Zsámboki Krónika, 2005 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2005-03-01 / 1. szám

Zsámboki Krónika ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ MÁRCIUS 15. ' va N'­CM­árcius 15-e Nemzeti ünnepünk. A történelem újra és újra felelevenítette azokat a mozzanatokat, amelyek átélhetővé tették számunkra ezt az ünnepet. 1848 a forradalmak éve volt. A negyvennyolcas március mintegy összefoglalta, magába sűrítette a megelőző jó néhány évtized legjobb törekvéseit. Semmiképpen sem a februári párizsi forradalom és a kormányokat megrendítő többi külföldi mozgalom magyar utórezgése csupán. Ha az lett volna, nem tart az említetteknél tovább. És az utóélete is számottevő. Szabadságvágy jelképe volt és hihetetlen energiát szabadított föl. A Kossuth vezette reformellenzék három célt tűzött maga elé: *­* az ország függetlenségét, hogy ne dönthessenek rólunk megkérdezésünk nélkül *♦ a kiváltságok felszámolását *** és már akkor megjelent a parlamentáris demokrácia, a népképviseleti rendszer megteremtésének gondolata. ❖ Elődeink példát mutattak önfeláldozásból, helytállásból és összefogásból. A nép szabadságküzdelmének köszönhető, hogy 1848 vált a legnagyobb magyar történelmi fordulattá, valahányszor azóta az akkor kivívott jogokra kezet mert emelni bármilyen korszak, az ország ösztönszerűen nyúlt vissza 1848- hoz. *­* Közép-Európa kis népeink együtt egymással szolidárisan van esélyük arra, hogy igazán európai ország váljék belőlük. **' És ami a múlt században a korábban vagy későbben bekövetkező nemzeti eszmélés idején megvalósíthatatlan volt, az ma a kor parancsa. Kossuth nagy gondolati építményének, a polgári politikai demokrácia , a társadalmi átalakulás ❖ a gazdasági modernizáció után a nemcsak együtt élő, hanem együtt is működő nemzetek gondolata. Igaz, hogy március 15-ét október 6-a követte, de a forradalom-ha némely kérdésekben hosszú évek múlva is - megvalósította a forradalmi ifjúság fogalmazta 12 pontot. Úgy gondolom, hogy éppen ettől olyan szép, szívet melengető nekünk ez a nap. A szabadság minden embernek, minden népnek és minden nemzetnek egyik legféltettebb kincse. Ez a kincs azonban sokunk életéből hiányzik. A mai világban több nemzet, nép és számtalan ember él úgy, hogy a szabadság áldásaiból nem részesül, vagy annak csak töredékeivel élhet. A szabadság boldogabb helyeken a sors adománya, magától értetődő, természetes életfeltétel, mint a levegő vagy a tiszta víz. Mi ezen a tájon megtanultuk, hogy a szabadság kivívott érték, amelyért őseink megharcoltak, amelyért sokan életüket adták, s amelynek megőrzése tőlünk is bátorságot, bölcsességet, belátást, határozottságot, tudást és emberséget kíván. Juhász Gyula szavai szépen idézik „Március idusát”: „Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak.” S ezért tűzzük fel minden évben a nemzeti színű kokárdát, s emlékezünk kegyelettel a márciusi forradalom ifjaira is, és a szabadságharc hőseire. Farkas Tiborné iskolaigazgató 3. oldal

Next