Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-14 / 555. szám

Kedd tavié­enik e’ lun minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban o­n pp. — muu*cH.clu, ».cjjuua h­u derer L * los kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 s­. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­­i ,ok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetű­kkel 5 pengő ki számittatik. 555. 555. Vl/iwwv- — - - -October 14. 184*. TARTALOM. Névváltoztatás. Büntető törvénykönyv. Vili 11 Fővárosi újdonság. Törvénybozós á­g 1 dolgok:­­ Horvátország (tartományi ülés.) Szegedről (nyilatkozat a’ Pesther­r Zeitung ellen.) Irodalmi értesítő. Vegyes közlemé­­­ nyek: Pesti fiókegyesület. Gyárolapotó társaság. Kfd­fö­d.­­ Hivatalos tudósítások. 1 ------------------------------------------------------------------------ 1 SUGVARORSZÁGi és BRUJ1.I. [ Ö cs. és ap. kir. fölsége Ritter Ignác­z' vezetékű e-­­­vének H é­s e­r­­­re változtatását kegy. megengedni méltóztatott. BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. VIII. Egyik jellemző sa­játsága a’ magyar büntető törvényjavaslatnak , hogy az egyes vétségeknél büntetési minimumot nem rendel, sza­badjára hagyván a’ bíróságnak , hogy mindenütt a’ legpará­­nyiabb fenyítékig szállhasson le. Mittermaier részben helyeselvén a’ törvénykönyv’ szer­kesztőinek ezen eljárását , más részben e’ rendszert nem minden nehézség , nem minden veszély nélkülinek tartja. Szabadjon nekünk, annyi egyébben hiv tanítványainak , ezen aggodalmát kissé túlságosnak tartanunk. — Lássuk közelebbről. A’ múlt század’ törvénytudósai a’ bírói önkény’ meg­szorítására ’s következetes és önmagához hű igazságszol­gáltatás’ megalapítására hasznosnak és szükségesnek tar­tották , teljesen meghatározott büntetést, azaz: bizonyos büntetésfajt és bizonyos büntetésmértéket ragasztani a’ törvénykönyv’ mindenik czikkelyéhez, — ollyformán, hogy a’ büntetés a’ törvényhozó által már változhatlanul kimérve lévén , azt a’ bíró csak alkalmazza. Ezen vezéreszménél fogva történt, hogy a’ kísérlet távolra , közelre ’s leg­­közelebbre , a’ bűnsegédek közel ’s távol segédekre ’stb. osztályoztattak, és hogy külön meghatározott büntetés sza­­batott külön mindenik osztályra. — Mintha csak arra töre­kedtek volna, hogy a’ törvénykönyv a’ kimeríthet­len casuis­­ticának — épen mert kimerithetlen — igen nyomoru reper­tóriumává alakitassék; mintha úgy vélekedtek volna, hogy egyes szabályok kibányászhatják a’ jog’ kifogyhatlan akná­ját,— pedig ha a’ római jog’ hírét hallották L. 1. D. 50. 17. mindenikök olvashatta : „non ut ex regula jus sumatur, sed ex jure quod est. regula fiat; mintha —Rosshirt’ megjegy­zése szerint — a’ büntetőjogot nem annyira a’ törvénytudo­­mányhoz, mint inkább ad res imperii tartozandónak nézték volna, mellyeket regulamentaris utón is elintéz­hetni.Azonban csak hamar általlátták , hogy a’ teljesen meg­határozott büntetések’ rendszere legfejebb a' kutató, írásbeli eljárásnál alkalmaztatható , hol az egész ügy csak boltváz­ként tűnvén fel a’ birák előtt, a’ büntetés is igen követ­kezetesen élet és expansio nélküli tetem lehet, — ’s mind inkább tért nyert azon nézet, hogy valamint külön mindenik büntetőjogi eset, úgyszólván külön, az illető esettől el­vont bizonyítási rendszer nyomán kifejtendő , azonképen a’ büntetés külön mindenik eset’ jelleméhez képest a’ bíró­ság által kimérendő. Természetesen nem olly értelemben , mintha a büntetés’ neme és súlya egészen a’ bíróra bizat­­tathatnók , — illyesmi csak egy német egyetembeli profes­sor’ agyában fordulhat meg napjainkban , ki thesisének védelmére — miután a’ magyarországi táblabirákra , mint a’ terra incognitának incognita quantitásaira nem hivatkoz­hatok — a’ római arbiterekre utal mint ollyasokra , kik egészen kényök kedvök szerint és mégis örök dicsőséggel hoztak ítéletet , — olly dolog , mellyre már Seneca meg­felelt , mondván , hogy bizony veszedelemmel jár, ha va­­lamelly ember „nullis adstricta vinculis religio“ szerint szab­hat büntetéseket annálfogva , mert hiszen őt : „in album census et equestris haereditas misir , — ’s mellyre mi ki­sebbek csak azt jegyezhetjük meg teljes alázattal, hogy köztudomás szerint , a’ bűntettekből származó személy elleni civilis (nem úgynevezett honorarius) keresetek stricti juris actiones voltak nem arbitria. Ismételjük: ma már közös a’meggyőződés , hogy a’ büntetés’teljes határozatlansága annyi, mint a’ bírói hata­lomnak a’törvényhozóival felcserélése, ’s hogy a’polgá­rokat részben megfosztaná azon biztosítékoktól mellyeket ők szabatos­ törvényeknek képében joggal követelhet­nek.­­ a büntetésnek a’ biró általi kiméretése csak ollyformán értetendő , hogy viszonylag határozatlan bünte­tések szabattak az újabb törvénykönyvekben; azaz: a’ biró, ha nem mindig több büntetésfaj között , rendesen mégis több büntetésmérték között­­ jóformán egyi­stől távol CSD büntetésmaximum és minimum szabatván. a Vál­s­ált félszabálynál azonban meg nem állapodhatni kiválté’ törvényi hozás körében nem. Midőn a’ franczia codexnek 463-dik szakasza a' bírót felhatalmazza , hogy a büntetés’ kimérésénél a’ minimum alá is szállhasson, ha fegyelmi bün­tetésről és parányi kárról van szó, ugyanazon codex egé­szen saját,szerv­e egyszersmind visszás jogicánál fogva, el­lenkezőleg rendelkezik a' nagyobb vétségekre , a’ bűntet­tekre nézve, holott, épen mert nagyobb a’ büntetés, ez még nagyobb vigyázattal volna mérlegelendő. Illy viszonyok közt a’ tory, midőn a' minimumot is szerfelett kemény bűn­........................ '• » ‘­.Lk­tetésnek látta, gyakran felmentette a’ minimumnál kisebb büntetésre csak ugyan érdemes vádlottat, ’s igy baj’ he­lyébe uj baj léptettetett. Ennek orvoslására már 1824-ben törvény hozatott, melly szerint bizonyos bűntetteknél, meny­nyiben ezeket halálos büntetés nem érné, enyhítő körülmé­nyek’ létezéséről is hozathatott végzés, mi eddig csak bizo­nyos vétségeknél történhetett, a’híressé vált 1832-diki tör­vény pedig erre a’ legezégéresebb ’s halálos büntetést ma­gok után vonó bűntetteknél is felhatalmazván a’juryt, illye­­tén határozat’ esetében a’ biró két fokkal b­ebb szállíthatja a’ törvényben szabott büntetést. De még itt sem lehet meg­állapodni , ha csak azt nem akarjuk, hogy a’ kivétel terje­delmesebb legyen a’ szabálynál; statisticai' adatokból t. i. kiviláglik, hogy a’ jury 100 eset között 67-nél enyhítő kö­rülmények’ kíséretében mondá elkövetettnek a’ bűntettet, — ’s a’ jury’ ezen verdietjei csak a’ tudatlanság vagy a’ rosztelküság által mondathatnak túlságosan szelídeknek, mi­után de Vaulx, számos évekig colmári közvádló, ’s igy épen nem szerfelett érzelékeny eskütt-tag, szinte nyíltan megvallá, hogy a’ tudomására jutott büntető keresetek között számtalan volt ollyas, hol a’ törvényes minimum is az igazságosnál sú­lyosabb büntetés fogott volna lenni. — ’S ha a’ súlyos büntetéseiről elhiresztelt franczia kodextöl elvo­natkozva azon büntető törvényhozásokra vagyunk figyelem­mel, mellyeknek minimumai legalább viszonylag érdemesek ezen névre, még mindig: ollyatán combin alió­­k­a­t találhatni ezégéres bűntetteknél is , mellyek az illető bűntettet ollyannyira enyhítik, hogy a’ törvénybe foglalt legszelídebb minimum is szerfelett súlyos büntetésnek mu­tatkozik. Hagyjunk fel elvégre a’ félszabálylyal illy viszonyok között; ’s midőn különben is látjuk , hogy az újabb törvé­nyek mintegy versenyeznek egymással a’ bírónak felhatal­mazásában , hogy a’ büntetésmértéket a’ törvényben foglalt minimum alá is szállíthassa , mert csak igy kerültethető el számos esetekben minden igazságtalan keménység a’ jogal­kalmazásnál ’s midőn a’ tapasztalás arra tanit, hogy a’ leg­újabb törvényhozások’ minimumai is még mindig szerfelett súlyosak, menjünk egy lépéssel tovább, ’s kövessük a’ genfiek’ példáját,kik 1810 ben Dumontnak, Bentham’ nagy­hírű barátjának tanácsára a’ codex’ valamennyi minimumait eltörlötték, úgy hogy a’ törvényszék az illető körülmények­hez képest a’ legparányiabb büntetésig szállhatott el. Ha tekintetbe vesszük, hogy Genf a’ legeslegújabb időkig változatlanul ebbeli eljárása mellett megmaradott, hogy, midőn annyi egyéb módosíttatott és felforga­ttatott, e­­zen rendszabályt rászalló szózatok nem hallatszanak, világos , miszerint a’ Ben­báni által nyilvánított aggodalom, hogy a’ bíróságok büntetési minimumok’ nemlétében ke­­vésbbé szigorúan fognak eljárni a’bebizonyitás körül, mintha e’ részben is meghatározott büntetés’ alkalmazásához köt­­tetvék , —­épen úgy alaptalan, mint Rossié, ki meg’ úgy vélekedett , hogy a’ minimumok’ megszüntetése, azonfelül hogy a’ könnyelmű elmarasztásokat szaporitandja, a’ tör­vényt megelőző hatásának nagy részétől is megfosztandja. Van azonban még egy más ellenvetés, melly a’ mély tudomány’ praetensióival, nemcsak a’minimumok’megszün­tetését, hanem a’ viszonylag meghatározott büntetések’ösz­­szes rendszerét roszalja, ’s mellynek bajnokává a’ pár évvel ezelőtt meghatározott, különben éles belátásu Zacharia lett , midőn az akkoron tanácskozás alatt volt badeni törvényjavaslatra vonatkozólag , az 1840-iki heidelbergi évkönyvekben kinyilatkoztató: »hogy a’ melly rendszer ala­nyiságon alapul , az nem is rendszer , hanem tolly valami, mi bennünket egyenesen Ásiába (azaz : önkényhez) vezet. A’ tárgyilagosság’ ’s az alanyiság’ rendszerei meg nem fé­rők egymással,sőt még csak nem is közeledhetnek egymás­hoz. Az alanyiság, erejét és életét szívja ki a’ törvénynek.“ Mint általában az ember, úgy különösen az iró könnyen tévösvényre jut,ha boszankodik. Zacharia ezt nem egy íz­ben tapasztalhatta volna önmagán öreg napjaiban, de leg­kivált az idézett sorok’ irása’közben. Mindaddig mig a’ bűn­tett nem leszen a gyári portéka, mellyet rőrfel vagy ser­penyővel mérhetni, ’s mindaddig, mig a’ büntető codex nem leszen­­ vámtarifa , tisztán tárgyilagos büntetőjogról szó sem lehet. Épen a’ Zacharia által tagadott egymáshoz köze­ledése, egymásba olvadása a’ két rendszernek , jellemzi a’ czélirányos törvénykönyvet. — Az egyes büntettek’ fogal­mát a’ törvényhozó határozza meg. A’ büntetés’ nemét és maximumát a’ vétség’ természetéből és súlyából a’ törvény­hozó vonja ki. Az általános rendszabály, melly szerint a’ büntetés a’ beszámításhoz mérendő , a’ törvényhozó által alapitun­k meg ’stb. Mindezek tárgyilagos momentumok. Más oldalról alanyi vegyíslete volt minden rendszernek gó­lon’ ideje óta. Vagy nem alapult-e alanyiságon a’ római büntetőjog, midőn a’ bírónak meghagyta, hogy itélethozás­­közben főleg arra tekintsen, ha „dolus“ vagy „culpa“, „pro­­positum“ vagy „impetus“ vezérelte-e a’ bűntettest? ’S nem alapul-e ezen alanyi momentumon , a’ „sciens dolo malo“ körülményen, úgyszólván a’ világ’ összes büntető igazság­szolgáltatása ? Nem alanyiság-e az induláspont, midőn a’ világ’ valamennyi törvényhozásai a’ vádlott’ előbbeni élet­módjára is tekintettel vannak a’ büntetés’ kimérése köz­ben ? ’stb. Az olvasó ennyiből is láthatta, hogy a’ viszonylag ha­tározatlan büntetések’ rendszere­s ’s ennek természetes corolláriuma: a’ büntetési minimumok’ eltöröltetése ellen emelt vádak gyenge alapon nyugosznak, ’s úgy hisszük, a’ magyar törvényjavaslat’ szerkesztőinek azon nézetét, misze­rint a’ büntetési minimumok megszüntetendők , velünk együtt üdvösnek fogja tartani — Sz. L. FftVeres* ujdonság;ek. Egy nagyszerű váltókkali visszaélés forog közajkakon jelenleg fővárosunkban. A’dolog lehető röviden ennyiből áll. Volt nem rég­ egy atya, ki három örökösének szép vagyont, de adósságot is hagyott. Egyik fia, kivévén a’ veendőket, magyar szokás szerint nem a’ vagyont, hanem az adósságot kezdő öregbíteni. Testvérei ezt látva 1843. nov. 17-én Pest megyétől zárt kértek a’ tékozló’ javaira. Azonban 1843. nov. 19-én a' három testvér egyességre lépett, — mellynek következtében az apai vagyon közös osztatlan állapotban marad, ’s az érintett egyik testvér be­vallja adósságait 13,847 p. sz. 39 krban, kijelentvén, hogy ennél több adóssága nincs, 's ha mégis lenne, lekötelezte magát, hogy a’ zár elrendeltethessék ellene. Azonban több jőve napfényre, azért Pestmegye 1844 nov. 16 án a’panaszlott egyik örökös’javait zár alá vette ’s a' neki kölcsönzéstől országszerte mindenkit eltiltott. A’ zárlott 1845. jan. 20-án ő felségéhez folyamodott a' zár'megszüntetéséért, és sem azelőtt, sem akkor, midőn a’ megyéhez leküldött ezen folya­modása felolvastatott, a’ zárlott ellen egy hitelező sem jelentkezett. ’S mégis mennyire gomba módra szaporodtak meg nem soká­ra. A' gazdag zárlottnak t. i. baráti támadtak, kik ajánlkozának, *• — «Infon r­ár' pllm­ére is kézibe kerítik az örökséget, csak m­cr-Itt. rt ----------— ---------------------------7 ------1--------------7 hogy minden zár’ ellenére is kezibe kerítik az örökséget, csak fog­adjon el elegendő váltókat. A’ frigy megköttetett. 1845. apr. 18. ezen uj hitelezők megidéztetik a’ zárlottat a’ pozsonyi váltótszék’ elébe, ’» ott 106.000 p.­ntnál nagyobb öszvegben marasztják el, a’ végrehajtás egyenesen a’ pesti közös ingatlan vagyonra ren­deltetvén el. . . — Az atyai hitelezők pedig megtudván e’ pozsonyi tervet, csak hamar csődöt kérnek a’ zárlott ellen Pest’ városa előtt, 's a’ po­zsonyi terv meglőn hiúsítva.­­S itt felfedezvén a’ bukott 1845. máj. 3-án szenvedő és cselekvő állapotát, 152,185 p. fi adóssá­got vall be. Hitelezői pedig, számra negyvenheten, remélvén, hogy apai öröksége ezen adósságr­észletnél még többre menend, súg. 4. 5. 0-án 292,967 p.­fz. 45 krt tevő követeléseket jelentettek be. ’S e’ roppant követelést) és számú hitelezők közttt soha a’ do­log’ egész menete alatt egy sem jelentkezett. A’ követelések közöl nevezetes, hogy a’ zárlott csupán egy szegény zsidó alkusz kibocsátó’ rendeletére 274, 247 p.­fz. ere­jéig fogadott el váltókat, ki neki garasban sem bírt volna annyit kölcsönözni; még pedig ez olly mesterséggel ment végbe, hogy a' zárlott ugyanazon egy nap Bécsben is, Pesten is fogadott el váltó­kat, — 1844 sept. 18-án Pesten 22,820 p. ftról, másnap Bécs­­ben kettőt, egyet 15,230, másikat 48,340 p. ftról. — ’S ki hin­né ?e­ fiatal zárlott augustusiban 94,430 pftot vesz fel, ’s sept. 4-én már 50 pftra szorul, — sept. 5-én ismét 21,230 pftot kap kölcsön, és pedig egy részét Pesten, más részét Bécsben ugyan­azon napon. — Három hónap alatt 280,625 pftot vesz fel,­­ már az utána következő hónapokban 230 és 80 pftnyi kölcsön­zésekre szorul. — Azt nem is említjük, hogy eskü alatt fölfedezett adóssági átlapotja egészen különböző volt az ellene bejelentett kö­vetelésektől. Általában, ha mindezen adósság színlelt és koholt nem volna, úgy a’zárlott ifjú 9 hónap ’s néhány nap alat 288,712 pftot vett fel; esnék tehát egy napra 1031 pft. minden órára , éjt na­pot számítva, 42 pft. ’S ez a­ botrányig hihetetlen. — Az ügy törvényszék előtt folyik most,’s remélhető, hogy azon megye, melly a’ váltó-csempészek’ rögtöni letartóztatásának helyét nem találta, az illető üzérkedők’ jogtalan eljárását a’ törvény­ egész szi­gorúságával sujtandja. Adtuk a dolgot minden commentár nélkül mint róla tudósitatánk. — □ HORVÁTORSZÁG. Zágráb, October’ 1-jén. — September’ 26-án a’ tartományi közgyűlés’ harm­ad­i­k ülésében bán ő excja a’ követjelentést tüze ki;­­- szót emelt azonban Zágrábmegye’ követe B.— K.— a' tegnap felolvasott kir.leirat’ ügyében, mindnyájokat ezen alkotmá­nyos tekintetből főfontosságu tárgyra nézve egyességre szó­lítván fel, figyelmeztette őket azon fényes jogukra, misze­rint eldődeik bánokat kijelöltek , tanácsosokat, bán táblai ülnököket választottak, s mellyek egyenetlenségök miatt (m­od elenyésztek, említette, hogy ezen kir. leirat által a’ 61

Next