Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

j Baj van a parkettával Évente sok lakodalmat ren­deznek a vecsési Kóbi-féle vendéglőben. Az étteremben több száz vendég is elfér, tá­gas a konyhája és a táncterme , óriási. Óriási, de tönkre­ment a parkettája. A vendéglátó vállalat egy­­egy estére elég jelentős te­rembárt kér, lehetne abból va­lamit parkettázásra is költe­ni. Vagy? — Vagy, nem szívesen bár, de más terem után nézünk, s nyilván mások is — mondja Almási János, aki Kemenesi Évával farsangkor nagy lako­dalomra készül. _______________(f. g.) Ügyeletes orvos Gyomron, Mendén és Péteri­ben: dr. Balogh Sándor (Gyömrő), Monoron, Monori­­erdőn, Gombán és Káván: dr. Kovács Mária (Monor, Bajcsy Zs. u. 4.), Pilisen: dr. Czinder Bálint, Üllőn: dr. Koncz La­jos, Vecsésen: dr. Pailinger Georgina tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógyszer­­tár Monoron a főtéri, Vecsé­sen az Andrássy-telepi. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén szom­bat déltől hétfő reggelig Mo­noron, a főtéri gyógyszertár­ban. — Púder — csutkából. A­­ kiváló vetőmagvairól híres Bólyi Állami Gazdaság 50 millió forintos gyári méretekben, költséggel gyársze­­rűen termelő vetőmagüzemet létesít. A gazdaság csutika­­őrlő üzemrészt is épít, amelynek megőrölt anyaga keresett cikk külföldön; töb­bek között púdert készítenek belőle. HONDR>yM £ KE­A­­ P f’S^T. • M 1.G­YJ I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1971. OKTÓBER 16., SZOMBAT A nevelők tényleges megbecsüléséről Szakszervezeti tanácskozás Monoron A Pedagógusok Szakszerve­zete járási bizottsága a napok­ban tanácskozásra hívta szakszervezeti titkárokat és bi­­­­zalmikat. Marton János járá­si titkár a többi között ismer­tette az alapszervi titkárok és bizalmiak jogait és kötelessé­geit. Hangsúlyozta, hogy napjainkban az iskolákban megnövekedtek a szak­­szervezet jogai és köteles­ségei. A szakszervezeti ve­zetésben is új módszerekre van szükség, a módszer se­hol sem lehet parancsszó, csakis meggyőzés. Utalt az MSZMP X. kongres­­­szusára, amely kiemelt helyen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A pedagógusok fizetésren­­dezése óta ez a tanácskozás volt az első alkalom, ahol a szakszervezeti aktivisták ki­cserélhették tapasztalataikat. A járási bizottság írásban kért tájékoztatást a bizalmiaktól a differenciált bérezés végre­hajtásáról és hatásáról. A köz­ponti Irányelvek és törekvé­sek helyesek voltak, nem mondható el ez maradéktala­nul végrehajtásukról. Még mindig vannak iskolák, ahol az igazgató teljesen szubjektíven ítél meg fontos kérdéseket és az iskolai demokratizmusnak még a látszatát is felrúgva, vagy azt kijátszva, hozza meg a döntést. Sajnos, a mono­ri já­rás területén egyes községi ta­nácsok sem állnak minden vo­natkozásban hivatásuk ma­gaslatán. Nem mindenütt kí­sérték, kísérik kellő figyelem­mel a pedagógusok béralapjá­val kapcsolatos kérdéseket, s a falu társadalmának e fontos feladatokat teljesítő rétegét csak akkor tisztelik igazán, ha különböző társadalmi munká­ról van szó. A bérrendezésnél előfor­dult hibákat, az egyes tan­testületekben meglévő fe­szültségeket az is bizonyít­ja, hogy több községi, il­letve iskolai igényli a járási alapszerv szakszer­vezeti bizottság felülvizs­gálatát, látogatását. Ettől is várják a meg­lévő problémák konkrét, min­den részletet tisztázó feltárá­sát. Magócsi Károly, a járási művelődésügyi osztály vezető­je a segélyeikkel, a jubileumi jutalmakkal és a törzsgárdá­val kapcsolatos kérdésekről nyújtott tájékoztatást. P. S. Káposzta, amerre a szem ellát Vecsést mostanában egy do­log jellemzi: a káposztaszál­­lító kocsik sokasága. Min­denütt találkozhat velük az ember, a műút mellett, a há­zak udvarán, a határban és a tsz-központban. A „savanyító­üzem” kapuja előtt is sora­koznak, hogy bent aztán gép­be kerüljenek a hatalmas ká­posztafejek, szálakra vágva hulljanak a kosárba, aztán a hatalmas hordókban élve igazi vecsési savanyú ká­poszta váljék belőlük. Erdélyi Józsi bácsi, a sózómester ne­ve felkerül valamennyi hor­dó oldalára, hiszen nagyrészt tőle függ, milyen íze lesz az idén a híres vecsési sa­vanyú káposztának. Jól végzi a dolgát, mert a gyors mun­kában a sót mérni nincs idő, s mégis minden hordóban pontosan három százalék a sótartalom. A munka irányí­tójának térképe van, körök­kel bejelölve rajta valamen­­­nyi hordó, melyikben mikor kezdték el érlelni a káposz­tát, mikor lehet szállítani — és valóban, térkép nélkül nemigen lehetne kiigazodni a hordólabirintusban. A hely — és a káposzta — azonban még így is kevés. A héten jugoszlá­­vok jönnek, 50 vagonos szer­ződést szeretnének kötni, de folyamatosan szállít az Ezüst­­kalász Tsz a pestieknek, a sze­gedieknek, a komáromiak­nak is. Hetven­ kilós nylonzsá­­kokban „szerelik ki” a sa­vanyú káposztát, van rá vevő bőven. Az új savanyítóüzem az addigi 8 vagonos tároló­helyet 30-cal bővíti. Még csak félig van kész, de az első négy betonkádat már a jövő héten elkezdik tölteni. Ren­geteg a rendelés. És ha valaki csak egy kilót szeretne vásá­rolni, eljöhet ide? Inkább hoznak, mint visznek! — ne­vetnek a savanyítóüzemben. — Amikor mi már nem győz­zük szusszal, magánosoktól vásárolunk, hogy kielégíthes­sük a megrendelőket ... A káposztaföld végelátha­tatlan, színes foltok a hajlon­gó emberek. Férj, feleség, nagymama és unoka, mi­­denki munkába állt. Tordai Tamásék is. családostól vág­ják és tisztítják hatalmas ké­sekkel a káposztafejeket. Fá­rasztó a hajlongás, de megéri, nagyon jó idő járt az idén a káposztára. S azt mondják, ha valaki meglepné őket ebédre olyan igazi töltött ká­posztával, az lenne csak koro­nája a káposztaszezonnak... (k. zs.) Ötven éve SORTÜZ 0RG0V Kossa Józsi bácsi a közeljö­vőben tölti be 79. életévét. A gombai Új Élet Tsz szőlőmun­kása, munkahelyére Káváról jár át naponta, kerékpárral. Az első világháborúban a parancs a frontra szólította. 1916-ban orosz hadifogságba esett. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme után ismét fegyvert fogott, ez­úttal önként és meggyőződés­ből. A magyar vasezredben harcolt a Vörös Hadsereg ol­dalán, az intervenció ellen. 1920-ban hazatért Magyaror­szágra, néhány nap múlva azonban elfogták a csendőrök. Dohánykötöző zsineggel, a ló­hoz kötve vitték a ceglédi börtönbe, 225 hozzá hasonló rabtársa közé.. Néhány hét múlva, egy bo­rús, esős napon kísérték ki őket az orgoványi erdőbe, a parancs elhangzott: halál! A tömegsír már várta őket. Héj­­jas Iván pribékjei ásatták idős parasztemberekkel. Nem az el­ső tömegsír volt, amit meg­ásattak velük. Pirkadt, amikor a foglyokat a gödör szélére parancsolták. Eldördült a gyilkos géppuska­­sortűz, előtte azonban néhány pillanattal sikerült Kósa Jó­zsefnek néhány társával „be­hullani” a gödörbe. A gyilkosok öt idős paraszt­­embert parancsoltak ki a ha­tárba, a tömegsír őrzésére. A sortűz 225 kommunistára dör­dült el — közülük tizenkettő — Kossa Józsefhez hasonló módon — életben maradt. Az öt idős őrző ember búvóhely­re irányította őket és aztán el­indultak Nógrád felé. Bujkál­tak, napszámot vállaltak, ret­tegtek. Amikor alábbhagyott a haj­sza, szétszéledtek, ki-ket a ma­ga otthonába. Volt, akit újra elfogtak a csendőrök, volt, akit nem. Kossa Józsi bácsi „megúszta”. Jelenleg a gombai Új Élet Tsz-ben dolgozik. Ma a szőlő­ben, holnap más munkán. Izmán Jánosl MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Gyula vitéz télen, nyá­ron. Gyömrő: Aladdin és a csoda­lámpa. Maglód: A hét mesterlö­vész. Mende: Sárika, drágám. Mo­nor: Forró éjszakában. Nyáregy­háza: A kétarcú felderítő. Péteri: Horizont. Pilis: A lovag végaka­rata. Tápiósáp: A könnyűlovasság támadása. Tápiósüly: A halhatat­lan légiós. Úri: Darling Lili I—II. Üllő: Az ismeretlen lány. Vasad: A követek nem gyilkolnak. Ve­­csés: Kapaszkodj a fellegekbe I—II. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Úttörő­­ház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig. Mende, művelődési ott­hon : fotókiállítás, nyitva 16-tól 20 óráig. BAL Monor, járási művelődési ház, 18-tól 23 óráig, játszik a BEG­­GARS-együttes. NOVEMBERBEN NYÍLIK ? Élelmiszerüzlet épül Pacsirtatelepen Úri külterületén, a Pacsirta-­i telepen, már negyedik hó­­­napja építi — a sülyi ÁFÉSZ megbízásából és a környékbeli lakók segítségével — Bo­­sánki István , kőművesmester és Csaba József 66 éves segéd­munkás, nyugdíjas mozdony­fűtő, az élelmiszerüzletet. Itt találkoztunk Petrik Sándor nyugdíjassal is, aki erejéhez mérten segít az építkezésnél: kapcsokat hajlít, ékeket ké­szít, deszkákat fűrészel. Petrik Sándor elmondotta, hogy a te­lep lakói már türelmetlenül várják­ a bolt megnyitását. Kü­lönösen a tej beszerzése okoz gondot, mert­­ másfél kilomé­ternyire van a legközelebbi vásárlóhely. — Megnyílik-e még az idén az üzlet? — kérdeztük Nyéki Ferenctől, az ÁFÉSZ kiskeres­kedelmi üzemágvezetőjétől. — Mi, sajnos, csak két em­bert tudtunk biztosítani az építkezéshez, ezért a munka elég lassan haladt. Mégis jó híreim vannak: a múlt vasár­nap az épület tetőzetét telje­sen lebetonozták, elsősorban a környékbeli lakók önzetlen segítségével. Szerencsére az időjárás is kedvez. Most már csak egy nagyobb munka van hátra, a belső vakolás. Ehhez szintén kérjük a lakosság se­gítségét. Ha a továbbiakban is olyan lelkesen segítenek, mint eddig, a bolt novemberben megnyílik. Ezt azért is merem ilyen határozottan kijelenteni, mert a bolt berendezési tár­gyai már mind rendelkezésre állnak, Farkas Jenő úri aszta­losmester pedig vállalta a pul­tok és a polcok beszerelését, társadalmi­ munkában. - K. L. JEGYZET Tisztségviselők Jónéhány hivatalos szerv, jónéhány értekezletén vesz részt az újságíró, hogy tá­jékozódjék a köz dolgairól. Azon kívül, hogy legtöbb­ször valóban értékes tájé­koztatást kap, másra is fel­­f­igy­el. (Felfigyelhet, mert az értekezletek megritkul­tak, de ez csak hasznukra vált: tömörebbek, lényege­sebb dolgokról esik szó, s az „értekezlet” szó mellől lassan-lassan elmaradnak a rosszízű jelzők.) Legutóbb érdekes mozza­nattal indult egy tanácsko­zás. A tisztségviselő, aki mellesleg az egyik napi­rend előadójaként volt fel­tüntetve a meghívón — nem jelent meg. Azzal mentette ki magát, hogy sajnos nem jöhetett, mert szüretel. Mellesleg, a jelen­levők szerint nem ez az el­ső, hogy ilyen-olyan elfog­laltságára hivatkozva, nem vesz részt saját munkacso­portja gondjainak megbe­szélésén. A példából — és a többi példákból — következtet­ve pedig még furcsább ta­nulságot von le az ember. Vannak még tisztségvise­lők, akiket a többiek — a társadalom — bíztak meg azzal, hogy képviseljék ügyüket a tőlük telhető lel­kiismeretességgel minde­nütt — de ők ezt nem érzik kötelességüknek. Pedig papír-képviselőkre, protokoll tisztségviselőkre nincs szükség. Akik vállal­ták a megbízatást, elfogad­ták az előlegezett bizalmat, kötelességük, hogy munká­val szolgálják meg. (k. zs.) SÜLYSÁP Hangulatos szombat esték a művelődési házban Hangosak a vasárnap esték a sülysápi művelődési ház­ban, a fiatalok vidám beat­zenére járják a táncot. Ez a zene, ez a szórakozás az idő­sebbeknek nem való. — Ez, persze, nem —mond­ja Bácskai István igazgató —, de hiszem, hogy rövidesen az idősebb korosztálynak is ked­velt szórakozóhelye lesz a mű­velődési ház. Az első lépések már megtörténtek, az elmúlt két szombaton már elkezdő­dött valami. Az első alkalom­mal a kellemesen fűtött klub­ban pontosan húszan jelentek meg, sülyiek, sápiak egyaránt. A program valahogy szinte magától alakult ki. Dudorász­­gatni kezdtek, már-már elfe­lejtett régi nótákat elevení­tettek fel. Fiatal korából min­denkinek volt egy-egy ked­ves emlékű dala. Annyira be­lejöttek a nótázásba, hogy észre sem vették, hogy csak­nem éjfél van.­­ A következő szombat es­tén már harmincan jelentek meg, néhányan elsárgult kot­tával a hónuk alatt. Ezúttal már feljegyezgették és rend­szerezték a sok szép dalt. A társaságban akadt olyan idő­sebb ember, aki jártas a kot­­taolvasásban, ő figyelmeztet­te a baráti társaságot egy-egy dal árnyalati szépségeire, a helyes ütemre. Az idősebbek szívesen látták körükben megjelent négy húsz év körüli a fiatalembert is, akik őszinte érdeklődéssel ismerkedtek a patinás dalokkal.­­ Úgy tűnik, különösebb szervezésre nincs szükség, el­terjedt már a híre ezeknek a szombat estéknek. A társaság a következő szombatokra már terveket szövögetett. Gazda­gítani szeretnék a programot, egy-egy szép vers elmondásá­val, humoros történetekkel... Újabb vendégeket, persze, szí­vesen látunk. Kérjük, akik el­jönnek, egy régi, kedves dalt is hozzanak magukkal. K. L. TOTÓTIPPEK A vasárnapi mérkőzésekre Bokros József, a járási labda­rúgó-szövetség főtitkára tip­pel. Női labdarúgás Monor—Isaszeg X: 2. A ven­dégcsapat összeszokottabb, jobb mint a monori. III. ker. TTVE—Maglód 2. A maglódi lányok még a fő­városban is esélyesek a győ­zelemre. NB III. Vecsés—Bajai Megyei bajnokság Bem SE—Pilis 1, X. A 3. és 4. helyezett találkozója kis rangadónak is beillik. Budakalász—Üllő 1, X. Isaszeg—Maglód 1, X. Területi bajnokság Ceglédbercel—Péteri 1. Sülysáp—Nagykáta 1. Iklad—Monor X, 2. Nehéz mérkőzés előtt áll a monori csapat. Pontot, vagy pontokat akkor hozhat, ha minden já­tékos teljes erőbedobással küzd. Kistarcsa—Gyömrő X.. Járási bajnokság VK­—Csévharaszt I., Süly­sáp II.—Pilis II. X., Maglód II.—Gyömrő II. 1., Vasad— Monori-erdő 1., Mende— Nyáregyháza 1., Ecser—Monor II. 2. V. L A járási labdarúgó-bajnokság eredményei Ecser—Maglód II 2:1, Pilis II—Gyömrő II 2:2. A vendé­gek határtalan lelkesedéssel küzdöttek, közel álltak a győ­zelemhez. Csévharaszt—Süly­sáp II 5:2. A forduló legna­gyobb meglepetése az újonc hazai csapat nagy arányú győzelme. Nyáregyháza—Űri 1:1, Monori-erdő—Mende 0:3, Vasad—Monor II 2:3. A mo­nori csapat tíz emberrel har­colta ki — meglepetésre — a győzelmet. Vasárnapi program Sülysáp II—Pilis II 10 óra, a többi mérkőzés 14.30 óra­kor kezdődik. Úri—Csévha­raszt, Maglód 11—Gyömrő II, Vasad—Monori-erdő, Men­de—Nyáregyháza, Ecser—Mo­nor 11. A járási labdarúgó­­bajnokság állása a 6. forduló után 1. VK­6 3 3 — 21- 59 2. Maglód II.6 4 1 117- 69 3. Mende6 3 3— 10- 59 4. Pilis II.6 3 2 130-138 5. Monor II.6 2 3 112-117 6. Nyáregyháza6 2 2 211- 76 7. Vasad6 3 — 3­10-136 8. Ecser6 2 1 313-195 9. Sülysáp II.6 2— 411-154 10. Gyömrő II.4 1 1­2 6- 73 11. Csévharaszt 5 1— 413-312 12. Monori-erdő 5 — 5 1-23—

Next