Pesti Hirlap Vasárnapja, 1937. január-június (59. évfolyam, 2-26. szám)
1937-02-21 / 8. szám
sütve, tehénfogba plombáivá, cipősarokban és egyéb furfangos után becsempészték Németországba. A munkabéreket zárolt márkában fizették, ami 40 és egynéhány százalékkal kevesebbet ér, mint a rendes, úgynevezett kliringmárka. Az így elkészített köveket természetesen nem lehetett visszavinni Belgiumba: egyszerűen átvitték Angliába és ott mint belga csiszolású köveket adták el. így azután megeshetett az, hogy a kiskereskedő, aki ilyen csempészett köveket adott el, olcsóbban tudta árulni a drágakövet, mint amennyiért az eredeti belga köveket kapta: természetesen a legális kereskedelem útján. A gyémántszindikátus felhördült: ez a machináció végveszéllyel fenyegette az évszázados belga drágakőkereskedelmet. Egyre másra zárták ki a szindikátus bűnbeesett tagjait. A kizárás azt jelentette, hogy a megbélyegzettet a szindikátusi tagok semmiféle üzletet nem bonyolíthattak le. Ez a múltban majdnem halálos ítéletet jelentett. A gyémántszindikátus ugyanis a világ legerősebb érdekképviselete, csak az olajérdekeltségek hatalma mérhető hozzá. Most azonban csődöt mondott a pénz és a hatalom, a német csiszolók mellé odaállott a kormány és nem volt semmi lehetőség a titkos kereskedelem megszüntetésére. Egyre több gyémántszindikátusi tag került fekete listára. A betegség kezdett krónikussá válni. A könynyű haszon csábította az embereket. Az antwerpeni piacon akkortájt különben is rossz volt az üzletmenet... A Szindikátus belátta, hogy meg kell hátrálnia. Diplomáciai tárgyalásokat kezdtek a német kormánnyal és hosszas huzavona után abban állapodtak meg, hogy ezentúl a németek által csiszolt kövek munkabérét a belga-német klíringbe fizetik be a kliringmárkában. Most az a helyzet, hogy az alacsonyabb németországi munkabérek miatt a német csiszolású körek még mindig olcsóbbak, de viszont a 12 százalékos differencia miatt a németek nem kapnak elsőrangú munkásokat, úgyhogy a minőségen is meglátszik a különbség. A németek azóta inkább féldrágaköveket munkálnak meg, létezik. Zafírkék pedig hát van piros, sárga és fehér zafír is, mint ahogy van piros, olajzöld, kék és lila gyémánt is. * Egyetlen drágakő van, amelyet szinte a szivárvány minden színében találnak: az opál. Milyen szép lehet egy olyan opál nyaklánc, amely a színkép összes színeiben csillog! * Külön cikket lehetne írni azokról a babonákról, amelyek az egyes drágakövekhez fűződnek. Az opálról például az a hír járja, hogy szerencsétlenséget hoz a tulajdonosára. Ennek a babonának átlátszó oka van. A 19. században rendkívül nagy kereslet volt opálban. Az ékszerészek tehetetlenül állottak. Nem volt készletük. Elhíresztelték hát, hogy az opál szerencsétlenséget jelent, így azután a vevők más drágakövet vásároltak... Opált különben Magyarországon is találnak. A magyar állam birtokában három nagy láda opál van... Lehet, hogy a sok bajnak éppen ez az oka? * A zafír az afrikai négerek szerint észt, okosságot és gazdagságot kölcsönöz tulajdonosának. Ha abból indulunk ki, hogy akinek zafírja van, nyilván nem szegény ember — aki pedig pénzt tudott szerezni, bizonyosan van esze is ahhoz, hogy megtartsa —, igaza van a néger babonáinak... * A topáz iriggyé teszi a gazdáját. Mi azt hisszük, hogy inkább a gazda barátait... Az ametiszt megszépít. Természetesen a szép nőket jobban megszépíti, mint a csúnyákat. * Néhány intimitás a drágakövekről, amit a közönség nem tud. A közhit az, hogy a brilliáns a legdrágább kő, a többi meg sem közelíti árban. A zirkon, amit csak Ceylon szigetén találnak, olyan drága, mint a legszebb tüzű brilliáns. Ez a kő szürkés-kék. A benszülöttek kiteszik a tűző trópusi napra, ahol két három hét alatt elveszíti a színét és olyan tüze lesz, mint a legszebb brilliánsnak. * A tisztavizű smaragd és rubin drágább, mint a brilliáns. Két helyen találnak smaragdot: Szibériában és Kolumbiában. Rendesen kis darabokban fordul elő. Karátja 1000—1200 pengő. Rubin viszont csak Ceylon szigetén fordul elő. Sziámban is akad, de az nem értékes. * Azt hinné az ember, hogy csak kékszínű zafír (de—én.) InZULi