Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)
1842-12-04 / 201. szám
Vasárnap SOI Decemb.r 1842 Megjelenik e’ hirlap minden héten kétszer, csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhortással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizet*ketni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a' megrendelés csak a’ bécsi császári fő postahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, é s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajszár számittatik. TARTALOM. Megtiszteltetések és kinevezések. Halálozások. Vezérczikk (Fiumei vasutak.) Magyar tudós társaság XI. közgyűlése. Budapesti emberbarátokhoz. M. gazd. egyesületi figyelmeztetés. Főv. ujdons. Felvilágosítás a’ figyelmeztetésre Óvás. Megyei dolgok: Borsod (biróhatósági illetőség csődperben 's napi dijak, törvényhomály, vámmentességi kérdés, pestmegyei utak). Hont (körlevelek, zsidók kitiltása, itélet-felfüggesztés ’s adótartozás iránti h. t. intézvények). Gömör (a’tornai beiktatás, útlevelek külegyetemek látogatására, valósulás, hogy gr. Andrássy György Gömörnek többé nem főispáni helyettese, esküit-választás). Közgyűlési határnapok. Egyesületek: Magyar czukorgyár egyesület. Külföldi napló. Ausztria. Szerbia. Havasalföld. Frank- és Spanyolhon. Németalföld. Értekező: Utazásom a’ magyar tengerpart-vidéken. Ifjú Szabó Pál. Hív. tudósit. Hirdetés. ■jMiwMwiMnnii wt-rm—m-n—r*rTm-r-v—BaBaawawwageaMawBww»—— «By«» MAOYARD&gS&AO U Megtiszteltetések és kinevezések. CB. kir. felsége Werner Józsefet Pesten a’m. k. egyetemnél logica, metaphysica ’s bölcsészeti erkölcstan r. kir. oktatójátstb., a’ közoktatás mezején szerzett számos érdemei tekintetéből magyar nemesség czíneres levéllel méltóztatott k. díszesíteni. Mi nem ismerünk tisztább, valódibb érdemeket, mint mellyek a’ nevelés ’s közoktatás pályáján gyűjtvék. A’ tisztelt férfiú nemes öntudattal tekinthet vissza terhes, de a’ nemes kebelnek mondhatlanul jutalmazó pályájára, ’s emelkedett érzéssel mutathat nem egyre volt tanitványinak hosszú sorából, kik mo-t e’ honnak büszkeségei. Isten engedje soká élveznie azon nyugtató öntudatot, hogy érdemeit király és nemzet méltatva elismeré. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Vitéz Vincze sátoralja-ujhelyi plebánust zemplényi főesperessé, Lipcsei György sáros-pataki plébánost czímzetes préposttá, — Sauska Keresztélyt, Baranya megye volt alispánjátis Zid.Arki Körös megye első alispánját, kir. tanácsosokká,— beszterczebányai ezüsthuta-ellenőrré Salix Károly körmöczi próbálót, körmöczi ezüsthuta-próbáló-segédtiszkellertzinger Imre bányász-gyakornokot, windschachti műtisztté pedig Dobránszky Adolf bányászgyakornokot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ rm. m. kir. udv. kamara szlatinai sóaknatisztségi számvivővé Grosschmidt Antal sugataghi ellenőrködő mázsamestert, bregáni harminczad-ellenőrré Seitz Vincze szent cosmoi harminczadost, pesti harminczadi ideiglenes tisztirnokká Murgács Mihály budai harminczadkezelési gyakornokot, zenggi harminczadi tisztirnokká Rudmann Alajos károlyvárosi harminczadkezelési gyakornokot, maros-újvári k. sóellenőrré Dohy József parajdi sóbeszedőt alkalmazó, cs. ’s apost. kir. felsége Pesten műipari iskola fölállítását méltóztatott legkegyelmesebben megengedni. Egy-egy tanító fizetése 6000 SOO pert leertd, melly szinte a’ kincstárból fizettetekdik. Ezen első magyar nmipari iskola alapjául szolgál a' felállítandó magyar polytechnicai intézetnek. — Az elemi iskolákra nézve is uj, a’ hazai nyelv terjesztésére igen hathatós tanítás-rendszer határoztatott már legfelsőbb helyen meg. (I.k.) Halálozások. Frumer Antal, Krassó megye táirája, szélhüdés következtében munkás esse 54-ik évében, nov. 25-kén meghalt. Az elhunytat közrészvét kísérte sirjába. — Nov. 24-kén pedig Kőszegen Szegedy Antonia, Bezerédy György kéz.táblai elnök hitese, szenderült egy jobb életre. Legyen áldott emlékezete! Vezérczikk. (Fiumei vasút.) E’ napokban alkalmunk volt némi barátainkkal szólani, kiket a’ kénytelenség tiszántulról Pestre vezetett. Kénytelenséget mondánk, mert késő őszszel Debreczenből Pestre utazni olly szörnyű vállalat, minőt kevés ember mer, ha merni nem köteles; ha pedig köteles, úgy előbb mindenesetre számot vet istennel és emberekkel, és elrendezi házi dolgait, végrendeletet csinál, ’s kényes szemmel vesz búcsút családjától; mert Debreczentől Pestig a’ késő ősz feneketlen sarában az utazóval, „vakarni emberi“ igen könnyen megtörténhetik. És e’ sár- ’s unalom-edzett jóbarátink, kik szüntelen haladva Poroszlón látták lehunyni a’ napot, mellyre Tisza Füreden viradtanak, ’s kiket nem egy kivonhatlanul után hagyott szekér emlékeztetett, minő gyors, élénk é s biztos honunk fővárosa ’s az alföld első kereskedési falu- városa között a’ közlekedés,de’ jóbarátink úgy nyilatkoztak, hogy bármi fontosak legyenek is mindazon okok, mellyek Fiúménak a’ Dunával vasút általi összeköttetését javasolják,’a mikről közelebb lapjaink 194. számában is szólottunk, mégis elsőbb, sürgetőbb és szükségesebb Pest ’s Debreczen közt vasutat építeni, mint Fiúméhoz ; mert a’ belkereskedés hiányát külkereskedés soha sem pótolhatja , sőt ezt magát is, a’ külkereskedést t. i. az ország belsejében élénk forgalom ’s közlekedési könnyűség föltételezi. Mi ezen észrevételt, mellyben— minthogy a’közelebb fekvő bajt elevenebben szoktuk érezni — a’ tiszai megyék nagy része osztozik , teljesen méltányoljuk; és elismerjük—a’ mint lehetlen is ennem ismerős—hogy egy vasút Debreczentől Pestig, mégpedig nézetünk szerint itt is csak lóerőre számított lapos sinn vasút, hazánk legelső szükségei közé tartozik , annyival inkább, mivel e’ tájon , hol nagy távolságban kő sehol sincs, egy illyen vasút az útépítésnek csaknem egyedül lehetséges, minden esetre legolcsóbb neme. És valóban szomorú dolog, ha a’helyett, hogy férfias határozottsággal úgy a’debreczeni mint a’ fiumei vasúhoz hozzáfognánk , ’s mind kettőt létesitenők, elsőség fölött kell vitatkoznunk olly két vonal iránt, mellynek nemcsak haszna, hanem mulaszthatlan szüksége is annyira szembetűnő. Hahogy a’ vállalat erőnket múlná, nem szólanánk , mert bol erő hiányzik, ott nincs egyéb hátra, mint resignatio’s birkatürelem; de midőn a’nemzet erejének hiá tulbeőlése nélkül mondhatjuk, hogy csak a’ fizetni-nem-akarással ugyanazonos nemzeti elszegényülés szabaditékából kell kivetkezni, és csak akarni kell a’ nemzetnek erősen férfiasan, ’s mindkettő együtt egyszerre létesíthető,— fáj, valóban fáj, hogy elsőség iránt kell vitatkozni olly két vonal iránt, mellynek mindegyike nemcsak az ország anyagi jólétének hatalmas tényezője volna, hanem még ország védelmi tekintetben is felbevülhetlen fontossággal bir. — És ez az, mire nézve figyelmet kérünk olvasóinktól , mert megszoktuk vasutakról többnyire csak kereskedelmi forgalom szempontjából szólani. Ámde a’ hosszas béke örök nem lehet, ’s e’ szomorú kénytelenségnek olly igen parancsosok igényei, vogy a’ melly nemzet, illy conjuncturákban, mint a’ minek minket környeznek, sem találna elég ösztönt, erejét kissé megfeszíteni, hogy a’jövendő viszontagságaitól készületlenül meg ne lepessék , az ha buknék, sorsát bizonynyal megérdemlené. Hogy pedig úgy a’ debreczeni, mint fiumei vasút országvédelmi fontossággal is bir, azt nem kell hoszasan bizonyítgatni. A’ debreczeni vasút t. i. része, ’s igen nevezetes része volna az erdélyi vonalnak, mellynek stratégiai nyomatékosságát Erdélyi József nyug kir. igaza, mérnök , lapjaink 195. száma Értekezőjében, világosan megmutató , midőn arra emlékeztetett , hogy vasút nélkül Erdélynek az éjszakkeletröl benyomulható ellenség ellen rögtön segedelmet nem nyújthatnánk, minek következtében a’ testvérhaza valószínűleg olly sebeket szenvedhetne, mellyeket még a’ későbbi győzelem sem volna képes meggyógyítani. — A’ mi pedig a’ duna-fiumei vasutat illeti: ennek stratégiai fontossága nyomban szembetűnik, ha fontolóra veszszük, miként igen valószínű hogy ha egykor a’ keleti kérdés csomója azon tanulságos példa szerint oldatnék meg,melyet Nagy Sándor a’csomóoldásról hátrahagyott, vagy pedig (a’ mi egykor a’ két vetélkedő hatalomnak minden kölcsönös jóakarata mellett is alkalmasint kikerülhetlen) a’ német és orosz elem mint két óriás összeütköznék, és olly hihető, hogy az első csatatér az Al- Duna vidékén lesz, mint valószínű, hogy a’német elem, ’s hazánk mint annak természetes szövetségese, nyugatról ,frigyesek nélkül nem maradand;azonban, a’ lapjaink 191. számában elsorolt előzményeknél fogva, szövetségeseink a’ Bosporusz alkalruszint várva találnák; de legyen vasutnok Fiumétól a' Dunáig, ’s ennek segitségével szövetségeseink 10 —12 nap alatt Osh-vagy Bolgárország szivében üthetnék föl táborukat,’s olly eltérítést (diversiót) eszközölhetnének , melly hazánktól a’ csatamezőség ínségeit elháríthatná. — Ezen eszme pedig nem uj, ’s nem ismeretlen Európában, irva találjuk azt már 1937-ben a’ hires Portfolio-ban. Midőn tehát ezek szerint úgy a’pest-debreczeni, mint duna-flumei vasútnak fontossága mind országbiztosság, mind közjólét tekintetében ennyire szembetűnő, igazán szomorú dolog, ha elsőség fölött kell vitatkozni, ’s ha ok van aggódni, hogy a’ nemzet nem bizand elég erős akarattal ’s határozott elszántsággal mindkettőt egyszerre megteremteni. — A’dolog országos kölcsön nélkül, igaz, nem megyen; ’s derék pályatársunk, a’ Jelenkor, aggodó bizalmatlanságunk ellenében minap ugy nyilatkozott,hogy ha egyszer a’ nemzet magát kölcsönvételre elhatározza, az öszvegben föl nem akadand, ’s nem sokat gondoland vele, ha valljon né*v, vagy negyven milliót vegyen e kölcsön?— Mi általában véve tszvan nem szeretnék , ha a’ nemzet Hív könnyen gondolkoznék a’négy ’s negyven millió közti különbségről; ezen esetben azonban, hol a’kössön relzámithatlan áldással gyümölcsöznék, óhajtanák, hogy viszonyaink ismeretében csalatkozzunk,’s tisztelt pályatársunknak igaza legyen. — De mi , fájdalom ! ,e hitben nem osztozhatunk, ’s azon egyszerű okból nem, mivel a’ kölcsönt meg is kell fizetni, ’s itt már b’zony, habár e’ szó,fizetni!!“ nem volna is o’ly rémletes nálunk, mint a’ minő: négy és negyven millió közt mégis csak nagy különbség van.— Négyöt millió kölcsönt a’ fölemelt sóár illetékéből betörleszthetünk, 10—15 milliót indirect adóval, ’s a’ naponkint rémületes szerzeményekre terjeszkedő absentisták adójával fedeznünk lehet;de már 30—40 millió kölcsönhöz egyenes országos adó is kell, ’s éhez — olly mértékben, mint a’ minőben e’ czél megkívánná — nekünk a’ jövő országgyűlésre legkisebb reményünk sincs; ’s azért azon szomorú kénytelenségben érezzük magunkat, hogy a’ két igen szükséges, igen hasznos vonal közt egyiknek elsőséget adjunk; ’s ez — nézetünk szerint —a’ fiumei, még pedig azon egyszerű okból, mivel itt a’ keedelemben veszély fekszik ; mert ha érezzük, minő roppant érdekek csatlakoznak ahoz, hogy Fiumét külkereskedésünk virágzó facsorává tegyük, a’ becstriesti vasút bevégzését minden áron meg kell előznünk, különben nincs hatalom,melly rajtunk segítene. E’ szerint elmélkedésünk alapjául vevén,hogy az országos közlekedési eszközök rendszerében a' fiumei vasút első helyen áll, — kérdés : remélhető, hogy a’ nemzet eltérvén a’ vasutakra nézve törvénybe iktatott elvektől, egyenesen az ország költségén építés rendszerét fogadandja el? Ha itt az arról a meggyőződés határozhatna, hogy melyik rendszer jobb és czélszerűbb? nem volna okunk aggodalomra, mert habár nagyobb részét mellőznek is azon okoknak, mellyek lapjainkban az országos költségem építés mellett felhozattak , két ok, azt hiszszük, igen eldöntő erővel bír : egyik az, hogy tapasztaljuk, mikint a’ magányvállalkozásra támaszkodó törvénynyel hat év alatt semmire sem mehettünk, mig ugyanannyi idő alatt országos építési rendszerrel a’ kis Belgium egy egész vasúthálót teremtett; másik az, hogy közlekedési eszközöknél a’ lehető legnagyobb olcsóság áll az ország érdekében, magányvállalkozók pedig természetesen lehető legnagyobb jövedelemre néznek, ’s igy e’ tárgy körül magány vállalkozás érdeke az ország érdekével egyenes ellentétben áll. — Azonban tartunk tőle, hogy a’ paszta elméleti meggyőződés sikere nagyon csökken, ha kinek eszébe jut, mikint a’ vasút jövedelme a’ kölcsön kamatait nehezen fedezendi, ’s igy már csak erre is, annál inkább pedig tőketörlesztésre valami országos segedelem — vagyis, mint az önjavunkra tett fizetést nevezni szoktuk áldozn'!! kell. És vannak, kiknek országos költségen építéshezi hajlandóságukat a’ belgiumi vasutak jövedelmének német lapokban közlött kimutatása erősen meghűtötte; amint hogy tagadhastam! nem is igen ösztönzőleg hat látni, mikint olly népesség, olly ipsz ’s olly kereskedés mellett, minővel Belgium bir, a’ vasutak mégis 3 pcentnél több tazfa jövedelmet nem hoznak, a’ mi csak az illető országos költsö kamatainak fedezésére sem elegendő. — De a’ mi minket illet, mi e’ példában semmi kedvesemlőt, semmi visszataszitót nem találunk ; mert az csak ott nyomhatna valamit, hol vasutak építésénél az egyenes tiszta jövedelem reményes számba vétetett, ’s azok olly financiális forrásnak olajtvák, mellyből legalább a’ befektetett költség visszakerüljön ; holott mi kezdet óta örökké úgy nyilatkozunk, hogy a’ vasutakból az országnak egyenes jövedelemre nem csak nem 193