Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-16 / 57. szám

PEST, május 15-kén. A Pesti Hírlap szerkesztését, a mai naptól kezdve, mi alulírottak együtt fogjuk vinni. Igyekszünk gonddal járni el hivatásunkban, s reméljük, hogy az eszmék terjesztésére és tisztítására befolyhatunk. Ennyit magunkról. A Pesti Hírlap felől több mondanivalónk van. Magyarország újjászületett. Néhány hét küzdelmei és diadalai föloszlatták a régi intézményeket. Majd minden átalakult köz- és magánjogunkban. Többnyire csak a törvényhatósági hivatalnevek maradtak még fenn, de ezek alá is más viszonyok csúsztak be, más ke­­llességekkel. Midőn forradalmunk, e békés, de gyökérig ható forradalom , az előbbi rendszer romjain parlamenti kormányt léptetett életbe, és a független magyar ministerium tárczáit vrbarátainknak nyujtó, illy változásnak abban az arányban kelle befolyni a Pesti Hírlap helyzetére, mellyben következetes akart maradni a régi irányához. Mi, a Pesti Hírlap munkatársai, nem fedeztük ugyan föl a parlamentáris kormányt — mint némellyek megközelithetlen életetet mondák. Minden érdemünk csak a képvi­­sleti formák tulajdonainak erőnk mértéke szerinti fejtegetésében és azon szilárd meggyőződésben központosult, miszerint az átalakulás folyamát nem képzeltük középkori mn­­i­tátiók csatornáján vezethetni. Mi jelszóul tűztük a felelős ministériumot, szükséges eredményeivel, a törvényhozás tekintélyének túlsúlyaival és az igazgatás főágainak centralisátiójával együtt. Ezen vezéreszme, mellynek mindent alárendelünk, közlönyünknek határozott szint adott, és számunkra delejtőül szolgált a cselekvendők széles tengerén. Hírlapunk a politicai irodalom felesleges terménye, munkásságunk hasztalan papírfogyasztás, reményünk Magyarhon jövendőjéről öncsalás vagy ámítás, és minden reform­­érvünk halt tetem lett volna, ezen éltető szellem nélkül. Épen abban különbözünk többi elvrokonainktól, kikhez a legszorosbb viszonyok , a rokonszenv legerősebb kötelékei csatoltak, hogy ők a korkérdések hosszú névjegyzé­­kébe igtatták a parlamentáris kormányt; mi pedig e névjegyzék fölirásává tettük , azon egyetlen egy kívánattá, mellytől a többi kivánatok lehetsége­s regenerátiónk egész f­vének szerkezete és sikere függ. A gondviselés világesemények, mondhatnók világcsodák által teljesítő szívünknek hű, de csak évek fáradalmai után elérhetőnek hitt vágyát.­­ A törvény táblái — mint hajdan a szolgaság földéről kimenekült nép tízparancsai — az égből hullottak alá.­­ Halandó kezek mutatták azokat föl a népnek, de emberi számításon felüli erő, olly európai mozgalom adta e halandó kezek közé, mellynek keletkezését senki sem gya­­ta, és jelentékenységét fölfogni még senki sem tudja. Az országgyűlés eloszlása óta tehát parlamenti kormányunk van. A múlt berekeszteték. Uj korszak vévé kezdetét, mellynek párkányáról talán joga van a Pesti Hírlapnak pirulás nélkül tekinteni a hátrahagyott viszonyokra, mellyek­ben küzdött; és bizodalommal nézni a jelenre, mellynek vezéreszméjét négy év óta magáénak vallá. Mi, a nélkül, hogy fátyolt akarnánk borítani egyetlen czikkünkre, egyetlen nyilatkozatunkra, határozottan elmondhatjuk, miként követve eddig eljárásunkat, híven és hllylyel fogjuk támogatni azon független és parlamentáris kormányrendszert melly f­yarmati s alárendelt helyzetünkből kiszabadított, s mellynek központosító iránya által­­­yithatik meg hazánk integritása, főleg illy háborgó időkben, midőn a világpolitika megváltoztatta nehézkedési pontjait, és Európa földirati fölosztása hetek alatt elavulttá lehet. Továbbá őszinte hajlamból és szilárd meggyőződésnél fogva támogatandjuk a Batthyány-ministériumot; mert pártunknak legtalentumosabb és szeplőtlen jellemű egyéni­­őseiből alakult; mert iránya minden most lehetséges combinátiók közt leginkább van öszhangzásban a mi doctrináinkkal; mert eddigi eljárásában a szabadság és rend utáni fekvést látunk; s mert azon csapások közül, mellyek ifjú függetlenségünket még fenyegethetik, a legveszélyesebbek egyikének tartanák, ha e ministérium nem consolidál­­­ná magát, ha segéd helyett jóakaróitól is akadályok gördíttetnének elébe , ha erős többség nem pártolná reformjaiban, s ha visszavonulni kénytelenittetnék , mielőtt mást ihatna utódainak át, mint le nem ülepült forradalmat, ingatag viszonyokat. Illy értelemben válik közlönyünk kormánylappá. S nem más értelemben. Programmunkban kötelességünknek tartjuk azt is előre kinyilatkoztatni, hogy a­mennyire elvileg helyesnek, a­mennyire kivált mostani körülményeink közt­i kérdésnek hiszszük a tetteiben öszhangzó, erejében központosított, alapjaiban alkotmányos igazgatást , szintúgy át vagyunk hatva azon meggyőződéstől, hogy csak a sza­kág és egyenlőség lehet ékköve minden reformjainknak. Tőlünk nem fognak olvasóink venni olly czikkeket, mellyek válaszfalat emeljenek osztály és osztály közé. Mi az aristocrátiát nem állítjuk sem általában hasznosnak, sem Mában veszélyesnek. Minden politikai forma szüksége vagy jelentékenysége egy országnak miveltségétől és erkölcseitől, hajlamaitól és szokásaitól függ, s függ igen gyak­­r­ri m­ég azon hangulattól is, mellyel bizonyos koreszmék befolyása közt valamelly reformírányt elfogadott. Magyarhon közelebbi törvényeit democraticus szellem lengi át. A k­öső pozsonyi diétán, az aristocrátia lemondott kiváltságairól, s csak olly jogokat tartott fönn magának, vagy hagyott még elintézetlenül, mellyek kiáltó anacronismusként éltek föl, s mellyek, miután az életben elveszték támaszaikat, nemhogy védelemre, de elnézésre sem méltók. Miután pedig a demokrátia szelleme az érdekek kibékítésében, rem egyik érdeknek a többiek fölötti túlsúlyában nyilvánul, mi bizonyára nem leendőek azok , kik az elfogadott tények értelmét kétségbe hozva , akár a régi várnarendszer vidékeit conserválni, akár az eltűnt előjogok helyébe bármi forma alatt újakat becsúsztatni törekednénk. [ Ezt nem engedné sem a mi múltúnk, sem ama szempont, mellyből a haza jelen viszonyait tekintjük. ? Továbbá mi a szabadságot és egyenlőséget az ország minden lakosai közvagyonának, de az országot magát egész kiterjedésében a magyarok országának tartjuk. Követ­­elleg nyelvünk diplomatiai állását s honunk épségét akárminő megtámadások ellen hűn védendjük. Ezt valljuk a legszentebb alaptörvényünknek, mellynek a többieket, bár­­g nngyok, bármi becsesek legyenek, alárendeljük. Megfertőztetve hinnők lelkünket, ha az érdekek csatája közt, ha magáért a szabadságért és a jólétért is, csak egy perczig­ünkbe jutna olly salvificatoria clausula, melly által föloldozottnak képzelhetnék magunkat e kötelesség alól.­­ Végre, mi a pragmatica sanctiót — e kétoldalú szerződést, melly kölcsönös igényeket szentesit — magas politicai tekintetekből s a nemzet önfentartásának életosztó­i­t fogva szintúgy védelmezettnek hiszük, mint sérthetetlennek azon eskük által , mellyek a királyt az alkotmányhoz, a nemzetet a dynastiához kötik. ti Minthogy azonban meg vagyunk győződve , hogy Ausztriának velünk egy közös veszélye van , t. i. azon szláv forradalmi irány, melly az európai civilisátió romjain akar mának jövendőt teremteni : ez okból semmit sem kétkedünk kimondani, hogy rosz szolgálatot teszen a birodalomnak, ki akadályoztatja az örökös tartományoknak minél hésabb ragaszkodását a német szövetséghez; s viszont rosz szolgálatot teszen a birodalomnak, ki gátolja Magyarország kifejlődését egy nemzeti és független kormányrend­­sz alapján. A Mert ha Ausztria különválasztja sorsát Németországétól, akkor Prágának olly erőt adand, melly Bécset — mint más változások Velenczét — hanyatlásra kárhoztatja,­­ a germán elemet a slavismus számára leigázza, és Magyarhon felső vidékeibe könnyen vetheti a lázongás és örökös izgalom kanóczát.­­ Ha pedig hazánkban a független magyar kormány hatalma lábbal tiportatik , ha minden ellenséges elem ellenünk leend zúdítva, akkor azon positiók, melly­eket mi el­ölhetnénk , nem lennének megtarthatók hoszasabb időré sem a dynastia, sem a birodalom számára; sőt minden talpalatnyi föld észak befolyásának s olly erőknek nyuj­­ta támaszkodási pontokat, mellyek főtáborozásaikat a civilisátió ellen Németország szivében folytatnák. » M­i tudjuk, hogy egy cselszövény, mellynek sokan eszközei és ámitottai, Dévényen túl és innen, az Önzés rövid czéljaiért hajlandó veszélyes kísérletek végett természet­­re szövetségesekhez folyamodni. Olvastunk hasonló esetet a történetekből, midőn az V-ik század közepén, a mocskos érdekek, többnyire a hazafiság köpenyébe takarózva a inai birodalom megmentéséért a barbárokat vonták magokhoz. A bűnös viszony megtermette gyümölcseit. A segédekből ellenség lett, rokonaival szövetkező, rokonainak ásásokra utat nyitó. Ütött a sors órája. Csakhamar bekövetkezik a 476-ik év, s vége jön a birodalomnak egészben és részeiben. I­ Mi tehát ismerve viszonyainkat, s okulva a történészet által, az örökös tartományokkal szomszédi, sőt testvéri egyetértésben kívánunk lenni, s arra törekszünk, hogy mi­­áitalánosabbá váljék azon meggyőződés, minél fogva a monarchia erős csak akkor lehet, ha az alkotmányos osztrák részek, a nagy német birodalomhoz egy köz- és ol­­­­an érdek által csatoltatnak, s ha Magyarország felvirágozhatik saját alkotmánya alatt, melly a szabadság és egyenlőség malasztjait mindenkire kiárasztva, a különböző gyépiségeket egy nemzettestté olvasztja a független magyar közigazgatásban. igígy fog hazánk és a birodalom nyűgöt által védve lenni észak ellen; igy szerzend hazánk és a birodalom nyugotnak állandó befolyást keletre.­­ A mennyire egy rövid programra által történhetik, elmondottuk az alapnézeteket, mellyek mellett fogunk szerkeszteni, és értelmeztük azon viszonyt, mellynek korlátát nyiívánjuk a Pesti Hírlapot kormány­lapnak tekintetni. nőnként érthető, hogy a­meddig szerencsések leendünk, a ministérium közleményeit lapunk számára megtarthatni, addig a Pesti Hírlap, azon rovatra nézve, a kormány colos orgánuma. Csen­geri Antal. Kemény Zsigmond. ru Redd Május 16.1848. 3^. . —­■ — ' vlí­gjelenik a’ lap minden héten négysser, vasárnap, ké^én’ csulffi i­égyszer küldve pedig 1 ft 12 kr pengőben. — Elettaetfcjafr&sfórtei nttományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megt^nde^s' jq^ak a 100

Next