Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

NYUGDÍJAS Tiajnali ötkor még nagyon 11 hideg van a Duna-par­­ton. Fél hatkor nyit a resti. A félig lehúzott redőny előtt már hosszú sor áll, türelme­sen, kivéve egy idős nagy ba­juszos ember a sor közepén. Kilép a sorból és határo­zottan megüti a redőnyt. — Pista, adjál ki nekem egy féldecit, mert elmegy a bu­szom. Pista a csapos. Nem nehéz ,megfűzni”, kiadja a félde­cit. A férfi bedobja, megvárja, míg üres gyomrát átjárja, az­tán újból beáll a sorba. Most már türelmesen vár. Fél hat előtt öt perccel ki­nyit a resti. A hosszú sor egy pillanat alatt Ekkor elmegy a busz, betódul. Senki sem száll fel rá, öt perc alatt mindenki megkapja a magáét, sőt sokan már kezdenek re­­petázni és a hideget le­győzve, énekelni. A megálló­ba még egy busz fut be. Né­hányan kivágtatnak, sikerül felszállniuk. Közben egy csoport körül­veszi a nagy bajuszost és nepifjodva énekel. „Elvágták a jobbkezemet, folyik piros vérem ... A csapos végre lélegzet­hez jut, felfedezi a bajuszost, aki annyira sietett. Ráripa­­kodik. — Józsi bátyám, az nem baj, hogy engem becsapott, mert ismerem magát, nem először teszi ezt velem. De az diszr­­nóság, hogy a legnagyobb do­logidőben nem megy el a tsz-be. Aztán majd megint engem fognak szidni, hogy miért szolgáltam ki. Józsi bácsi kiválik az ének­lők közül s kihúzza magát. — Ha nem tudnád fiam, én már nyugdíjas vagyok, akkor dolgozom, amikor van ... Meg ha adnak kedvem mun­kát. De tanuld meg fiam egyszer s mindenkorra. Van amiről hetvenen túl már nem lehet leszokni és ez a korán­kelés. Mészáros Sándor Évzárás díszparanccsal KITÜNTETÉS - ÉLETMENTÉSÉRT Mint az ország sok más is­kolájában, Ráckevén is szom­baton zajlott le az évzáró ün­nepség. S mégis különbözött a többiekétől. Díszparancsot olvastak fel, amelyben többek között bejelentették, hogy a község három termelőszövet­kezete pénzjutalom-kitünte­tésben részesítette a kis közle­kedési diákrendőröket.­­Meg­emlékezett arról, hogy a na­pokban Fehér Lajos végzős diák, úttörőrendőr kimentett a vízből egy pajtást, s ezért élet­mentési érmet tűznek a mel­lére. Eredményes közlekedés­rendészeti szolgálatukért töb­­büket kirándulással jutalmaz­zák, míg a legkiválóbbak a rendőrkapitányság szolgálati kocsiján URH-körúton vehet­nek részt. Az Árpád fejedelem és a Hunyadi János úttörőcsa­pat minden közlekedési rend­őre elismerést kapott. A dísz­parancsban arra kértek min­den gyereket, hogy a szünidő alatt is kellő körültekintéssel, óvatosan közlekedjenek, hogy megakadályozhassanak még apróbb baleseteket is. Kovács László Több sertéshús, szarvasmarha, baromfi Kedvezően alakult eddig a felvásárlás Smi­ múlik az id­őjáráson Egyelőre még — legalábbis a felvásárlási statisztika — nem tükrözi az évszázad leg­szárazabb tavaszának hátrá­nyait. Mint Pancsovai Nándor,­­ a megyei tanács élelmezésügyi csoportvezetője elmondotta, az utóbbi hónapokban állati ter­mékekből több mint 40 száza­lékkal vásároltak fel többet a vállalatok a múlt év hasonló időszakához képest. Különösen szembetűnő, hogy a termelő­­szövetkezetek több sertéshúst értékesítettek — az előirány­zott mennyiségnél 30 százalék­kal többet. Az állam ugyanis jelentékeny támogatással se­gítette és segíti a sertéste­nyésztő és -tartó közös gazda­ságokat Szarvasmarhából is nagyobb mennyiséget vásárolt fel az állatforgalmi vállalat. A kor­szerű húshibridek elterjedése révén az első negyedévben 50 százalékkal több baromfi ke­rült ki a gazdaságoktól. Bizo­nyos lemaradás mutatkozik a tojásfelvásárlásnál. Tejből ugyancsak nagyobb mennyiséget vásárolt fel Pest megyében a Budapest és Vidé­ke Tejipari Vállalat, örvende­tes, hogy már több mint községben szervezték meg 90 a termelőszövetkezetek a hely­beli tej­árusítást. Biztató kilátásokkal kecseg­tet a szerződéskötések alaku­­­lása is. A tervezettnél máris több sertésre, szarvasmarhára kötöttek szerződést a vállala­tokkal a gazdaságok. Várható, hogy baromfiból is nagyobb mennyiség kerül felvásárlásra a következő hónapokban. Ebben az évben , az új gazdasági mechanizmusnak megfelelően bővült a zöldség­­termesztők értékesítési lehető­sége. Amíg korábban csupán a­ MÉK­­ vásárolta fel az étke­zési zöldségféléket, az idén a­­ár az ÁFÉSZ, a SZÖVÉRT és a Hungarofruct is kialakí­tott közvetlen árukapcsolatot a gazdaságokkal. A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat jó kereseti lehetőséggel, a főváros területére FELVESZ a X., Keresztúri út 202. sz. alatti munkahelyre férfi és női betanított, illetve segédmunkásokat, telepőröket, takarítót, a X., Jászberényi út 18—22. alatti munkahelyre betanított és segédmunkásokat, lángvágókat, telepőröket, felszolgálót a XVIII., Szemere telepre (Lőrinc kavicsbánya) betanított és segédmunkásokat, a XIII., Váci út 41. sz. alatti GFO­-be tehergépkocsi­vezetőket, autószerelőket, betanított és segédmunkásokat, gyors-gépírókat, a XIII., Váci út 41. sz. alatti TMK-ba lakatos, erősáramú villanyszerelő, marós, kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat, a XIII., Révész u. 13. sz. alatti munkahelyre szállító­rakodómunkásokat, vágó-segítőket, a VI., Benczúr u. 11. sz. alatti központi munkahelyre gyakorlott gyors-gépírókat, közgazd. technikusokat és délutáni munkára takarítónőket. Férfiak részére munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a megadott munkahelyeken Most vásároljon! . 2160 FT HELYETT 1836 FT-ÉRT JÚNIUS 3­0 -1­G­M­102-es, 3 lángú, világító sütős PROPÁN-BUTÁN és VÁROSI GÁZFŐZŐ KÉSZÜLÉKEKET a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT , SZAKÜZLETEIBEN. MSS­T HEGYEIIMMai) 1968. JÚNIUS 16., VASÄRNAP ÚJ ROBBANTÁS A nyár az igazi szezon a kő­bányászatban. Ezekben a hóna­pokban „rávemek”, hogy a téli, elkerülhetetlen, lemara­dást behozzák. Röviddel ezelőtt korszerűsítették a Pest­­­vidéki Kőbánya Vállalat malomvölgyi üzemének berendezését, így most kétszeresen is felro­­fokozódott a termelékenység. A régi aknás robbantóeljárás helyett oszlopos fúrást alkal­maznak. Kevesebb robbanó­anyaggal nagyobb eredményt érnek el. Sőt a jövesztett kő is könnyebben feldolgozható. Az­előtt hatalmas szikladarabok maradtak egy tömbben, ame­lyeket még újra szét kellett robbantani. A mostani eljárás nyomán apróbb darabokra ha­sad a kő. BELAZ típusú hatalmas dömpereket ka­pott az üzem. A 27­ tonnás, szovjet gyártmá­nyú monstrumokkal szállítják a képünkön is látható törőbe­rendezéshez a sziklát. Sajnos, csak két dömper áll rendelke­zésükre. Ez kevés. Több kelle­ne, mert a tehergépkocsik a hatalmas igénybevétel miatt rendszeresen javításra szorul­nak. Újdonság, hogy az előbb em­lített 15-ös törő mellett itt, a helyszínen két másik törőberendezést is felállítottak. Ezek tíz centi átmérőjűre da­rabolják a követ, így az osz­tályozótelepre már kétszer tört anyagot szállítanak. A napi termelés 2300 tonna, de bármennyi lenne, vevő többit is elvinné, mert szilárd­a­sága miatt az ország legjobb minőségű kövének imerik az ittenit. Egyébként a MÁV a legna­gyobb megrendelőjük. A termelés nyolcvan szá­zalékára tart igényt. A Budapest és Szob között épülő vasútvonal töltéséhez használják fel a malomvölgyi üzem sziklazúzalékát. ♦ Egyszerre 30 ezer tonna kő ♦ MÁV a legnagyobb megrendelő ♦ Bedöglenek a járművek Mit tenne Ön, ha... Fél esztendővel ezelőtt tet­tem fel először a kérdést: Mit tenne ön, ha ... Elsőként Bar­­csay Jenő Kossuth-díjas festő­művész válaszolt rá, aztán sor­ra a többiek: tsz-elnök, költő, művelődésiház-igazgató, tv­rendező, egyetemi hallgató, ag­­ronómus, ügyész és így tovább. Nem a munkájukról mondtak véleményt, hanem egy feltéte­lezett munkakörről, amely azonban közel áll a saját szak­területükhöz. Huszonegy vé­lemény hangzott el január óta, s most engedjék meg, hogy a sorozat befejezéseként, az új­ságíró önmagának tegye fel a kérdést: O Mit tenne ön, ha ... — Ha például népművelő lennék. O Miért éppen az? — Mert az a legkönnyebb. A népműveléshez nálunk min­denki ért. Mindenkinek van ilyen vagy olyan véleménye a kulturális élet kérdéseiről, népműveléstől az irodalomig, a a képzőművészettől a zenéig, a filmtől a sztriptízig bezárólag.­­ Szerintem más a vélemény — mindenkinek mindenről lehet és kell is hogy legyen véleménye —, és más a hozzáértés. — Ebben egyetértünk. A népművelés valójában túlságo­san bonyolult dolog. Elsősor­ban azért bonyolult, mert a népművelő munkájára nem érvényesek olyan törvénysze­rű tények, mint az élet leg­több munkaterületére.­­ Mire gondol? — Egy könyvelő számára a kétszer kettő mindig négy. (Elvben legalábbis mindig annyi.) Ha egy munkás elront egy munkadarabot, az vitatha­tatlanul selejt. (Hacsak a meg valamiféle felsőbb gyári ér­dekből át nem engedi a vá­sárló legnagyobb bosszúságá­ra.) Vagy amelyik gyár túl­ságosan drágán termel, raktá­ron marad az áruja. (Ha a ke­reskedelem meg nem könyörül rajta a soron következő kiáru­sításnál.) És így tovább. De kérdem én és azt hiszem, jog­gal: mi az abszolút mérce ar­ra, hogy egy népművelő jól vagy rosszul végzi a feladatát? A statisztika? Nem bízom a számok varázserejében. Ta­pasztalatból tudom, hogy gyak­ran nem mutatják a lényeget.­­ Véleménye szerint mi a nép­művelés legfőbb feladata? — Pontosan az, amit ez a szó kifejez: népművelés. A tudományos ismeretterjesztő előadásoktól kezdve a klub­­foglalkozásokon át egészen a táncos rendezvényekig. Min­den, ami segíti az emberek vi­lágnézetének alakítását, tudat­­formálását.­­ Ha például művelődési ház­­igazgató lenne, mit tartana a leg­fontosabbnak ? — Az emberek megismeré­sét, kívánságaiknak egyezteté­sét a lehetőségekkel. Tudja, mi lenne az első ténykedésem? Kitennék egy kicsi ládikát a művelődési ház ajtajára, kí­vánságoknak, véleményeknek. Hogy mindig tudjam, ki mit szeretne, mit tart fontosnak, jónak vagy rossznak a műve­lődési ház vezetésének munká­jában. Én csak az ilyen, na­ponta megújuló kapcsolat alapján tudnám elképzelni az eredményes munkát. O Mire alapozza ezt? — Sok művelődési házban megfordultam már az elmúlt tizenegy esztendő alatt Pest megyében. Bizonyossággal ál­líthatom: csak azokban a mű­velődési házakban van tartal­mas és hatékony élet, ame­lyeknek a vezetője minden lé­nyegeset tud a falujáról. O Mit ért minden lényeges alatt? — Szerintem a jó művelődé­siház-igazgató tudta nélkül semmi fontos esemény nem történhet a faluban. Ismernie kell a tanács legújabb határo­zatait, éppen úgy, mint a­ ter­melőszövetkezetben végzett munkát, az iskola célkitűzé­seit, mikor milyen lakodalmat rendeznek vagy ki éppen a leg­olvasottabb író a faluban. Csak ilyen életkörelben tudom el­képzelni, hogy az emberek má­sodik otthonuknak érezzék a művelődési házat.­­ A tapasztalatai ezzel kapcso­latban? — Sajnos, nem a legjobbak. Beszéltem például olyan mű­­velődésiház-igazgatóval, aki nem tudta megmondani, hogy a zárszámadáskor mennyit fi­zetett saját falujának termelő­­szövetkezete. Vagy azt, hogy hányan járnak a könyvtárba, milyen rétegekből tevődik ös­­­sze az olvasóközönség és így tovább. Kérdem én, s hiszem, hogy joggal: mire építheti fel az ilyen művelődésiház-igazga­tó a saját munka­tervét?­­ Sok művelő­désiház-igazgató panaszolja, hogy ma már keve­sebb az állami dotáció, mint volt néhány esztendeje, ugyanakkor a velük szemben támasztott követel­ményeik nagyobbak. Mi a vélemé­nye erről? — Igaz az, amit mondanak. Csak az nem igaz, mondják. Panaszkodva, ahogyan Mert nemcsak a művelődési házak­ra fordított dotáció lett keve­sebb. A termelőszövetkezeteké is, a községi tanácsoké is, gyáraké is. Tudja, amíg tizen­­ éves az ember, vagy még en­nél is fiatalabb, kell hogy va­laki gyámkodjon felette. De aki betöltötte már a huszon­­harmadik esztendejét, az fel­nőtt ember. Annak már vál­lalnia kell a felelősséget a tet­teiért. Jó munkával kell vál­lalnia. Ez az igazság. Ezt önálló, felnőtt munkát kell 02 a lehető legrövidebb idő alatt megtanulnunk. Hogy még an­­­nyi támogatásra se legyen szükségünk, amennyit jelenleg kapunk. Vannak művelődési­­ház-igazgatók, és szerencsére nem is kevesen, akik megta­nultak már önállóan, felnőtt módjára dolgozni. Akik már nem az állami támogatásra építik az esztendő munkáját. A helyi erőforrásokra és a sa­ját erejükre, ötletességükre, le­leményességükre, az emberek felnőttségére és művelődni vá­gyására és nem kevésbé a sa­ját­­ tudásukra. Azt hiszem, elégséges ezzel kapcsolatban egyetlen példát megemlítenem, amit éppen a Mit tenne ön ke­retében mondott el Chmely Ödön, a nagykátai igazgató. Gyár épül a községben? Mun­kások kellenek a gyárhoz? Le­gyen a művelődési ház a szak­képzés bölcsője. Hasznot hoz a gyárnak, hasznot a község­nek, de hasznot a művelődési háznak is. Ez az igazi népmű­velés, és még csak ráfizetni sem kell! — Mondják, hogy a televízió el­­terjedése jelentősen visszavetette a népművelők munkáját. Igaz ez? — Én inkább úgy monda­nám: megkönnyítette. — Tréfál? — Komolyan beszélek. Miért lenne tréfa az, ha valaki he­lyettem elvégez bizonyos fel­adatokat, s ezért több időm és energiám jut más feladatok el­végzésére? Mert szerintem ennyi történt csupán. Színház­ra vágytak az emberek? Ját­szottunk mi színházasdit majd minden faluban. Most már a televízió házhoz szállítja a leg­kitűnőbb színházi produkció­kat. Egy feladattal kevesebb marad a népművelőknek. És több idő, energia másra. Pél­dául a társasági élet kialakí­tására. Mert a televízió csak produkciókat tud nyújtani. Társasági életet nem. Az em­ber pedig társas lény. Vágyik arra, hogy beszéljen és beszél­jenek hozzá. Állítom, hogy so­ha nem vágytak az emberek annyira társaságba, mint ép­pen a technika gyors terjedése óta, íme, egy új feladat a sok közül. És nem is könnyű fel­adat. Mert nem elég hozzá a klub élete, korszerű felszerelé­se, ahogyan egyesek elképze­lik. A társasági élet tartalom nélkül üressé válik, nem vonz­za az embereket. A népműve­lők munkaeszköze pedig az ember. Ezért olyan bonyolult dolog népművelőnek lenni. Csak ennyit akartam elmonda­ni, ha már megkérdezték. Prukner Pál

Next