: megváltoztatta a borpárlat adókulcsát: egy dl. fok borpárlat normatív fogyasztási adója 480 forintról 150 forintra, az BORBAN AZ IGAZSÁG önköltségarányos fogyasztási adó 47 %-ról 14 %-ra mérséklődött. Ebben az évben a kormányzat minden lefőzött valódi borból készült borpárlat után hl-fokonként 80 forint támogatást ad, ami fedezi a lefőzési költségeket. De támogatást kapnak a termelők az üdítőital készítésre vegypárolt, vagy borkészítés céljára előállított muszert is. Van, aki kétszer ennyit is el tudna adni - Mit lehet tenni azokkal a borokkal, amelyek nem felelnek meg a nyugati piac által támasztott minőségi követelményeknek? Említette, hogy Önök 1985 óta tudnak a váltás szükségességéről... TS.: Tavaly hazánkban összesen 4,3 millió hl bort termeltek. A belföldi borfogyasztás 3 millió hl körüli, az 1991. évi borexport 0,7 millió hl volt. Az FM az 1990-es év közepétől kezdve semmiféle olyan bor-adalékanyag felhasználását vagy technológiai lépést nem engedélyez, ami lehetővé tenné, hogy bor ne csak szőlőből készüljön. Kivéve persze a cukrozást, a savtározást bizonyos kategóriáknál és engedélyezett körülmények között. Az utóbbi időben 8-9 olyan nagyon komoly borkereskedő kollégámmal találkoztam, akik arról panaszkodtak, hogy kétszer annyi bort el tudtak volna adni abban a minőségben, amit a vevő kívánt. Ennek az országnak egy lehetősége van: minőségi bort kell termelnie. A mai szőlőtermő területeink 75 %-a alkalmas arra, hogy azt a minőségi bort, amit a piac megkíván, megtermelje. Sajnálom, aki ezt nem képes kihasználni. Talán nem ért a szakmához.(?) Az államközi szerződések kora lejárt D.B.: Azt is látni kell, hogy ma Magyarországra nem azok a kereskedők jönnek, akik hosszú távon, tisztességes áron akarnak minőségi bort vásárolni. Ezek a "kereskedők", látva a magyar gazdaságok likviditási gondjait, arra törekednek, hogy áron alul vásárolják fel, akár a kevésbé jó minőségű borokat is, így még a szőlőtermesztési és borászati költségek sincsenek fedezve. Komoly problémát jelent az is, hogy a mi kereskedőink hozzászoktak az államközi szerződésekhez. Megkötötték az üzletet, felvették a jutalékot és kész... Az én apám magán borkereskedő volt, aki egy évben 70-80 napot tölt Franciaországban, Németországban, Angliában azért, hogy el tudjuk adni azokat a borokat, amit Magyarországról akarunk piacra dobni. Ehhez azonban nyelveket kell tudni, tisztában kell lenni a hazai piaci helyzettel és rendelkezni kell a megfelelő piaci kapcsolatokkal. Ezek ma nincsenek meg. - A közelmúltban Franciaországban a boltok polcain találkoztam a legjobbnak mondott hazai borokkal. Ezek ott a legalacsonyabb árkategóriába tartoztak. Ha olcsón adták, olcsón is vették. T.S.: Kérdem én: ki felel azért, ha nincs jó kereskedőnk? A termelő, vagy az a management, aki azért felel, hogy az üzem jól menjen? Ezek szerint egy üzemben nem 15 termelésvezetőre és könyvészre van szükség, hanem csak kettőre, vagy háromra és nyolc kereskedőre. De miért nincs ez így? Még hiányzik a tulajdonos D.B.: A kereskedők általában nem születnek, hanem hosszú, fáradságos munkával tanulják a szakmát. Az elmúlt időszakban nem lehetett megtanulni jól kereskedni. Egyébként igaz: a management, azaz a vezetőség - a felelős azért, hogy nincs a borászok mellett jó kereskedő. a.. T.S.:... itt tehát igazából a tulajdonos hiányzik. Abban a pillanatban, amikor egy magángazda, vagy egy pinceszövetkezetet alakító szőlőtermelő tulajdonjoga érvényesülni kezd, ez a szakma is rendbe jön. Meg kell találni a tulajdonost. A borászat volt egyébként az első, amely nem bírta elviselni azt a gigantomániát, amit nagyüzemnek nevezünk. Most van az a pilanat, amikor mind több igazi pinceszövetkezet kellene. Nyugaton annak a bornak van igazi piaca, amire rá van írva: melyik borosgazda termelte és palackozta. . ... . . „Ezt az önálló palackozótot: Szabó Csaba.. . , üzemmel rendelkező családi birtokosok és a sok kis tulajdonos által alakított pinceszövetkezetek tehetik majd meg. Mert ha a kereskedő írja a palackra azt, hogy ki termelte, ill. palackozta a bort, elvész a vásárló bizalma. Alapvető érdekünk tehát, hogy ebben az országban a borágazatban többségben legyenek a bortermelő családi birtokok és szövetkezetek, így a többség fogja megszabni a kereskedő borral kapcsolatos magatartását. Az ún. "hegyközségi rendszer” felállításával egy szakigazgatási rendszerben pedig a termelők maguknak alakítanák ki a bor minőségvédelmét és ellenőrzését. D.K. SZÉNANÁTHA