Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-07-03 / 53. szám

neveztetett. —■ 14. Fekete Gábor szmosztai sasaga győri és fejérvári módok szerint magát e ns megyé­ben is honositni kérvén, javaslat-adásra küldöttség választatott, melly másnap mindjárt össze is ült, ’s 10 pártjával 200 részvényt láta szükségesnek; de részint mivel rendes és alkalmas színházunk nincs, részint mivel az évnek színi előadásokra legkedve­zőbb szaka, t. i. a’ böjti hónapok már Győrnek van­­­­nak lekötve, jelenleg a’ szerződés csak egy évre­­ határozhatott kiterjesztetni, miről bővebben máskor. Ad vocem „honosítás“, eszembe jut egy bizo­nyos jobbágyteleknek jelen közgyűlésünkön előfor­dult i­gen furcsa benépesítése; nem sokból áll, de nem árt meghallgatni. Egy jobbágy­teleknek birtokos tulajdonosa által történt, ’s — mint az illető földesúr állítja — helytelenül lett eladásáról lévén szó * *) *), vitatás közben egy a’ rendek közül, kinek a’ tárgy­ról positiv tudománya volt, a’ földesur mentésére ugyan, de egész őszinteséggel a’ dolgot úgy világ­o­­sstá fel, hogy ez csak pro forma benépesítés volt, minthogy a’ földesur egy barátját a’ telek bir­tokába helyezettnek nyilatkoztatta; minek folytában a’tisztelt szóló még azt is mondá, mikép­p a’ me­gyében több illy pro forma-benépesitést lenne képes fölfedezni; mit igen-igen szívesen veendettünk, ha e’ nemű jogbitorlásokat a’ rendek tudomására jutta­tott volna. Erre közelebbi tudósításainkban bizonyo­san visszatérünk, és szólni fogunk még bővebben, ’s ha kell, szólni fogunk még többször is. A’ helyet­tesített ujonczok számáról ’s — ennek többszöri kí­vánsága szerint— a’ helyettesítés költségéről köze­lebbi alkalommal. 9. és 99. S­z­e­r­é­m megye, Vukovár mezővárosában június elején, rendes alispán Zsitvay József elnöklete alatt tartotta közgyűlését, melly alatt a’ vegyes házassá­gok tárgya itt is szőnyegre kerülvén, Pest, Eszter­gom, Zala, Borsod, Sáros és Csanád körlevelei fel­olvastattak , ’s a’ közérdekű tárgy felett több órákig folyt a’ tanácskozás; mi közben az is kifejlődvén, hogy a’ diakovári latin szertartásu püspök, lelké­szeihez bocsátott pásztor­ iratában, vegyes házasság esetére az áldás és esketési szertartás megtagadá­sát a’ görög nem-egyesült hitüekre is kiterjesztette; — a’ szerémi görög nem-egyesült zárdák képviselő­je ’s a’ gergeteghi monostor archimandritája M. H. ezt magára, hite ’s papi sorsosira nézve elfogad­­hatlannak nyilatkoztatta, mivel a’ görög szertartásu­nknál a’ házassági szentség sikerére ’s így a’ házas­ság foganatosságára, anyaszentegyháza törvényei szerint, ezen lényeges rész is elkerü­lhetlen, ellen­ben a’ diakovári káptalan küldöttje ’s bihari apát P. K. ezt olly hozzáadással tagadta, hogy a’ házasság polgári törvényességének sérelme nélkül a’ római tan szerint az áldás ’s egyéb templomi szertartás annál inkább elmaradhat, mivel a’ római anyaszent­­egyház a’ házassági szentség feladására még a’ kiszolgáló személyt sem jelölte ki a’ papi rendből. Erre a’ tárgy más szempontból is, nevezetesen az ország minden lakosait illető érdek szempontjából taglaltatván, végzéssé lön a’ zalai felirathoz nyilvá­nított ragaszkodás; minélfogva őfelsége az össze­adásra nézve a’ régi rend helyreállítására ’s fentar­­tására megkéretni határoztatok, egyszersmind a’ tárgy az országos utasításokkal foglalkozó választ­mányhoz is utasittatott; de az 1647: 14 czikk al­­kalmazhatónak nem találtatott , és Zalának az 1548. 6 és 1723. 5 nyomán a’ veszprémi püs­pökség és esztergomi érsekség elválasztását tár­­gyazó felszólítása szintúgy nem pártoltatok. — Megjegyzem még, hogy e’ gyűlés folytában né­­melly tárgyak felett a’ tanácskozás itt is magyar nyelven tartatott. Fontos körülmény gyanánt köz­löm még, hogy a’ határőrvidék mentében a’ vesz­­teglés megszüntetvén, 6 hétre a’ határzár meg­nyittatott, úgy hogy az átkelés ’s járás Szerbiába ’s onnan ide szabad. Ez József császár ideje óta most először történik, ’s a’ kereskedési viszonyokra két­ségtelenül a’ legjobb hatással leend.— A’ marhahús ára junius 16-tól 11 krról 10 krra szállíttatott.—x— Biharból. V. 01 aszi, nyárelő 26. Gyűlésünk eredményeiről érdekesnek véltem még következőket közleni: Az ujonczokat besorozó központi küldött­ség jelentéséből kitűnt, mikint az 1477-nyi ujoncz­­öszvegbe helyettes állíttatott 235, önkintes pedig volt 17, ’s a’helyettesítési pénzmennyiség 54,354 ft 30 krra ment.— B. Máriássy nevét viselő gya­*) Ezt nem ér­tjük; birtokos tulajdonosról, és ismét más valakiről mint illető földe­surr­ól van szó; pedig még, a’ mint dolgaink most állanak , az első a’ má­sodikat , ez pedig az elsőt kizárja. •— Szer­k. **)Egy-egy helyettesítés díja tehát közép számvetéssel mintegy 232 ftra megy; a’felföldön (például Zólyomban) 50 fton is történt ujonczfogadás , ellenben Torontálban volt 900, Csongrádban 1000 forintos eset is. •—Hi­­ különböző, vidé­ki különbség szerint, a’ munkás kéz becse honunkban ! — Tudva van, miképen Francziaországban nem rég a’ kor­mány tön indítványt, hogy a’ katonahelyettesitési tőzsér­­társaságok kemény büntetés alatt megtiltassanak. A­ ka­mara ezt el nem fogadta, hanem csak olly határozatot ten, hogy a­ helyettesítési szerződés ne legyen érvényes, hacsak jegyző előtt nem történik. G­e­n­­­y de Hus­s­y követ­nek ekkori kimutatásaiból tudjuk, hogy Francziaországban középszámvetéssel egy helyettesítés díja 550 frankra, 220 tog ezredbe besorozhatott 887, ezekhez hozzájárult a’ törvény kihirdetése óta hadfogadás útján beállott 20, és más megyékben besorozott 5 egyed, kikhez a’ megyebeli illető helységeknek visszakövetelési jo­guk van; Würtemberg-huszárokhoz adatott 213, Don Miguel gyalog­ezredébe 200, Miklós-h­uszárokhoz 144. — A’ helyettesítési pénzt illetőleg határozatta lön, hogy egyenes kikötés hiányában, az ujonczok kötelezvényeiben érintett tőkék mind törvényes ka­matra adottaknak tekintessenek; továbbá ha a pénzt adózók vették fel kamatra, ezen kötelezvények fi­zetés nélkül tábláztassanak be; ezenfelül a’ járás­beli főszbbtáknak meghagyatott, hogy mind azon tő­kepénzekre nézve, mellyek az ujonczok által nem szülei kezeknél hagyattak, biztos kezesek állíttas­sanak. A’ mi pedig az ujonczok vagyonának bizto­sítását illeti: a’ főszolgabiráknak kötelességül téte­tett, hogy az illető földesurak hozzájárultával a’ kérdéses vagyonokat két példányban írják össze , egyben a’helység, másikban a’ megyei levéltár szá­mára. — Ujonczokról lévén szó, nem hagyhatok érintetlenül egy esetet, melly közgyűlésünk vége felé került szőnyegre. Bizonyos adózónak 17 éves egyetlen fia sokszerű kicsapongásaiért sorsozás alá rendeltetett, a’ húzás reá nézve szerencsés­­en; mi­nek következtében a’ központi besorozás alól föl kellett volna mentetnie; azonban —mint állittatik — kicsapongásait újakkal tetézvén, a’ besorozási kül­döttség elébe hozatott, ’s „per fata“ katonává is lett. Ez újabb példája annak, hogy közöttünk még életben van azon elferdített eszme, mintha a’ polgá­ri néposztály szennyét szabad volna minden uton módon a’ katonai osztályba áttenni, hogy e’ szerint az, ki háborgatója volt a’falu békéjének, honvé­dői szerepénél fogva őrje legyen egy nemzet béké­jének. —17 éves ifjú, az országos utasítás ellenére, csak azért, mert némellyek alkotmányos hazánkban is szeretnek törvény dispensatorivá lenni, katoná­nak állittatik, és az ország boldog hiedelmében azt tartja, hogy a’ hány ujoncz, ugyanannyi Achilles, és a’ tisztviselő önelégülten mondja: „E­z az én m­u­n­k­á­m!“ — Dicsőséges munka! csakhogy né­­mellykor — mint jelen esetben is — a’ közgyűlés rá nyomja a’ „non a­dmirii­turalst, a’ törvényszerűt­­lenség eme’bélyegét; de „post fiesta“, mert aligha a’ kérdés alatti egyed kiszabadítása egy pár esztendő­be nem kerülend! — Szatmár megye indítványa a’ 12 pont iránt, ’s Fejéré a’ gyorsírók ügyében, a’ jelen gyűlés utolsó napjaiban a’ rendek kis száma miatt nem vétethetvén föl, jövő gyűlésre halasztat­­tak. — Közgyűlésünk folytán olvastatott Zalának le­vele az annyiszor érintett kettős javadalom tárgyá­ban, ’s nálunk is, mint sok más megyében viszhang­­ra talált; nemkülönben Pest felhívása is , a’ megyei levelezések ügyében. — Több tárgyak után egy ké­relemlevél került tanácskozás alá. E’ kérelemlevél­ből értették megyénk rendei, miképen néhány os­­kolába­ járó ifjak, bizonyos vétkes tettükért a’ tu­dományok műhelyéből örökre száműzettek vagy — oskolai műszóval — kicsapattak. A’ száműzött ifjak őszinte vallomást tesznek bűneikről, ’s hogy fenyí­tést érdemelnek, önmagok elismerik, nem is bün­­tetés­ elengedéséért folyamodnak, hanem egyedül azért, hogy a’ megye közbenjárásánál fogva a’ re­­jok mondott csúfos száműzés alól fölmentessenek. Ennyit a’ kérelemlevélről. Mi a’ rendeket illeti: nem találok szót örömemnek miatta; az indulathullámzá­­si tér nem az én tollamra való; egyszerűen mondom el, hogy az arczokon atyai aggodalom ült, ’s a’ sza­vak atyai szíves közbenjárást tolmácsolának. Egyet kivéve, mindenki osztozni látszék a’ véleményben, mikép a’ kicsapási fenyíték sem az elégtétel sem a’ javítás elvével öszhangzásban nincs.— Szeretném emlékezetűkbe hívni a’ kicsapás barátinak, hogy külföldön, nevezetesen Berlinben (Szemere állítása szerint) az eltévedt ifjak javítása emberiebb eszkö­zök által történik; hogy itt az erkölcsileg elfajult gyermekek nevelésére külön intézet van; hogy itt a­ bírói vagy rendőri hatóság által büntetésre ítélt 6— 16 éves ifjak nem csak ki nem záratnak az erkölcs műhelyéből, hanem külön magányintézetbe vitetnek, hol naponta 4 órát tanulással, 6-ot pedig közmunká­val töltenek el, ’s midőn javulásuknak jelét adják, szabadon bocsáttatnak; de még ezután is 2 évig az intézet felvigyázása alatt maradnak, ’s csak két év múlva jegyzik számneveik után: ,i­n­g a­d­o­tt ,m­e­g­­j­avult; vagy ,elveszett.“ — Erről most ne töb­bet. — A’ kérelemre nézve abban állapodtak meg a’ rendek, hogy az ifjak iránti érdemeiről közönsége­sen ismert elnök-alispán tegye magát érintkezésbe az illető oskolai hatósággal,’s az érdeklett ifjak sor­sát enyhíteni i­gyekezzék.— Mi hiszszük, hogy az oskolai hatóság engedékenyebb lesz a’ felszólításra, mint volt akkor, midőn szigorú ítéletét kimondá. — Felolvastatott továbbá a’ cselédrend kidolgozására küldött választmány munkálata; néhány apróbb ja­vitásokat kivéve, helybenhagyatott, ’s hogy m­egye­­szerte ismertethessék, aláírás útján kinyomatni ren­deltetett; #) a’ szükséges pénzmennyiség még az ülés alatt összegyűlt. — Egy nem annyira fontos mint igen jellemző körülményt kell még elbeszélnem a’ nagy közönségnek. Jegyzőink a’ tisztviselők vagy lelkészek ’s más egyedek neve mellől az „ur“ czűn­­zetet egyszer-másszor tévedésből kifelelék, és ta­lálkozott táblabiró , ki az „ur“ czím kimaradásáért neheztelt, ’s azt nmga ’s mások részéről is követe­lé. Ez a’ rendeket figyelmesekké tette, ’s közaka­rattal kettévágatott a’ gordiumi csomó, és elhatároz­tatott, hogy ezután az „ur“ czím nem tévedésből, hanem határozatból hagyassák ki; mert a’ megye irányában a’ tisztviselő nem ur. — Gyűlésünk még ma is tart. Remélni lehet azonban , hogy délre be­fejeztetik. Sokaktól hallok e’ fölkiáltást: „Omnia i jam fient, fieri quae posse negabam!“ Én örömmel írom, hogy nem csak történni fog, hanem már tör­tént is; mert alig van még néhány tárgy intézetlenül, holott hitelesen mondhatom, hogy esztendő óta ren­des közgyűlésünk nem lévén, e’ miatt a’tárgyak halmaza rendkívüli volt. Gyűlésünk két hét óta tart. Eredményeit tekintve, idővesztegetésről épen nem panaszkodunk. — Jövő gyűlésünk September 23-kán lesz. — Lukács György. — U. I. Épen midőn le­velemet postára adnám, esik értésemre, hogy csak egyetlenegy tárgy maradt intézetlenül. Heves megyei rendes levelezőnktől vett tudósí­tásunkat egész terjedelmében lapjaink mai számá­ban már nem adhatván, most csak röviden említjük a’ gyűlés tárgyait: a’ vegyes-házassági felírás elha­tározása után, a’ febr. 18-ikai gyűlést megelőző kihá­gások megvizsgálására rendelt küldöttségnek meg­hagyatott, hogy szükség esetében az általános kérdő­pontokon kívül különös kérdések szerint is nyomoz­zon; Csiky Sándor és Pap Pál­­birák nemességi ügyében a’ nm. helytartó-tanácshoz aggodalmaik­nak minél előbbi megszüntetése iránt felterjesztés határoztatok; a’ m. gazd. egyesületre nézve a’ já­rásbeli főszolgabiráknak a’ figyelmeztetés és segély­­gyűjtés meghagyatott; végre statárium megnyitásá­ért az illető helyre folyamodás intéztetek. A’ szabad H­aj­d­u k­e­r­ü­l­e­t­n­e­k j­unius 14-ikén kezdett közgyűléséről most röviden csak ezeket: A’ megürült hivatalokra a’ helyettesítendők névsora a’ nm. helytartó-tanácshoz fölterjesztetett; a’ közadó általi aránytalan terheltetéséből eredő sérelmének orvosoltatása jövő országgyűlésre fentartatott; a’ vegyes-házassági kérdés elintézése végett ország­­gyűlés kéretett; Zemplén vgye levele következtében Dorogon az orosz-szláv mozgalmak iránt tett vizs­gálatból a’ vád alaptalansága örömmel tapasztalta­tok; a’ kerületház előtti bot- és korbácsoltatás meg­szüntetett; az ítélet előtt letartóztatottak számára külön börtönszobák építtetni rendeltettek. Királyi városok köréből.­­ Esztergom, junius 18. Városunk tanács­kozási terméből is néhány végzeményt , mellye­­ket ha­bár csekélyebbek is, hogysem a’ közön­ség magasszerű figyelmét foglalkoztathatnák, de mivel a’ kir. városok jelen állása­ és beléletéből meritvék , a’ nyilvánosságot megérdemlik. — Hja, uraim! nálunk a’ nyilvánosság még a’ jámbor óhaj­tások közé tartozik, sokszor szeretünk rá hivat­kozni, mégis kellünk tőle, mint a’ hajnal virág a’ serkenő nap első fényétől, összehuzódik; vannak ugyan többen, kik annak hasznosságáról meggyő­­ződvék, és indítványozás esetében talán pártolnák is, míg mások előbb a’ választó­ polgárság közta­nácskozási folyamát óhajtanák elrendezni; és ezek­nek is lehet valami igazuk; mert az eddigi rendszer mellett nehéz, igen nehéz,vagyis inkább igen köny­­nyű a’ szőnyegre került bármelly tárgy vitatásánál szóhoz jutni, mivel egyszerre, nem mondom mind­nyájan, de 30-an bizonyosan elmondhatják vélemé­nyüket. Azonban mellőzzük ezt, minthogy ezúttal ki­csinységem nem vezetheti az olvasót, mint a’ ked­ves tollú Jósika Bathorijában a’ derék szász nemzet köztanácskozási termébe, annak belállománya is­mertetésére, legfelebb az események jobban hallá­sára fülét a’ kulcslyukra illeszthetném; ugyde itt is mennyi lenne a’ baj! térjünk tehát inkább a’ határo­zatokra. — Még május 8-kán városunk szeretett fő­jegyzőjét, Menyhárt K. Istvánt, körünkből a’ halál kiragadván (béke hamvainak!) tisztébe a’ ta­nács a’ közkedvességü ’s fáradhatlan szorgalmáról is­mert I­r­o­vich Rudolf tanácsnokot nevezte ki, és helybehagyás végett szokott mód szerint a’ nm. helytartó-tanács­ és kamarának, tudomásul pedig a’ helyben foglalkozó kir. biztosnak bejelenteni elren­delte; azonban a’ választó-polgárság is — jóllehet bizalma a’ kinevezett személyében pontosult össze—■ e’ hivatal betöltésére választói jogot követelt azon oknál fogva, minthogy általa titkos szavazat útján már két jegyző választatott; de e’ részbeni aggodal­ma, miután a’ tanács ép’ ezen választásokra tett fel­ pá­rtra, rúg, — mind a’ mellett, hogy ott a’ kamatláb sok­kal alantabb áll, ’s igy a’ pénz olcsóbb, mint minálunk.— Ennyire becsesb a’ kéz hazánk alföldjén!­­— Igaz, hogy a’ szegődési évszám is nagy különbséget tesz, mert 10 év nagy idő. '•— S z e r­k. *) Igen szíves köszönettel fogadnék, ha tisztelt levelezőnk an­nak idejében egy példányt hozzánk juttatni szíveskednék. S z o r k- 445 105**

Next