Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-05-16 / 881. szám

Vasárnap Május 16 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe L­a­n­d­e­r­e­r Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a' megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4­s­z­e­r hasábozott apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k­e­tt­ő­s hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Hiv. közrem. Tájékozás a’ választási jog’ mezején. Fővárosi újdonságok. Törvényható­sági dolgok: Somogyból (közgyűlés). Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények: Magyar középponti vasút. Iparműtár. Adakozások. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nagy magy. kir. helytartótanács a’ számvevő hivatalnál, Kuka Atanász’ nyugalmaztatása és Dercsik Antal’ halála által megürült szám­jegyző­ségekre Farkas János és Ary György járulnokokat, — az ekkép’ ürességbe jött járulnokságokra S­z­e­l­é­n­y­i Károly és C­z­i­b­á­n­y­i Lajos dijasgyakornokokat, ezek’helyére pedig dijasgyakornokokká Ri­­báry Ferencz és Tamásy Antal díjtalan gyakornokokat érdemesité. - IB.-P. H.) Tájékozás a’ választási jog’ meze­jén. V. Mielőtt tovább mennék fejtegetéseimben, köz­­benszólólag arra kívánom figyelmeztetni az olvasót, hogy nekem - mint e’ czikkelyek’ felírásából is láthatni — egyáltalában nem szándékom, kimerítőleg és minden rész­leteiben tárgyalni a’ választási jogot. Ha tudjuk, hogy az alkotmányos élet’ összes előleges biztosítékai választási combinatiókon alapulnak , — akkor ez ügynek kimerítő tárgyalását e’ helyt egy lélek sem várhatta szegény fejemtől. Én jóval szerényebb feladást tűztem ki magamnak. Összes ambitióm arra van irányozva , hogy egypár eszmét rectificáljak , hogy egypár követ, mely­­lyek a’ jóravaló embert ösvényén akadályozhatják, hely­ből mozdítsák. Midőn Blücher azzal dicsekedett, hogy ő verte meg Napóleont Watterloonál,­­ Byron felkiáltott: ez épen annyi, mintha ama’ kő, ott az országúton elbizná magát, mert egy okos ember rajta megbotlott. Vannak illyes kövek , még pedig feles számmal a’ politicai tudo­mányok’ mezején, ’s ha mindjárt a’ fürge ember rövidebb eljárásnak találja, rajtok átugorni, mint helyből mozdí­tásokkal bajlakodni, mégis tanácsosd, azokat félretolni, mert a’ lapossá csücsülő czudarság örömest vonul meg árnyékukban. A’ régiség mód felett szigorú büntetéssel sújtotta a’ sacrilegiumot, az úgynevezett templomorzást, ’s miután századokig módosítatlan maradott a’ mindenki által igazságtalannak, de egyszersmind „salutaris terror“-t terjesztőnek tartott törvény, az volt következése , hogy az uzsorások az oltárra rakván zálogaikat, ezeket a’ sacrile­­giumi törvény’ aegise alá helyezték! Jaj annak, ki a’ fonák eszmét békén tűri oldala mel­lett , mert — hiszen — az olly nevetséges, hogy nem árt­hat egyáltalában. A’ múlt országgyűlésen — alázatos engedelemmel legyen mondva, — mindnyájunknak sze­rencsénk volt, a’ választási jog­ tárgyában jókora fonák­­ságu állításokat hallhatni, szerencsénk volt látni, mint vontak a’ magyar országgyülési követ ’s az angol parlia­ment­ tag’ megválasztása között olly parallellát, mellynek a’ nevetségesség’ szempontjából csak azon esetre lehetne a’ diéta' naplóiban párját találni, ha Zólyom’ és Korpona’ városok’ követeinek eszékbe jutott volna, magokat Wisconsin’ és Iowa’ követeikkel összehasonlítani azon oknál fogva, mert az érintett éjszakamerikai félstátusok’ küldöttei ez idő szerint úgy nem vethetnek golyót a’ con­­gressus’ tanácskozási urnájába, mint a’ hogy’ nálunk a’ sz. k. városok’ szavazatát nem veszik számba azok, kik „mindenkit“ jogaiban fentartanak; — mondom, a’ múlt országgyűlésen olly ferdeségek állíttattak fel kétségbe nem vonható axiómák gyanánt, mellyek félreismerhetlenül vi­selték magokon a’ nevetségesség’ typusát, ’s mégis van-e, ki azt merné állítani, hogy azok nem fognak véghetlenül kártékonyan hatni, ha nem utasittatnak oda, hová valók ? A’ választási ügy’, a’ választási biztosítékok’ megvi­tatása közben lényegesen hibás elvekből indultunk ki,­­ ’s ezen körülmény szükségessé tette, hogy a’ kérdést egész általánosságában is tüntessük elő a’ tájékozási fo­nalat kereső olvasó előtt. A’ részek’ és részletek’ megvi­tatása ’s viszonyainkra alkalmaztatása külön más feladás, melylyel épen jelenleg egyik dolgozótársunk foglalkozik, kinek „eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei kö­rül“ czimü czikkelyeit a’ Pesti Hírlap’ olvasóinak figyel­mébe ajánlanunk, bizony, felesleges. Azon indítványa, miszerint a’ választási corruptio’ megszüntetését nem annyira a’ megvesztegetettek’, mint a’ lélekvásárlók’ bün­tetése által igyekezzünk megközelíthetni, a’ milly mél­tányos olly czélszerű. Társunk a’ magyar viszonyok’ szem­léletéből keletkezteti inditványát, de, el vonatkozva ezek­től, hasonlót javasol az összehasonlitó jogtan is, melly a’ kérdéses czikkelyben érdeme szerint méltattatott. Rómának legislatorai századokon keresztül foglalkodtak a’ választási corruptio’ óvószereinek kikutatásával, —a’lex paeteriától kezdve a’ lex Iuliáig, mindaddig, m­ig Tiberius alatt a’ magistratusok’ választásánál a’ nép’ helyébe a’ sena­tus léptettetett, terv tervet ért az ambitus’ fékezésére, a’ büntetés mindig súlyosabbá vált, de a’ törvény csak a’ meg­­vesztegetőt sújtotta. ’S miért ? — Azon oknál fogva, mert a’ rómaiak sejditették , hogy a’ megvesztegetés sokkal könnyebben bizony i­tt­ath­a­t­ik be, ha csak a’ megvesztegetőt sújtja a’ tör­vény, ha az érdek’ solidaritása, ezúttal, a’ poenae metus nem lánczolja a’ megvesz­tegető’ sorsához a’megvesztegetettet. Mind azon vádak, mellyek a’ megvesztegetés ellen irányzott törvények’ nehéz alkalmazhatósága miatt emeltetnek , jó formán alapnélkülieknek fognának találtatni, ha a’ törvényhozó nem annyira a’ megvesztegetett választók, mint a’ lélekvásárló ellen fordulna. Értették ezt már régebben Angliában, ’s érzik nap­ról napra mindinkább. Tudnivaló dolog, hogy az angol törvények szerint a’ választó hitletételre kényszeríthető, miszerint nem fogja magát megvesztegettetni engedni. Ezen intézkedésre vonatkozólag, már Blackstone jegy­zette meg : „hogy nem fogna ártani, ha a’ választók he­lyett a’ választott tag köteleztetnék a’ megvesztegetés és corruptio elleni hit’ letételére.“ Igaz, e’ napig az angol törvény nem követeli a’ candidatustól azon esküt, mellyet követel a’ választótól, — igaz továbbá az is, hogy e’ napig megvesztegetés’ esetében mind a’ választókat mind a’ can­­didatust rendeli büntettetni, mi által az elmarasztások mód felett nehezittetnek meg. He az újabb angol publicisták majdnem kivétel nélkül sürgetik, hogy a’ büntetés kivált, vagy épen kirekesztőleg, a’ megvesztegetőt érje; azon körülményben petsig, miszerint még nem tétetett kísérlet, a’ candidatust a’ felebb említett eskü alá vonni, csak an­nak bizonyságát látják, hogy a’ törvényhozónak minded­dig nem volt komoly szándéka, gátat rakni a’ választási megvesztegetésnek. — Sz. L. Fővárosi u­jdonsága»... „Ha a’ föld isten’ kalapja, Hazánk a’ bokréta rajta !“ mondja Petőfi. ’S ezen drasticus hasonlatban ki van fe­jezve a’ magyar ember’ ajkának legkedvesebb vallomása. Extra Hungáriám non est vita! — kiáltának fel apáink, midőn el akarák egymással hitetni, hogy csakugyan hisz­nek valamit. Hitték is mindnyájan , örege apraja, ifja véne — mind halálig. Mi, gyermekei a’ mai kornak, kik a’ latinság’ Hungáriájából, mintegy második Ázsiából, végre nagy nehezen kiköltözénk, sokat máskép’ gondo­lunk ’s mondunk, mint tévé a’ hajdankor; abban azonban tökéletesen egyetértünk ma is mindnyájan, hogy gyö­nyörű ország’s derék egy nemzet vagyunk. (Egyes kivé­telek , miket napjainkban még az aristocraták ’s tulcivi­­lisált fiatal ivadékokban itt-ott észreveszünk, tekintetbe is alig jöhetnek az ellenkező véleménynek’ nagy száma mel­lett.) Régen mondjuk, sokan mondják, a’mit mondunk, — kell valami igaznak lenni a’ dologban. De mi tehát igaz ’s mi nem az ? — Ez a’ kérdés, mellyre a’ milly késznek ’s könnyűnek kellene lenni mindnyájunk’ szájában a’ felelet­nek, épen «ily nehéznek ’s kevéssé kielégítőnek tapasztal­juk azt általában. Úgy látszik, mintha azon kiolthatatlan lánggal égő honszeretet, melly a’ magyar ember’ keblének legnagyobb részét foglalja el, nem nyugodnék más ala­pokon , mint miken nyugszik minden vakhit. A’ mi hon­­imádásunk dogma, mellyet a’ nemzet’ egyes papjai csináltak, prédikáltak ’s prédikáltak , és mellyet mi öntudatlanul utánok mondtunk, ’s mint üdvünk’, boldog­ságunk’ biztató zálogát lassanként szivünk’ credoja közé ülteténk. ’S annyi azután igaz, hogy a’ szív’ hitének igen kevés köze van északokhoz.—Azonban más időket élünk. Szükséges és megjött az ideje, hogy az ész, mint min­denütt, úgy itt is kivivja diadalát, hogy minden hit vagy meggyőződéssé változzék által, vagy pusztuljon el. Szük­séges, miképen azon forró honszerelem, mellyet olly sűrűn hordozunk ajkainkon, hogy e­ tekintetben más népeknek példányképül szolgálhatnánk , erős alapokon nyugodjék, nem képzeleti de való indokokból származzék, hogy le­hessen áldásdúsabb következményeiben. Ismerjük meg tehát hazánkat, nemzetünket, ismer­­jük magunkat hibáinkban, erényeinkben, fény­einkben, árnyunkban. Itt az ideje, hogy valahára ön tu­da­ti fokra vergődjünk. Ezen hosszas kikezdés után figyelmet kérünk egy e’ tárgyra vonatkozó nagyobbszerü irodalmi és művészeti vállalatra, mellyet e’ napokban Szerelmey Miklós’ pesti kőnyomdája fog megindítani: „M­agyar h­aj­d­a­n é­s j­e­l­e­n“ czim alatt. Önismeretünk’ tökélyesitéséhez fog némileg közelebb vinni bennünket ez is , buzgó aka­rattal , anyagi és szellemi készültséggel. — Ez encyclo­paediai tartalmú munkának két része leend: irodalmi és művészeti. Az irodalmi rész’ szerkesztésére a’ vállal­kozó intézet több kitűnő irói tehetségeket nyert meg, ’s ezek között ollyanokat, kik történetünk’ sok eddig ismeret­len kutforrásához igen közel állának,—’s az adandó czikkek kincseket hozandnak fel hazánk’ történetének sötét,de gazdag aknájából; hozandnak továbbá virágokat a’ ter­més­z­e­t’ azon gyönyörű kertéből, mellyet egy leendő pa­radicsom’ alapjául a’ négy folyam’ partjaira teremtett az is­ten ; hozandnak végre leirásokat, vázlatokat társadalmi életünk’ sajátságairól, mellyek között annyi ép erő veszte­gel ismeretlenül. A’művészeti rész diszes m­ű l­a­p­o­k­­b­ó­l fog állani, mellyek — mint magunk is látók — min­den e’ tárgyban eddig megjelent hazai dolgozatokat felű­l­­mulandnak. Ezen műlapok’tárgyát teendik: arczképek az érdem’ minden neméből, történeti jelenetek, nemzeti viseletek, tájképek (nevezetes vidé­kek, városok és nyilvános épületek) térképek, régi­ségek’, fegyverek’, pénzek’, romok’, újabb találmányok’ ’stb. rajzai. — Ezen munka füzeten­ként fog megjelenni, 12 füzet teend egy kötetet. Min­den füzet négy külön fajú műlappal és több ívnyi magya­rázó szöveggel birand. A’ kiállítási disz páratlan irodal­munkban. Minden kötethez egy pompás czimlap fog mel­lékeltetni. ’S egy füzet’ ára nem lesz több , mint 50 pkr. A’ részvét, melly e’ vállalat iránt aláirás' utján már eddig is nyilatkozott, a’ munka’ közhasznúsága és diszes kiállí­tása által előidézett azon remény , miszerint annak jó ke­­rete a’ mai kor’ növekedő szellemi szükségei által is biz­­tosittatik, birá a’ vállalkozót arra, hogy munkáját illy ol­csó áron bocsássa közre. Hisszük, hogy a’ közönség’ rész­vétét e’ vállalat nem fogja elkerülni. — B. Kemény Zsigm­ond’ „Gyulai Pál“ czimű regényének első két kötete megjelent. Az egész 5 kötet­ből fog állani. Irodalmunk’ ezen érdekes jelenségének né­mi ismertetéséül, többet szólandunk róla jövő alkalommal. — Az élelmi áruk’ drágasága folyvást keseríti a’ sze­gényebb osztályok’ embereit. Szülő okait nem tudja senki, de mindenki az uzsoráskodásban keresi. A’ pesti rendőr­ségnek már sikerült is több illy nagyobbszerű zsarolásnak jutni nyomára piaczunkon. Vidéki hírek szerint is az ország’ több helyen történtek már kisebb zavargások, mind megannyi következményei az élelmi czikkek’ ki­­magyarázhatatlan drágaságának. — Tegnapelőtt egy úri ember, a’ városligetkörüli szállások’ egyikében, egy másik úri ember’ feleségére sü­tötte egyik pisztolyát, a’ másikkal magának akart véget vetni, de főkupakja véletlenül elveszett. A’ helyett tehát előhivatott egy legközelebb kapható poroszlót, ’s ennek kiséretében berontott a’ városi törvényszékhez, mondván: „Uraim! én gyilkos vagyok!“ Ritka regényhős. Mondják, szerelemféltés vitte e’ lépésre. A’ nőt kórházba vitték, hol tömérdek serétet szedtek ki melléből, ’s hol nem hiszik, hogy a’ szerelem’ szerencsétlen áldozata a’ halál’ karjait kikerülje. — A’ budapesti ügyvédi kar’ egyik volt érdemes tag­ja, néhai Várady István úr, ki a’ múlt hó’ elején hunyt el, végrendeletében a’ dunántúli ref. egyházkerület’ pápai főiskoláját nevezte ki általános örököséül, ’s e’ becses hagyománya által két uj tanszék’ alapját tette le. — A’ dunáninneni egyházkerület múlt héten végzé be Pesten tartott üléseit. Hihetőleg szólani fognak rólok lapunk’ il­lető rovatai. ’S itt ki kell jelentenünk, hogy a’ többi tisz­telt superintendentiákból is igen óhajtanak, ha meghat­nának azon dolgok, mellyek részint az egész egyházke­rületre kiható vallásos és főleg közoktatási ügyekre, ré­szint a’ vallásügyi törvényes viszonyokra ’s a’ protestan­­tismus’ közjogi állására vonatkoznak. — A’ budapesti hangászegylet panaszkodik több la­pokban , hogy azelőtt, mig német volt, a’ magyar lapok semmit sem szóltak ellene, mint azt, hogy nem magyar az istenadta; most pedig, midőn végre magyarrá vál­tozott , megtörténik, hogy még zeneművészetbeni lassú haladását is megróják. Ugyan kérdjük, nem legtermé­­szetesb rendje volt-e ez a’ kikeléseknek ? Nem kellett-e azon kezdenünk , hogy ehhez is eljuthassunk ? ’S csak azóta, mióta a’miénknek mondhatjuk az egyesüle­tet , lehetünk figyelmesekké annak fogyatkozásai iránt. Most a’ hibák’ megrovását szeretet és meleg részvét mon­datja ki velünk. ’S legyen meggyőződve az egyesület, hogy kik ezen most már magyar intézet’ aláásásán dolgoz­nak , bizonyosan nem a’ magyar lapokban felszólalók’ tá­borában keresendők. — Jövő pesti vásárra egy igen közhasznú ’s nagy terjedelmű tankönyv fog megjelenni Kiliánnál. Czime a’ 35 sűrű ívnél többre terjedendő munkának : „Népszerű földrajzi oktatás, iskolai ’s magán használatul irta Kan­y­a P­ál.“ — Szerző’ neve nem először merül fel e’ téren, 's a’ jelen nagyobb mű’ kedvező fogadtatásáról is előre kereskedik.­­ Az Egressy Béni’ igazgatása alatt álló Sárközy­­féle nemzeti banda, közkívánatra, ezután minden kedden és csütörtökön, ugyszinte pünkösd hétfőn is, a’ vasúti 77

Next