Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-05-04 / 244. szám

Csütörtök 844. Május 4.1843. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethethelyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Halálozás. Követválasztások. Főv. utd. Megyei dolgok: Szathmár (hallatlan események). Bihar (követválasztás, házi adó elfogadva). Torontál (házi adó elfogadva). Pozsega (házi adó elfogadva). Csongrád (követ-, és tisztválasztás). Békés (kir. biztosság V. F. ügyében, körlevelek). Verő eze (orsz. gyűlési utasítások, házi adó elfogadva). Temes (orsz.gy. utasítások, követválasztás, term. tud. társulat fogadtatása). Hont (a’ házi adó megbukik, ősiség, hitrebizottságok, incapacity megszüntettetnek). Pozsony (tiszt és követválasztás, nem adózunk). Sáros (tisztválasztás). Bács. Bihar (választányi javaslat magyar nyelv, Lengyelország, vallás, sajtó ’stb. iránt.) Szathmár(több mint botrány). Gömör (igazolás a’gömöri esetre). Aba uj (felhívás). Zágráb (utasítás folytatása). Városok: Szabadka (követválasztás és utasítás , nemzetiség ’s az urbér körül). Komárom (követválasztás). Debreczen (folytatás). Vidéki levélárcza Bányapolgári közgyűlés. Magyar színészet Pozsonyban. Czukorfinomitó gy. alap sz. közrem. Külf. napló. Szerbia. Frankhon. Portugália. Poroszország. Hiv. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERBÉLY. Halálozás. A’ legjelesb hazafiak egyike, a’ magyar publicisták ’s literatorok érdemdús Nestora, gr. Dessewffy József, május 2-kán reggeli 1'/á órakor hasháj- és bélgyuladásban, élte 73-ik évében meghalt. Az egész honnak osztatlan köztisztelete osztozandik családja bánatában ’s kisérendi áldással az elhunytnak emlékezetét. Követválasztások. ülegjpriliciis 23) Bihar: Beöthy Ödön és Komáromy György. 24) Béreg: Uray Pál m.alisp. és Lónyay Menyhért. 25) Bács: Latinovics Károly m.alisp. és Zákó István főügyvéd. 26) Krassó:Kiss Andor első alispán és Papházy György. 27) Torna: Komjáthy Sámuel m.alispán szavazattal és Soltész János főjegyző közakarattal. 28) Zemplén: Lónyay Gábor és Draveczky Alajos. 29) Pozsega: Markovics Gusztáv és Farkas Sándor. 30) Ung: Horvát Simon kir. tanács, és Orosz Elek f.szolgabiró. 31) Szabolcs: Bónis Sámuel 3348 szóval (Patay L. főbirónak 2682 szavazata volt) és Erős Lajos közfelkiáltással. 32) Hont: Fejérváry Miklós és Szentkirályi László. 33) Marmaros: B. Sztojka Imre és Mihályi Gábor. 34) Heves: Almásy Pál és Fehér Lajos. Horvátország részéről, a’fő RR. táblájához: Busán Hernán. A’RR. táblájához: Klobucsarics Károly és Osegovich Metell. — Városokban. 11) Sopron 94 választó által: Martini Fridrik városkapitány 74, és Érti Nép. János főjegyző 53 szavazattal. 12) Kőszeg: halasi Nagy Károly városi tanácsnok. 13. Szatmárnémeti: Nagy Mihály főjegyző és Zsiga György tanácsnok.—Káptalanokból: Kalocsa: Szatmáry Antal kanonok. Esztergom: báró Rudnyánszky Sámuel és Liptay András kanonokok. Eger: Roskoványi kanonok, fővárosi nyiloaságok. ) A’ nagy graefenbergi betegnek ama’ munkája, mellyböl egy fontos érdekes mutatvány már e’lapokban közöltetett, legközelebb csakugyan megjelent illy czím alatt: ,,Szózat a’ magyar és szláv nemzetiség ügyében.“ — Báró Wesselényi Miklóstól. — A’munka czíme tartalmát, szerzője neve annak szellemét, mellyért a’ Wesselényi név kezeskedik, annyira megismertetik velünk, hogy többet szólni róla fölösleges; csak hálánkat mondhatjuk a’ nagy férfinak, hogy e’ fontos ügyben tömérdek szenvedései közt a’külföldön is fölemelé nyomatékos szózatát. De a’ magasztosszellem magasztos lélekrázó panaszszal kezdi műve bevezetését; mint polgári halott szólal meg az iró, számüzöttnek ’s nem élő tagnak tartja magát nemzete nagy családjában. Csak képe létezik már honfiai között, ’s az is, mint polgári elhunyté, a’ dísztermekből mellékszobákba szorítva. — Ezek az iró panaszai; mi bennök honért annyit szenvedett hazafi szavát tiszteljük, de ellene kell mondanunk: Wesselényiéi hazánkban, ’s élni fog mindig,neve szivünk legszebb érzelmeinek gyöngye, képe sohasem vándorland ki dísztermeinkből, soha lelkeinkből. Térjen hazájába minél előbb a’ nemes báró, ’s a’ közlelkesedés megczáfolandja borús sejtelmeit; mert a’magyar nem érdemlene nemzet lenni, ha csak perczig is feledné tisztelni a’Wesselényi nevet. — A’munka kimondhatlan fontos jelenet. — — Május elsejét, ezen kellemes benyitóját a’ várt tavaszi életnek , gözhajótársaságunk saját ínnepélylyel szentelé , bizonyosan eszközlésére azon férfinak , kinek városunk annyi eldeletet köszön; ’s ki lenne ez más, mint gróf Széchenyi István? Ugyanis délutáni két órakor ,Pest‘ nevű uj gőzös az öreg ,Sámsoni kiséretében, mindenik egy-egy katonai zenekarral ’s ellepetve ingyen meghívott vendégek által — valóban, mondhatjuk, a’ közönség nagy lelkesedést mutatott most az egyszer közvállalat iránt. . . ingyen — délutáni 2 órakor a’ rendes állásról fölfelé indult, a’ Rákóczyinduló harsogása közt. Dunakeszi alól visszatérvén gróf Széchenyi István, fenállva az oldalfedözeten, a’ közönség ’s két város boldogságára felköszönte, ’s a’háborított ’s már-már legyőzött vizi lakosok engeszteléseül, egy palaczk és pohár bort, ’s egy darab kenyeret löké libatio gyanánt a’ Dunába azon kívánattal, hogy e’ haza minden lakójának mindig legyen elég kenyere és bora. Erre a’ hajók ismét indulának fölfelé , ’s Dunakeszi alatt találkozván a’ Bécsből jövő ,,István“-nal,a’ három gőzös zeneharsogás és ágyúdurrogás közt tért vissza a’ fővárosba. ’S mindnyájan hálát érzénk a’nemes gróf iránt, mert szélgyorsasággal ragadt czélunk felé, ’s mégis egyikünknek sem lett baja. — April, utolsó estéjén, valamivel 8 óra előtt, az országúton, a’ Huszár-háznak majdnem tőszomszédságában álló műlovarkör lángot vete, ’s a’ lizlármára oda csődült bámészkodó sokaság elött vígan ropogva égé. Mi azt gondolok, hogy Wolf igazgató, ki mondá a’bódéban utolsó mutatványát, még nagyszerű tűzijátékkal akarja búcsúul a’közönséget gyönyörködtetni, annyira nem volt semmi készület az oltásra; sőt ezen véleményünkben az első vizipuska késő megérkezte is megerösite, mert az, akármint iparkodék, sem adhata vizet, ’s egészen hasonló szerepet játszók a’bajazzoval, kinek—mint tudjuk—semmi működése sem sikerül. Valóban már szinte csudálkozni kezdénk az elmésségén, de édes csalódásunkból a’ szomszéd házak repedező ablakai ráztak fel , sőt a’ Huszár-ház keskeny éjszaki sarkának ablakai már füsztölgeni kezdének, ’s mégis a’ körüllevő épületek csak a’ jó isten utalmára voltak bízva. Végre néhány új vizipuska is érkezik, ’s a’lángok tovább-harapózása meggátoltatott. Láttunk egy nehéz, oltószerekkel terhelt szekeret, egészen a’ magasztalt fontolva-haladás szellemében lovak helyett emberektől vonatni, ’s illy készületek után, volóban szerencsének mondhatni, hogy csak a’ mülovárok fabódéja égett hamuvá. Reméljük, tanulságot vesznek belőle az illetők, jövőre a’ fecskendők gyarlóságán és az oltószekerek fontolva-haladásán segíteni, ’s meg nem engedni többé, hogy a’ várost veszélyeztető faalkotmány a’ város közepére építtessék. — Folyó hó 8kán adatik a’ nemzeti színházban kedvelt Lendvayhé jutalmául először : „Párisi éj“ Vaudeville 5 felv., az eredeti franczia zenével. Erősen hizszük, kimondván, hogy ezen mű Lendvayné jutalomjátéka leend, kinek mindnyájan annyi szép és vidító órát köszönhetők, szinte szükségtelen a’ közönséget pártolásra buzdítani, említenünk, miképen maga a’ színmű Párisban hónapok óta folyvást nagy tetszéssel adatik, és zenéje egészen átment az életbe. Megyei dolgok. *). Szatmáritól a’ követválasztás folytatása. — E’ lapok közelebbi számában összeállítók a’ helyzeteket,mikint azok küna’tartományban alakultak**). Most olvasóinkat Nagykárolyba , a’ megye székes városába, vezetjük, honnan a’választás előtti napon (ápr. 19.) bármerre tekintettünk, mindenfelé szomorú kilátások mutatkoztak. Egész ország tudja talán, hogy a’ két színezet, melly szemközt álla most egymással, régen küzd már, ’s mindig változó szerencsével. Mindeniknek valának emlékezetes botlásai; mindenik többször bukott el már, olyannyira , hogy most egyikről, majd másikról hitték, hogy soha nem fog fölemelkedhetni ’S győzelem és veszteség között mindenik fél mégis fentartotta magát. És voltak idők, mellyekben e’ pártok feszülten és elkeseredve viaskodtak; most azonban az 1841-diki tisztujitásra tett ellenzéki készületeknek csak árnyékát láttuk el annyira, hogy majdnem elhivök: mikép az ellenzék inkább megjelenni, mint győzni akar. Mind e’ mellett nem valának gyengék; ezt a’ másik félnek roppant készületei, nagy izgatásai és rettentései bizonyítják. És e’ készület okozá talán, hogy általában higyék: mikép e’ két párt, melly annyiszor mérkőzött már, most utólsó harczát fogja víni, a’ mint egy táblabiránk apr. 19-dikének délutánján első alispánunknál tartott nyilvános conferentiában ki is mondá, hogy egyik pártnak veszni kell.Magas vala és büszke a’ hang, melly e’szót kimondá; ’s minden jelenlevők érezheték, hogy nem maga pártját értette. Mikép is hitte volna azt? Hiszen U—nak és G—nak zászlói a’ NEMESI SZABADSÁGÉRT utczáinkon lobogtak már; ’s az egy pár ezer ember, melly e’zászlókat kiséré, úgy jött, mintha épen törökök ellen vezették volna. Magasan emelte föl mindenik rettenetes botját, mennyire épen karja érhető, ’s kihivólag harsogák éljeneiket. Már elmúlt estveliőóra, ’s még a’ városban csak az Uj párt emberei voltak, ha talán azon ötven vagy hatvan embert kiveszszük, kik a’ közseregektöl elszakadva K.— Á.— szállásán, a’ megyevárral általellenben, várták társaiknak megérkezését. Az ellenzéki zászlók késedelmének okát ki nem tudtuk találni. Egyszerre azonban borzasztó tudósítások érkeznek mindenfelől. A’ Nagykárolyba utazó nemesség főleg két útvonalon öszpontositja magát: Vállajnál a’Nyír, Kraszna és Szamosköz alsó része; a’felső rész pedig Szatmár vidékével és a’ bányai járással Kasodnál. ’S im eljön a’ tudósítás, mikép a’ Ké párton levők élelme Kasodon kiraboltatott, ’s ők magok elleneik által visszaijesztve szerte oszoltak; másik tudósítás, mikép a’ csengeri hídnál visszaverettek, kik arra jövének; ’s azok, kik a’tudósítást meghozák, csak úgy bocsáttattak által, hogy eltagadták szavokat, és elfogadták a’jellemző dalt, melly ott osztogattatott. Azon perezben jön a’hir több felöl, hogy itt is, amott is — ki győzné mind azt részletesen leirni! — U—sy ’s K— választóinak utjokat állták, és azok futással menekültek haza tűzhelyükhöz. A’ legnagyobb viadal Vállajnál történt, hol az U—ták az ellenzéki választóknak mintegy 120 szekerét tökéletesen megverték, és elszélesztették. Mintha az ellenfél taktikája az lett volna, hogy rajtok kívül a’ választáson senki se legyen. E’ borzasztó merényeknél azonban az Uiták még meg nem állapodtak. Nem volt elég, hogy ellenfeleiket minden útvonalokon megtámadják, élelmöket elrabolják, őket magokat leverjék és szerteűzzék, —mind ez nem volt elég. Minekutána a’vállaji tömeg semmivé tétetett, ben, székes városunkban, feltámadtak, ’s zászlóval és zeneszó mellett kócsagos vezérekkel, a’ rémült lakosoktól üres utczán, fényes nappal megindultak a’ megyevár felé. Senki nem sejté iszonyú czéljukat. K— Á —nál épen számos barátai voltak, midőn a’ zene közeledik, ’s egyszerre egy becsületes ember sietve rohan be hozzájok, kérvén, hogy a’ szállást azonnal hagyják el; mert ha tiz perczet késnek, veszve vannak. Ők azonnal elhagyák a’ házat, ’s az épen általéi—lenben levő megyevárba menekültek, mig a’ felbőszült tömeg a’ K— udvarát csakugyan megrohand. Nem kíméltek semmit. A’ cselédeket és a’ szekeres embereket, kiket ott találtak, agyonverték, ütötték még a’ barmot is; a’ háznak ablakait, zsaluit, ajtait, széllyel törték, a’bútorokat összeszaggatták, kamrát, pinezét feltörtek, a’ borokat kieresztették, az élelemtárt feldúlták; nem volt ment még egy darabka fa is, mihez férhettek. A’ megyevárban szállásoló urak majd valamennyien a’ kapu előtt álltak,’s elkeseredtek, hogy semmit nem tehetnek e’ hallatlan erőszak meggátlására. És a’ tömeg folytatta pusztításait, mig tárgyat talált; széllyel darabolta még a’hivatalos irományok tárát is,’s az iratok rongyait elszórta a’romok között. Eljött maga U— B—, ’s összetett kézzel kérte őket, hogy hagyjanak fel ez iszonyusággal, ha becsületét szeretik; mert ha nem, mindjárt elhagyja e’várost. Hasztalan vala. Szavai elhangoztak a’ tömeg zendülésében és a’ rombolások lármájában. Hűtlen hív emberei azt gondolák, hogy nekie egy roppant diadalt készítenek; ’s nem sejték fanaticus bőszültségökben, hogy illy diadal koronájában tövisek vannak; ’s a’ rom felett a’ megtorlás angyalának haragja fölgerjed. Mikorra a’ nap leszállt, pusztán állott a’ ház; a’ megsebesített cselédek és szekeresek elviteltek, ’s egy közülök, kit a’ bőszült rombolók a’ a’kútba vetettek, még életben kiszabadittatott. A’rombolók zeneszó mellett visszavonultak a’ szállásokra; övék volt már hatalom ’s dicsőség. Csak egy csapat kérését —syt és K—ot, kik néhány ismertebb barátaikkal a’ rombolás ideje alatt K— Zs — ’s U— B— szállásán , a’ megyevárban, találtak menedéket. Lemondanak igényeikről, ’s midőn alkonyodáskor tudósittattak, hogy Vállajnál széllyelvert híveik közül mintegy hatszázan Csinálosra egybegyülekeztek, és bejöni akarnak, rendelést adtak ki, hogy térjenek vissza, mert itten reájok csak veszély várakozik. Hasonló rendeléseket adtak ki másfelé is, hol hiveik maradéki szállásoltak; sőt még a’ kenyeret is, mellyet ezek számára DF adott, az ellenfélnek odaajánlották. Már csak azokért aggódtak, kikről gondolák, hogy hívségökért még veszélybe jutnak. Ezeket keresék és keresteték össze, kik úgy valának , mint Byron mondja, hogy kínozva a’ rémverseny által látták a’ halált jőnnis, menni is. Estveli 9 órakor R—I— aljegyzőnk szállásán, épen U— szomszédjában, elvégre néhányan összegyülekeztek, ’s minekutána bátorságban még itt sem látták magokat, minekutána egy óra elfolyása alatt két ízben jelent meg a’ megye udvarán égő gyertyákkal egy csoport nemesség , melly életökre törekedett, ’s mellyet egyedül U— B— közbejövetele és kérelme tá 71 *) Azon perczeket éljük, midőn a’ választások és utasítások koczkát vetnek közel jövendőnk fölött. Illő időben semmi sem lehet érdekesebb, mint a’ megyeki öli tudósítások, melylyek annyi helyt foglalnak el, hogy e’ miatt vezérczikket sem adhatnánk, ’s X. úrtól is bocsánatot kellene kérnünk, hogy szintúgy a’ jövő számra vagyunk kénytelenek halasztani a’ követi eskü dolgában írott válaszát, mellyet a’ Világnak e’ tárgybani két czikkére beküldeni szives volt, melly czikkekrűl igazán nehéz megmondani, vallyon értelemben szegényebbek e, vagy pedig undokságokban gazdagabbak ? **) ’S mikint mi az összeállítást adhatók. — Szerk.