Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-04-22 / 867. szám

Csü­törtök 84. Április 22.1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 9 pengő kr, a’ k­e­tt­ő­s hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Hív. közrem. Névváltoztatások. Ügyvédi érdekben.V. Válasz K.L. urnák a’ Tiszaügyben. Fővárosi újdonságok. A’ nemz. színház’ ügyében. Törvényható­sági dolgok: Máramarosból (felhívás). Szatmár-Németi (városi dolgok). Erdélyi országgyűlés. Adóügy Maros­székben.— Term. tud. felszólítás. Külföld. Duna vízállás. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége G­á­g­e­r Mihályt magyar kir. udvari kanczelláriai fogal­mazó gyakornokot, tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ pesti elsőbirósági váltótörvényszéknél megüresült kiadói helyre Medeczky Flórián kiadói segéd alkalmaztatott. Az erdélyországi kir. tartományi bányaszéknél megüresült kamrai ülnökségre Angyal György, ottani első titoknok lön érdemesítve. — (B-P. H.) -----------------­Ő felsége dr. Schedel Ferencz magyar tudós társasági titoknok’ vezetéknevének ,T­o­­­d­y-ra‘ átváltoztatását megengedni méltóztatott. ő felsége méltóztatott legkegyelmi, megengedni, hogy Bauer­­sachs József, Antal és Károly vezetéknevöket Pórszász-ra változ­tathassák. ____________ Ügyvédi érdekben. V. Emlitem az előbbi czikkek’ egyikében, hogy az ügyvéd azon helyzetnek, mellybe az egész hivatal süllyedett, kétségkívül maga is oka annyiban, a’ mennyiben minden ember oka annak, ha tiszteletet nem érdemlő tulajdonokat fejt ki. Azonban, hogy az ügyvédi helyzet’ természetes fénye’ elhomályo­­sodásának legfőbb oka az összes országos viszonyokban, a’ törvénykezési rendszernek hiányaiban ’s a’ mostoha törvényhozásban fekszik, azt csak az fogja tagadhatni, ki egyszersmind tagadni akarná, hogy e’ viszonyok — mint­egy az erkölcsi levegő, mellyben élünk — átalakitó, már vagy nemesitő, vagy elsatnyitó ’s elmérgesitő befolyással vannak az ember’ egész lényére, szellemére, erkölcsi­­ségére. Lássuk ez alkalommal az ügyvédeket illető törvény­­hozásnak azon oldalát, melly a’ biró ’s ügyvéd közti vi­szonyokat határozza meg, vagy inkább : az ügyvédeket a’ bíróságnak teljesen alárendeli. — A’ bíróságnak, az 1563-iki 49-ik czikk’3-ik §-a szerint, joga van az ügyvéd­nek ollyan szóváltásait, mellyeket szószaporitásnak ’s per­­huzásra czélzó üres beszédnek tart, kitörülni, az 1723-iki 38-ik t. 6-ik §-a szerint pedig az ügyvédnek tapasztaltsá­­ga, ügyessége ’s munkájához mért diját a’ biróság önké­nyesen határozza meg; az ügyvédre több esetben nyelv­­váltság, becstelenség, végképi elhallgattatás’ büntetése van a’ törvényekben ’s főtörvényszéki ítéletekben kimond­va, ’s ezen törvényeknek az előforduló esetekre alkalma­zása ismét csak a’ bíróságtól függ. Tehát az eziránt sen­kinek nem felelő biróság’ kezében van az ügyvéd’ értelmi­sége ’s jelleme felőli ítélet, ennek becsülete és anyagi ér­deke ’s jövedelme. — Lehet-e a’ függésnek teljesebb és alárendeltebb nemét gondolni?! Senki nálamnál nagyobb tisztelettel nem viseltetik a’ bírói valóban szent hivatás iránt, senki nagyobb bizoda­­lommal azon, az ügyvédség’ ellenében mindenkor méltá­nyosságot tanusitó férfiak iránt, kik e’ magas és tisztelet­érdemlő hivatalt időnként viselték, ’s jelenleg viselik ; de mi egyéb az alkotmányos szellem, mint azon törekvés, hogy magok az intézmények, a’ törvények legyenek jók, ’s hogy egyes emberek’ jellemére és lelkületére ne legye­nek bízva az embernek sorsa, jogai, jövendője, egyesekére, kiket, bármilly nemesek, emberségesek és méltányosak legyenek is, ellenkező elemek válthatnak fel a’ hivatal­ban, kik talán a’ törvény által kezeikbe adott önkényes hatalommal kegyetlenül visszaélhetnek, főleg ott, hol nyilvánosság és sajtószabadság nincs. És ha a’ középkor’ szelleme ’s tisztulatlan és rende­zetlen fogalmai, főleg azon befolyás mellett, mellyet az ügyvédekre nézve mindenkor mostoha német birodalmi viszonyok törvénykezésünkre gyakoroltak, megfoghatóvá teszik is , hogy törvénykönyvünk a­lapjait olly czélszerűt­­len és az önkénynek zárt kaput nyitó törvények disz­­telenitik: mit szóljunk az 1827-iki országos küldöttség­nek az ügyvédekre nézve adott véleményéről, melly az ügyvédeket, e’ felvilágosodott’s jogtisztelő században , a’ minden egyéb polgár által gyakorlott önvédelmi jogtól megfosztja, a’ biróság’ puszta önkényétől függő bünteté­sek alá veti, sőt ezen büntetéseket, szokatlanul, az egész karnak égető szégyenére, országszerte kihirdettetni ren­deli? Ezen alárendeltség természetesen, nemcsak feneket­len sírja az ügyvédi tekintélynek, hanem az ügyvédet fel­vállalt kötelességei’ szigorú és lelkes teljesítésében is gá­tolja, ’s feltéve, hogy a’ biróság ollyan emberekből is áll­hat, kik szenvedélytől, boszutól, politicai ’s vallásos szi­­nezetű üldözéstől nem egészen tiszták, az ügyvédet leg­méltatlanabb szenvedéseknek teheti ki. Pedig, hogy az ügyvédi kar által az említett mostoha munkálatra tett megjegyzések’ szavaival éljek: „ha azok­nak , kikre a’ polgár társak becsületöket, vagyonukat ’s életűket bizzák, ’s kiknek, mint a’ szent tűz’ néhai őrjei­­nek, tisztáknak ’s minden szennytől menteknek kellene lenniök, önbecsök’ érzését ’s tekintélyöket törvény által is gyöngiteni ’s törni iparkodunk, nemcsak a’ polgári ’s emberi közjogok ellen vétünk, de a’ perlekedő hazafiak’ nyugtalan bizodalmatlanságát ’s tetemes kárát is eszkö­zöljük. Már pedig a’ bírák’ önkényétől függő büntetés’ rendelése azt eszközli, hogy azon rendet, mellyet e’ bün­tetések kirekesztőleg érdeklenek, mások , kik a’ törvény által magokat felebbhelyezetteknek vélik , lenézik, ’s ez által emezek’ bizodalma tetemes csorbát, amazoknak pedig önmagok iránti bizalmatlansága ’s elvetemedése örökös táplálatot nyer.“ Minden, kinek az emberi termé­szetről csak felületes fogalma van is, átlátni ’s megval­­lani kénytelen , hogy illy törvényrendelet a’ sújtott osz­tály iránt megvetést, ez pedig elvetemedést szül, ’s hogy önkény és erköltsiség összeférhetlen dolgok. — Hogy az ügyvéd első birája a’ pernek, hogy a’ zavart ’s bonyolult esetet ő bontja fel, magyarázza ’s világosítja , ő teszi azt egyszerűen a’ bíróság’ elébe, ő deríti fel a’ kérdés’ különböző oldalait, ’s hogy e’ szerint ügyvéd nélkül jól eljáró törvényszék nem is képzelhető,­­ bizo­nyosabb , mintsem hosszasan mutogatni kellene; az ügyvédek tehát, mint különben is a’pernek első bírái, a’ bíróval, ha a’ dolog’ természetét felforgatni nem akar­juk, csak coordináltak, nem pedig annak alárendeltek le­hetnek. — „Avocat soyez couvert!“ mond a’ franczia bi­ró; — a’ szabad angol nemzet’ nagy tekintélyű főbírája pedig ’s maga a’ cancellár „tudós testvérnek“ szólitja a’ polgárok’ jogainak védőjét, ’s ennek hivatalos szavában soha sem kételkedik. Az ügyvéd tehát csak úgy lehet tekintélyes, de csak úgy is felelhet meg kellőképen a’ törvény’ korláti közt teljes függetlenséget, szólásszabadságot kívánó köteles­ségének, ha a’ mostani alárendeltségi viszony — a’ biró­ság iránti érdemlett mély tisztelet mindenkor sértetlenül maradván — megszűnik; ha az ügyvéd felett csak törvény, nem pedig önkény szél; ha munkájának méltó dija törvény által határoztatik meg ’s biztosittatik; ha azon helyzet­ből , melly a’ bambus-pálczával ildomozott ch­inai ügy­védekre emlékeztet, olly állásra emeltetik, melly a’ per­nek első biráját , a’ törvényszéknek nélkülözhetlen ki­egészítőjét, az igazságszolgáltatás’ szükséges tényezőjét, a’ jogállapotnak őrét ’s képviselőjét illeti. A’ dolgok’ ezen állásában fog kifejlődni azon valóban nemes és műveit ügyvédség , melly a’ bírói szent hivatal ’s annak viselői iránt nem többé szolgai ’s kényszeritett, hanem mind­addig , mig a’ biróság jogot nem sért, őszinte és valódi tisztelettel fog viseltetni, és ezen szabad tisztelet lesz a’ birói homlok’ nimbusának legszebb sugára. — T. L. Válasz Kovács Lajosnak a Tisza­ügyben. Tetszett a’ tiszavölgyi társulat’ központi igaz­gatójának e’ lapok’ ápril’ 11-ei számában személyemet ér­­deklőleg egy leszámolási czikket közrebocsátani, melly magában ugyan minél kevesebb leszámolást, de annál több személyeskedést foglal. A’ modor és hangulat után, mellyet e’ czikkben a’ tisztelt úr követett, ha talán e’ válaszsorokban élesebb leendőnek, szolgáljon mentsége­mül a’ viszonosság. Kovács Lajosnak, a’ nagygyűlésen hozott ’s általa közlött határozatból is kitetsző nyilatkozata után igen meg valék lepetve , midőn czikkét olvasám, mert e’ kér­désnek a’ nagygyűlés’ elé terjesztésénél, okul ép’ azt adá, hogy saját személyében , hirlapi után, a’ tárgy iránt vi­tába nem ereszkedhetik. Azonban csak örvendetes lehet az eredmény, ha kevesednek azon körök , miket dicssu­­gárok elérhetlen magasságig környeznek, mert a’ fény­nek is bizonyos határai vannak, mellyeken túl, világos­ság helyett, a’ szemre homály terül. Ha azt hitte Kovács Lajos, hogy az általam közrebo­csátott czikkben megsértetett, mint született katona, miért nem lépett fel ellenem hasonló fegyverekkel, miért nem lépett fel azon téren, mellyen hitte, hogy támadta­­tott? Ha ezt tévé vala, azon felvilágosításokat, mellye­ket a’ nagygyűlésen , személye iránti tekintetből, elsoro­­lok, ez után is előadtam volna. Azonban lássuk, mit tett K. L. úr ? Egy hónappal későbben fellép ellenem a’ kö­zönség előtt, ’s mert ápril’ havában hideg légjárat ural­kodik, hihetőleg magát meghű­téstől ótalmazandó, köpeny­be burkoltan jelenék meg. 11a szükségem volna rá ’s akaratom hozzá, czáfolatul felmutatott palládiumában ve­tett rendithetetlen bizodalmát kissé megingatni, azt al­kalmasint könnyen eszközölhetném; mert nem volna szük­ségem másra, mint a’ múlt idők’ homályából nehány leélt napok’ emlékét felmeriteni, mellyekben gyakran volt sze­rencsétlensége keblében ügyének igazságát bensőiig érez­ni, ellenében azonban a’ többségnek sújtó hatalmát állni látni, s azon emlékek aligha lennének alkalmatosak olly elvnek felállítására, melly a’ többség’ akaratából folyó határozatokat az igazság’ csalhatlan bírálatául tekintetni követeli, ’s mellyet, úgy látszik, igazgató úr is követni kíván, midőn czáfolatul ellenemben egész önhittséggel a’ nagygyűlés’ határozatát mutatja be. — Illyszerü műté­teire azonban jelenleg szükségem nincs; valamint soha sem kivántam, hogy Kovács Lajos hivataláról lelépjen, úgy most sem óhajtom­arót, de ha ellenkezőleg éreznék, tartsa magát bármilly félelmesnek is, higgje meg K. L. úr, hogy ez érzésem’ nyilvánitásától sem a’ nagygyűlésen, sem itt félelem vissza nem tartóztatna. Ha Beregmegye ellen hibás értesülésre fektetett czikk nem iratik: czáfo­­lattal én soha fel nem lépek; kényszerítve valék elő­adni azon körülményeket , mellyek megyém’ körében aggodalmakat okoztak. A’ kérdéses czikket márt. 21-én írtam, ’s igy ép’ a’ gyűlés’ kezdetén, — ’s valljon az én hibám-e, hogy mindaddig, ámbár egy társulat’ képvise­lője valék, a’ Tiszaügy’ állásáról mitsem tudhatok, hisz’ ép’ e’ körülmény tévé sérelmeink’ főtárgyát. Kettőt ne­heztelt Kovács Lajos , hogy költséges központi igazga­tóságot emlitek, ’s hogy azon óhajtást mertem kifejezni, miszerint az illetők dolgozzanak, hogy sok időt tölteni kénytelenek ne legyünk. Nem költséges-e tehát a’ köz­ponti igazgatóság ? hisz’ fizetésnélküli tisztviselőktől fe­­leletterhet kivánni nem is lehetne. Vagy át valának-e vizsgálva márt. 21-én a’ debreczeni nagygyűlés által ké­­szittetni rendelt alapszabályok? ’s e’ miatt nem marad­tak-e el a’ délutáni ülések ? vagy azt hitte talán igazgató úr, hogy nekünk, kik amúgy isten’ nevében sok törődés­sel, még több költséggel messze földről, egyedül az ügy iránti részvétből, felutaztunk, elhagyott gazdaságaink­­bani hátramaradásokért a’ fővárosi élvezetek elegendő kárpótlást nyújtottak ? Azon körülmény, hogy igazgató úr márt. 25-én olly tervet mutatott be a’ közgyűlésnek, melly nemcsak szakértő tehetségeiről legszebb fogalmakat terjeszte, de egyszersmind mindenkinek méltánylatát ki­vivé, a’ czikkben felhozottakon semmit nem változtatott, mert azoknak igazságát tagadni nem lehet, így tehát azon furcsa játékot, mellyet igazgató úr curiosumként hirdet, Bereg’ képviselőjével a’ vak eset épen nem játszotta, mert 21 és 25 közt négy nap különb­ség van; ’s mert Bereg’ képviselője nem azt állitá, hogy Kovács Lajos a’ közönség’ bizodalmát nem bírja, hanem a’ múltra nézve azon okokat sorolta el, mellyek megyé­jében a’ bizodalmatlanságot szülték , miért is a’ kettő egymástól lényegesen különbözik, — ’s mert Bereg’ kép­viselője midőn nem támadó, de védő czikkét irá, Kovács Lajosra legkevesebbet gondolt. — Ugyanazért a’ loyali­­tás’ törvényeinek­­hódolva, a’ naggyülésen, igazgató úr’ irányában kellő felvilágosításokat nyújtani nem kétel­kedett. És itt van a’ határ, hol igazgató urnak meg kel­lett vala állani, nem pedig senki által nem követelt le­mondások által, a’ lényeket szükség felett szaporítani, mert az önérzet és hiúság közti határvonal’ kijelölése annyira nehéz, hogy meghatározásában gyakran a’ leg­jobb akarat is megtéved. — Igazgató úr még ezzel sem elégedett meg , hanem ellenem a’ Pesti Hirlapba egy czikket ir, mellyben azzal vádol, hogy én alattom­­ban támadtam meg. A’ Pesti Hírlapban, — saját nevem alatt! A’ P. Hirlapban és mégis alattomban! ’S én tá­madom meg, ki a’ mentségre kényszerítve valék, — ki a’ nagygyűlésen , felszólamlása’ következtében, kijelen­tém­ , hogy hivataloskodása ellen semmi ki­fogásom. Valóban nehéz, hogy a’mese a’vizzavaró bárányról eszembe ne jusson. Igazgató úr panaszkodik támadtatásról, az alatt, mig maga, előbb közgyűlésen, most pedig hirlapilag, kétszeresen támad , holott talán nekem lett volna jogom, a’ különös modorú közgyűlési támadtatás után panaszt emelni, mert fonáknak tartom a’ helyzetet, ha tisztviselő, ki csak eszköz a’ társulati képvi­selők felett, kik a’ vállalatnak saját képi alkatrészei és fő­elemei, magának felsőbbséget vagy számadoltatási igé­nyeket követel. Legyen szabad még igazgató úrnak azon — úgy lát­szik — kedves eszméjére felelni, melly szerint azt hiszi, hogy én keblemben gyanút hordtam, de azt ellenében ki­mondani nem merészeltem. Legyen meggyőződve K. L. úr, hogy vélekedésem­ nyilvánitásától sem resignálások vissza nem tartóztatnak, sem senkitől azért, mert szüle­tett katona, megijedni nem szoktam, általában pedig sok önhittség kívántatik hozzá, hogy valaki magát félelmes tekintélynek higyje. K. L. irányában semmi rejtett gya­nút ugyan nem hordoztam, de lehetne eset, hogy utasí­­tással kötött képviselő—mint képviselő, utasításaim értel­mében kényteleníttetnék szavazni, mint magán­polgár pedig azzal ellenkező nézeteit szabadon követhetné. Ke­gyes volt K. L. magát nekem követést például ajánlani: 63

Next