Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-13 / 137. szám
RÉSZLETES VITA ELŐTT AZ EGYHÁZI INGATLANOK SORSA Elfogadták a fővárosi törvényt Az Országgyűlés szerdai plenáris ülésén először arról hoztak határozatot, hogy még a rendkívüli ülésszakban megtárgyalják a képviselők politikai feddhetetlenségének megállapításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Az ezt indítványozó Pásztor Gyula és Ómolnár Miklós (FKgP) benyújtotta a szükséges számú aláírást. Ezután döntöttek arról, hogy részletes vitára bocsátják a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvényjavaslatot. Az elnöklő Szabad György bejelentette, hogy a kormány benyújtotta a Magyar Köztársaság 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést. A T. Ház ezt követően megkezdte a határozathozatalt a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatról. A szavazási procedúra a tervezettnél rövidebb ideig, mintegy négy órán át tartott. Megkezdése előtt az alkotmányügyi bizottság elnöke tájékoztatta a plenáris ülést arról, hogy a testület délelőtt megvizsgálta: az SZDSZ és a Fidesz indítványa szerint 32, illetve 3 törvényhelyen szükség van-e kétharmados szavazattöbbségre. A bizottság ülésén szótöbbséggel valamennyi erre irányuló javaslatot elutasítottak. (Számos képviselői indítványt ezután visszavontak.) A határozathozatal végén az Országgyűlés 173 igen szavazattal, 77 nem ellenében, egy tartózkodás mellett elfogadta a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba. Ő ÍRTA Cukor A Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Húsz óra rendezője, Fábri Zoltán emlékezik pályájára az Új írás (91/5.) lapjain. Ebben az önvallomásban van egy kis turpisság, hiszen 1965-ben, egy külföldön megjelent lap kérésére került papírra. Amire a bevezetőben maga F. Z. is utal. Az őszinte soroknak persze nincsen szüksége mentségre vagy magyarázatra, ám lekötelező az a nyíltság, amellyel a művész az 1965-ben írt sorokat 1990-ben is vállalja. Ma sajnos ott tartunk, hogy a nem igazodók, mert mindig is magukat adók már-már mentegetni kényszerülnek nézőpontjaikat. F. Z. ugyanis leírt például ilyesmit is egy gyermekkori (1917-ben született) nyaralására emlékezve: „ ... parasztgyerekeket ismertem meg, akiknek sohasem volt még cipőjük életükben, s nem volt fogalmuk, milyen a cukor íze, mert nem volt még alkalmuk megkóstolni." Bizony, nagy szerencséje F. Z.-nek, hogy 1965-ben látta így a múltat, mert ha ma is így látná ... Bizonyosak vagyunk benne, ismerve a művész következetességét-konokságát, hogy nem vizsgálta felül soha azt, amit látott, mert hiszen látta. A saját szemével. Napjainkban persze sokan vannak olyanok, akik ma azt is másként látják, amit a saját szemükkel láttak annak idején, s még többen az olyanok, akik semmit sem láttak (mert nem éltek), ám mindenkinél jobban tudják, abban a nosztalgiával emlegetett világban mi szép jó volt... És tagadhatatlan, volt cipő is, cukor is, demokrácia is, csak nem mindenkinek, furcsa módon, akinek cipő se, cukor se, annak demokrácia sem jutott. Valahogyan ez összefüggött. Na persze, akkor. Most ki állíthatna ilyet?! KLIENS Szennyvíz, szemét nélkül Expo a Csepel-szigeten Az Expo központi létesítményeit nem szabad a Csepel-sziget északi részén kívül, a lágymányosi híd két oldalán elhelyezni, mert ilyen nagy területen kizárt a megfelelő környezeti feltételek biztosítása — állapítja meg a Környezetgazdaságtani Intézet vizsgálata. Az intézet felmérésében — amelyet megküldött Világkiállítási Programirodának, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak — kiemelt szerepet kap a Duna vízminőségének javítása. Ez lényeges a megfelelő ivóvízellátás érdekében is, hiszen a parti szűrésű kutak vízminősége összefügg a folyóvíz tisztaságával. Az Expo látogatói miatt nemcsak a vízigény lesz jóval nagyobb a városban, de az elvezetendő szennyvíz is. A ma megoldatlan szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, lgezés szennyvíziszap-elheugyancsak komoly beruházást igényel. Mivel megteltek a tárolóhelyek is, az Expóval együtt járó szemét fogadását meg kell oldani. Bizonyos mértékig segíthet ezen a gondon a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetszennyező anyagok egy részének kiválogatása. A világkiállítás révén egy sor, a fővárosban egyébként is nélkülözhetetlen infrastruktúrát hozhatnának létre. A tervezett délbudapesti fejlesztési program és a hozzákapcsolódó világkiállítás az intézmény szerint megvalósítható — hosszabb távon — a környezetre kedvező módon, az építkezés, az Expo működtetése alatt pedig mérsékelhetők a zavaró hatások. Estére lefújták a figyelmeztető sztrájkot (Folytatás az 1. oldalról.) emelésének felfüggesztéséről. Lehetőséget láttak viszont az áremeléssel kapcsolatos kompenzáció mértékének növelésére. Megegyezésre jutottak a felek a munkáltatók által elbocsátott dolgozók végkielégítésének kérdésében. A kormány egy új indítványt terjesztett elő a tervezett bérszabályozásról. Ennek lényege, hogy előnyben részesítenék az alacsony bérszínvonallal rendelkező vállalatokat. A kormány delegációja elfogadhatónak tartotta az MSZOSZ követelését az évi egyszeri vasúti utazási kedvezmény visszaállítására. Az MSZOSZ szerdán délután delegációja 1 órakor kérte az ülés felfüggesztését, azért, hogy tájékoztathassa az ülésez Országos Sztrájkbizottságot a tárgyalás fejleményeiről, és kidolgozhassa álláspontját az újonnan elhangzott javaslatokkal kapcsolatban. A tárgyalások délutáni folytatására az MSZOSZ delegációja három feltétellel érkezett, amelyeket előzőleg egyeztetett az országos sztrájkbizottsággal. Minimális feltételnek tartották, hogy a megállapodás rögzítse: a privatizációs bevételeknek legalább 15 százalékát a munkahelyek teremtésére fordítják. Az energiaár-emelések kompenzációjával kapcsolatos kormányjavaslatnál is szükségesnek tartották az összeg megjelölését. Véleményük szerint kompenzálásra legalább 5 milliárd forintot kell fordítani.Ez több mint kétszerese a kormány által korábban tervezettnek. Harmadik pontként a bérszabályozás jelenlegi korlátainak bizonyos mértékű leépítését kérték. A kormány delegációja alapvetően nem zárkózott el a követelések teljesítésétől, de időt kért egyeztetésre. Ezt követően az újabb tárgyalási fordulóban a kormány képviselői arra hivat-Bizony nehéz helyzetbe került volna ma a Pest Megyei Hírlap is. A mi újságunkat is előállító nyomdászok fele határozta el korábban, hogy vállalják figyelmeztető sztrájkot, ha a az egyezség nem jön létre a kormány és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége között. A hír azonban gyors szárnyakon járt, s a nyomdászok elálltak a munkabeszüntetéstől, így olvasóink számíthatnak rá: holnap is rendben megkapják lapunkat köztük: a javaslatok teljesítése költségvetési átcsoportosítást igényel. Megfontolandónak és tárgyalási alapnak tekintik az MSZOSZ javaslatait, ám azok teljesítésére — mivel a költségvetés módosítására csak a Parlament van felhatalmazva — garanciát nem tudnak vállalni. Végül is abban állapodtak meg a tárgyalófelek, hogy jegyzőkönyvben rögzítik: a kormány reális tárgyalási alapnak tekinti az MSZOSZ javaslatait, s azokat ismét napirendre tűzik az Érdekegyeztető Tanács ülésén. így végül is Nagy Sándor, az MSZOSZ képviseletében és Herczog László helyettes államtitkár a kormány delegációjának vezetője aláírta a tárgyalási jegyzőkönyvet. Miután az MSZOSZ és a kormány delegációja aláírta a megállapodást a szakszervezeti követelésekkel kapcsolatban, az MSZOSZ sztrájkbizottsága több mint egyórás ülésen szerdán este úgy döntött: visszavonja a csütörtöki figyelmeztető sztrájkra szóló felhívását. Bár a sztrájkot nem rendezik meg, továbbra is fennmaradnak a kitűzött kék zászlók és kék szalagok a munkásszolidaritás jelképeként. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke az ülés végén elmondta: az MSZOSZ figyelemmel fogja kísérni a megállapodás pontjainak teljesítését. Az országos sztrájkbizottság pedig tovább ülésezik, hogy a megállapodás fényében értékelje az elmúlt hetek tapasztalatait. UTAZÁS KÁRPÁTALJÁN (II. RÉSZ) Kenyér és kopeka a kalapban Az Ungvár és Munkács közötti szakaszon egymást követik a patakok, a gyors vízfolyások. A környék kétségtelenül legnevezetesebb, a zeneirodalomba is bevonult folyója, a Latorca. Évszázadok és évezredek történelmi viharai vonultak át rajta. A Latorca hídján áthaladva érkeztünk Munkácsra. A város nyüzsgő hétköznapját élte. Román turistabuszok szobroztak több parkolóhelyen is. Körülöttünk a feketézők, csen cselek hada tekergett. Az idegenvezető, tudván, hogy szoros, feszített a program, hiszen nagy távolságokat kellett legyűrni, többször is hangsúlyozta, hogy lehetőleg a legismertebb, a magyarok számára oly becses helyeket keressük fel. A munkácsi vár ezek közé tartozott, illetve tartozott volna, de sajnos csak messziről vehettük szemügyre. Állítólag tatarozták, mondván, igen elhasználódott állapotban van. A Zrínyi Ilona által három évig védett várat az osztrák császári seregek csak csellel, árulás segítségével tudták bevenni. Az utódoknak a jelenben pedig be kell érniük azzal, hogy a betonkerítéssel körülvett, 68 méteres vulkanikus kőzetű dombon magasodó építmény csupán a fényképező-masinák segítségével legyen — egy-egy fotó erejéig — elérhető. Azért jól működtek az optikák, s úgy tűnt a képekről, mintha katonai híradósok antennáit himbálná a szél... Bizonyára valamifajta újításról, távirányított „renoválásról” lehet szó. Következő állomásként Beregszász megtekintése szerepelt az útitervben. Ennek a barátságos városnak volt a szülötte a neves színésznő, Fedák Sári. A két világháború közötti nemzedék minden bizonnyal sokat hallott a szintén beregszászi születésű neves labdarúgóról, Kalocsai Gézáról. A 36 ezer lelket számláló városban egykoron pezsgő életet élt úri kaszinó falai között megfordult Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond, s itt élt sokáig a neves zeneszerző, Zádor Dezső. Sajnos ebben a városban is, mint mindenütt Kárpátalján, egymást követték az üresen ásítozó üzletek, áruházak. A polcokon néhány pár gumicsizma, posztópapucs, kalap, nyakkendő vagy elvétve egy-egy öltöny, női ruha árválkodott. Kitömött madarak, otromba gyertyatartók vagy valamilyen jelvény képezte a látnivalót. Az egyik középület előtt szakadt ruházatú, ápolatlan külsejű, élelemért kolduló férfi tartotta a kalapját. A zsíros, foltos fejfedőben néhány szelet kenyér és kopejka lapult meg. Egy elkeseredett fiatalasszony dühösen mondta: már a fél napja arra ment el, hogy tej és kenyér után kajtat. A várost elhagyva, ismét csak a táj tudta úgy istenigazából felvidítani a csoportot. Nagyszőlősre érve megtudhattuk, hogy ebben a kisvárosban — amely inkább hasonlít nagyközséghez — élt és alkotott egy ideig, a század elején Bartók Béla. Szintén a település adott otthont Révész Imre, egykoron ismert festőművésznek is. Nagyszőlős és a környék hajdan a hazaszeretetükről is méltán híres Perényi grófok birtokában volt. Egymást követik a vegyes nemzetiségű települések. Kárpátalját a II. világháború utáni évtizedekben sikerült úgy összekeverni, hogy napjainkban közel nyolcvanféle nemzetiség él ezen a területen. Azért szerencsére találni olyan színmagyar falvakat is, mint például Guzsaly, amelynek még a neve is őshonosan csengő. A Kárpátok az elmúlt évszázadok során 13 büszke várral voltak és gazdagabbak, színesebbek Közöttük a Kölcsey által megénekelt Huszt vára már a tatárjárás idején is fontos védelmi erődítmény volt, s nem is bírtak vele az Ázsiából érkezett rablóbandák. Történelmi feljegyzések tanúsága szerint az utolsó tatár csapatok a Krímből, az 1760-as években törtek be erre a vidékre, de aztán szélsebesen vissza is kotródtak. A huszti várat is „tatarozzák” — tudtuk meg a helybeliektől —, mondván, olyannyira romos, hogy néhány éve egy tégla valakinek a fejére is zuhant. Mivel a romokhoz csak földút vezet, így a nagy sárban, a rossz látási viszonyok közepette a busz pilótája nem is mert vállalkozni az odaútra. Már közvetlenül Erdély határán fekszik Técső, ez a korát meghazudtolóan fiatalos kinézetű város. A centrumból rálátni a máramarosi hegyekre, a fenyvesekkel és egyéb fafélékkel borított fenséges ormokra. A közelben már feltűnnek az első román határőrtornyok is. Ami külön is nevezetessége Técsőnek, hogy Kárpátalján itt található az egyetlen Kossuthmellszobor. Kossuth Lajos mellett Petőfi Sándorról is mindössze Beregszászon és Ungváron található szobor. A beregszászi, egykori Fekete Sas vendégfogadó falán egy 1911-ben leleplezett emléktábla jelzi, hogy hajdan ott szállt meg a szabadságharc, a forradalom lánglelkű költője, akinek az emlékét szerencsére őrzik és ápolják az itteni magyarok. Talán a legjobban várt élmény a Vereckei-hágó megtekintése volt, ahova csak az utóbbi két évben szerveznek az idegenforgalmi hivatalok turistautakat. Éles, hajtűkanyarokkal tarkított kapaszkodókon, ha erőlködve is, de sikerült feljutnia a busznak. A látvány, a szakadó eső szinte a hegycsúcsokat súroló sötét felhők ellenére bénító"" fenséges volt! Ha lendületet kap ezen a környéken a turizmus, beindul az idegenforgalom, akkor itt dőlni fog a valuta a programokat szervezők kasszájába. Az Ungvárra visszavezető szakaszon végighaladva a Vereckei-szoroson, ejtettük útba Polonát, ezt a nevezetes gyógyüdülőhelyet, amely hírnevét egy ásványi anyagokban gazdag gyógyforrásnak köszönheti. A helybéliek szerint, aki ebből az ásványvízből iszik, az sokáig képes megőrizni a fiatalságát. Szó, ami szó, kortyolgattunk a jó ízű forrásból, de ahogy elnéztük, a demizsonokkal érkező és távozó vízhordók között csak elvétve akadt fiatal. Jóval több a görnyedt, idős, hajlott korú néni és bácsi. Talán későn kezdték a kúrát... A zsíros fűből, amely a hegyoldalakat és a völgyeket borította, jókat lakmároznak a juhok és a kecskék.. Az apró nadrágszíjparcellákon zöldellnek a burgonyaföldek. A krumpli, a kenyér mellett a legfőbb táplálékot jelenti. A látogató számára oly nevezetes, ám egyszerű, szegényes településen — mint a név is utal rá — Rákócziszálláson, szállt meg egyetlen éjszakára II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Mindenütt, amerre utunk során elhaladtunk, ott kísérteti tárgyakban, a helybéliek emlékezetében, a népmondákban a múlt , történelmünk egy-egy dicső személyiségének állítva örök emléket. Kárpátaljai utazásunk közeledett a végéhez, de még az utolsó napon is jócskán akadt látnivaló, sőt még számos ijesztő és elképesztő pillanat is. Gyécsi László (Folytatjuk.)