Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-05-16 / 881. szám
Vasárnap Május 16 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a' megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Tájékozás a’ választási jog’ mezején. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Somogyból (közgyűlés). Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények: Magyar középponti vasút. Iparműtár. Adakozások. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nagy magy. kir. helytartótanács a’ számvevő hivatalnál, Kuka Atanász’ nyugalmaztatása és Dercsik Antal’ halála által megürült számjegyzőségekre Farkas János és Ary György járulnokokat, — az ekkép’ ürességbe jött járulnokságokra Szelényi Károly és Czibányi Lajos dijasgyakornokokat, ezek’helyére pedig dijasgyakornokokká Ribáry Ferencz és Tamásy Antal díjtalan gyakornokokat érdemesité. - IB.-P. H.) Tájékozás a’ választási jog’ mezején. V. Mielőtt tovább mennék fejtegetéseimben, közbenszólólag arra kívánom figyelmeztetni az olvasót, hogy nekem - mint e’ czikkelyek’ felírásából is láthatni — egyáltalában nem szándékom, kimerítőleg és minden részleteiben tárgyalni a’ választási jogot. Ha tudjuk, hogy az alkotmányos élet’ összes előleges biztosítékai választási combinatiókon alapulnak , — akkor ez ügynek kimerítő tárgyalását e’ helyt egy lélek sem várhatta szegény fejemtől. Én jóval szerényebb feladást tűztem ki magamnak. Összes ambitióm arra van irányozva , hogy egypár eszmét rectificáljak , hogy egypár követ, melylyek a’ jóravaló embert ösvényén akadályozhatják, helyből mozdítsák. Midőn Blücher azzal dicsekedett, hogy ő verte meg Napóleont Watterloonál, Byron felkiáltott: ez épen annyi, mintha ama’ kő, ott az országúton elbizná magát, mert egy okos ember rajta megbotlott. Vannak illyes kövek , még pedig feles számmal a’ politicai tudományok’ mezején, ’s ha mindjárt a’ fürge ember rövidebb eljárásnak találja, rajtok átugorni, mint helyből mozdításokkal bajlakodni, mégis tanácsosd, azokat félretolni, mert a’ lapossá csücsülő czudarság örömest vonul meg árnyékukban. A’ régiség mód felett szigorú büntetéssel sújtotta a’ sacrilegiumot, az úgynevezett templomorzást, ’s miután századokig módosítatlan maradott a’ mindenki által igazságtalannak, de egyszersmind „salutaris terror“-t terjesztőnek tartott törvény, az volt következése , hogy az uzsorások az oltárra rakván zálogaikat, ezeket a’ sacrilegiumi törvény’ aegise alá helyezték! Jaj annak, ki a’ fonák eszmét békén tűri oldala mellett , mert — hiszen — az olly nevetséges, hogy nem árthat egyáltalában. A’ múlt országgyűlésen — alázatos engedelemmel legyen mondva, — mindnyájunknak szerencsénk volt, a’ választási jog tárgyában jókora fonákságu állításokat hallhatni, szerencsénk volt látni, mint vontak a’ magyar országgyülési követ ’s az angol parliament tag’ megválasztása között olly parallellát, mellynek a’ nevetségesség’ szempontjából csak azon esetre lehetne a’ diéta' naplóiban párját találni, ha Zólyom’ és Korpona’ városok’ követeinek eszékbe jutott volna, magokat Wisconsin’ és Iowa’ követeikkel összehasonlítani azon oknál fogva, mert az érintett éjszakamerikai félstátusok’ küldöttei ez idő szerint úgy nem vethetnek golyót a’ congressus’ tanácskozási urnájába, mint a’ hogy’ nálunk a’ sz. k. városok’ szavazatát nem veszik számba azok, kik „mindenkit“ jogaiban fentartanak; — mondom, a’ múlt országgyűlésen olly ferdeségek állíttattak fel kétségbe nem vonható axiómák gyanánt, mellyek félreismerhetlenül viselték magokon a’ nevetségesség’ typusát, ’s mégis van-e, ki azt merné állítani, hogy azok nem fognak véghetlenül kártékonyan hatni, ha nem utasittatnak oda, hová valók ? A’ választási ügy’, a’ választási biztosítékok’ megvitatása közben lényegesen hibás elvekből indultunk ki, ’s ezen körülmény szükségessé tette, hogy a’ kérdést egész általánosságában is tüntessük elő a’ tájékozási fonalat kereső olvasó előtt. A’ részek’ és részletek’ megvitatása ’s viszonyainkra alkalmaztatása külön más feladás, melylyel épen jelenleg egyik dolgozótársunk foglalkozik, kinek „eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül“ czimü czikkelyeit a’ Pesti Hírlap’ olvasóinak figyelmébe ajánlanunk, bizony, felesleges. Azon indítványa, miszerint a’ választási corruptio’ megszüntetését nem annyira a’ megvesztegetettek’, mint a’ lélekvásárlók’ büntetése által igyekezzünk megközelíthetni, a’ milly méltányos olly czélszerű. Társunk a’ magyar viszonyok’ szemléletéből keletkezteti inditványát, de, el vonatkozva ezektől, hasonlót javasol az összehasonlitó jogtan is, melly a’ kérdéses czikkelyben érdeme szerint méltattatott. Rómának legislatorai századokon keresztül foglalkodtak a’ választási corruptio’ óvószereinek kikutatásával, —a’lex paeteriától kezdve a’ lex Iuliáig, mindaddig, mig Tiberius alatt a’ magistratusok’ választásánál a’ nép’ helyébe a’ senatus léptettetett, terv tervet ért az ambitus’ fékezésére, a’ büntetés mindig súlyosabbá vált, de a’ törvény csak a’ megvesztegetőt sújtotta. ’S miért ? — Azon oknál fogva, mert a’ rómaiak sejditették , hogy a’ megvesztegetés sokkal könnyebben bizony ittathatik be, ha csak a’ megvesztegetőt sújtja a’ törvény, ha az érdek’ solidaritása, ezúttal, a’ poenae metus nem lánczolja a’ megvesztegető’ sorsához a’megvesztegetettet. Mind azon vádak, mellyek a’ megvesztegetés ellen irányzott törvények’ nehéz alkalmazhatósága miatt emeltetnek , jó formán alapnélkülieknek fognának találtatni, ha a’ törvényhozó nem annyira a’ megvesztegetett választók, mint a’ lélekvásárló ellen fordulna. Értették ezt már régebben Angliában, ’s érzik napról napra mindinkább. Tudnivaló dolog, hogy az angol törvények szerint a’ választó hitletételre kényszeríthető, miszerint nem fogja magát megvesztegettetni engedni. Ezen intézkedésre vonatkozólag, már Blackstone jegyzette meg : „hogy nem fogna ártani, ha a’ választók helyett a’ választott tag köteleztetnék a’ megvesztegetés és corruptio elleni hit’ letételére.“ Igaz, e’ napig az angol törvény nem követeli a’ candidatustól azon esküt, mellyet követel a’ választótól, — igaz továbbá az is, hogy e’ napig megvesztegetés’ esetében mind a’ választókat mind a’ candidatust rendeli büntettetni, mi által az elmarasztások mód felett nehezittetnek meg. He az újabb angol publicisták majdnem kivétel nélkül sürgetik, hogy a’ büntetés kivált, vagy épen kirekesztőleg, a’ megvesztegetőt érje; azon körülményben petsig, miszerint még nem tétetett kísérlet, a’ candidatust a’ felebb említett eskü alá vonni, csak annak bizonyságát látják, hogy a’ törvényhozónak mindeddig nem volt komoly szándéka, gátat rakni a’ választási megvesztegetésnek. — Sz. L. Fővárosi ujdonsága»... „Ha a’ föld isten’ kalapja, Hazánk a’ bokréta rajta !“ mondja Petőfi. ’S ezen drasticus hasonlatban ki van fejezve a’ magyar ember’ ajkának legkedvesebb vallomása. Extra Hungáriám non est vita! — kiáltának fel apáink, midőn el akarák egymással hitetni, hogy csakugyan hisznek valamit. Hitték is mindnyájan , örege apraja, ifja véne — mind halálig. Mi, gyermekei a’ mai kornak, kik a’ latinság’ Hungáriájából, mintegy második Ázsiából, végre nagy nehezen kiköltözénk, sokat máskép’ gondolunk ’s mondunk, mint tévé a’ hajdankor; abban azonban tökéletesen egyetértünk ma is mindnyájan, hogy gyönyörű ország’s derék egy nemzet vagyunk. (Egyes kivételek , miket napjainkban még az aristocraták ’s tulcivilisált fiatal ivadékokban itt-ott észreveszünk, tekintetbe is alig jöhetnek az ellenkező véleménynek’ nagy száma mellett.) Régen mondjuk, sokan mondják, a’mit mondunk, — kell valami igaznak lenni a’ dologban. De mi tehát igaz ’s mi nem az ? — Ez a’ kérdés, mellyre a’ milly késznek ’s könnyűnek kellene lenni mindnyájunk’ szájában a’ feleletnek, épen «ily nehéznek ’s kevéssé kielégítőnek tapasztaljuk azt általában. Úgy látszik, mintha azon kiolthatatlan lánggal égő honszeretet, melly a’ magyar ember’ keblének legnagyobb részét foglalja el, nem nyugodnék más alapokon , mint miken nyugszik minden vakhit. A’ mi honimádásunk dogma, mellyet a’ nemzet’ egyes papjai csináltak, prédikáltak ’s prédikáltak , és mellyet mi öntudatlanul utánok mondtunk, ’s mint üdvünk’, boldogságunk’ biztató zálogát lassanként szivünk’ credoja közé ülteténk. ’S annyi azután igaz, hogy a’ szív’ hitének igen kevés köze van északokhoz.—Azonban más időket élünk. Szükséges és megjött az ideje, hogy az ész, mint mindenütt, úgy itt is kivivja diadalát, hogy minden hit vagy meggyőződéssé változzék által, vagy pusztuljon el. Szükséges, miképen azon forró honszerelem, mellyet olly sűrűn hordozunk ajkainkon, hogy e tekintetben más népeknek példányképül szolgálhatnánk , erős alapokon nyugodjék, nem képzeleti de való indokokból származzék, hogy lehessen áldásdúsabb következményeiben. Ismerjük meg tehát hazánkat, nemzetünket, ismerjük magunkat hibáinkban, erényeinkben, fényeinkben, árnyunkban. Itt az ideje, hogy valahára ön tudati fokra vergődjünk. Ezen hosszas kikezdés után figyelmet kérünk egy e’ tárgyra vonatkozó nagyobbszerü irodalmi és művészeti vállalatra, mellyet e’ napokban Szerelmey Miklós’ pesti kőnyomdája fog megindítani: „Magyar hajdan és jelen“ czim alatt. Önismeretünk’ tökélyesitéséhez fog némileg közelebb vinni bennünket ez is , buzgó akarattal , anyagi és szellemi készültséggel. — Ez encyclopaediai tartalmú munkának két része leend: irodalmi és művészeti. Az irodalmi rész’ szerkesztésére a’ vállalkozó intézet több kitűnő irói tehetségeket nyert meg, ’s ezek között ollyanokat, kik történetünk’ sok eddig ismeretlen kutforrásához igen közel állának,—’s az adandó czikkek kincseket hozandnak fel hazánk’ történetének sötét,de gazdag aknájából; hozandnak továbbá virágokat a’ természet’ azon gyönyörű kertéből, mellyet egy leendő paradicsom’ alapjául a’ négy folyam’ partjaira teremtett az isten ; hozandnak végre leirásokat, vázlatokat társadalmi életünk’ sajátságairól, mellyek között annyi ép erő vesztegel ismeretlenül. A’művészeti rész diszes mű lapokból fog állani, mellyek — mint magunk is látók — minden e’ tárgyban eddig megjelent hazai dolgozatokat felűlmulandnak. Ezen műlapok’tárgyát teendik: arczképek az érdem’ minden neméből, történeti jelenetek, nemzeti viseletek, tájképek (nevezetes vidékek, városok és nyilvános épületek) térképek, régiségek’, fegyverek’, pénzek’, romok’, újabb találmányok’ ’stb. rajzai. — Ezen munka füzetenként fog megjelenni, 12 füzet teend egy kötetet. Minden füzet négy külön fajú műlappal és több ívnyi magyarázó szöveggel birand. A’ kiállítási disz páratlan irodalmunkban. Minden kötethez egy pompás czimlap fog mellékeltetni. ’S egy füzet’ ára nem lesz több , mint 50 pkr. A’ részvét, melly e’ vállalat iránt aláirás' utján már eddig is nyilatkozott, a’ munka’ közhasznúsága és diszes kiállítása által előidézett azon remény , miszerint annak jó kerete a’ mai kor’ növekedő szellemi szükségei által is biztosittatik, birá a’ vállalkozót arra, hogy munkáját illy olcsó áron bocsássa közre. Hisszük, hogy a’ közönség’ részvétét e’ vállalat nem fogja elkerülni. — B. Kemény Zsigmond’ „Gyulai Pál“ czimű regényének első két kötete megjelent. Az egész 5 kötetből fog állani. Irodalmunk’ ezen érdekes jelenségének némi ismertetéséül, többet szólandunk róla jövő alkalommal. — Az élelmi áruk’ drágasága folyvást keseríti a’ szegényebb osztályok’ embereit. Szülő okait nem tudja senki, de mindenki az uzsoráskodásban keresi. A’ pesti rendőrségnek már sikerült is több illy nagyobbszerű zsarolásnak jutni nyomára piaczunkon. Vidéki hírek szerint is az ország’ több helyen történtek már kisebb zavargások, mind megannyi következményei az élelmi czikkek’ kimagyarázhatatlan drágaságának. — Tegnapelőtt egy úri ember, a’ városligetkörüli szállások’ egyikében, egy másik úri ember’ feleségére sütötte egyik pisztolyát, a’ másikkal magának akart véget vetni, de főkupakja véletlenül elveszett. A’ helyett tehát előhivatott egy legközelebb kapható poroszlót, ’s ennek kiséretében berontott a’ városi törvényszékhez, mondván: „Uraim! én gyilkos vagyok!“ Ritka regényhős. Mondják, szerelemféltés vitte e’ lépésre. A’ nőt kórházba vitték, hol tömérdek serétet szedtek ki melléből, ’s hol nem hiszik, hogy a’ szerelem’ szerencsétlen áldozata a’ halál’ karjait kikerülje. — A’ budapesti ügyvédi kar’ egyik volt érdemes tagja, néhai Várady István úr, ki a’ múlt hó’ elején hunyt el, végrendeletében a’ dunántúli ref. egyházkerület’ pápai főiskoláját nevezte ki általános örököséül, ’s e’ becses hagyománya által két uj tanszék’ alapját tette le. — A’ dunáninneni egyházkerület múlt héten végzé be Pesten tartott üléseit. Hihetőleg szólani fognak rólok lapunk’ illető rovatai. ’S itt ki kell jelentenünk, hogy a’ többi tisztelt superintendentiákból is igen óhajtanak, ha meghatnának azon dolgok, mellyek részint az egész egyházkerületre kiható vallásos és főleg közoktatási ügyekre, részint a’ vallásügyi törvényes viszonyokra ’s a’ protestantismus’ közjogi állására vonatkoznak. — A’ budapesti hangászegylet panaszkodik több lapokban , hogy azelőtt, mig német volt, a’ magyar lapok semmit sem szóltak ellene, mint azt, hogy nem magyar az istenadta; most pedig, midőn végre magyarrá változott , megtörténik, hogy még zeneművészetbeni lassú haladását is megróják. Ugyan kérdjük, nem legtermészetesb rendje volt-e ez a’ kikeléseknek ? Nem kellett-e azon kezdenünk , hogy ehhez is eljuthassunk ? ’S csak azóta, mióta a’miénknek mondhatjuk az egyesületet , lehetünk figyelmesekké annak fogyatkozásai iránt. Most a’ hibák’ megrovását szeretet és meleg részvét mondatja ki velünk. ’S legyen meggyőződve az egyesület, hogy kik ezen most már magyar intézet’ aláásásán dolgoznak , bizonyosan nem a’ magyar lapokban felszólalók’ táborában keresendők. — Jövő pesti vásárra egy igen közhasznú ’s nagy terjedelmű tankönyv fog megjelenni Kiliánnál. Czime a’ 35 sűrű ívnél többre terjedendő munkának : „Népszerű földrajzi oktatás, iskolai ’s magán használatul irta Kanya Pál.“ — Szerző’ neve nem először merül fel e’ téren, 's a’ jelen nagyobb mű’ kedvező fogadtatásáról is előre kereskedik. Az Egressy Béni’ igazgatása alatt álló Sárközyféle nemzeti banda, közkívánatra, ezután minden kedden és csütörtökön, ugyszinte pünkösd hétfőn is, a’ vasúti 77