Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-05-04 / 244. szám

voztatott el, nem várták többé elmaradt rokonaikat, ha­nem éjfél előtt fél órával U—sy és K— testvérek, néhány szoros, barátaik kíséretében elhagyák a’ várost, ’s egyenesen hazamentek. És a’ tömeg, melly egyedül maradt ben, úgy bánt ez éjen a’ várossal, mint ellen­ség a’ meghódoltatott tartománynyal. Nem csak házakat, de boltokat is feltört és kirabolt. Az eddigien tett vizsgálat szerint, melly pedig még elvégezve nincs, egy pár száz udvar érezte az erőszak súlyát. Még éjfél előtt meglep­ték a a lerombolt szállását is, ott egész éjjel dorbé­­zoltak a’ feldúlt eleségen, és a’ kamara padlatára szeszt töltvén, azt meggy­újtották; mielőtt azonban a’tűz elter­jedhetett volna, szerencsés kezek által kioltatott. Nem volt többé, ki U—sy vagy K— nevét kimondani merte volna: ez a’ párt tökéletesen veszve volt. Reggel még hat óra előtt mintegy 500 főnyi tömeg bejött a’ me­gye udvarára U— és G— nevével; és K— Zs— az emelet folyosójáról leszóla hozások, mikép még igen korán jöttek, mert a’választás 8 órakor kezdődik; azért vonuljanak el még, ’s csak a’ kijelelt időre térjenek meg; és botjaikat ugyan elhozhatják, de senkit ne bántsanak. A’ tömeg engedelmeskedék. Mindnyájan úgy tartok, hogy erre szükség sincs; hiszen a’ ki ekkor azt mondta volna, hogy a’ választás koszorúja nem U—t és G—t fogja il­letni , azt mindnyájan bolondnak tartották volna. — Ám az emberek ügye isten kezében volt. — A’ választás előtt mintegy pár száz főnyi nemesség jött be a’ megye ud­varára, egy igen csekély becsű vörös zászlócskával; U—sy és K—nevét hangoztató. Ki meri őket nevezni? gondolok magunkban, ’s minden ember szánakozva nézett le a’ kis hadra, mellyröl azt hittük, hogy nem tudja a’ történteket. K— B—, Á—nak testvére, kéretett meg többek által, hogy bátyja nevében küldené el e’ kis hadat, nehogy a’ nagyobb tömegnek verekedésre alkalmat nyújtsanak. És K— B— elszólta őket az udvarról, de ismét visszajöttek; másodszor is megfejté nekik, mi veszély várakozhatik itt reájok, és kivezeté őket. Ám azok ismét visszajöttek, és határzottan kimondák, hogy válasz­tani akarnak. Ekkor magokra hagyattak. ’S a’ mikint ide jöttek, úgy voltak most is: úri vezér, vagy főnök nélkül, hangoztatva neveiket. Néhány értik, kik­ben való­nak , az emeletben levő jegyzői szállás elébe vonultak. Végre U— B— és K— Zs—, kik épen a’ főjegyzői szobában voltak, kijöttek «’ folyosóra, ’» midőn a’ kis had meglátó őket, néhányan a’ lépcső felé futottak, melly az emeletbe vezet. És ott fen volt menedék-keresés annyira, hogy U— és K—, kik tegnap elleneiket fedezték meg, most a’ levéltárban kerestek bátorságot, számos híveikkel. A’ kis had emberei pedig, kik az emeletre jöttek, egy pár ajtót, hol ellenfeleiket elrejtve lenni gondolák, beütöt­tek; miután azonban R—­I— aljegyzőnk által meg­­feddettek, hogy ez szent hely, ’s hogy itt nem szabad ga­rázdálkodni , eltávoztak az udvarra. De hagytak oda fen olly félelmet, miszerint senki lelőni nem mert. És a’ kis had még folyvást maga bírta a’ választási tért, ’s folyvást hangoztatta neveit. Mi nem értettük ezen embereket; pe­dig józanok voltak, szörnyen józanok. Nyolcz óra el­múlt. Az urak gyűlöngtek, ’s nem félt senki a’ kis hadtól. Igaz, hogy ott az udvaron nem is nyúlt senkihez és sem­mihez. Végre eljött első alispánunk is, kire a’ mélt. főis­pán ur az elnökséget átruházta, minthogy maga betegsége miatt Sárközről ki sem indulhatott. Két negyed múlt ki­­lenczre, ’s még az U­ták el nem érkeztek. El nem tu­dók gondolni okát. Ekkor hallók csak az előzményeket, mikép e’ kis had nem a’ tegnapi napon Vállajnál elszélesz­­tett választók töredéke, mint előre gondolok , hanem haj­nalra érkezett a’ városba, ’s csak itt hallá a’ történteket. És nap feljöttekor a— lerombolt szállásán állongtak elkeseredve a’ pusztulás felett ’s az erőszakon, mellyet tár­saik szenvedtek. Boszút fogadtak, ’s már, mielőtt a’ me­gyevár udvarára jöttek volna, az Uttákkal tanyáikon és az utczán öt ízben víltak meg. Támadtak és támadtattak, ’s kün a’ csata már a’ vasvilláig ment, mellyből kettőt a’ megye udvarán is láttunk. Ezek a’ csaták igen természete­sen zavart okoztak a’ háromszinü lobogók alatt. Hiszen a’ tér már tegnap nyerve volt, U—sy és K—még a’ várost is elhagyók, ugyanazért a’ nagy tömeg vezérei együtt, másutt szállásaikon ’s a’ megyeháznál biztosan időztek, nyugodva a’fáradalmak után; ’s most, midőn a’ kis had föllépett, olly hirtelen ’s már a’ meglépés Zava­rában is nem tudták összeszedni magokat. A’ nagy tömeg váltig kész volt mindenre. Első alispánunk szeme láttára rohantak egy vasárus boltra, és ott ’s másutt is bárddal ’s vasvillákkal fölfegyverkeztek. Iszonyodtak, a’ kik mind ezt látták, és a’ csatát, melly illy vadsággal folyt a’kis had és a’ nagy tömeg részei között. Ezek azonban mind a’ megye udvarán kívül történtek. Ezek az apró össze­illéseken nyert győzelmek tevék a’ kis hadat olly bátorrá, hogy választani merjen. — Első alispánunk megnyitá a’ választást, felolvastatá az országgyűlésre hivó királyi le­velet ’s a’ főispánét, melly az elnökség átruházásáról szólt, miknek következtében felhivá a’ rendeket válasz­tásra. Csak U—sy és K— nevét hallá; mert U— ták még nem valónak. Első alispánunk igazságos akart lenni; ’s tudván, hogy még egy nagy tömeg választó van a’ városban, kimondá, hogy szavazni kell. Erre küldött­séget nevezett, és törvényszéket rendelt ki, K— Zs— elnöksége alatt, a’ kifejlendő kihágások fenyítésére. Jó idő múlt el, mig a’ szavazatszedő küldöttség összeült; azonban Uiták még sem érkeztek. Végre már nem tud­tak mire várakozni; a’ szavazat megnyittatott, és a’ ka­puk bezárattak. Alig ment el néhány szavazat, ím a’ vas­kapura érkezik a’ háromszinü zászló nagy tömege, bor­zasztóig fölfegyverkezve. Egy rémitő öldöklés helyévé lesz a’megyevár udvara, ha a’nagy tömeg bejön. De a’ kis had jól tudta ezt, és példátlan elszántsággal, csapa­tokra osztva magát, felváltva védve a’ kaput és minden ollyan részt, mellyet az ostromlók a’ kőfalon készítettek. E’ mellett folyvást szavaztak. Az ostromlók azonban nem tágítottak, a’ mint köveztek ők a’ kapu védelmezőire, ha­sonlóan köveztek e reájok ezek. Sőt amazok kívülről már be is lőttek, ’s egyet a’ kis hadból megsebesítettek; ez azonban lőtt lábbal is szavazni ment. Megpróbáltak az ost­romlók mindent, kapuszárnyakat és deszkákat raktak a’ rostélyos vaskapuhoz, hogy bejöhessenek. De a’ kis had el nem veszté jelenlétét; rendet tartott, még a’ viz­­italban is, és megvédte a’ kaput ’s réseket. Életökért har­­czoltak ők már. ’S mikor szavazásukat bevégzék, mikor az ostromlók épen a’ megyevár szegénél lakó postames­terre rohantak, hogy nekiek puskát és lőport adjon, a’ kis had, mellynek a’ megye udvarán már helye nem vala, utolsó elszánással, egyszerre kirohant egy kis ajtón, mely­­lyet addig megvédett, ellenelte, és egy rövid tusa után úgy szélylyel űzte az ostromlókat, hogy midőn D—y P. főbí­rónk elnöki meghagyásnál fogva kiment, hogy a’ szavazni kívánókat behíja, már akkor puszta volt a’ kapu, ’s még azok is, kik a’ postamesterre mentek puskáért, szerte­­üzettek. De nyolcz ember ott feküdt a’ csata helyén, kettő egészen meghalva, a’ többi nehéz sebekben. A’ kis had­ból , a’ meglövetetten kívül, csak egy kapott sebet. A’ nemzeti zászló ezrei mind elhagyák a’ várost; csak a’ kis had jött megint vissza a’ szavazatok eredményét hallani, melly szerint Ujfalussy Miklós és Kovács Ágost. 143 sza­vazattal ellen országgyűlési követeknek elválasztattak, és a’ választás elnökileg megerösittetett. Történt ez tizen­­egyedfél órakor. Ujfalussy és Kovács után lovas legény küldetett. Egy nagy bámulás foglalt el minden embert. Darab ideig csak a’ hallgatás beszélt. És a’ kis had, melly tegnap dél óta éhezett és szomjazott, ebédelni ment; ’s még az nap délután, miután élelemszereinek maradékát a’ raboknak kiosztotta, eltávozott, a’ nélkül hogy valami kárt tett volna. Bűn volt az, mit ezek elkövettek; ’s mégis, mi nem tudjuk hogyan történik, minden ember szíve meg­esett rajtok. C s­e­k e­z­e­k valónak, mint mondják. Mi el­­hiszszük, hogy legtöbben oda valók is lehettek; de bizton mondjuk,hogy sok más helységbeliek is.Délután már minden csendes volt. Csak a’ következő napi közgyűlésre gondolunk. Mi leszen mind ebből? alig tudott az ember felelni az is­ten kezének annyi nyomai között. Azon fél, melly elvesz­té a’ választás koszorúját, fölötte ingerült volt. Csak egy férfi volt nyugodt közöttük: U— B —. A’ mindenre kész sugallások közt is e megtartó nyugalmát. Ellenei fél­tek e’ nyugalomtól. ’S lám ő a’ másnapi közgyűlésben az öngyözelem legszebb koszorúját vítta ki magának. — El­mondjuk azt a’ jövő számban. — Többen. Vih­arb­ól* Várad-Olaszi, Április 27. Addig is, mig tegnap kezdett követválasztási közgyűlésünk igen érdekes jeleneteinek ’s egy pártocska herostratusi törekvéseinek leírását a’ közelebbi postán megküldhetném , elöleges értesítésül néhány sort. Országgyűlési követségre Beöthy Ödön és Komáromy György választattak közfelkiáltással. Választás után a’ házi adó tárgya ke­rült szőnyegre, ’s a’ mellette és ellene harczoló okok töb­bek által kifejtetvén, szavazás alá bocsáttatók. A’ szavazás eredménye Bihar dicsőségét hirdeti. Az adó mellett szavaz­­zanak 1226an, ellene 426an,és így 800 vokssal jön kivívás’ diadal. Ma az ősiség és kötelezőleges megváltás ügye ment keresztül. Holnap az utasitás-készitésnek alkalmasint vége lesz. — Lukács György: Torontál. Nagy-B­ecskerek, april. 27. nap­ja azon dicső nap, mellyen Torontál megye karai és rendei — kik jelenleg a’ hongyülésre küldendő utasítás­sal foglalkoznak — a’ házi adónak nemesek általi aránylagos viselését mondhatni — egyesült, köz lelkese­déssel fogadák el. — Alig találkozott 3—4 egyén, ki ezt módosítással, országos subsidiumra teendő ajánlat czím alatt kívánná fizettetni, ’s igy valóban, méltán tündökölhet megyénk, édes honunk egész színe előtt fényképen, mert olly lelkesedéssel vivatott ki a’ kor eme’ nagy és fő kérdé­se, minővel igen kevés megye dicsekhetik. — Sok volna elősorolni a’ jeleseket, kik lelkesülve szóltak e’ fontos ügyben; de nem lehet—csekély tollammal is—ki nem emel­nem H. M. és K. L. lelkes szónokinkat, kiknek szívhez, ’s észhez irányzott tartalomdús beszédét az elragadt közönség szűnni nem tudó éljenzéssel fogadta, úgy nem lehet a’ torontáli köznemességet is — mellynek száma a’ 800-at haladja, ’s nem jobbágytelken lakók, hanem igen keveset kivéve, általánosan birtokosok—méltán és valóban magasztalólag nem említenem, kiknek nagy részét egy pár egyén fölizgatni szándékolván, mihelyt a’ jó ügy baráti által — kik előttük a’ közbizodalmát rég kivítták — az ügy igazságáról meggyőzettek, ennek azonnal engedvén, azt nyilvániták, mikint ők teljesen meg vagynak arról győződve, hogy a’ torontáli KK. és RR., mint szintén az összes törvényhozó test is, csak azt teendik, mi üdvös, és a’ mit a’ kor lelke kivánand. A’ jelen volt helybeli, és min­den egyes nemesi helyből több egyén által képviselt köz­nemesség pedig átalánosan, honunk legnagyobb dynastái­­val egyhangzólag kívánta a’ házi adót elvállalni. ’S igy e’ megyének szeretve tisztelt főispánja a’ közkívánathoz képest, saját meggyőződésével összegyezőleg kimondván a’ határozatot, a’ mai napi gyűlés befejeztetetett. Ennyit a’ mai napról, nehogy tudósításom a’ postáról elmarad­jon. Közgyűlésünk folyvást tart. — Követválasztásunk május 3 k án leend. — Varga Ferencz ügyvéd. 3Bo®sejfá várm­egyében­ a’ házi adó arány­lagos együttviselése szintúgy elfogadtatott. Csongrádb­ól. April 28. Büszke vagyok azon szerencsére, ismét örömhírt küldhetni a’ hazába szerte. Országgyűlési követül közakarattal ’s egy lélekkel válasz­tatott Klauzál Gábor a’ nélkül, hogy más nevet egyet­lenegy is előhozott volna. Ez eredmény nem volt ugyan meglepő, mert megyénk ezen óhajtását hongyülésről hon­­gyűlésre szívén hordja , mégis hogy fölzajgott örömében minden kebel, tanúja lehet a’ Pest megyéből jelen volt tündöklő küldöttség is. Második követre nézve nem va­­lánk olly e­g­y­e­k. A’ fontolók — nem mondom, valami ha­di cselből, de eddigi tetteik nyilatkozataikkal homlok­­egyenesti ellentétben — a’ bal oldalon leginkább tiszteltek, szeretettek közt Bogyó Sándort látszanak óhajtani. Az ügy voksra ment,és 207 ellen 765 szavazattal Szeghő Jó­széf t.Kiránk választatott, — magától értetvén, hogy B.— S.—, ki a’ követségről némelly körülmények végett legnemesebb­ szerényen már eleve le is mondott, szinte elv­rokon barátjának részire hangoló embereit. — A’ tisztuji­­tást is megtartattuk, mellyen legkisebb kicsapongás, legki­sebb zavar, de még rendetlenség sem volt. Annyi aggasztó előzmények után!­­ Ez üdvös változásért milly sokat köszön­hetünk elnöklött főispán-helyettes Földváry Gábor m­ngának, mennyivel tartozunk neki a’ RR. többsége igaz­ságos kivánatának méltánylásáért, ’s mennyire diszesíti me­gyénket — leírni nem vagyok elég. — Az uj tisztikar ezek­ből áll: Első alispán: Horgosi Kárász Benjamin; má­sod: Tem­esváry István. Főjegyző: Kaszap Mihály; tiszteletbeli: Vidovich Mihály; t.beli aljegyzők: Török Antal, Soltész Nagy Ignácz, Müller Imre. Fizetéses­­ bírák: Müller Ignácz, helyettes alispáni ranggal: Beniczky Andor, F .­s­z.b­i­r­á­k Bogyó Sándor, Zombori Rónay Mihály; sz. bírák: Török Bálint, Bene Lajos, Miketz Lajos; tiszt.be­li sz.birák: Vály András, Fekete Antal; esküttek: Basa János, Biró János, Bogyó Mihály, Müller La­jos, Szeghő János; tiszt.beli esküttek: Geszterei Balajthy Lóránd, Ko­­lumbán Imre, Novakovits János; levél­tárnok: Kókay István; föadószedő: Szomor József; al: Müller Jó­zsef; számvevő: Sántha Eduard; f­ő­ü­gy­és­z: Müller Ferencz; tiszt­beli föv:Medveczky Antal; tb. al.: Bar­­tha Sándor, Müller János, Jeney Imre; f­ő­biz­tos: Bán­­hidy József; úti: Beliczay Pál; magtárs: Keresztes Uriel László ; mérnök: Schéner György; rendes alügyész: Bene István; stéltésk­öl. Gyula, april. 15. Múlt közgyűlé­sünkről még valamit. Olvastatott a’ nm. h. tanács intézvé­­nye, melly szerint „V. F. hivatalától felfüggesztett tiszt­viselőnek fensőbb helyre nyújtott esedezései, valamint a’ megyének e’ tárgyban tett több rendbeli felírásai követ­keztében , a’ megye főispánja neveztetik ki királyi bizto­sul olly végre: 1) Hogy az V. F. ellen folyamatba vett, és törvény rendén folytatandó per tárgyalását részre haj­­lási gyanútól ment személyekből alakítandó, ’s ön el­nöklete alatt összeülendő törvényszéken eszközölje. ( 2) Vizsgálatot tegyen mind azon újabb pontok iránt, mellyek a’ megye által V. F. ellen pótolólag felterjesztet­tek, valamint azon egyének ellen is, kik, noha szintén ren­detlenül kezelték a’ bitang jószágok árából bejött pénze­ket , mégis minden további keresettől, csupán rászalás ki­mondása mellett, feloldoztattak.“ — Melly intézvény fel­olvasásával, miután a’ BB. ezen királyi biztosságot saját felírásaik értelmében ollyannak tekintik, melly az 1805: 5 tcz. szerint működve, módot és alkalmat nyujtani gyanú­sított tetteik és végzéseik tisztaságát és törvényességét alaposan felmutathatni; miután más részről királyi biztos urnak, mint szeretve tisztelt főispánjoknak, az eljárásra kitűzött rendét és módját is mind a’ V. F. ellen elrendelt másik bűnvádi és két tiszti ügyészi perekre, mind a’ me­gye által eddig tett, és a’ királyi biztosi eljárásban is ala­pul vétetni fogott vizsgálatra nézve, dologhoz alkalmazott­nak ismernék fel, magok e’ részbeni megnyugvását a’ki­rályi biztosságra és a’ megértett abbani eljárásra nézve nyilván kifejezik. Mi pedig illeti azon körülményt, hogy a’ bitang pénzek be nem adása miatt hasonló betudás alá vehetőknek nézett, és állítólag minden keresettől egysze­rű feddés mellett feloldozott többi szolgabirákra nézve a’ megyei végzés azon része a’ felhívott intézvénynél fogva megszüntettetett; mind e’ mellett erős meggyőződésük a* RRnek, hogy az ekkép megszüntetett végzés alaposságát is képesek a’királyi biztos főispán ur előtt igazolni, és hogy ez immár nem a’kérdéses egyéneknek, hanem az azokat közvégzés által fölmentett megyei közönségnek áll egyenes és mellőzhetlen kötelességében. Ehez képest, mennyiben a’ megszüntetett végzés támogatása czéljából az összes megyének a’ királyi biztosi működésben részt venni nem lehetne, küldöttséget neveztek ki a’ RR., kép­viselőjük gyanánt, melly az illető adatokat készen tartva, királyi biztos úr felszólítása szerint világosítsa fel mind azt, mi felmutatni képes, hogy a’megyei végzés ezen részétől sem tagadtathatik meg a’ helyeslés, — ugyanezen küldöttségnek meghagyatván, hogy a’ jelen dologra vo­natkozó pótlólagos vizsgálatokra nézve netalán szükséges felvilágosításoknak is a’ megye részéről leendő előterjesz­tésére magát készen tartsa. Végre a’ megye első al­ispánjának , úgy szinte N. A. és P. G-nek az iránt tett felszólításaikra, hogy királyi biztos főispán ul méltóztas­­sék V. F-et amaz ellenök a’ királyi trón elébe terjesztett általános vádjainak is részletes földerítésére, mellyre a’ megyének több rendbeli sürgető végzései sem birhatók . 292

Next