Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

EZT OLVASTUK MONOMIDIKE Húszezer forint az égő „vártoronyban" A napokban két elkeseredett embert vigasztaltak a szom­szédok Monoron, a Rákóczi telepen. B. Kálmán és felesége Bu­dapesten dolgoznak, és alig két éve kezdték el a takaré­kosságot. Kis nyári konyhát szerettek volna építeni, ahhoz gyűjtötték a forintokat. Húsz­ezer forintot sikerült félreten­ni, amit az éjjeliszekrény fiók­jában dugtak el egy üres táp­szeres dobozban. Elővigyáza­tosságból a doboz felső részét papírral tömték tele, hogy ne legyen feltűnő az alatta meg­búvó pénzköteg. Csütörtökön aztán valami rettenetes történt. Kálmánka, a kisebbik fiú, homokból várat épített az udvaron. Nagyobbik testvére vízért ment a kútra. A fiúcska mindenféle díszes holmit összeszedett a házban — köztük a tápszeres dobozt is! —, hogy a képeskönyvben oly sokszor megcsodált várat „megalkothassa”. Ólomkato­náit elbújtatta a vár tövében, rohamra készen. Nagyobbik testvére, a kilencéves Karcsi­­ka, volt a vár ostromának pa­rancsnoka, aki szívós harcok közepette elfoglalta katonáival a vár alsó erődítményeit, amit jelen esetben helyettesítettek.gyufásdobozok De állt még a vártorony! A tápszeres doboz, benne a húszezer forinttal... Amikor hazatértek a szülők, már késő volt. A fölgyújtott, fölégetett vártoronnyal együtt megsemmisült két éve dédel­getett álmuk — a nyári kony­ha is. VÁCI MAPLÓ Mi lesz veled, Eszterke­ Játékfilm készül a gimnáziumban A Magyar Filmgyártó Vál­lalat Mi lesz veled, Eszterke? címmel új játékfilmet készít Müller Péter forgatókönyvé­ből, Bán Róbert rendezésében. A film néhány jelenetét Géza király téri gimnázium­á­ban forgatják június 18, 19, 21 és 22-én. Ne lepődjék meg senki, ha véletlenül az isko­lába téved, és ott Pécsi Sán­dorral mint az iskola igazga­tójával találkozik. Ezekre napokra a tanárnők is kicse­­­rélődnek filmszínészekkel, tanulók viszont valóban a Gé­­­za király téri gimnázium fia­taljai lesznek. Leszállás Párizsban Bemutató Nyársapáton A művelődési otthon szín­játszói bemutatóra készülnek. Június 15-én a nyársapáti kul­­túrházban Camiletti: Leszállás Párizsban című bohózatát ad­ják elő, Gyulai Ilona, Langer István, Langer Istvánná, Nagy Ferenc, Biczó Ágnes és Kollár Valéria, a színjátszó csoport tagjai, nagy szeretettel és lel­kesedéssel készülnek az elő­adásra. Idén Szárszón , jövőre Palán A városi tanács legutóbbi ülésén olyan határozat szüle­tett, hogy a nagykőrösiek könyvjóváírással átveszik Nagyvázsony melletti pulai v­­a­zi malmot és a közvetlenül hozzá tartozó területet. Itt épül majd fel a nagykőrösi úttörők nyári táborhelye, amelynek elkészítéséhez a vá­rosi tanács jelentős pénzössze­get ajánlott fel. A következő évben már 120—150 nagykő­rösi diák veheti birtokába a festői környezetben létesülő üdülőhelyet. Dr. Halmágyi Éva szemorvos ismét rendel, minden csütörtök este 6 — 8 óráig. Cegléd, Szövet­ség utca 3. szám alatt. A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEQU XII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM PEST MEGYEI HÍ­ILAP KÜLÖNKIADÁSA 1968. JÚNIUS 12., SZERDA Egy sem marad munka nélkül: Mosózsákot, necchálót készítenek A norvég kesztyű „rossz bolt" lett A ceglédi Háziipari Szövet-­­ sózsákkészítő részleg­ kezet Rákóczi úti szolgáltató­­­juk, hogy piackutató egységéhez hetipiacos napokon egymás után érkeznek a vidéki bedolgozó asszonyok. A nylon zsákokból előkerülő leányka­ruhákból pillanatok alatt ma­gas kupac emelkedik a pult mögött álló mecs előtt. — Ebből 100 ezer darabot szállítunk ez évben a Szovjet­unióba — mondotta Kollár Klára, a szövetkezet vezetője. —­­Ezenkívül újabb megrende­lést kaptunk a „katona” fazo­nú blúzokra, ebből a belkereskedelem is nagyobb mennyiséget ren­delt. — Mi újság a norvég kesz­tyűt és a perzsaszőnyeget ké­szítő részlegben? — Árdifferencia miatt mind­kettőből csak 50 százalékig tudjuk az igényeket kielégíte­ni. Ezeknek vételárát alaposan leszállították, és így nem fo­gadhatjuk el a megrendelése­ket. — Ez létszámcsökkentéssel jár? — Erről szó sincs. Igyekszünk a piackutatás lehetőségeit kihasználni, s helyettük más megrendelé­seket elfogadni. Így született meg a neccháló, illetve a mo­demél­­csopor­tunk más, a szövetkezetnek is előnyös üzletkötésekkel tér haza körútjáról. A Háziipari Szövetkezet a járás valamen­­­nyi községéből mintegy 780 bedolgozó háziasszonyt foglal­koztat, s egy sem marad közü­lük munka nélkül. Olvasónk kérdezi: Nem lehetne egyszerűbben? A kényszervágásra szánt ál­latot a termelőszövetkezet az állatorvos utasítására beszál­lítja a vágóhídra, ahol mérle­gelési jegyet kap róla. Ezen mérlegelési jegy alapján állít­ja ki 3 példányban az állatki­adási bizonylatot, ami alapját képezi a szintén 3 példányos állatorvosi értesítőnek, vagyis a termelőszövetkezeti állatkár­­jelentésnek. Ezek kiállítása és gondos bélyegzése után a kár­jelentőt beadja az Állami Biztosítónak. Eddig még elég egyszerűnek látszik, hiszen az állatkár­­jelentésben csupán 23 kér­désre kell válaszolni. És most jön a komplikáció. Az Állami Biztosító az állat súlyára vo­natkozó bejegyzést csak a vá­góhídi elszámolás benyújtása alapján fogadhatja el, ami ha késve is, de megérkezik a ter­melőszövetkezetbe. Ezen az ál­lat súlya sohasem egyezik meg a beszállításkor kapott mérle­gelési jegyen szereplő súllyal. Némi találékonysággal ez a nehézség is áthidalható volt az újabb kényszervágás-elszá­molási rend megjelenéséig. És most jön az egyszerű és logikus elszámolási rend gyakorlati ki­vitelezése. Az Állami Biztosító — az előbb említett ok miatt — ragaszkodik a Húsipari Vállalat által kiállított kény­szervágási elszámoláshoz, Húsipari Vállalat pedig, (hogy a az új kényszervágás elszámo­lási rendnek eleget tehessen) ragaszkodik a biztosított állat biztosítási elszámolásához, il­letve a biztosító által térített összeg igazolásához... Ez sem látszik túl bonyo­lultnak. A baj csak az, hogy­­ mindkét fél a termelőszövet­kezettől kéri ezen elszámolá­sok benyújtását, amit a mind­inkább fejlődő szakértelem el­lenére sem tud teljesíteni a tsz, mert az egyiket nem kap­ja meg a másik nélkül, a má­sikat nem kapja meg az egyik nélkül. Ugye, nem egyszerű?! K. L. NYÁRSAPÁTON szamócatermesztő dinasztiák Következik: a nyári alma és a körte Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nyárs­apáti gyümölcs- és zöldségfel­­vásárló telepét hat esztendeje vezeti Boros Eszter, akiről termelők dicsérettel beszélnek.a Nyársapáton valóságos sza­mócatermesztő dinasztiák ala­kultak ki: tagjaik 40—50 esz­tendeje foglalkoznak ezzel kifizetődő gyümölccsel. A ház­a táji kertekben ma is egymást érik a szamócások. Megkérdeztem a telepveze­tőt, hogy az idén hogyan si­került a szamócatermelés. — Elég jól — mondotta. — A termelők 300 mázsára szer­ződtek, és már több mint 200 mázsát szállítottak, amelynek legnagyobb része exportra ment. A szamóca ára 18,50 fo­rinttal indult, és most 9,50— 11 forint a 30 nagyobb szeműek milliméternél kilója. A legkiválóbb szamócatermelők Barkóczy József és László, Gál Ferenc, Kökény János, Sipos Lajos és Zsengellér József. Az idei száraz időjárásban többen öntözték is a szamócát. — A szamóca után mi kö­vetkezik? — Cseresznye, meggy és ba­rack a mi vidékünkön van. A következő nagy kevés cik­künk az arabitska körte és a nyári alma lesz, melyekből szép termés mutatkozik, kékszilvára is kötjük az átvé­­­teli szerződéseket. Jónak ígér­kezik a szőlőtermés, a sárfe­hérből exportálni is szoktunk. K. L. Alkatrészekért cserébe gépet cserélnek Új fogalommal, cserekeres­kedelemmel ismerkedhetett meg — export-import kereté­ben — nemrég az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat. A vállalat vezetői az új gazda­sági irányítás szellemében szerződést kötöttek a svédor­szági VOLVO­ céggel. A VOLVO cég komplett ra­kodógépeket szállít hazánkba. Ezekért a gépekért cserébe al­katrészeket gyárt a cégnek az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat. Vasárnap a Putrisarkiban Fotó: Gyuráki Községfejlesztési érdemérmet kaptak PÉLDAMUTATÓ IPARI TANULÓK Fiatalok segítettek az öreg ] s mellette T. Kiss Sándort, épület bontásában, a Rákóczi­­ Ozsváth Imrét, Ungvári Já*­­utcában. Döntötték a fala­­­­nőst, Habony Istvánt, K­iss­kát, hordták a téglákat: az Lászlót, Ványi Sándort. Ha­az érdemük is, hogy az épít­kezésre alkalmas, sík terü­let hamarosan kialakul az egykori A Hold házak helyén, utcában, az épülő iparitanuló-iskola földmun­káinál is fiatalok szorgos­kodtak. Mondani mind a két helyen sem kell: társadal­mi munkában a ceglédi szakmunkástanulók dolgoz­tak — az iskola KISZ-szer­­vezetének elhatározására. A 180 tanulóból álló mun­kacsoport 1165 óra társa­dalmi munkát végzett. Kiváló munkájukat mi sem fémjelzi jobban, mint az a községfejlesztési ér­demérem, amelyet munkáju­kért kaptak a Pest megyei Tanácstól. A társadalmi munkások va­lamennyien lelkesen dolgoz­tak. Mint a legjobb példát mutatókat, név szerint ki kell emelni közülük is Gulicska Jánost, aki munkájáért arany ér­demérmet kapott, sik Istvánt és Fehér Istvánt, akik ezüst és bronz érdem­érmet kaptak társadalmi mun­kájuk elismeréséül. (kovács) Szilánkgyártók Építkezés. Hordják az ablakokat. Az óvatosság harmadrendű ügy: az ifjú szállító cipője koppan az üvegen. Reccs és vége. Már­mint az üvegnek. Sebaj, majd jön a pótlás. Művelődési ház hirdető táblája. Esti dinom-dá­­nom után hazafelé tart a kapatos társaság. tás. Üveg: reccs, és Szóval­vége. Majd megcsinálják, oda se neki. Fényszöv. hirdető ab­laka. Figyelmetlen ifjak verték ki az üvegét. Soroljam még? — A nap krónikájához tartozik a szi­lánkgyártás. gyelmességet, nem iskolában Igaz, a fi­­óvatosságot tanítják... Ceglédi nyertesek a Pest megyei ifjúsági vívóbajnokságon Az MTI Pest megyei Vívó­­szakszövetsége vasárnap a nagykátai Damjanich János Gimnázium tornatermében rendezte meg a Pest­ megyei 1968. évi ifjúsági vívóbajnok­ságot. A versenyt 3 fegyverág­ból, női és férfitőrből, kard­ból tartották. A versenyen 31 induló vett részt. Szövetségi kiküldött Vancsik Gyula test­nevelési tanár volt. Eredmények: Női tőrben nem született jó ceglédi ered­mény, helyre Férfitőrben a második Zalavári Ferenc, a CVSE versenyzője jutott. Kardvívóink közül első lett Zalavári Ferenc, a CVSE ví­vója, a második pedig Gyenes Ferenc, szintén a CVSE spor­tolója. A szép és értékes verseny­díjakat Joós Miklós szövetségi elnök adta át a nyerteseknek. Pf. 19.J. M. SZ. MARGITNAK, Ceglédre üzenjük. Kitűnő bizonyítvá­nyod ellenére sem javasol­hatunk újságíró pályára. Egyik oka, hogy egyetlen írá­sodat sem láttuk soha — mostani kérő leveleden kívül — a másik pedig, hogy ilyes­mi különben sem áll módunk­ban. JÁNOSBOGÁR Fóka bácsiékat. Mi is hiányolja , de sajnos, egy rendelkezés ér­telmében csak akkor szerepel­hetnek, ha ehhez megszerzik a képesítői engedélyt. „Jogo­sítvány” nélkül nem mű­ködhet együttes. Mire kiváncsiak? Vita a strandpapucsról a Sok ceglédi fiatal teszi fel kérdést esténként: hová menjek szórakozni? Ha csak szerdán jutna eszébe ezen gondolkodni, gyors választ kapna: ott az ifjúsági klub! És más napokon? — Aligha lehet másutt — mondja H. Z. középiskolás. — Amíg Kugli és Fóka bácsi ze­nekara itt játszott, jó volt, mert a zenekar összetartotta a fiatalokat. Van ugyan le­mezjátszónk, de alig van le­meze a klubnak. — Hívnánk fővárosi előadó­kat, de nincs pénzünk — mondja T. K. középiskolás. — Nemrég szívesen megszavaz­tuk az 5 forintos tagsági díja­kat, de azt hiszem, ez is kevés lesz. Diákok vagyunk, kevés a pénzünk. Valóban, nem könnyű a most alakuló fiatalok mohó, szerteágazó érdeklődését ki­elégíteni. Nemcsak nálunk, máshol is gond ez. — Évek óta az a célunk — mondja Kováts Zoltán klub­vezető —, hogy hasznos időtöl­tés keretében megtanuljanak kulturáltan szórakozni, helye­sen viselkedni. Ez a „Fórum” az ifjúsági klub feladata. — Hogyan sikerült megva­lósítani idei programjukat? — Klubtagságunk 90 száza­léka diák. Igényeiknek megfe­lelően klubvezetőségünk úgy állította össze a programot, hogy lehetőleg olyan témák kerüljenek előtérbe, amelyek nem szerepelnek az iskolai tananyagban, ősszel és télen irodalmi, ismeretterjesztő elő­adásokat, vetélkedőket rendez­tünk. Néhány téma: városunk története, a beat, mint irodal­mi és zenei irányzat. Anyagi nehézségek miatt valóban nem hívhattunk fővárosi elő­adókat, de helyi pedagógusok, középiskolás klubtagok érté­kes előadásokat tartottak. Nagyon szeretik a vetélkedőt a fiatalok. Ilyen­kor társadalmi zsűrit hívunk meg, könyv és csokoládé a ju­talom. A kötetlen foglalkozá­sokon tv, lemezjátszó és tár­sasjáték áll rendelkezésükre. — Valóban kevés lemezük van? — Kevés, de az oka is meg­van Új sztereo lemezjátszón­kat a télen nyertük az ifjúsági kluboknak hirdetett országos vetélkedőn. A kultúrház költ­s­­égvetése még ősszel elkészült, abban lemezvásárlást még nem terveztek. Érthető, hogy csak az új költségvetésben tudnak biztosítani pénzt le­mezek vásárlására.­­—Miről szoktak vitatkozni? Élénk érdeklődés kíséri a vitaesteket. Volt vita az öltözködésről, viselkedésről, cigarettázásról. Egyszer strand­papucsban jött be az egyik klubtag. Minden előkészítés nélkül olyan vita kerekedett, hogy irányítani sem kellett... — Szeretnek itt lenni a fia­talok? — Sokszor elmondják, hogy egy héten többször is eljönné­nek. Mások viszont csak be­néznek, s ha nincs tánc, to­vábbállnak. A klubvezetőség a jövőben is azon igyekszik, hogy játékos fejtörőkkel, hasz­nos, értékes előadásokkal, ze­nével, tánccal kielégítsük igé­nyeiket. Ahogy a klubtagokkal be­szélgettem, arról igyekeztek meggyőzni, hogy azért nem mennek igényesebb színházi előadásokra, mert „láttam Ma­jorral, miért nézzem meg egy gyengébb szereplővel”. Vagy: „A klasszikusokról eleget hal­lunk az iskolában”.­­ Én azt mondom, bár többet hallhat­tam volna róluk. Érdemes lenne talán ezekről is vitat­kozni a klubban. Szabó Alfréd I

Next