Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-06-10 / 894. szám

Csütörtök ,94. Junius 10.1847 Ylegjelenik e­ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betűjü sorért vagy ennek helyéért 3 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p.kr számittatik. TARTALOM. Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellen­szerei körül. IX. Fővárosi újdonságok. Gyermek­kórház. Törvényhatósági dolgok: Pestmegye, Kő­várvidék (közgyűlések). Deézs (Erdélyben az élelmi­szerek.) — Külföld. Hirdetések. Duna vízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY Eszmetöredékek a’ korteskedés és ellenszerei körül. IX. A’ hely’ szűke miatt múlt alkalommal azon példákat sem számlálhattam mind elő, mellyek olly napirenden levő reformaink, miknek létesítését vagy hasztalan sóvárognak, vagy csak alapos okok nélkül fizetett áldozatokkal eszközölhetnék, ha a’ megyei tiszhatóság’ jogkörét revisio alá venni és újra ala­kítani elmulatnék. Legyen tehát szabad, utánpótlásul még csupán az agrariai viszonyokra többé kevésbbé befolyó haladási kér­déseket szintén e’ czélból érinteni. — Én adózni akarok, ’s meg vagyok győződve, hogy a’ hon’ naponként növekedő szükségeinek fedezésére szaba­dalmas osztályunk már a’ jövő országgyűlésen nem fogja megtagadni hozzájárulását. Legalább ide látszik mutatni az is, hogy nincs politicai közleggel (olyan) biró párt ná­lunk, melly ezentúlra a’ nemesi rendet épen minden közte­­hertől fölmentettnek kivánná. Hogy kezdetik meg e’ reform ? erről százképen lehet a’ politicai szerencsejóslatok’ horoscopját fölállitani; de, hogy az egyszer megindított fejleményeknek nem alko­­tandja utósó lánczszemét, hanem úgyszólván primitiait fogja tenni a’ földa­dó , ezt talán azok sem vonják két­ségbe , kik a’ jelen perczben csak indirect forrásokból akarnák meríteni az uj vállalatokra szánt országos kiadá­sok r­észletét. Ha ez igaz , akkor higyjük el, hogy fekvő vagyonunk’ állapota és mikénti használata iránt rajtunk kívül bizonyos mértékig érdekeltetni fog más is, t. i. a’ köz­állomány, mellynek ellenőrködési szerepe az első fizetési öszlettel életbelép. A’ státus saját jövedelmeiért ismerni törekvendik birtokainkat,­­s kisérni az elidegenítéseket kézről kézre, vagy a’ bélyegadó’ segedelmével vagy más után. Előtte, még fontosabb kérdések mellett, azok a’ sok közös használatú birtokok, azok a’ senki’ földei, mellyek az okszerű gazdászatot tevékenységében gátolják , és a’ cultura’ bölcsőkorára emlékeztetnek , nem maradhatnak többé tisztán magányjogi kézpontok’ terén, mert finan­­cziai kérdéssé is váltak. A’ határ-osztályok’ végrehajtása a’ közterhekbeni osztozás által uj lendületet nyer, mind egyéni, mind állományi érdekekből. — De menjünk át e’ mezőről más korigényekre, hogy nehány reformnak ösz­­szetalálkozó eredményeit egy képbe foglalva vizsgál­hassuk. Az ősiség’ szoritabb bilincsei’ széttörésének óhajtása kinőtt már a’ pártok’ gyámsága alól, többé nem shibo­et, nem csatajelszó, nem a’ felekezetek’ zászlóira varrt arany­­hímes alapmondás, mert a’ haza’ összes értelmisége által elfogadtatok jobb- és baloldalról egyiránt. Mi fog e’ nem­zetakarat’ érdekében közelebbről történni ? Mi helyesebb? Az-e, ha az ősiség körüli gyökeres változtatások — mert apró irtásokról, ágacskák’ tisztogatásáról szó sem lehet — bizonyos pontokig haladván, ott politikai czélok’ eszköz­léséért megállanak; vagy az jobb-e , ha utóló eredmé­nyükig egész következetességgel keresztül vitetnek ? Ezek olly kérdések, mikre a’ felelet igen messze vezetne fölvett tárgyamtól. Rám most csak annyi tartozik az ősiség’ ügyéből , miszerint lehetetlen e’ mezőn olly keveset akarni, hogy agrariai viszonyainkon rendűlét ne tör­ténjék, az egymásra zúdított birtokperek ’s jogletisz­­tázások miatt. ’S viszont lehetetlen annyira terjesz­kedni ki, hogy egy véglet (extrem), egy, legszelídebben nevezve, heroicus szabály, jelen birtokviszonyainktól her­­metice elzárjon minden zivatart; mert e’ szabály más nem volna, mint az úti possidetis’ elve, nemcsak az örök-bevallásokra, a’ hamis csere’ fölbontására, de a’ tiszta zálog' kérdéseire is alkalmaztatva különbség és kivé­tel nélkül. Jegyezzük tehát meg, miként az ősiség’ ügyének el­döntése megint egy, a’ túráknak sok dolgot adó reform­kérdés, melly — ha t. i. az önfentartás’ ösztöne nem puszta ábránd és csak az én theoriákat gyártó koponyám’ prücs­ke,mindenikünknek hangosan füleinkbe kiáltja, hogy jól vigyázzunk: kik leendenek biráink ? Menjünk tovább. Az örökváltság egy értelmezésben még pártkérdés, másban már többé nem az. Igen sokat égettek el szom­szédunkban a’ sybillakönyvekből arra nézve, hogy né­­melly dolgok’ vásárlása’ idejéről gyakorlati tapintatunk ne élesült volna. Én nem is tudom, mi haszna van a’ vi­­lágtörténészetnek, ha az nem magistra sapientiae; mert kedvderitésre , egy unalmas óra’ elűzésére ’s arra, hogy paradicsomba ringassuk magunkat, többet ér egy érzelgő vagy humoristicus regény, mint az emberek’ gyen­geségeinek, az institutiok’ bűnének ’s az örökös megtor­lásoknak komor, sötét lajstromai. Ha a’történészetben tanúság nincs, ha nem javít, mint sokan hiszik, akkor, ugyan mire való? mert aestheticai érdekessége nagyon kétséges. Azonban én az örökváltságot annyiban már nem te­kintem pártkérdésnek, a’ mennyiben elvileg elismerteték közgazdászai és politicai fontossága, ’s ha az eszmék’ ki­forrása ’s letisztulása körül egy véletlen reactio mindent újra fölzavarni nem fog, a’ conservativek által is haté­kony segédeszközök alkalmaztatnak a’ szabad egyezkedés utjáni megváltás’ most gyér eseteit gyakorivá, naponként előkerülővé tenni. Erdély a’ reformeszméknek alig leend valaha zászlóvivője, ’s most sem érzi magát újítási viszke­­teg- és tevékenységi szomjtól háborítva; mégis a’ fenebb kijelölt sorompókig lépni hajlandónak nyilatkozott. — Az örökváltság csak abban a’ stádiumban pártkérdés, hol az állomány’ közbejöttévek­ általános létesítése sürgettetik. Mellyik fog diadalmaskodni e’ módszerek közül, ’s ha most jelenleg az első győzne is, nem lenne-e rövid időn kénytelen elfoglalt positioit a’ másiknak föladni ? — illy kérdések most rám nem tartoznak. Czélomra elég még annak megemlitése, hogy az örökváltság, határosztály és tagosítás’ szövetségében szokott föllépni; mert különben nincs egész alapja, é s eredményinek épen nem csekély része kimaradt, vagy nyomasztóvá válhatik. Összevonom már nézeteim’ egyes sugárait egy gyál­­pontba. A’ közadózás, az ősiség’ eltörlése vagy gyökeres mó­dosítása, a’ határosztály, tagosítás és örökváltság semmi agrariai viszonyainkat érintetlenül nem hagyandják , ’s minden előjelek szerint olly idők következnek ránk, mellyben e’ kérdés, minő szerkezettel vannak ellátva fórumaink, ’s mekkora kezességet nyújtanak a’ biró’ rész­­rehajlatlanságára alulról és függetlenségére felülről ? ki­lép a’ tudós’ szobájából, ’s a’ közélet’ pulsitatiojában a’ vér’ főcsatornájává válik, mellynek egészséges működé­séhez leend csatolva a’ nemzettest’ épségének vagy rot­hadásának problémája. Ha az elősorolt reformok’ foganatositásakor is elfogad­tátok, hogy a’ politicai pártok’ többsége szerint álló vagy megbukó bírák ’s aztán meg’ e’ fölött olly birák, kiknek lelkiismeretébe a’ hatáskörökben eső kötelességek párt­szenvedélyeket és elkeserülést vegyitnek naponként , — ha elfogadtátok, hogy illy birák ítéljenek , kiknek an­gyalokká kell válni, midőn a’ csábok’ óriási ingere közt senkit föl nem áldoznának , akkor elkészülve lehettek rá, hogy azon visszaélések , mellyek most kivételképp űzet­nek, szabálylyá fognak válni. És jaj a’ nemzetnek, melly­nek tagjai a’ törvényszék’ zsámolyánál igazság helyett paizst találnak jogtalanságaikra , ’s fegyvert ártatlan­ságuk vagy verítékkel szerzett vagyonaik ellen! Mert semmi sincs csalhatatlanabb , mint a’ mit a’ római költő mond, hogy a’ mennyei lények közül, kik e’ földet jelen­­létökkel boldogítják, legutóljára távozik el, épen a’ vas­korban, a’ közerkölcstelenülés’ idejében, az igazság’ nem­tője. — Ultima coelestum terras Astrea relinquit. Ha a’ pörlekedési rendszer röviddé válik, ha e’ miatt a’ birónak befolyása szokatlan súlyt nyer, ha agrariai vi­szonyaink’ sürgető reformjai mind tartalmukra mind szá­mukra nézve potenczirozzák a’ jogköveteléseket , ekkor lehetetlen nem folyamodni a’ polgárisodott országok’ azon alapelvéhez, hogy a’ biró’ functiói közé idegen elemeket nem szabad vegyíteni, és az ítélő hatalmat független ál­lományi hatalommá kell tenni, melly semmi kegyet nem kér ’s nem vár a’ mindig szenvedélyes pártoktól ’s a’ ter­mészeténél fogva szintén gyakori agitatiokra és rokon­­szen­vekre kitett kormányzási erőktől. Hogy a’ megyei hivatalviselet’ jogkörének revisioja, újjáalakítása’ corolla­­riumait a’ felsőbb itélőszékek’ láthatárában is fogja ke­resni, ez az eszmék’ logicájából, a’ tanok’ következetessé­géből ered; de semmi alapos okot nem szolgáltat arra, hogy jónak találjuk az anyagi ’s részint büntetőjogi nagy re­formok’ árjában személyi és vagyoni bátorlétünket a’ pár­tok’ discretiojára bízni. — Kemény Zsigmond. Fővárosi u­jjdonságok. Pestmegye’ közgyűlése tegnapelőtt óta van folya­matban. A’ terem föladásig tömve, a’ viták lelkesek és érdekesek, mint Pestmegyében mindig. — A’ m. gazd. egyesületi köztelek’ alapköve múlt va­sárnap tétetett le, miként megírtuk, Majláth György or­szágbíró ő excja, mint fels. királyunk’képviselője által. Az ünnepélyt nagyszámú közönség, számos országos főhiva­­vatalnok ’s a’ budapesti polgárőrség diszesitette jelenlé­tével. Katonaság, az ausztriai néphymnus’ tábori zenéje, császári szinek ’s jelképek stb. sem hiányzottak. Ezen­ nap egyúttal néhai gr. Festetics György’ félszázados em­léknapja vala. Az alapkőbe az utókornak hagyományul egy okirat tétetett le, mellyben hazánk és nemzetünk’ ébredése ’s fokonkénti haladása és a’ köztelek’ keletke­zésének története adatik elő röviden. A’ M. Gazdában ez okirat egész terjedelmében olvasható. — A’ budai hegyek’régen pengetett keresztelése jövő szombaton, junius’ 12-én fog véghezmenni. Meghívók e’ czélra már szerte köröztetnek „Döbrentei Gábor és Ház­mán Ferencz“ aláírással. Nálunk is van aláírási ív. Ebből olvastuk, a’ mit itt elmondunk. Összejöveteli hely a’ zug­ligetben levő vadászudvar. Urak és hölgyek kölcsönösen fogják egymást „szívesen“ üdvözölni, mert elfogadó hölgy nem lesz. Az ebéd 2 . órára van rendelve, ára­­­pít, az Egressy-banda’ zenéjéért 1 huszas. Ki ez ünnepélyben részt akar venni, kéretik nevét a’ keringő meghivók’ va­­lamellyikére irni, ’s a’ 4 húszast lefizetni, mellyért az alá­írási ívvel megbizottól ebédjegyet kap, melly oda künn a’ vendéglősnek lesz kézbesítendő. Egy illyen iv szer­kesztőhivatalunknál is le van téve. A’ megjelenés’ ideje d. e. 10 óra. Déltájban a’ gyülekezet a’ „Himmel“-re vagy ezutáni nevével a’ „Tündérhegyre“ sétál , hol Budaváros’ képviselője által a’ hegypontok’ magyar el­nevezései hivatalosan felolvastatnak, ’s e’ nap’ emlékéül Kovács Zsigmond t.biró ur, mint azon hegyrész’ birto­kosa, hat vadgesztenyefát ültet. Ha junius’ 12-kén eső lenne, vagy általában esőre állana az idő , ez ünnepély jun. 19 én tartatik. Az aláírás még ma d. u. 5 óráig folyik. Sok vendéget ez ünnepélynek !­s Színházunk a’ vásár’ napjai alatt szépen jövedel­mezett pénztárának. A’ rendes bérlők ugyan nem sok köszönetet éreznek magokban az igazgatóság iránt, melly annyi bérletszüneti előadással árasztja el őket egy hét alatt, a’ mennyit más időkben egy hónap alatt sem tapasz­taltak. Azonban a’ bérlő közönség is ki fog engesztelődni, ha meggondolja, hogy az igazgatóság a’ vásárra begyűlt vidéki közönségnek tartozott annyi figyelemmel, misze­rint nehány estére helyet biztosítson neki. ’S ez meg is töltötte a’ helyeket’s azok’ tetejét minden esetre busásan. És a’ színház’ pénztára is közel volt már azon állapothoz, mellyben czikkeket írhatott volna a’ jelen inléges idők’ szomorúságáról. Örvendjünk tehát a’ pénztár’ örömének, és várjuk az időt, mellyben az igazgatóság eleget teend azon ígéretének, miszerint a’ bérlők’ elvesztett élvezetét pótolni fogja.—A’ szinháznak vásári és rendes közönsége között sok különbség van. Amaz tapsol olly helyeken, mik­nél ez hallgatni szokott, vagy hosszasan végig nézni a’ tap­­solón; ez tapsol ott, hol amaz hallgat vagy elbámulva kérdi szomszédaitól: mit tapsolnak? Megegyezni ritkán szok­tak. A­ fővárosiak azt mondják, nekik van igazuk. Mi felett azonban még nincsenek egészen tisztában az írás­tudók. — Jövő szombaton új operát adnak; czime: ,,A’ királyné’ csatárai“ írta Halév­y. Jövő héten pe­dig Degré’ „Falusi imádó“ czímű vígjátéka kerül színpadra. — Horvát István’ emlékünnepe, dicsőült József nádor’ meghagyása’ értelmében, jövő vasárnapon jan. 13-án d. e. 11 órakor a’ nemzeti múzeum’ első eme­letében levő könyvtári olvasó teremben tartatik. Ez al­kalommal az elhunyt munkás férfiú, nagy érdemű tudó­sunk és a’ muzeum’ fáradhatlan tisztviselője felett M­á­­tray Gábor Széchenyi-országos könyvtári őr emlék­beszédet fog mondani. Minden tisztes öltözetű vendég , a’ hölgyeket is ide értve, szívesen láttatik. — Az iroda­lom és tudomány’ minden melegkeblű barátja bizonyosan nem mulasztandja el ez alkalmat, ama’ nevezetes egyéni­ség’ emlékének nehány komoly perczet szentelhetni. — Ki mondja meg, mi az éghető anyag, ha már a’ száraz fa sem az ? Azt hirdették , hogy a’ Noththeater meg nem gyúrható anyagból fog építtetni, ’s ime most mit látunk ? A’ vásári fabódéktól körülövezett nagy piacz’ közepén egy óriási faalkotmány emelkedik, gerenda fenn, gerenda alant, gerenda jobbra, gerenda balra, mindenütt csupa keresztülkasul vonuló fagerenda, miknek közbeeső levegő-részeit vékony téglalepényekkel szorítják ki. Az öltöző szobák’ falai is olly Noththeaterhez illő soványság­nak, hogy az ismeretes'terjedelmű primadonna’ (nem hang­ját rágalmazzuk) legelső trillája is megrepesztendő, pedig a’ trilla rekedt lesz. A’ gyertya’ hamvát mindenkor jól el kell majd koppantani, nehogy rókát fogjon tőle a’ geren­­dázat, és ismét lángsohajokon mennyire ne emelkedjék a’ theater. Nem lehet eléggé vigyázni ’s elég koppantó­­tanácsokat meghallgatni. — Kuthy Lajos befejező „Hazai rejtelmeinek“ hát­ralevő füzeteit, úgy, hogy megjelenésük gyorsan fog kö­vetkezni egymásután, ’s a’ közönség rövid idő múlva egé­szen birhatandja az érdekes regényt. — Divatlapjaink az új félév’ közeledtével ugyancsak csörögnek,’s ígérgetnek égre földre mindent olvasóiknak. 90

Next