Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-05-04 / 463. szám

Vasárnap 46. Majus 4. 1845. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pp. — Előzethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ sz. a., egyébütt m­inden­­cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Népképviselet és annak akadályai III. Törvény­­hatósági dolgok: Szabolcs, Gömör (közgyűlések.) Fővá­rosi újdonságok. Vegyes közlemények: Iparegyesü­let. Ma­gyar orvosok’s term.vizsgálók’ nagy gy­ülése. Adakozás az árvaiak és szepesiek’ részére. Külföld. Érteke­ző: Francziaor­­szág’ története a’ consulatus ’s a’ császárság’ idejében. Hirdetések. HA­TÁROSSZÁD és ERDÉLY. NÉPKÉPVISELET ÉS ANNAK AKADÁLYAI III. Fel­tesszük , hogy azok, kik népképviseletről szólnak, nem egy szé­pen hangzó szójárásért lelkesülnek, melly pom­pás kifejezésekben gazdag nyelvünkben eddig hiány­zott, hanem olly valamit kívánnak, minek értelme van, mi valósággá válik; igy véve fel a’ népképviselet’ eszmé­jét, ez a’ politikai jogok’ egyenlőségétől elválaszthatlak Az, hogy e’ hon’ nemnemes lakói közül bizonyos szám az orsz.gyűlési követek’ választásában részt vehet, azon üdvös hatást, mellyet a’ népképviselettöl várunk, nem fogja meg­teremni. — Ha városaink’ állását tekintjük, láthatjuk, mi­ként a’ népnek valamelly osztálya számához képest arány­talanul sok személy által képviseltethetik a’ törvényhozás­nál a’ nélkül, hogy annak határozataira a’ legkisebb befo­lyást gyakorolhatná; csak a’ politicai jogoknak egyenlősége az, mi a’ népképviseletet kívánatossá teszi, ’s maga azon kifejezés, hogy a’ népet alkotmányunk’ sánczai közé fel­vegyük , nem jelenthet teljes meggyőződésünk szerint egyebet. E’ szempontból indulva ki, szükségkép’ azon kérdés tá­mad előttünk : valljon a’ politicai jogok, miként azok jelen­leg a’ nemesség által gyakoroltatnak, o­lyanok e, hogy azokat az öszves nemzetre kiterjeszteni lehetne, még azon esetben is , ha e’ jogok’ gyakorlata bizonyos feltételekhez köttetnék ? — ’s mi ezen kérdésre csak tagadólag felel­hetünk. Ha van valami, mi által az újabb kor a’ régieket ország­­lási tudományokban meghaladta , e’ felsőbbség a’ képvise­leti rendszer’ behozásában fekszik; csak ez által vált lehet­ségessé , hogy nagy országoknak egymást soha nem látott polgárai közös szabadságban részesüljenek, és a’ politicai jogok’ gyakorlata sokakra terjesztessék, a’ nélkül, hogy ez által zavar támadjon , vagy a’ közállomány’ vezérlete értel­metlen tömegekre bizassék. — A’ régieknél szabad alkot­mányok egyes városok’szakhatáraira valának szorítva, a’ kísérletek, mellyek több városok’ egyesítésére tétettek, vagy a’ kisebbeknek egy nagyobb általi teljes elnyomásá­hoz vezettek, mint azt Athénének Görögország’ egy része felett gyakorlott felsőbbségének példájából láthatjuk, vagy, mint azt az amphiktyok’ egyesülete mutatja, sikeretlenek maradtak, ’s csak egy hatalmas szomszédnak feltámadása vala szükséges, hogy mind ezen szép institutiók, mely­­lyekre ezeredek után bámulattal tekintünk vissza, azon egész szabadság,melly annyi nagy férfiakat teremtett, egy­szerre semmivé legyen. A’ régieknél gyakorlatban volt al­kotmányi formák által, az egyes polgár’ szabadsága némi tekintetben biztosítva van,—ámbár itt is a’szabadságot több­ször váltja fel tyrannismus,mintsem hogy ez állapotot olly egé­szen kívánatosnak mondhatnék , — de az öszves állomány’ függetlensége külső elnyomás ellen biztosítva nincs; az egyes polgár szabad vala, — megengedjük, szabadabb, mint most bárhol a’ világon, de az állomány gyenge ma­radt , fenállásának , melly egyszersmind minden egyesek’ jogait feltételezé , hiányzott azon egyedüli garantiája, melly bármit mondjon Puttendorf ’s Grotius, nép ’s nép között egyedül a’ hatalomban fekszik; ’s az egykor szabad gö­rög népek’ elnyomására nem valt szükséges más , mint hogy Macedóniában egy hatalmas uralkodó támadjon. A’ képviseleti rendszer mellett, mint Francziaországban, An­gliában ’s Amerikában látjuk, az alkotmányos szabadság roppant birodalmakra terjedhet ki. Még világosabban tűnik ki ez, ha az alkotmányos országok’ jelen állását azon állapo­tokkal hasonlítjuk össze, mellyeket a’ régieknél a’ jog­­egyenlőség’ tekintetében találunk. Van egy szám, mellyen­­túl a’ tanácskozási jogok’ gyakorlata lehetetlenné válik,’s ha a’ lehető emberi miveltség’ legmagasabb fokozatát tesszük is fel,olly állomány, mellynek közdolgai ezerekből álló tanácsko­zó testületek által kormányoztatnak,sohasem fognak jól kor­­mányoztatni. Mig a’képviseleti rendszer nem volt ismeretes, a’ politikai jogok’ gyakorlata nem értethetett máskép’, mint hogy minden egyes polgár a’ közdolgokban személyes részt vegyen­’s innen van, hogy a’régieknél minden politicai jogokat, vagy születés által a’ néptől különvált ’s önmagokat ki­egészítő kisebb testületekre (senatusokra) bízva találjuk, vagy roppant tömegekre akadunk, mellyek inkább szenvedély, mint értelmesség által vezettetve, vesznek részt a’ közdolgokban, mig azon szabadságot, mellyel élni nem tudtak, valamelly fortélyos vezetőnek pénzért vagy szép szavakért el nem árulák. A’ polgárok’ szaporodása a’ régieknél nem erő­nek , hanem gyengeségnek alapja, a’ szabadság akkor — mint Róma’ példája mutatja — leggyengébbé válik, mikor legtöbbekre terjesztetvén , úgy látszik, több védelmezőkre számíthat. Ki nem látja ezenkívül , hogy — mert az em­bernek nemcsak tanácskozni , hanem enni is kell — ott, hol minden polgár a’ közdolgok’ vezetésében egyenes részt vesz , ’s e’ részvét a’ polgári jogok’ kifolyásának tekinte­tik , létezni kell egy igen nagy számú osztálynak, melly minden polgári jogoktól megfosztatott; ki nem győződik meg , hogy a’ spártai heloták, a’ római municipiumok, egy szóval a’ szolgaság , mellyet minden régi szabad népeknél találunk, szükséges kifolyása azon kormány formának, melly alatt e’ népek éltek, olly feltétel, melly nélkül az illy érte­lemben vett szabadság nem állhatna fen. Csak a’ képvise­leti rendszer által eszközölhető, hogy politikai jogok—mint azt Angliában látjuk — milliók által éreztessenek, a’ nél­kül , hogy naponként anarchia fenyegetné az országot, vagy a’ souverain nép rabszolgákra szorulna, kik, miközben ő tanácskozik , helyette dolgoznak.­ Arra azonban, hogy a’ képviseleti rendszertől üdvös eredményeket várhassunk, szükség , hogy az valósággal képviseleti rendszer legyen, és ne csak annak neveztessék; azaz , hogy a’ politicai jogokkal felruházott polgárok el ne felejtsék : miként közdolgaik’ kormányzását képviselőkre bízták, ’s csak azo­n b­e­f­oly­ást tartották fel magoknak, mellyet szabad vá­lasztás ’s minden érzelmeik ’s kivánataik’ korlátok n­élküli kimondhatás­a által gyako­rolhatnak. Hol a’nép a’másokra bízott hatalmat min­den pillanatban visszaveszi, ’s akármi okból a’ közdolgok­ban nemcsak választás és kivánatainak szabad nyilvánítása, de határozatok által is a’ közdolgokba befolyni kiván, ott a’ képviseleti rendszer névben igen, de valóságban nem lé­tezik. Be akarjuk venni a’ népet alkotmányunk’ sánczai közé, ’s mert fökép’ alkotmányos országban annak­, ki commi po­litikai jogokkal nem bir, még polgári jogai sem biztosak, igen helyesen úgy vélekedünk , hogy azon képviseltetési jog, melly eddig csak nemesekre szorittatott, kiterjesz­­teendő a’nemzet’ többi osztályaira is,’s hogy a’ népképvise­let’ behozása szükséggé vált, — de valljon nem támad e itt a’ kérdés előttünk : mi nemesek — csak magunkat te­kintve — bírunk e már képviseleti rendszer­rel? ’s ki felelhet e’ kérdésre máskép’ mint nem­mel? Ha országgyűlés hivatik össze, igaz, mi nemesek ösz­­szegyülünk, ’s megyénkint nagy lármával két férfit válasz­tunk magunknak, kiket képviselőinknek nevezünk; de valljon ez magában véve tesz e már képviseleti rendszert? ’s valljon mit bírunk ez egynél egyebet, mi képviseleti rendszerre emlékeztetne? Elküldjük követeinket, ’s megeskettetjük, hogy szoro­san ragaszkodni fognak azon utasításokhoz, mellyeket nekik elküldetésök’ alkalmával adtunk, ’s mellyekkel ta­lán meggyőződésűk meg is egyezik, mert feltehetjük , hogy hivatalukat egyébként el nem fogadták volna; de nem marad e együtt a’ választók’ testülete ugyanazon tár­gyakról tanácskozva, mellyekkel az országgyűlés foglal­kozik ? nem pótolja, nem változtatja e meg utasításait egy napról a’ másikra? nem parancsolja e ugyanazon ember­nek, kit előbb megeskettetett, hogy fej­évet fog mondani, egypár héttel később sokszor legszorosabb felelet’ terhe alatt, hogy feketét beszéljen , úgy hogy — túlzás nélkül mondva — a’ mód, mellyen egy vagy más követ bizonyos kérdéseknél szavaz, sokszor inkább azon postalegény’gyor­saságától függ, ki az utasítást hozza, mint maga a’ követ’ meggyőződésétől; és ez képviseleti rendszer? a’ politicai jogokkal biró nép elküldi követeit, de csak, hogy nevében szóljon , minden fontos kérdések’ elhatározását önn magának tartja fel. Törvényhozásunk van, igen ; a’ ki nem hiszi menjen Pozonyba ’s nézze meg a’ tanácskozási termeket, de ki azt gondolja, hogy e’ termekben a’ nemzet’ szabad képviselői ülnek , hogy az ország’ dolgai itt hatá­­roztatnak meg, szörnyen csalódik. Mit mi országgyűlésnek nevezünk, csak falhoz hasonló, mellyet valaki mulatságára azért épitetett, hogy mesterséges viszhangot képezzen, melly mindent mi feléje kiáltatik , változtatás nélkül visz­­szaad. Magánál törvényhozásunknál a’ képviseleti rendszer’ lényege helyett csak nevét találjuk, de mit mondjunk, ha­­figyelmünket megyei szerkezetünkre fordítva látjuk: mi­ként azon törvény, melly sokszor 20000 embernek ötvenkét helyen történt tanácskozásainak kifolyása , alkalmazásának módjára nézve hasonló tanácskozásnak vettetik alája ? ha látjuk, miként e hazának választói nem csak a’ törvények’ alkotásában de majdnem minden közigazgatási tárgyakban egyenes részt vesznek, valljon lehet e illy viszonyok alatt képviseleti rendszerről szólnunk? A’ jogok , mellyeket a’ magyar nemesség jelenleg a’ közdolgokral egyenes befolyására nézve bir, sokkal terje­delmesebbek , mint sem hogy azokat képviseleti rendszer mellett akárhol képzelhetnők , ’s ha valaki tőlünk kérdi: valljon lehet ezen jogokat az egész nemzetre kiterjeszteni? mi azzal fogunk felelni, hogy ezt annyival inkább lehetetlennek tartjuk,men­nyivel világosabban bizonyitá a’ tapasz­talás, hogy e’ jogok’ gyakorlata már most is olly számra bízatott, melly arra alkal­matlan. ’S ebben fekszik a’népképviselet’létrehozásá­nak második, felfogásunk szerint nem kisebb nehézsége. Nem csak , hogy másokat azon jogokban, mellyekkel birunk, részesítsünk, kívántatik tőlünk; nekünk le kell mon­dani bizonyos privilégiumokról, mellyeknek gyakorlatában voltunk; nem csak az szükséges, hogy másokat alkotmá­nyunk’ sánczai közé felvegyünk; de máskép’ kell építeni e’ sánczokat, ha a’ népképviselet’ —úgy hisszük szükségessé vált — eszméjét közöttünk létesíteni akarjuk. Ha az erre szükséges honszeretetet ’s önmegtagadást nem érezzük keb­leinkben , hagyjunk fel sóvárgásainkkal. Ki nagy czél után, fárad, ki jelen szabaditékait valóságos jogokkal akarja fel­cserélni, ne higgje, hogy ezt áldozat nélkül elérheti. Fogjuk öszve röviden a’ mondottakat.­­A’ népképviselet’ eszméje a’ polgári jo­gok’ egyenlőségének eszméjén alapszik. Kiindulva ebből, világos, hogy a’ népképvise­let’ eszméje csak e’ két feltételek’ egyi­kének elfogadása által va­ló­sithat­ó . Vagy azon jogokat, mellyeket a’ nemes­ség’ élvez, ki kel­l terjesztenünk az egész nemzetre úgy, hogy miként most minden nemes általános választási képességgel, ’s a’ köztanácskozásokba egyenes befolyás­sal bir, úgy ezentúl e’ haza’ minden lakója hasonló jogokkal ruháztassék fel. Vagy ha ezt kivihetlennek tartanók, úgy kell kor­látolnunk, szabályoznunk a’ nemesség’ jo­gait, hogy azok az egész nemzetre kiter­­jeszthetőkbe v­a­­­­­a­n­a­k. Mi e’ másodikról vagyunk meggyőződve, ’s épen ez az, miben e’ kérdés’ nehézségét keressük. Jól tudjuk , nem hi­ányoztak sehol a’ világon, ’s nem fognak hi­ányozni nálunk sem ollyasok , kik valahányszor politicai jogok’ korlátozásáról szó létetik, a’ szabadságot veszélyeztetve hiszik , ’s nagyszomorúan felsohajtanak: az istenért ne korlátozzák jogait senkinek; ollyanok, kik ha­ladni akarnak de magokkal még egészen tisztába nem jöttek az iránt , nem lehetne e egyszersmind a’ régi helyen maradniok , kik politicai jogokról szólva szí­vesen megfeledkeznek arról, hogy azok egyszersmind kötelességek, mellyeket alkalmatlan kezekre bizni nem szabad , ’s kik tátott torokkal egyenlőséget hirdetve borzadnak, ha tölök annak nevében az követeltetik, hogy illetlenül elfoglalt helyökröl szálljanak le. Ezen urak, kik ha a’ franczia forradalom’napjaiban élnek, az osztályok’ egyenlőségét hihetőkép’ az által akarták létesíteni, hogy minden embert báró vagy grófi czímmel ajándékoznak meg, kíméletlenül fel fognak szólalni ellenünk; mi azon nyilat­kozattal várjuk ellenvetéseiket, hogy az elvek, mellyeket vallunk ’s mindig vallánk, nem mert felölök szép szavak­kal írhatunk, de mert meggyőződésünk kívánta, választat­tak ; ’s hogy azoknak elfogadjuk minden következéseiket, bármi népszerűetlenek legyenek azok a’ nép’ azon egy hu­szadrésze előtt, melly eddig politicai jogokkal él. Bizonyosan több közkedvességet szerezhetünk magunk­nak, ha a­ régi formánál maradva csak arról szólunk, mi szép leendőne, ha az egész népet alkotmányunk­­sánczai közé felvesszük, hisz nemességünknek egy nagy része előtt talán azon indítvány is könnyebben találna többséget, hogy a’ közadó szüntessék meg a’ nemnemesekre nézve is, mint az, melly szerint közös teherviselés kivántatott; min­den esetre illy indítvány nem volna sokkal józanabb , ’s mi nem vágyódunk olly babérok után, mellyekhez csak meg­győződésünk’ megtagadása által juthatnánk. — E. Törvényh­atósági! dolgok, SZABOLCSBÓL , apr. 24-én. Folyó hó’ 19-kén végző­dött közgyűlésünket elnöklő első alispánunk a’ közbátorság’ bizonyos rablócsoport által megyeszerte veszélyeztetett ál­lapotának érintésével nyitá meg, ’s felhivá a’Rendeket, gondoskodnának ez aggasztó állapot’ megszüntetéséről; fel—­hozá az eddigi , különösen ez időközben kisgyűlésileg tett rendőri intézkedések’ elégtelenségét, ’s úgy vélekedők, hogy jelen körülményeink között helyén lenne statáriumért folyamodni. A’ Rendek a’ teendő rendőri intézkedésekre nézve abban állapodtak meg, hogy a’ folyvást fenyegető veszély’ tekintetéből ideiglen minden csendbiztos mellé hat, jól felfegyverzett pandúr állittassék 10 p.­ft fertályévi fize­téssel, ’s ezeknek rendszeritésök a’ helytartó tanácstól ke­ressék; az első alispán pedig oda utasíttatott, hogy a’ me­gyebeli katonaság’ kormányát olly intézkedések’ tételére, szólítsa fel, miszerint, ha netalán a’ rablócsoport valahol 60

Next