Pesti Hírlap, 1992. november (1. évfolyam, 222-246. szám)
1992-11-02 / 222. szám
1 2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti Hírlap 1. (151.) ÉVFOLYAM 222. SZÁM 1992. NOVEMBER 2., HÉTFŐ VÁDAK GEORGE BUSH ELLEN Az Irangate és a szavahihetőség Izgalmas volt a politikai hétvége Amerikában. Kisebb fajta bomba robbant: az újraválasztásáért küzdő republikánus elnöknek, George Bushnak rosszabbkor nem is jöhetett volna ez a bomba. Washingtonban nyilvánosságra hoztak egy, az Irangate-ben tett korábbi vallomásait megkérdőjelező dokumentumot, a Reagan-adminisztráció hadügyminiszterének feljegyzéseit. VADÁSZ ZSUZSA, WASHINGTON A „fegyvert túszért” ügyben felbukkant újabb dokumentumról ugyan Bush határozottan kijelentette, hogy abban semmi új nem volt, s jottányit sem térnek el a benne foglaltak attól, amit ő korábban a kongresszusi meghallgatásokon és minden lehetséges fórumon elmondott. De legalábbis elgondolkodtatja az embert az, amilyen idegesen fogadja az ügyet firtató kérdéseket. Dióhéjban: az akkor alelnök George Bush már elnökként (is) azt vallotta: nem volt tisztában azzal, hogy az iszlám fundamentalisták által fogva tartott amerikai túszok kiszabadítását Washington úgy próbálta elérni, hogy Teheránnak Izraelen keresztül szállított fegyvereket. Ő csak annyit vallott be mindvégig, hogy általánosságban támogatta Ronald Reagan túszszabadító lépéseit. Mindenesetre most, a választások előtt ismét a figyelem középpontjába került az ügy, ami akár Bush vereségét is okozhatja, hiszen sok, eddig talán bizonytalankodó szavazó bizalma rendülhet meg az ügy miatt. Amit persze az ellenfelek igyekeznek is kihasználni: a már majdhogynem teljesen rekedt, állandó hangszalagproblémával küzdő Bill Clinton nem tud úgy beszédet mondani, hogy ne utalna az ügyre, hazugsággal vádolva Busht, s védekezésre kényszerítve az elnököt. Mind a három jelölt természetesen tovább folytatja a kampányt. Közben pedig a higgadtabb elemzők igyekeznek felmérni, valójában hogyan is áll a harc. Minden azon áll vagy bukik, kinek sikerül a létező 538 elektori kollégiumi tag közül legalább 270-et megválasztatni a szavazókkal november 3-án. Bill Clinton 16 államban és fővárosban sima nyerőnek számít, s 43 elektori helyet kell még biztosítania magának a győzelemhez. 15 államban valamelyest jobban áll (ez pedig 112 elektori szavazat). Első számú ellenfele, Bush pedig kilenc államot tudhat biztosan maga mögött (68 elektorral), s 10 másikban hajszálnyira vezet (ez 131 elektori szavazatot ér). Perot ugyan számos államban második befutónak számít, ám győzelmét legfeljebb két államban tudják elképzelni. Igen sok múlik azon, hogy a Perot-hívek végül is, ha úgy ítélik, hogy favoritjuk nem nyerhet, kinek az oldalára állnak. Ami pár héttel ezelőtt lefutottnak tűnt, biztos Clinton-győzelemmel, mára éles küzdelemmé vált. A negatív kampány egyébként nemcsak az elnökválasztási hadjáratban érezhető. Érthetően kisebb figyelem kíséri az ugyancsak keddi részleges kongresszusi választásokat, amely általános vélemény szerint bizonyos erőeltolódást eredményezhet a törvényhozásban: demokrata nyereséget a szenátusban s republikánust a képviselőházban. Minden szempontból érdekfeszítő 48 óra előtt áll Amerika... HORVÁTORSZÁGI ÉS BOSZNIAI KRAJINÁK A kilátástalanság békeharcosai folytatás az 1. oldalról A Jajce környéki hegyes vidéken még mindig csaknem húszezer menekült bolyong, s előrejutásukat az erdőkben rejtőző orvlövészek időről időre ismétlődő támadásai szinte kilátástanná teszik. A közép-boszniai városból csütörtökön menekült el a polgári lakosság, miután a boszniai szerb hadsereg megszállta ezt a települést is. Lord Owen és Cyrus Vance, a Jugoszlávia-konferencia társelnökei drámai hangú felhívást intéztek a harcolókhoz a menekültek megmentése érdekében. „Felszólítunk minden politikai és katonai vezetőt, hogy adjon utasítást az ártatlan emberek megmentésére” — hangzott a két diplomata rövid felhívása. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már elítélte a menekültek elleni szerb akciókat. Hasonló dokumentumot tett közzé tegnap az amerikai külügyminisztérium is. Szarajevóban továbbra is folytatódtak a harcok. A fővárosban tegnap is lövöldözés hallatszott: a helyi szerb milicisták a köztársasági erők óvárosi állásait támadták. Philipp Moralon, az ENSZ-erők szarajevói parancsnoka elítélte a szerb támadást. A bizonytalan helyzet ellenére már Szarajevó határáig jutott az ENSZ gyermekalapjának segélyszállítmánya , élelmet, gyógyszert és takarókat hoztak a boszniai fővárosba. Dél- Hercegovinában horvát katonai előkészületekről számoltak be: szerb források szerint a horvát gárda csapatösszevonásokat hajt végre, s előretolja állásait. Dobrica Cosic jugoszláv elnök figyelmeztette az ENSZ illetékeseit, hogy horvát részről nem tartják tiszteletben a terület demilitarizálásáról szóló megállapodást. Üzenetéből kitűnt, hogy a helyi szerb erők „felkészültek” a horvát támadásra. A képen látható francia ENSZ-katona Zvornik városában teljesít „megfigyelői szolgálatot”, miközben szemrevételezi állig felfegyverzett szerb kollégáját fotó: mti A VOLT ELNÖK SZEMBESÜLÉSE A MÚLTTAL Gorbacsov: nem távozom! MTI—Panoráma — Nem távozom a politikából, ezt nem tehetem meg, ez a sorsom —jelentette ki Mihail Gorbacsov az osztankinói televízióban. Az egykori szovjet államfő a Vörös négyszög című adásban saját hibáiról vallott, számos tanulsággal szolgálva az orosz vezetés számára is. A peresztrojka irányításában vétett hibákat sorra véve Gorbacsov kiemelte, hogy nem mérte fel sem ő, sem környezete a nemzetségi viszonyok jelentőségét, az egykori szovjet valóság eme számottevő sajátosságát. Holott már akkor meg kellett volna kezdeni a totalitárius, köztársasági elitre támaszkodó államot felváltó valós föderáció kiépítését. Az 1985-ben kezdett átalakítás menetére visszatekintve úgy vélekedett, hogy az első megtorpanás már 1986 végén jelentkezett, és ezt jelezte az 1987 januári központi bizottsági ülés is. Gorbacsov szerint az állami, de legfőként a pártapparátus ekkor ébredt rá arra, hogy a peresztrojka végrehajtása hatalma elvesztését jelenti. Mint mondotta, ekkor legfőbb feladata a párt „kézben tartása” volt, amely akkor még jelentős, mi több, veszélyes erőt képviselt. Erre hivatkozva vetette el azokat a vádakat is, amelyek szerint annak idején határozatlanul viselkedett. VÉLEMÉNYEK A MAGYAR-SZLOVÁK VISZÁLYRÓL Meciaron is túltesznek A magyar—cseh-szlovák, illetve a magyar—szlovák ellentéttel kapcsolatban a román politikusok, a román sajtó álláspontja vegyes. Sajnos, ez nem azt jelenti, hogy Romániában lenne olyan politikus, avagy politikai párt, mely igazat adna a magyar kormánynak például a bősi kérdéssel kapcsolatban. Az álláspontok csak az elítélő vélemény megfogalmazásában térnek el egymástól. SZONDY ZOLTÁN, CSESZEREDA A Demokratikus Konvenció és újabban a Petre Románféle NMF személyiségei is visszafogottan nyilatkoznak a magyar—szlovák ellentétről, a hangsúlyt inkább a bősi munkálatokra fektetik, ennek környezetvédelmi kihatásairól szólnak. Az RNEP, a Nagy Románia Párt, tehát a román belpolitika szélsőségesen nacionalista alakulatai gyakorlatilag egyetértenek Meciarral, sőt néha túllicitálják kijelentéseit. Gheroghe Funar, illetve Vadim Tudor — az említett két párt vezetői — már a választási kampány ideje alatt nagyvonalú párhuzamot véltek felfedezni a volt Jugoszláviában dúló polgárháború, a magyar—szlovák ellentét kiéleződése és az RMDSZ „radikalizálódása” között. Mindez — Funar és társai szerint — az Antallkormány nagyszabású manővereinek köszönhető, a végső cél pedig „Nagy-Magyarország” visszaállítása. Az elmúlt héten például Vadim Tudor újra rámutatott: a vajdasági magyarok kezdeményezése, az RMDSZ kolozsvári nyilatkozata és a Szlovákiában történtek mind-mind ennek a tervnek a részei. Keresik a szövetségest Egyszerű posztkommunista konfliktus, avagy mélyebb nemzeti érdekekből fakadó megoldatlan ellentét? A Bős—nagymarosi vízlépcső miatti cseh-szlovák—magyar viszály kapcsán elsősorban ezt a kérdést latolgatták a héten a belgrádi hírmagyarázók, de nem bocsátkoztak a magyar belpolitikai élet mélyebb elemzésébe. A belgrádi NII hetilap a szlovákiai magyar kisebbség szerepét elemzi, és azt állítja, hogy Budapest a magyar kisebbség veszélyeztettségéről szóló tézisekkel, akárcsak a Vajdaságban, Szlovákiában is hozzájárul a feszültség fokozásához. FRIEDRICH ANNA, ÚJVIDÉK Ha a szerbiai belpolitikai villongásokat, elsősorban a Milan Panic vezette szövetségi kormánnyal és Dobrica Cosic jugoszláv államelnökkel szembeni, szerbiai politikai támadásokat szemléljük, bizonyos, hogy a „minden szerb egy államban” jelszó alatt hatalmat szerzett, most már ingadozó szerbiai kormányzatnak jól jönne egy másik európai konfliktus. Ezzel szemben a hivatalos jugoszláv politika a Budapesthez való közeledést szorgalmazza, és a magyar kormányra stabil partnerként tekint. A Panickormányhoz közel álló hírforrás szerint ,a jugoszláv kormány nem tartja feszültnek a helyzetet Magyarországon, és számít Budapest segítségére az új Jugoszlávia nemzetközi helyzetének alakításában. Igaz, a jugoszláv kormány elsősorban belpolitikai pozíciójának erősítésére összpontosít, és keresi a szövetségeseket. A Seselj-féle radikálisok egyébként ma ismét a kormánnyal szembeni bizalmi szavazást szerveznek a jugoszláv parlamentben, várhatóan sikertelenül, mert jelenleg a többség ismét Panicékat támogatja. Budapest stabilitására mások is természetes tényként számítanak. A szétesett Jugoszlávia rádió- és tévéhálózat egykori tagjai bejelentették, hogy a magyar fővárosban szándékoznak osztozkodni az örökségen. MAJD AZ ÉVEZRED VÉGÉN Türelemre van szükség Jacques Delors és John Major kijelentésének hitelt kell adnunk! Lehetetlen pontos évszámot megjelölni arra, hogy a visegrádi országok mikor válhatnak az Európai Közösség teljes jogú tagállamává — szólt a közösség brüsszeli bizottsága elnökének és Nagy-Britannia kormányfőjének a londoni értekezletet követő napon mondott, egybehangzó véleménye. MÉCS LÁSZLÓ, BRÜSSZEL Fogadjuk el most, hogy a hőn várt időpont kb. az ezredforduló éveire fog esni. S ha összehasonlításul figyelembe vesszük, hogy Spanyolország 9 éven át „topogott” az Európai Közösség előszobájában, be kell látnunk, türelmetlenségünk egyáltalában nem indokolt. Arról nem is szólva, hogy a gondok a közösség portáján is veszélyesen megszaporodtak. A munkanélküliek száma fenyegetően emelkedik, a szépre megálmodott és már írásba is foglalt terveket, egyezményeket mind több Európa-állampolgárjelölt kérdőjelezi meg, így nem meglepő, hogy a vezető nyugati politikusok legfőbb gondja a házon belüli magyarázkodás. Tény, hogy a kommunizmus megbuktatásában Magyarország jelentős szerepet játszott. Tagadhatatlan, hogy a keletnémet menekültekkel a magyar politika példaadó módon járt el. (A Nyugat ezt több ízben is elismerte már.) Azt sem vitatja senki, hogy az Antall-kormány a politikai vonatkozású és értékmeghatározó követeléseknek, amelyeket az Európai Közösség egy tagjelölt ország számára megszab — aránylag rövid időn belül — eleget tett. Bár az utóbbi idők szélsőséges politikai megnyilvánulásainak a nyugati sajtóban kedvezőtlen volt a visszhangja. Gazdasági vonatkozásban is — számos területen — haladást tudhatunk magunkénak, a velünk egy utat járó, új, demokratikus államokkal szemben előnyre tettünk szert. Mindez azonban Brüsszelnek nem elég. — Budapest túl sokat ismételgeti csatlakozási szándékát, és gyakran fogalmaz meg olyan véleményt, mintha ellenérveink mögött rosszindulat, nemtörődömség bújna meg. Tévedés! Mi a közösség érdekeit képviselő alapelvekhez ragaszkodunk! Kivételt ebben a kérdésben egyetlen országgal sem tehetünk — jegyezte meg a napokban e cikk szerzőjének a Európai Közösség egyik brüsszeli szóvivője. Brüsszel — no és a belpolitikai okokból szorongatott brit miniszterelnök — állásfoglalása minden kétséget kizáró és egyértelmű.