Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
2 Fókusz Kiút a pókhálóból az Ázsiai országokban mind érzékelhetőbben fokozódik az a törekvés, hogy kikerüljenek az imperialista hatalmak által létesített katonai-politikai tömbök befolyása alól; erősödik a harc azért, hogy a békés egymás mellett élés elveit alkalmazzák a független ázsiai államok kölcsönös kapcsolataiban. így értékeli a moszkvai Izvesztyijában Vladimir Kudrjavcev az ázsiai politikai légkörben végbemenő változásokat. VALÓBAN, sok ázsiai állam nem érzi biztonságban magát a közel-keleti és a délkelet-ázsiai események láttán. Ezeknek az államoknak a politikai köreiben mindinkább gyökeret ver az a vélemény, hogy rendkívüli veszélyeket rejt magában a tömbpolitika, amelyet az imperialisták honosítottak meg önző céljaikra. DÉLKELET-ÁZSIÁBAN, ahol folyik az agresszív háború az indokínai nép ellen, erősödik a mozgalom a térség semlegesítéséért. E kérdés körül folyik a harc a délkeletázsiai országok szövetségében , az ASEAN-ban. Az ASPAC- szervezetbe (Ázsiai és Csendes-óceáni Tanács) is behatolnak az új fotalmak: olyan törekvések mutatkoznak, hogy a szervezetet tisztán gazdasági és kulturális szervvé alakítsák, amely magában foglalná társadalmi és politikai berendezkedésüktől függetlenül az ázsiai országokat. sok Ázsiai ország politikai köreiben kezdik megérteni, hogy nemzeti függetlenségükre nézve milyen veszélyes az imperialista tömbpolitika, és kiutat keresnek ebből a pókhálóból, amely nem engedi, hogy teljes egészében kihasználják a gazdasági és a kulturális fejlődés minden potenciális lehetőségét. AZ IMPERIALISTA TÖMBPOLITIKÁBA bevont ázsiai országok irányvonalának megváltoztatása nem könnyű feladat, mivel a politikai áthangolására irányuló törekvések szembetalálják magukat a nyugati hatalmak agresszív köreinek szívós ellenállásával. Ezek a körök az ázsiai országokat még mindig sakkfigurának tekintik hegemonisztikus politikájukban. E politika ideje azonban megmásíthatatlanul lejár. Az ázsiai földrész politikai légkörében jelentkező új szelek elkerülhetetlenül erősödni fognak. A jövő ezeké a törekvéseké. MERSZ A MATRUH Hatszemközt — négy órán át Rutintanácskozásnak indult. Megfigyelők körében az váltotta ki az első meglepetést, hogy az arab államszövetség elnöki tanácsának Mersza Matruh-i ülése — sorrendben a negyedik ülésszak — részvevőinek száma kibővült. Mi tagadás, meglehetősen váratlanul. Anvar Szadat egyiptomi, Hafez Asszad szíriai és Moammer Khadafi líbiai elnökhöz egy földrajzilag távoli állam, Uganda elnöke, Idi Amin is csatlakozott. Nem sokkal később Khadafi elnök kisebb műtétje tett újabb bonyodalmat, jelentle csak rövid ideig: egynapos késést az mindössze kezdésében. Aztán az ülésszak újabb izraeli provokáció: a Libanon határán végrehajtott kalóztámadás irányította ismételten a Közel-Keletre a figyelmet. S nem sokáig váratott magára a hír: Mersza Matruhban a három arab állam elnöke nyomban, zárt ajtók mögött, négyórás hatszemközti eszmecserén értékelte a szíriai és a libanoni főtisztek elrablásával bekövetkezett új helyzetet. Kairóból keltezett értékelések szerint az államszövetség megalakulása óta ez a legjelentősebb csúcsértekezlet. Az elnöki tanács ezúttal — hacsak az izraeli kommandós akció nyomán előállt súlyos válság nem befolyásolja eredeti tervüket — az alkotmányos szervek beindításával járó teendőket vitatja meg. A föderáció gépezete tehát — a szövetségi parlament, a kormány és a szakosított tanácsok — készen áll arra, hogy rendeltetésének megfelelően megkezdje működését. Bizonyos jelekből ítélve, az utóbbi időkben némileg tisztázódtak a haladó arab rendszerek közti korábbi félreértések. Az sem jelentéktelen körülmény, hogy az államszövetség tagjai normalizálták kapcsolataikat Algériával és Irakkal. Sürgető szükség mutatkozik az arab egység megszilárdítására, mert a térség válsága hovatovább válik. Izrael pedig — akuttá szemmelláthatóan — újabb és újabb provokációkkal igyekszik szomszédai megfélemlítésére, a palesztin ellenállók felszámolására, Libanon jordániai mintára történő elszigetelésére, kikapcsolására. Szorosan összefüggenek ezzel a témával az Afrikai Egységszervezet közelmúltban tartott rabati csúcsértekezletének határozatai. Ezek a döntések — az AESZ fennállása óta most a leghangsúlyosabb fogalmazásban — az afrikai és az arab államok együttműködésének fejlesztését szorgalmazták. Idi Amin váratlan részvétele a Mersza Matruh-i ülésszakon nyilvánvalóan ezt a törekvést szolgálja. Az afrikai országokat és az arab államokat sok ellentét osztja meg. De Rabat után most Matruh fordulópontot Mersza jelenthet kapcsolataikban. A LÉGITÁMADÁS ELTERELŐ HADMŰVELET VOLT... Emberrablás Libassonban Izrael csütörtökön reggel ismét tüzérségi tűzzel támadott két libanoni határfalut — jelentették a helyszínről. A hírügynökségi tudósítóknak nem volt alkalmuk erről személyesen meggyőződni, mert a libanoni haderő kordont vont a szóban forgó térség, az Arkub-vidék köré. Egy izraeli katonai szóvivő cáfolta a hírt. Szaeb Szalam libanoni miniszterelnök szerint a szerdai légitámadás — minden kegyetlensége ellenére — csupán „elterelő” hadművelet volt, hiszen a libanoni területre hatoló izraeli gyalogos és gépesített egységek Ramia város térségében a határtól alig 100 méterre foglyul ejtették egy Szíriai katonai küldöttség öt tisztjét, és a kíséretükben lévő libanoni katonákat. Az izraelieknek nyilván értesülésük volt a küldöttség látogatásáról, s voltaképpeni céljuk az emberrablás volt. A szíriai tisztekről — akik között egy tábornok is volt — az izraeliek azt állítják, hogy hírszerzők voltak. A szíriai kormány csütörtökön felkérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hassa oda, hogy Izrael bocsássa szabadon a Dél-Libanon ellen intézett szerdai támadás során foglyul ejtett öt szíriai tisztet. A Tel Aviv-i katonai szóvivő a szerdai kalózakcióval kapcsolatban csak annyit közölt, hogy a foglyul ejtett szíriai tiszteket ez idő szerint „alaposan kihallgatják”. Izraeli repülőgépek támadást intéztek dél-libanoni helységek ellen. Képünk Hasbaya faluban készült az izraeli repülők támadása után. A jelentések szerint a támadás következtében 14 ember meghalt, 25 megsebesült. „Az arab területek megszállása ellen, a békéért!" Megnyílt az Izraeli Kommunista Párt XVII. kongresszusa testvérpártok közül a Szovjetunió, Magyarország, Ausztria, Bulgária, Ciprus, Kolumbia, Chile, Csehszlovákia, Mongólia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztárasaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Kanada és az Egyesült Államok kommunista és munkáspártjai képviseltetik magukat küldöttséggel. Az MSZMP küldöttségének tagjai: Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság titkára, a küldöttség vezetője és Dobos István, a Központi Bizottság munkatársa. Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára beszámolójában rámutatott a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erejének gyarapodására, az imperializmus ellen, a békéért küzdő erők növekedésére. Hangsúlyozta, szocialista országok és hogy a elsősorban a Szovjetunió növekvő ereje, az antiimperialista erők fokozódó összefogása tette lehetővé a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek moszkvai találkozóját, amelyen a béke ügye szempontjából történelmi jelentőségű egyezményeket írtak alá. A közel-keleti helyzetről szólva Wilner kifejtette: az arab területek izraeli megszállását az amerikai imperializmus eszközként használja fel, hogy nyomást gyakoroljon az arab nemzetek antiimperiasta mozgalmára. A főtitkár határozottan elítélte az izraeli kormány széles körű szovjetellenes rágalomhadjáratát, amely árt Izrael nemzeti érdekeinek. Wilner hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tesz a közel-keleti igazságos, tartós békéért. Élesen bírálta a Kínai Kommunista Párt vezetőinek politikáját, amely a nemzetközi kommunista mozgalom bomlasztására irányul és szovjetellenességet szít. Mint a TASZSZ Rómából keltezett tudósítása közli, Tel Avivban „Az arab területek megszállása ellen, a békéért!” jelszó jegyében, 1500 küldött és vendég, 17 testvéri munista és munkáspárt kémküldöttségei részvételével megnyílt az Izraeli Kommunista Párt XVII. kongresszusa. A 1972. JÚNIUS 23., PÉNTEK — Az elmúlt esztendő — kezdte beszédét Faluvégi Lajos pénzügyminiszter — a negyedik ötéves terv első esztendeje volt. A gazdálkodási év meghatározó vonása az volt, hogy a nemzeti jövedelem az előző évet meghaladó ütemben, 7 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem gyarapodásában számottevő tényező volt a hatékonyság javulása. A kedvezőbb termelékenység forrása volt a nemzeti jövedelem növekedésének, s a korábbi években is, s 1971-ben teljes egészében fedezte ezt az emelkedést. A költségvetési bevételek a termelés és forgalom bővülésével, a hatékonyság javulásával párhuzamosan emelkedtek, de valamivel várakozásaink alatt maradtak. A vállalatoktól származott a bevételeknek több mint négyötöd része. A bevételek 9 százalékkal növekedtek. Az iparvállalatok költségvetési befizetése több mint 3 milliárd forinttal kisebb volt, mint az előirányzat. A megtermelt nemzeti jövedelemből a fogyasztást lényegében a gazdasági fejlődéssel arányosan bővítettük. A felhalmozás azonban a nemzeti jövedelemnél gyorsabb volt, ezért a tervtől eltérően alakult a fogyasztás-felhalmozás aránya, és a többletfelhasználást a külkereskedelem behozatala fedezte. A társadalmi közös fogyasztásra szánt eszközök ma már az állami költségvetés bevételeinek 43 százalékát veszik igénybe. A tervezettnél gyorsabban, mintegy 10 százalékkal emelkedtek az egészségügyi, szociális és kulturális intézmények kiadásai. Végeredményben a költségvetést 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadással zártuk. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és elvárt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költségeink és a társadalmi közös kiadásaink emelkedtek. A Minisztertanács számos intézkedést dolgozott ki a gazdálkodás javítására, de további határozott lépésekre van szükség. Az 1973. évi népgazdasági terv és költségvetés összeállításakor szigorú követelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költségvetés helyzete is javuljon. A miniszter a továbbiakban arról beszélt, hogyan javulhat tovább a lakosság életszínvonala, életkörülménye. Mint mondotta, ez a követelmény 1971-ben is megvalósult. A lakosság jövedelme a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3%-kal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6%-kal nőtt. Az ipari és építőipari munkások átlagkeresete is tervszerűen emelkedett. Ezután a miniszter elemezte, miből származtak a nagyobb jövedelmek. Megállapította, a munkások között a nagyobb jövedelmek nagyrészt a jobb munkából, a nagyobb teljesítményből következtek. Akadtak aránytalanságok is, mert egyes melléküzemági, szövetkezeti, kisvállalati dolgozók a jövedelemnövelés kiemelkedő lehetőségeivel rendelkeztek. Az állami szervek intézkedései nyomán szabályozták a termelőszövetkezeti alkalmazottak bérezését és munkaidejét, valamint a melléküzemági tevékenységet. — A negyedik ötéves tervben — mondotta a pénzügyminiszter — valóra váltjuk az eredeti célt, hogy a munkásosztály és a parasztság jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. A nem termelő ágazatokban is több jelentős bérintézkedést hajtottunk végre, így az egészségügyi, a népművelési intézményeknél, a pedagógusoknál jelentős béremelés történt. A pénzügyminiszter ezután a lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatását tekintve nem jelentéktelen rétegéről szólott, amelynek jövedelme magántevékenységből származik. Mint mondotta: a kormány vigyáz arra, hogy az adórendszerrel úgy szabályozza ezek jövedelmét, hogy ne alakuljanak ki arnytalanságok. indokolatlan különösen vigyáz arra, hogy a végzett munka társadalmi értékével legyen azonos a jövedelem is. A kormány az 1971. évben tovább folytatta annak a törekvésnek az amelynek célja érvényesítését, egyfelől a munkából származó jövedelmeknek, a teljesítmény alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott arány miatti különbségeinek kiegyenlítése. Faluvégi Lajos részletesen elemezte azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a gyermekek, az öregek, a családok életkörülményeinek megjavítására hozott. A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, de változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igényeit kielégítő áruk mennyisége. Az elmúlt évben a tervezett 71 ezer helyett 75 ezer lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt kell a lakásépítést és javítani gazdálkodást, a központi és a ta- Tanácskozik Faluvégi Lajos beszéde PARLAMENTI JEGYZET Az országgyűlés nyári ülésszaka kedves vendég köszöntésével kezdődött. A hazánkban tartózkodó Indira Gandhi asszonyt, az Indiai Köztársaság miniszterelnökét üdvözölte hosszan tartó tapssal a képviselők testülete. Bár a miniszterelnök-asszony csak rövid ideig vett részt a parlament ülésén, rajzolónknak így is sikerült ceruzavégre kapnia, s hogy sikeresen, azt Indira Gandhi asszony az aláírásával is hitelesítette. Az ünnepi hangvételű bevezetőt ezúttal sokkal prózaibb tárgyalás követte: az elmúlt év költségvetésének elemzése. Érthető, ha a pénzügyminiszter expozéja volt már az első szünet legfőbb beszédtémája is. — Az a furcsa helyzet állt elő — kezdi a szót Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, a megye 10. választókerületének képviselője —, hogy egyszerre hallhattunk nagyszerű eredményekről, de ugyanakkor gondjainkról és problémáinkról is. A hétszázalékos nemzetijövedelem-növekedés valóban nagyszerű eredménynek számít, de ugyanakkor költségvetési hiányunk van, előreszaladtunk a beruházásokkal, exportunk pedig nem tartott lépést az import növekedésével. Ennek következményeként születtek az elmúlt esztendő végén a különböző pénzügyi szigorítások. S hogy ezek az intézkedések nem maradtak hatástalanok, bizonyítja, hogy az idei év első öt hónapjában hat százalékkal csökkent az import, az export viszont huszonhat százalékkal növekedett — Ami a beruházási stopot illeti — kapcsolódik a beszélgetésbe Kalmár János, a MÁV Dunakeszi Járműjavító főmérnöke, a megye 26. választókörzetének képviselője —, valóban ésszerű intékedés volt. Megítélésem szerint ugyanis sok helyen a túlzott beruházások olyan helytelen szemléletből eredtek: ha a másik üzem építkezik, akkor építkezzünk mi is. Persze, most látszólag a saját gyáregységünk ellen is beszélek, hiszen a mi félmilliárdos beruházásunk üteme is lelassult, s az már most világosan látható, hogy a negyedik ötéves terv végére, mint ahogyan az a tervben szerepelt, nem készülünk el vele. Elsősorban a gépi berendezések megvásárlása és felszerelése húzódik majd át a következő ötéves tervidőszakra. — A beruházások megszigorítása megítélésem szerint nemcsak azért volt hasznos — veszi vissza a szót Kovács Sándor —, mert senki se költsön többet annál, mint amire fedezete van, hanem azért is, mert ez az intézkedés rákényszeríti a gazdasági vezetőket az eddig kihasználatlan belső tartalékok feltárására és hasznosítására is. — És hogy álltok az exporttal? — szól közbe Kalmár János. — Terveink szerint az idén nyolc-tíz százalékkal kívánjuk növelni konzerveink exportját. Bízunk benne, hogy ez sikerül, bár a konzervgyártás bizonyos értelemben függvénye a mezőgazdaságnak. És az idei start nem volt túlságosan bíztató: a tervezettnél lényegesen kevesebb bogyós gyümölcsöt tudtunk felvásárolni. Reméljük azonban, hogy a még hátralevő hónapok gyümölcs- és zöldsésrtermése pótolja majd kezdeti lemaradásunkat. A húsz percnyi szünet gyorsan véget ér, az ülésteremben folytatójuk a vita az elmúlt esztendő költség- Indira Gandhi Kovács Sándor * V* 4