Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)
1845-10-14 / 555. szám
Kedd taviéenik e’ lun minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban on pp. — muu*cH.clu, ».cjjuua hu derer L * los kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 s. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példái ,ok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő ki számittatik. 555. 555. Vl/iwwv- — - - -October 14. 184*. TARTALOM. Névváltoztatás. Büntető törvénykönyv. Vili 11 Fővárosi újdonság. Törvénybozós ág 1 dolgok: Horvátország (tartományi ülés.) Szegedről (nyilatkozat a’ Pestherr Zeitung ellen.) Irodalmi értesítő. Vegyes közlemé nyek: Pesti fiókegyesület. Gyárolapotó társaság. Kfdföd. Hivatalos tudósítások. 1 ------------------------------------------------------------------------ 1 SUGVARORSZÁGi és BRUJ1.I. [ Ö cs. és ap. kir. fölsége Ritter Ignácz' vezetékű e-vének H és erre változtatását kegy. megengedni méltóztatott. BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. VIII. Egyik jellemző sajátsága a’ magyar büntető törvényjavaslatnak , hogy az egyes vétségeknél büntetési minimumot nem rendel, szabadjára hagyván a’ bíróságnak , hogy mindenütt a’ legparányiabb fenyítékig szállhasson le. Mittermaier részben helyeselvén a’ törvénykönyv’ szerkesztőinek ezen eljárását , más részben e’ rendszert nem minden nehézség , nem minden veszély nélkülinek tartja. Szabadjon nekünk, annyi egyébben hiv tanítványainak , ezen aggodalmát kissé túlságosnak tartanunk. — Lássuk közelebbről. A’ múlt század’ törvénytudósai a’ bírói önkény’ megszorítására ’s következetes és önmagához hű igazságszolgáltatás’ megalapítására hasznosnak és szükségesnek tartották , teljesen meghatározott büntetést, azaz: bizonyos büntetésfajt és bizonyos büntetésmértéket ragasztani a’ törvénykönyv’ mindenik czikkelyéhez, — ollyformán, hogy a’ büntetés a’ törvényhozó által már változhatlanul kimérve lévén , azt a’ bíró csak alkalmazza. Ezen vezéreszménél fogva történt, hogy a’ kísérlet távolra , közelre ’s legközelebbre , a’ bűnsegédek közel ’s távol segédekre ’stb. osztályoztattak, és hogy külön meghatározott büntetés szabatott külön mindenik osztályra. — Mintha csak arra törekedtek volna, hogy a’ törvénykönyv a’ kimeríthetlen casuisticának — épen mert kimerithetlen — igen nyomoru repertóriumává alakitassék; mintha úgy vélekedtek volna, hogy egyes szabályok kibányászhatják a’ jog’ kifogyhatlan aknáját,— pedig ha a’ római jog’ hírét hallották L. 1. D. 50. 17. mindenikök olvashatta : „non ut ex regula jus sumatur, sed ex jure quod est. regula fiat; mintha —Rosshirt’ megjegyzése szerint — a’ büntetőjogot nem annyira a’ törvénytudományhoz, mint inkább ad res imperii tartozandónak nézték volna, mellyeket regulamentaris utón is elintézhetni.Azonban csak hamar általlátták , hogy a’ teljesen meghatározott büntetések’ rendszere legfejebb a' kutató, írásbeli eljárásnál alkalmaztatható , hol az egész ügy csak boltvázként tűnvén fel a’ birák előtt, a’ büntetés is igen következetesen élet és expansio nélküli tetem lehet, — ’s mind inkább tért nyert azon nézet, hogy valamint külön mindenik büntetőjogi eset, úgyszólván külön, az illető esettől elvont bizonyítási rendszer nyomán kifejtendő , azonképen a’ büntetés külön mindenik eset’ jelleméhez képest a’ bíróság által kimérendő. Természetesen nem olly értelemben , mintha a büntetés’ neme és súlya egészen a’ bíróra bizattathatnók , — illyesmi csak egy német egyetembeli professor’ agyában fordulhat meg napjainkban , ki thesisének védelmére — miután a’ magyarországi táblabirákra , mint a’ terra incognitának incognita quantitásaira nem hivatkozhatok — a’ római arbiterekre utal mint ollyasokra , kik egészen kényök kedvök szerint és mégis örök dicsőséggel hoztak ítéletet , — olly dolog , mellyre már Seneca megfelelt , mondván , hogy bizony veszedelemmel jár, ha valamelly ember „nullis adstricta vinculis religio“ szerint szabhat büntetéseket annálfogva , mert hiszen őt : „in album census et equestris haereditas misir , — ’s mellyre mi kisebbek csak azt jegyezhetjük meg teljes alázattal, hogy köztudomás szerint , a’ bűntettekből származó személy elleni civilis (nem úgynevezett honorarius) keresetek stricti juris actiones voltak nem arbitria. Ismételjük: ma már közös a’meggyőződés , hogy a’ büntetés’teljes határozatlansága annyi, mint a’ bírói hatalomnak a’törvényhozóival felcserélése, ’s hogy a’polgárokat részben megfosztaná azon biztosítékoktól mellyeket ők szabatos törvényeknek képében joggal követelhetnek. a büntetésnek a’ biró általi kiméretése csak ollyformán értetendő , hogy viszonylag határozatlan büntetések szabattak az újabb törvénykönyvekben; azaz: a’ biró, ha nem mindig több büntetésfaj között , rendesen mégis több büntetésmérték között jóformán egyistől távol CSD büntetésmaximum és minimum szabatván. a Válsált félszabálynál azonban meg nem állapodhatni kiválté’ törvényi hozás körében nem. Midőn a’ franczia codexnek 463-dik szakasza a' bírót felhatalmazza , hogy a büntetés’ kimérésénél a’ minimum alá is szállhasson, ha fegyelmi büntetésről és parányi kárról van szó, ugyanazon codex egészen saját,szerve egyszersmind visszás jogicánál fogva, ellenkezőleg rendelkezik a' nagyobb vétségekre , a’ bűntettekre nézve, holott, épen mert nagyobb a’ büntetés, ez még nagyobb vigyázattal volna mérlegelendő. Illy viszonyok közt a’ tory, midőn a' minimumot is szerfelett kemény bűn........................ '• » ‘.Lktetésnek látta, gyakran felmentette a’ minimumnál kisebb büntetésre csak ugyan érdemes vádlottat, ’s igy baj’ helyébe uj baj léptettetett. Ennek orvoslására már 1824-ben törvény hozatott, melly szerint bizonyos bűntetteknél, menynyiben ezeket halálos büntetés nem érné, enyhítő körülmények’ létezéséről is hozathatott végzés, mi eddig csak bizonyos vétségeknél történhetett, a’híressé vált 1832-diki törvény pedig erre a’ legezégéresebb ’s halálos büntetést magok után vonó bűntetteknél is felhatalmazván a’juryt, illyetén határozat’ esetében a’ biró két fokkal bebb szállíthatja a’ törvényben szabott büntetést. De még itt sem lehet megállapodni , ha csak azt nem akarjuk, hogy a’ kivétel terjedelmesebb legyen a’ szabálynál; statisticai' adatokból t. i. kiviláglik, hogy a’ jury 100 eset között 67-nél enyhítő körülmények’ kíséretében mondá elkövetettnek a’ bűntettet, — ’s a’ jury’ ezen verdietjei csak a’ tudatlanság vagy a’ rosztelküság által mondathatnak túlságosan szelídeknek, miután de Vaulx, számos évekig colmári közvádló, ’s igy épen nem szerfelett érzelékeny eskütt-tag, szinte nyíltan megvallá, hogy a’ tudomására jutott büntető keresetek között számtalan volt ollyas, hol a’ törvényes minimum is az igazságosnál súlyosabb büntetés fogott volna lenni. — ’S ha a’ súlyos büntetéseiről elhiresztelt franczia kodextöl elvonatkozva azon büntető törvényhozásokra vagyunk figyelemmel, mellyeknek minimumai legalább viszonylag érdemesek ezen névre, még mindig: ollyatán combin aliókat találhatni ezégéres bűntetteknél is , mellyek az illető bűntettet ollyannyira enyhítik, hogy a’ törvénybe foglalt legszelídebb minimum is szerfelett súlyos büntetésnek mutatkozik. Hagyjunk fel elvégre a’ félszabálylyal illy viszonyok között; ’s midőn különben is látjuk , hogy az újabb törvények mintegy versenyeznek egymással a’ bírónak felhatalmazásában , hogy a’ büntetésmértéket a’ törvényben foglalt minimum alá is szállíthassa , mert csak igy kerültethető el számos esetekben minden igazságtalan keménység a’ jogalkalmazásnál ’s midőn a’ tapasztalás arra tanit, hogy a’ legújabb törvényhozások’ minimumai is még mindig szerfelett súlyosak, menjünk egy lépéssel tovább, ’s kövessük a’ genfiek’ példáját,kik 1810 ben Dumontnak, Bentham’ nagyhírű barátjának tanácsára a’ codex’ valamennyi minimumait eltörlötték, úgy hogy a’ törvényszék az illető körülményekhez képest a’ legparányiabb büntetésig szállhatott el. Ha tekintetbe vesszük, hogy Genf a’ legeslegújabb időkig változatlanul ebbeli eljárása mellett megmaradott, hogy, midőn annyi egyéb módosíttatott és felforgattatott, ezen rendszabályt rászalló szózatok nem hallatszanak, világos , miszerint a’ Benbáni által nyilvánított aggodalom, hogy a’ bíróságok büntetési minimumok’ nemlétében kevésbbé szigorúan fognak eljárni a’bebizonyitás körül, mintha e’ részben is meghatározott büntetés’ alkalmazásához köttetvék , —épen úgy alaptalan, mint Rossié, ki meg’ úgy vélekedett , hogy a’ minimumok’ megszüntetése, azonfelül hogy a’ könnyelmű elmarasztásokat szaporitandja, a’ törvényt megelőző hatásának nagy részétől is megfosztandja. Van azonban még egy más ellenvetés, melly a’ mély tudomány’ praetensióival, nemcsak a’minimumok’megszüntetését, hanem a’ viszonylag meghatározott büntetések’öszszes rendszerét roszalja, ’s mellynek bajnokává a’ pár évvel ezelőtt meghatározott, különben éles belátásu Zacharia lett , midőn az akkoron tanácskozás alatt volt badeni törvényjavaslatra vonatkozólag , az 1840-iki heidelbergi évkönyvekben kinyilatkoztató: »hogy a’ melly rendszer alanyiságon alapul , az nem is rendszer , hanem tolly valami, mi bennünket egyenesen Ásiába (azaz : önkényhez) vezet. A’ tárgyilagosság’ ’s az alanyiság’ rendszerei meg nem férők egymással,sőt még csak nem is közeledhetnek egymáshoz. Az alanyiság, erejét és életét szívja ki a’ törvénynek.“ Mint általában az ember, úgy különösen az iró könnyen tévösvényre jut,ha boszankodik. Zacharia ezt nem egy ízben tapasztalhatta volna önmagán öreg napjaiban, de legkivált az idézett sorok’ irása’közben. Mindaddig mig a’ bűntett nem leszen a gyári portéka, mellyet rőrfel vagy serpenyővel mérhetni, ’s mindaddig, mig a’ büntető codex nem leszen vámtarifa , tisztán tárgyilagos büntetőjogról szó sem lehet. Épen a’ Zacharia által tagadott egymáshoz közeledése, egymásba olvadása a’ két rendszernek , jellemzi a’ czélirányos törvénykönyvet. — Az egyes büntettek’ fogalmát a’ törvényhozó határozza meg. A’ büntetés’ nemét és maximumát a’ vétség’ természetéből és súlyából a’ törvényhozó vonja ki. Az általános rendszabály, melly szerint a’ büntetés a’ beszámításhoz mérendő , a’ törvényhozó által alapitunk meg ’stb. Mindezek tárgyilagos momentumok. Más oldalról alanyi vegyíslete volt minden rendszernek gólon’ ideje óta. Vagy nem alapult-e alanyiságon a’ római büntetőjog, midőn a’ bírónak meghagyta, hogy itélethozásközben főleg arra tekintsen, ha „dolus“ vagy „culpa“, „propositum“ vagy „impetus“ vezérelte-e a’ bűntettest? ’S nem alapul-e ezen alanyi momentumon , a’ „sciens dolo malo“ körülményen, úgyszólván a’ világ’ összes büntető igazságszolgáltatása ? Nem alanyiság-e az induláspont, midőn a’ világ’ valamennyi törvényhozásai a’ vádlott’ előbbeni életmódjára is tekintettel vannak a’ büntetés’ kimérése közben ? ’stb. Az olvasó ennyiből is láthatta, hogy a’ viszonylag határozatlan büntetések’ rendszeres ’s ennek természetes corolláriuma: a’ büntetési minimumok’ eltöröltetése ellen emelt vádak gyenge alapon nyugosznak, ’s úgy hisszük, a’ magyar törvényjavaslat’ szerkesztőinek azon nézetét, miszerint a’ büntetési minimumok megszüntetendők , velünk együtt üdvösnek fogja tartani — Sz. L. FftVeres* ujdonság;ek. Egy nagyszerű váltókkali visszaélés forog közajkakon jelenleg fővárosunkban. A’dolog lehető röviden ennyiből áll. Volt nem rég egy atya, ki három örökösének szép vagyont, de adósságot is hagyott. Egyik fia, kivévén a’ veendőket, magyar szokás szerint nem a’ vagyont, hanem az adósságot kezdő öregbíteni. Testvérei ezt látva 1843. nov. 17-én Pest megyétől zárt kértek a’ tékozló’ javaira. Azonban 1843. nov. 19-én a' három testvér egyességre lépett, — mellynek következtében az apai vagyon közös osztatlan állapotban marad, ’s az érintett egyik testvér bevallja adósságait 13,847 p. sz. 39 krban, kijelentvén, hogy ennél több adóssága nincs, 's ha mégis lenne, lekötelezte magát, hogy a’ zár elrendeltethessék ellene. Azonban több jőve napfényre, azért Pestmegye 1844 nov. 16 án a’panaszlott egyik örökös’javait zár alá vette ’s a' neki kölcsönzéstől országszerte mindenkit eltiltott. A’ zárlott 1845. jan. 20-án ő felségéhez folyamodott a' zár'megszüntetéséért, és sem azelőtt, sem akkor, midőn a’ megyéhez leküldött ezen folyamodása felolvastatott, a’ zárlott ellen egy hitelező sem jelentkezett. ’S mégis mennyire gomba módra szaporodtak meg nem sokára. A' gazdag zárlottnak t. i. baráti támadtak, kik ajánlkozának, *• — «Infon rár' pllmére is kézibe kerítik az örökséget, csak mcr-Itt. rt ----------— ---------------------------7 ------1--------------7 hogy minden zár’ ellenére is kezibe kerítik az örökséget, csak fogadjon el elegendő váltókat. A’ frigy megköttetett. 1845. apr. 18. ezen uj hitelezők megidéztetik a’ zárlottat a’ pozsonyi váltótszék’ elébe, ’» ott 106.000 p.ntnál nagyobb öszvegben marasztják el, a’ végrehajtás egyenesen a’ pesti közös ingatlan vagyonra rendeltetvén el. . . — Az atyai hitelezők pedig megtudván e’ pozsonyi tervet, csak hamar csődöt kérnek a’ zárlott ellen Pest’ városa előtt, 's a’ pozsonyi terv meglőn hiúsítva.S itt felfedezvén a’ bukott 1845. máj. 3-án szenvedő és cselekvő állapotát, 152,185 p. fi adósságot vall be. Hitelezői pedig, számra negyvenheten, remélvén, hogy apai öröksége ezen adósságrészletnél még többre menend, súg. 4. 5. 0-án 292,967 p.fz. 45 krt tevő követeléseket jelentettek be. ’S e’ roppant követelést) és számú hitelezők közttt soha a’ dolog’ egész menete alatt egy sem jelentkezett. A’ követelések közöl nevezetes, hogy a’ zárlott csupán egy szegény zsidó alkusz kibocsátó’ rendeletére 274, 247 p.fz. erejéig fogadott el váltókat, ki neki garasban sem bírt volna annyit kölcsönözni; még pedig ez olly mesterséggel ment végbe, hogy a' zárlott ugyanazon egy nap Bécsben is, Pesten is fogadott el váltókat, — 1844 sept. 18-án Pesten 22,820 p. ftról, másnap Bécsben kettőt, egyet 15,230, másikat 48,340 p. ftról. — ’S ki hinné ?e fiatal zárlott augustusiban 94,430 pftot vesz fel, ’s sept. 4-én már 50 pftra szorul, — sept. 5-én ismét 21,230 pftot kap kölcsön, és pedig egy részét Pesten, más részét Bécsben ugyanazon napon. — Három hónap alatt 280,625 pftot vesz fel, már az utána következő hónapokban 230 és 80 pftnyi kölcsönzésekre szorul. — Azt nem is említjük, hogy eskü alatt fölfedezett adóssági átlapotja egészen különböző volt az ellene bejelentett követelésektől. Általában, ha mindezen adósság színlelt és koholt nem volna, úgy a’zárlott ifjú 9 hónap ’s néhány nap alat 288,712 pftot vett fel; esnék tehát egy napra 1031 pft. minden órára , éjt napot számítva, 42 pft. ’S ez a botrányig hihetetlen. — Az ügy törvényszék előtt folyik most,’s remélhető, hogy azon megye, melly a’ váltó-csempészek’ rögtöni letartóztatásának helyét nem találta, az illető üzérkedők’ jogtalan eljárását a’ törvény egész szigorúságával sujtandja. Adtuk a dolgot minden commentár nélkül mint róla tudósitatánk. — □ HORVÁTORSZÁG. Zágráb, October’ 1-jén. — September’ 26-án a’ tartományi közgyűlés’ harmadik ülésében bán ő excja a’ követjelentést tüze ki;- szót emelt azonban Zágrábmegye’ követe B.— K.— a' tegnap felolvasott kir.leirat’ ügyében, mindnyájokat ezen alkotmányos tekintetből főfontosságu tárgyra nézve egyességre szólítván fel, figyelmeztette őket azon fényes jogukra, miszerint eldődeik bánokat kijelöltek , tanácsosokat, bán táblai ülnököket választottak, s mellyek egyenetlenségök miatt (mod elenyésztek, említette, hogy ezen kir. leirat által a’ 61