Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-14 / 966. szám

Csütörtök 960 October 14. 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjű­ sorért vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ k e 11 é­s hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM Hív. közi. Nehány szó a’ tiszamelléki tüz­­kártéritő társulatról. Fővárosi újdonságok. István főherczeg’ köru­t­j­a. Törv­ényhatósági dolgok: Esztergom (követv. gyűlés.) Erdélyi országgyűlés. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö fölsége az erdélyországi rendeknek törvényesen eszközlött vá­lasztása következtében f.évi oct.. 6-kai legfensőbb végzése szerint híd­végi gróf M­i­k­ó Imre kormányszéki tanácsost erdélyországi kincstár­nokká; gróf Nem­es János cs. k. kamarást, titkos tanácsost ,s felső Fehérmegye főispánját pedig kormányszéki tanácsossá és az országos számvevőhivatal elnökévé; — továbbá kézdi sz.-léleki Kozma Pált Zarándmegye főispánját, észetelakai S­z­ege­di Mihályt kormányszéki titoknokot erdélyi kormányszéki tanácsosokká kinevezni legkegy. mél­­tóztatott. Salamon János, a’cs. kir. udv. kamarának pénz- és bánya­ügyekben­ fogalmazó gyakornoka az alsó-magyarországi főkamaragróf­­ságnál fogalmazóvá; — ugyszinte Lib­ay Gottlieb Gusztáv Bochniában cs. kir. sóaknai sebész, orviczai bányakamrai physikussá lön érdemesítve. Nehány szó a’ Tiszamelléki tűzkár­­téritő társulatról. Az idegen befolyásnak azon elemeit, mellyek nemzetünk’ erejét, mai napig foly­tonos sorvadásban tartják, apáink épen úgy érezték, mint mi, de a’ keleti vér’indolentiájában feküdt, hogy több egész életkor’ csalódása után is bajaiknak orvoslatát min­dig csak orsz.gyülésökben, hazafias remények’ ez egyetlen Mekkájában keresték. És valóban nem régi, de haladá­sunkkal mindenesetre egykorú azon meggyőződés , hogy egy nemzetnek — kivált pedig testben és lélekben beteg­­nek — fölemelkedéséhez törvényhozói kamaráin kivül a’ társadalmi élet’ folytonos munkásságára ’s itt egyes pol­gárainak erejére is szüksége van. E’ meggyőződés vezette Borsodmegyét, midőn egy megyei kölcsönös tűzkártéritő társulat’ alakítása végett egy év előtt választmányt ne­vezett. Az eszme uj nem volt, mert e’ tekintetben ho­nunkban szomszéd Szabolcsmegyeé a’ dicsőség. De a’ vá­lasztmány’ egyik tagja, Szemere Bertalan , jól tudva azt, hogy miként a’ plánta, úgy az eszme is kellő tér és alap nélkül biztos életre nem számíthat, komoly stúdiuma’ tár­gyává tévé a’ fontos ügyet, ’s valóban csodálatraméltó szorgalommal és lelki erélyességgel a’ műveit Európában fennálló tűzkártérítő intézetek’ nagyobb részének szabá­lyait, múltjaikat é s jeleneiket, különösen pedig a’ honunkba befészkelteket, ügyes szorgalommal gyűjtött adatok’ nyo­mán, átvizsgálva, egy illy körülményeinkhez alkalmazott intézet’ tervét szabályaival együtt kidolgozva, a’ választ­mánynak , — hol a’ terv szerint meghívott nehány szom­szédmegyék’ küldöttei is jelenvalának — mintegy más­fél év előtt benyujtá. Elfogadtatván pedig Borsod, Gö­­mör, Torna és Abaujmegyék által, ’s a’ szükséges előké­születek immár megtéve lévén, egy pár hó alatt valóságos életet nyerene az, minél fogva most volna ideje , hogy az a’ nagy közönséggel sajtó’ útján is részletesen megismer­tessék. Azonban épen ez időszak lévén az, mellyben a’ politicai érdekek és események az időszaki sajtónak min­den munkásságát igénybe veszik, e’ tekintetből elég le­gyen azt csupán főbb vonásaiban tüntetni elő. Jónak látta tervező, a’ biztositó intézetek’ általános hasznait érdeklő rövid elmélkedés után, a’ tűzkárbiztositó intézetek’ rövid , de igen érdekes történeti rajzát előre­bocsátani. Megtanulhatjuk ebből, hogy ez intézet is a’ társaséleti jótékony találmányok’ ős­honában, Angliában vette születését, hol 1530 körül annak némi nyomai már mutatkoztak. — Ezután koronként és országonként — az egyes intézetek’ ismertetésével — tünteti elő azokat, folytonos haladásukban ’s nevezetesebb phasisaikban, miilyen volt p. o. az ingó vagyonok’ biztositásának kezdete , mire ismét Angolhon nyújtott példát , hol 1710-ben 5 millió ezüst­öt tőkével alapittatott a’ Sun fire office nevű társaság. — Érdekes látni a’ munka’ e’ részé­ből, miként egyedáruskodott a’ két hatalmas nyugati or­szág darab ideig Európa’ csaknem minden tartományain, ’s tervező szerint olly nyereménynyel, hogy csak négy franczia illy társulat négy év alatt 13,326,349 ott tiszta nyereményt oszthatott el részvényesei közt. De nem ke­­vésbbé érdekes, hogy az elviselhetlenné vált egyedárus­­ság alól számtalan ’s a’ tervező által nagyobb részint egyenként előtüntetett hasonnemű intézetek által miként emancipálta magát mindenik, főképen pedig Némethen, honnan 1820 óta a’ franczia társulatok egészen visszavo­nultak, ’s az angolok közül is csak kevés dolgozik, t. i. egyedül azok, mellyek roppant pénzerejökkel minden má­soknál páratlanul teljesb biztosítékot nyújtván, a’ verseny velők még eddig lehetetlen. Csak édes hazánk hasonlit e’ tekintetben is — mond tervező — a’ nyilt erszényhez, mellybe szabad nyúlni vagy nem nyúlni. Csak nálunk nem történt semmi, mert a’ mit Szabolcsmegye ’s Erdélyben B.-Szolnok, Doboka és Tordamegyék tőnek, mind jeles ’s dicséretes ugyan, de miután áldása szűk vidékre van szorítva, ’s miután a’ valószínűség’ számolatai szerint kis téren, de ép’ azért nagyobb veszélyben forgó biztositó intézet, teljes bizto­sítékot soha nem nyújt, országos szempontból tekintve, mind ezt csak kezdetkének és nem előhaladásnak nevez­hetni. Pedig ha a’ tűz által tönkrejutott egyes polgára­ink’ sorsa nem inditna is meg bennünket, már magában nemzetgazdászati szempontból is ébrednünk kellene, mert azon tiszta nyeremény, mit a’ hazánkban m­űködő illyes külföldi intézetek évenként tőlünk elvisznek, a’ tervező’ kiszámítása szerint, összesen 495.000 pftra rúg, mi elég nevezetes ősziét, ’s a’ hazafias ’s nemzeti vállalkozásoknak már magában elég jutalom. Áttér ezután tervező az efféle intézetek’ különbféle rendszerének összehasonlítására. A’ részvényes intézeteket állásunkhoz valónak nem tartja, nemcsak azért, mert nye­részkedésre egymás’ irányában nincs szükségünk, de főké­pen azért, mert a’ magyar ember pénzét illyes vállalatokba venni mai napig irtózván, álmodni sem lehet arról, hogy az ekkép’ alakítandó tőke,a’biztositott vagyon’értékével kellő arányban állhasson. Például hozza itt fel az első ausztriai társulatot, melly bár a’ többi ausztriai intézetek közt leg­­solidabb állású, mindazáltal összes tőkéje 3.000.000 pftra rúg, ’s évenként biztosit 85 milliót, a’ Kiunione pedig 2.075.000 fttal 1843-ban, 224 milliót biztosított. ’S igy jön aztán, hogy p. o. a’ hamburgi tűz által okozott kár­ból 10 — 15 millió maradt fizetetlenül. Annak kimutatá­sára , mi óriási nagyságra emelkedtek külföldön az inté­zetek, megemlít a’ tervező Francziaországból 14 intézetet tőkéjökkel ’s üzleti állásukkal egyenként, miből kijő, hogy ez intézetek 1844-ik évben összesen 19,637,000,000 francnyi értéket biztosítottak; brutto dijul bevettek 17.830.000 francot, kifizettek kárt 10.267.000 francot. Nem szédül-e meg a’ szegény magyar ember’ feje e’ ha­talmas számok felett. A’ vegyes természetű intézetet, miilyen ezideig csak kettő létez , a’ részvénytársu­latra felhordott okoknál fogva szinte nem véli czél­­irányosnak. Egyedül tehát a’ tisztán kölcsönös intézetet tartja tervező körülményeink között alkalmazhatónak. — Egyébiránt, hogy ennek czélszerűsége a’ többiek felett Európaszerte elismertetett, ennek bizonyságául összeha­sonlítja a’ jelen században keletkezett efféle intézetek’ számát a’ részvényesekével, ’s az eredmény amazok’ ré­szére olly kedvezőlég áll, hogy például, a’ számtalan fel­hordott adatok közül többet nem említve, Francziaország­­ban 1819-től 1845-ig alapított részvényi intézetek’száma 21-re megy, mig az 1816-tól 1843-ig keletkezett kölcsö­nösöké 66-ra. — De eltérve a’ példákból vont erősségek­től, kézzel fogható elsőséget ad e’ rendszernek: 1-er hogy felállíthatni tőkepénzek’ összerakása nélkül, mi ná­lunk igen fontos körülmény ; 2-er a’ társaság maga kor­mányozza magát; 3-er hogy a’ tag csak a’ valóságos és szükséges kárt fizeti, ’s nyereséget nem fizet; 4-er mert teljesebb biztosítékot nyújt a’ részvényi intézeteknél, mind a’ mellett, hogy az évi járulék — a’ tervező által ismét felhordott számtalan adatok’ bizonyitása szerint is, csaknem felényi, mint a’ részvényintézeteknél. De ez utóbbi pontban foglaltak , mik pedig az intézet’ elsőbb­ségének létalapját képezik — csupán két körülmény kö­zött állíthatók: 1-er Ha az intézet csekélyebb körben terjeszkedik el: 2-er Ha mindazon érték , melly biztosít­tatott, egyszersmind a’ károk’ összegéért kezeskedik. A’ mi az elsőbb feltételt illeti, itt kissé meg kell állapod­nunk, mert e’ tekintet volt az, mellynél fogva a’ tervező, egyes megyének területét kéréséivé, tervét az egymással szomszéd hat megyékben, u. m. Borsod-, Heves-, Gö­­mör-, Torna-, Abauj- és Zemplénmegyéknek területén ’s pártfogása alatt vélte egyedül czéljának megfelelőleg életre hozhatni, innen az intézet’ fentebbi nevezete is ; de innen még azon másik feltétel is , hogy az intézet a’ most nevezett hatóságok’ határain túl is vállalhasson el biztosításokat mindenütt a’ két hazában, hol czélszerűnek ítéli. „Kölcsönös intézetnek élete — mond tervező — épen terjedelme által feltételezhetik. Egy megye, egy város , vagy vidék’ körében vállalkozó intézet mindig a’ bukás’ szélén tántorog, ’s midőn az egyedül Hamburgra szoritkozott intézeteket maga a’ hamburgi tűz által meg­semmisítve látjuk, hasonló romlástól kell féltenünk min­den hasonló kiskörű megyei intézeteket hazánkban is. És vallyon lehet-e ezt csak legkevésbbé is kétségbe vonni ? Nincs-e igaza egy e’ tárgyú német írónak, midőn a’ való­színűség’tapasztalati számításának alaptörvényét a’követ­kező nehány sorban határozza meg.“ A’ természet, foly­tonos működésében, sohasem szűnik a’ különböző esemé­nyeket azon arányban állitni elő,mellyben azok valószinűek, és ha vannak e’ szabálytól egyes eltérések, azok annál in­kább kiegyenlittetnek, minél nagyobb száma az eseteknek, mellyek a’ számitás’ körébe ’vonattak. Ennek igazságát, úgy vélem, fejtegetni nem szükség, ’s ki abban kétked­nék, tegyen kérdést, bár a’ legaljabb kóbor loteriajátékos­­nak, valljon akkor érzi-e magát jobban, ha kevesebb vagy ha több sorsjegyei forognak a’ játékban ? Pedig a’ két dolog közt lényegökre ’s természetökre semmi különbség nincs. Igazát látjuk továbbá a’ tervezőnek abban is, hogy egyes megye—legyen az bármellyik hazánkban, egyedül a’ kényszerítés’ elvének alkalmazásával adhatna intézetének némi csekély, habár még sem eléggé biztos alapot. Pedig ezt megyei utón legfölebb, csak az adózó népre lehetvén ki­terjeszteni , ez azon igazságtalan eredményre vezethetne, hogy a’ beálló nehány gazdag nemesnek nagy értéke, a’ szegény adózók által lenne nagy részben megtérítendő. Ez tehát egyik feltétel, melly, tervező szerint, a’ kölcsö­nös intézeteknél biztosítékot nyújt. A’ másik, ha az összes biztosított érték a’ kárért kereskedik. De az újabb idők­ben szoktak bizonyos maximumot kitűzni, meddig min­denik tag magát a’ kártérítésre kötelezi, mi által igaz ugyan, hogy a’ kölcsönös intézetek legszebb tulajdonuk­tól, a’ feltétlen biztosíték’ tulajdonától fosztatnak meg, de más részről figyelembe véve azt, hogy e’, közvállala­toktól még mindig idegenkedő országban a’ határnélküli biztosíték’ eszméje sokakat elriaszthatna, ’s ez által ama’ másik ’s főbb alap gyöngittetnék meg, és meggondolva, hogy a’ valószínűség’ tapasztalati számolatai szerint sike­rült , a’ dij és veszély közti arányt körülbelől meghatá­rozni, melly szabály mellett a’ részvényi intézetek nem­csak megélnek, sőt virágoznak is, e’ tekintetekből a’ ter­vező az évi járulék’ maximumának — mi egyébiránt kevés ne legyen — meghatározását javalja, és, miként alább látni fogjuk, azt meg is határozza. Ezek szerint, mint látjuk, tervező a’ részvényes inté­zetet javalja, miket erkölcsi és politialis nyereség gyanánt még bővebben megemlít, azokat hely’ szűke miatt kényte­lenek vagyunk elhallgatni. Azonban a’ már fentebb em­lített feltételekhez adja még. 1) Hogy az több hatóság ’s, ha lehet, a’ fentebb neve­zettek’ pártfogása alatt és befolyása mellett indíttas­sák meg. 2) Hogy maradjon magánintézet, ’s a’ tagok’ közgyű­léseinek határozatai szerint rendesen díjazott hivatalno­kok által vezéreltessék. 3) Hogy szabad intézet legyen, mellyben résztvenni senki egyes ne köteleztessék. Az okok erre nézve a’ fen­tebbiekben megemlitvék. (Vége követk.) — XXX. Fővárosi újdonságok. Ő fensége a’ királyi helytartó, mint hiteles forrásból tudomásunkra esett, szombaton f. Octoberkó’ 18-kan fog­­lalandja el Pestmegye’ főispáni székét, minélfogva rend­kívül népes közgyűlésre számolhatunk. Ez alkalomra Pest­város nagy számú képviselőket nevezett immár ki, ’s Budaváros is alkalmasint ezt tévé. — Két nappal későb­ben u. m. folyó hó’ 18-kán pedig az országgyűlési köve­tek’ választása leend Pestmegye’ részéről. Ez utóbbi eredményéről már alig lehet kétség, miután az ellenzék’ egyik részének jelöltje B — E— főjegyző, mind tudjuk, visszalépvén, a’ pestmegyei erős ellenzék, mellynek meg­oszlása úgyis nem elvek, hanem csupán nevek körül tör­­ténendett vala, most már mindkét követre nézve egye­sülni fog Mi ez egyesülésnek örvendünk, ’s meg vagyunk győződve, hogy az, ki e’ czélnak személyes kitüntetését feláldozd, elvbarátainak minden esetre méltánylandó szol­gálatot ten.—Pestváros pedig szerdán oct. 13-án választja meg or­sz. gyűlési követeit, több renddel talán, de kevesebb nyilvánossággal mint Werbőczy’ népe. Kívánatos volna azt mi mindkét rendszerben jó van, egyesítve látni. Meg­látjuk, lesz-e valami azon sokfelől rebesgetett szándékból miszerint második követül ne tisztviselő küldessék fel. Mi többfelől hallók nevezni e’ napokban T.-K. I. urat,’s benne részünkről mindazon kellékeket feltaláljuk, mellyeket egy követben értelmiség’ és független’ állás’ tekintetében kivánunk . A’ Pestmegye’ pártfogása alatt álló hazai első taka­rékpénztárban múlt september hónapban történt pénzfor­gatás, hiteles kimutatás szerint imigy áll: Múlt hó’ végé­vel maradt kész pénz ezüstben: 100,381 ft 14 kr. — Ehez járult 5, és 4°/0 betételek ’s kölcsönöktől befizetett kamatok fejében: 153,739 ft 36 kr. — Végre azon tőkék, mellyek a’ takarékpénztárba visszafizettettek tesznek 50, 676 ftot. A’ befolyt pénzmennyiség fel megy tehát össze­sen: 304,796 ft 50 kr. pengő pénzben. — Ebből kiköl­­csönöztetett: 78,986 ft. Ezenkívül 5 — és 4% betételek’ ’s ezektől járó kamatok’ fejében kifizettetett: 147,541 ft 9 kr. Összesen tehát kiadatott 226,527 ft 9 kr. E’ szerint a’ múlt hónapban maradt kész­pénz : 79,269 ft 41 kr ezüst pénzben.­­ A’ hazai egyesületek közt talán egy sincs , melly aránylag kisebb erővel annyi tevékenységet fejtene ki, mint az iparegyesület. Múlt vasárnap oct. 10-kén alkal-61

Next