Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-08-05 / 126. szám

Szombat Megjelenik e lap minden pap, holtfít kivéve. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhor­­dással bérit. néik. 6 frt 30 kr., a' kiadóhi­vatalból elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 583. sz. a. a‘ kiadóhivatalban, egyebütt min­t:* Hé■ an 126. PESTI HÍRLAP Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk* 1 Augustus 5.1848. óta k. poetihivatalstíl. — Az asstr. tere lomba ’s egyéb ki­r. tartományokba kitldetal kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bé­csi os. főposta-hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy ■ 4-szer hasábozott apró hetttje sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr.. a' kett­is ha­sába sorért pedig 10 pesgi kr arcut etik Pest, aug. 4-én. A képviselőház tegnapi ülését, miként irtuk, egy in­dítvány nyitotta meg, melly felhivá a házat, hogy a né­met szövetség iránti vonzalmát jelentse ki. Gorove tette az indítványt, utána Teleki László szólt, s végre Kossuth zárá be a tárgyat a ministérium részéről. A ministérium csak­hamar alakulása után e szövetség­hez követeket küldött. (Pázmándy Dénest és Szalay Lász­lót), s hogy e vágy a szövetkezésre természetes és való érdeken alapul, mutatja az, hogy midőn követeink Frank­furtba érkeztek , rokonszenvvel fogadtattak , s szó volt róla, hogy számukra diszhely jelöltessék ki. Azóta e vonzódás még érettebb, mutatja az, hogy nem rég a frankfurti gyűlésen a Magyarország iránti sym­­pathiának kinyilatkoztatása indítványoztatván, felál­ló 11. a gyűlés. És mi csak szerencsét kívánhatunk magunknak , mi­után hazánkfiai, mint látszik, párt- és színkülönbség nél­kül, megértették, vagy jobban szólva, általérezték ezen szövetségnek úgy természetességét, mint közös szükségét. Hazánkban bizony eddig a német név nem birt nagy népszerűséggel; e név népünknek csak azokat jelentette, kik miatt erejünknek szárnyára nem kelhetünk. E név nekünk ezentúl a német népet jelentse, melly­­nek minden rendeltetése van a nagyságra, ha akarja; s amellynek egyesülésében a polgárisodott világ örök kezese fog megszilárdulni. S hogy Európának s hazánknak mostani constellátiói között miként tekintsük e szövetséget? annak felvilágo­sításául Teleki László és azután Kossuth Lajos lelkes be­szédeit olvasóink tegnapi lapunkban vették. De a sorok között érezniök kelle egyszersmind áradozni azon részvé­tet , melly a házat lelkesítette, midőn a ministériumnak ezen politicáját helyeselvén , tömegbeni felkeléssel felelt a frankfurti gyűlésnek , s Nyári indítványára még azt is hozzá­adta, hogy az esetben, ha Ausztria a német szövet­ség ellen nyilatkoznék, arra, hogy a szövetség ellen mi valaha segítsük, ne számoljon. Üdvöz legyen e kinyilatkoztatás ! Talán nem vétünk a szerénység törvénye ellen, ha utána vetjük, hogy egy kis előnyünk nekünk is van ezen üdvözlésre, mert hiszen ezt a német szövetségi politikát mi initiáltuk , s már pro­gramtanunkban világosan kimondottuk, hogy ezt Magyar­­ország mostani politikája egyik főkérdésének tekint­jük — a — __________ Bécsben , julius 29 én egyszerre híre futott, hogy a magyar ministérium megbukott. E hirre a börzén felszökkentek a papirok. Ministerfalók, értitek ! Csak hirére, puszta hírére a ministeri crisisnek, egy koholt hirre hiztak elleneink. Meddig dolgoztok még az ő kezökre ? — a­z ORSZÁGGYŰLÉS. Folytatása a képviselőház aug. S­ki ülésnek. A frankfurti szövetség kérdése után Keh­­­er képviselő javaslatot nyújtott be a háznak azon abnormis álla­pot megszüntetése iránt, melly jelenleg Erdélyben a kor­mányszék­i thesauráriátus fennállása miatt létez, mi az indít­ványok közzé soroztatott. Nyári a múlt hó 11-dikén tett indítványa következté­ben, bemutatja formulázott javaslatát a hűbéri viszonyok meg­szüntetése tárgyában, kérvén, hogy a ház­osztályokhoz uta­sítsa, — Irinyi felolvastatni kívánja, mert a háznak is­merni kell, mit utasít az osztályokhoz. — Kossuth L. pedig jelenti, hogy az igazság­ügyi miniszer szinte készít e tárgyban törvényjavaslatot, é­s gondolja, nem lesz ellenére sem az indítványozónak, sem a háznak, hogy, ha ez akkorra elkészül, mikor az indítvány felvétetik, vele együtt vetes­­sék fel. Elnök: Igaz, hogy az ideára nézve: valljon szüksé­ges e valamelly indítványt osztályokhoz utasítni, a ház hatá­roz , de ez már megtörtént, midőn a ház nyári indítványát alakulása első napjaiban elvben elfogadta. Most tehát ki fog nyomatni, s osztályi tárgyalás alá menend. Bakalovics torontáli képviselő,szinte a hűbéri viszo­­­­nyok megszüntetése iránt nyújt be javaslatot, a minő viszo­­­­nyok — egészen a XV. század szellemében — egyedül To­­­­rontálban állanak fel egy töredék népre nézve, melly erede­­l tére horvát, s tulajdonkép nemesekből áll, kik azonban most­­ már nemcsak adó alatt vannak , hanem bandériális canon­­ alapján a zágrábi püspöknek is fizetnek, noha a püspök többé­­ bandériumot nem fog állítani, az érintett töredék pedig katol­i­­­nát csak úgy ad, mint akárki más. Madarász L. alkalmat vesz megkérdeni a cultus­­a ministert: valljon a muraközi kerületnek a zágrábi püspöki­­ dioeceristok­ elkülönítésére tett-e már valamit? Mert habár nincs is tudomása, hogy a nevezett püspök a Jellachich-féle mozgalmakat pártolja-e vagy nem, — de az iránt méltó ag­­g­­odalom lehet, valljon van-e hozzánk rokonszenvvel, vagy a nincs, s szóló annyival inkább felteszi róla, hogy a pártü­tést gyámolítja, mivel köztudomás szerint a lázadók a püs­pök javait nem bántják. B. Eötvös József az elkülönítést illetőleg megjegyzi, hogy az nem olly dolog, mellyet a cath. egyház elvei szerint egy napról másikra el lehetne végezni , azonban a lépéseket már megkezdte szóló, s ha eredmény lesz, a há­zat tudósitni fogja, s törvényjavaslattal álland elő. — Hogy a zágrábi püspöktől valami nagy sympathiát nem várhatunk, ez nem szenved kétséget, sőt a múltra nézve egyes tettei inkább a súrlódásokat nevelték. De hogy utósó időkben Jellachich pártját pénzzel s katonával segítette volna, szóló ezt nem tud­ja, sőt mennyiben a dolgokat ismeri, ellenkező tudomása van. El nem jövetelét is csak oda magyarázza, mivel szóló minis­ter kötelességévé tette, hogy a lázongás idején dioecesisében maradjon, s a csendet helyreállítsa. És szóló úgy van értesít­ve, hogy mióta a püspök némelly helyeken megjelent, a pap­ság jobban kezd ragaszkodni hozzánk. Hogy a muraközi já­rásbeli papsággal a kir. biztos is meg van elégedve, ezt már más alkalommal említette szóló, stb. Felhívja tehát az inter­pelláló követ urat , hogy ha neki tán adatai vannak, mellyek­­ből a püspök vétkes eljárása kitűnik, tessék azt kezeibe szol­gáltatni. Madarász. L. Csodálatosnak tartja-e felhívást, ho­lott egy ministernek sokkal inkább kezeiben vannak min­den adatok, mellyek hazánk békéjére tartoznak, —■ egyéb­iránt a hírlapokra s többi közt a „Közlönyére hivatkozik. A muraközi járás elkülönítése iránt tett lépéseket szóló nem úgy kívánja felfogni, mint a mellyek csupa rendezésre tar­toznak , hanem a pártütés szempontjából. Felhívja a cul­­tusminister emlékezetét: nem mindig a magyar-ellenes párt­hoz tartozott-e a püspök? Csodálja, hogy a minister úr, ki a históriai emlékeket meg szokta őrizni, most a múltra nézve tabula rasa­val áll elő ; nem csodálná, ha radical volna stb. Illy mozgalom idejében el kellett volna zárni minden utat, hogy Horvátországba minél kevesebb pénz menjen. Bogdanovics: Múltkor tett interpellátiójában, mellyre feleletet nem kapott, szóló is a püspök múltjára s a hírlapokra hivatkozott, megemlítvén azon tényt, hogy midőn a zágrábi pénztár kiürült, a nevezett püspök legelső volt, ki 2000 ftot aláirt. Perczel. A cultusminister feleletével nincs megelé­gedve. Midőn a ház minap e tárgygyal foglalkozott, nem akart ugyan a végrehajtásba avatkozni, de megvárta a cul­­tusministertől, hogy biztosításunkra mindent megtegyen, s mégis semmi elhatározó lépés nem történt. Szóló, minister úrtől nem kíván radical elveket, de azt állítja, hogy a zágrábi püspök dicsérgetése, megtagadása azon elveknek, mellyekből a ministérium keletkezett. Szóló is csak az újságokra hivat­kozik. Innen tudja, hogy Rajacsics is 1000 lándzsáét állított ellenünk. Politicai eljárás nem bírói szék stb. pártolja Ma­darászt. B. E­ö­t­v­ö­s J. Bogdanovicsnak felel. A mit tudott, elmondta, s múlira nézve a püspök eljárására nézve a követ­­úrral egyértelemben van ; mi a jelent illeti : ismétli, hogy semmi ollyan tudomására nem jutott, mi a vádakat bizonyos­ságra emelné, — és így azon interpellátióra, hogy miért nem confiscálja a zágrábi püspök és káptalan — s az auraniai perjel javait, miért nem tette le, miért nem állítja biró elébe ? (mert felteszi szóla, hogy biró nélkül illyesmi nem történhet­nék — mindezekre csak azt válaszolja, hogy múltkor ugyan­azon tisztelt követ úr indítványától elállt (felolvassa az akkori jegyzőkönyvből). Egyébiránt bizonyossá teszi az interpellálót, miszerint a tárczájához tartozókban kötelességének tartja fel­­vigyázni, s ha valami történik , miniszertársait azokról tudó­­sítni, minélfogva az intézkedés nem marad el. P­a­­­ó­c­z­i L. jelenti, hogy az általa felvett torontáli in­dítvány formulázásával készen van, s beadásával csak azért késett, mert a miniszeri vésztörvény-javaslatban egy olly pont foglaltatván, mellynél fogva lázadáskor minden közlekedés s levelezés felfüggesztethetik: ez szélé speciális indítványát feleslegessé tenné. Egyébiránt szélé a torontáli indítványnál tovább terjeszkedett, s különösen a metropolitára nézve azt hiszi, nem lehet semmi kétség, mert miután K. H­r­a­b­o­v­­s­z­k­i parancsára is meg nem jelent,­­ miután Rajacsics, mint egy második Capietrán, kereszttel lázítja ellenünk a szer­­beket : azt hiszi szóló , hogy illy ember kezében jövedelmet hagyni nem lehet stb. B. Eötvös: Mi Rajaczicsot illeti: a mennyiben hi­­vatalátóli felfüggesztése s másnak kineveztetése forog kér­désben, e részbeni rendeletemet a ház holnap nyomtatásban fogja olvasni. G­­­a v i n­a: A zágrábi püspökség torontáli jószágaira azon felvilágosítást adja, miszerint azok a határvidék rende­zése alkalmával adattak a nevezett püspöknek , kárpótlásul. A muraközi papság dicséretes magatartását nem a püspök befolyásának tulajdonítja , mint a­kivel az említett papság nem kellemes lábon áll. Egyébiránt ígéri , hogy ha a cultus­­minister nem ad törvényjavaslatot az elkülönzés iránt, szóló fogja beadni a magáét. D­r­á­g­o­s J. Magyarország román ajkú népéről nyilvá­nítja, miszerint legyen bár püspök vagy patriarcha , e népfaj hazafias érzelmeire s nemzeti becsület­ érzésére ellenkező ha­tást gyakorolni nem fog (éljenzés.)­­ Az elnök végre felteve a kérdést. Interpelláció létetett — úgymond — 1-er az iránt: van-e a ministernek tudomása arról, hogy a zágrábi püspök pénzzel segítette a lázadókat. 2-er a muraközi járás elkülönzése tárgyában és 8-or Raja­­csicsra nézve ; a kérdés az: megelégszik-e a ház a ministeri felelettel ? vagy utasítani kívánja a ministert. Másodszori felszólításra felállás utján kimondja az elnök a többséget, hogy a ház megelégszik. Bezerédi László bemutatja indítványát is 1848. 5-ik­­.czikk 1 §-a eltöröltetése iránt, mellyben a ne­messég egyéni szavazatjoga meghagyatik. És most jött a napirend. Kacskovics L. mint az osztályok központi bizottmányának előadója, olvassa előbb a 8-ik sz. alatti miniszeri javaslatot „az elemi oktatásról“ az­után a központi bizottmány által összeállított észrevételeket (22-ik sz.) B. Eötvös közoktatási miniszer: Tisztelt ház ! Min­denekelőtt nyilvánítom, miszerint a bizottmányi munkálat­ban indítványozott módosításokat elfogadom, ennélfogva rö­­videbb lehetek előadásomban, mintha köztünk vélemény­kü­­lönbség forogna fenn. Felfogásom szerint az alapelv az, hogy a státusnak kötelessége befolyni a közoktatás rendezésébe. Ezen kötelességéből a státusnak 3-féle jogai folynak e­lső jog az, hogy az egyes polgár nem akadályozhatja a státust a fen­tebb említett kötelesség teljesítésében ,­­ vagy más szóval: a státus kényszerítheti az egyes polgárt arra, hogy gyermekeit nevelje.­­ 2-szer : A státusnak joga van e czélra a szüksé­ges eszközöket előteremteni, tehát joga van a közoktatás költségeit általános adó által pótolni. 3-szor A közoktatás és nevelés fölött a főfelügyelés a státust illeti. — Mi illeti az el­ső jogot, hogy t. i. a státus kényszerítheti az egyes polgárt gyermekei nevelésére, — ez ma már kevesebb ellenvetéssel találkozik, mint ezelőtt, midőn a szülők jogot követeltek ma­guknak arra, hogy gyermekeiket neveltethessék; miután a tapasztalás megmutatta, hogy az e­szím alatt követelt sza­badság nem egyéb, mint a gyermekeket a szülők korlátlan zsarnoksága alá vetni (helyeslés.) Sokkal különbözőbb a vélemény, melly­­en forog arra nézve: van-e a státusnak joga a közoktatás eszközeit általá­nos adó útján beszerezni ? Ez az oka, hogy ezen természetes elvet Európában kevés helyen látjuk alkalmazva.­­ Termé­szetesnek mondom ezen elvet azért, mert felfogásom szerint a státusnak sem lehet szegényebb polgárait a lehetetlenségre kötelezni, honnan önkényt foly az ingyen­ oktatás eszméje. Magyarországban eddig azon abnormis állapot létezett, hogy az egyetemen s felsőbb iskolákon kezdve ingyen taní­tottak, míg az alsó iskolákban tanítási díj fizettetett. Ez en­gem csodálatra indítana, ha nem tudnám, hogy ezen intéz­kedés nagyon is jól illett többi institutióink szelleméhez, mellyek mind oda voltak irányozva, hogy a felső osztályok­nak nyújtsanak kedvezést. Azonban ez igy tovább nem ma­radhat. Mert ha a nevelés a státusnak épen ollyan kötelessé­ge , mint a határok védelme, az amarra teendő költségek nem jöhetnek más tekintet alá, mint egyéb adó.— Hol a közoktatás didactrumon alapszik, nemcsak a szülőket terheli, hanem politikailag is rosz következéseket szül. Mert az illy rendszer mellett, minőt Németország alsó részeiben találunk, mi mondatik ki teherkönnyítésül ? A szegénységi bizonyít­vány. És igy már a gyermekek között, az elemi tanulásnál különbség létezik gazdag és szegény között. Mi illeti a 3-dik jogot, a státusnak főfelügyelői jogát, ezt theóriában kevesen vonják kétségbe , de mihelyt alkalma­zásra kerül a dolog, végtelen különbség tűnik fel a vélemé­nyek között. Vannak, kik a népnevelést a szabadság bázi­­sára kívánják állítani, s a státus részéről minden avatkozást zsarnokságnak tartanak. Mások épen ellenkezőleg, sem egyes­nek, sem községnek nem akarják tűrni ez ügybeni befolyását. Az első véleményre nézve nem bocsátkozom c­áfolatba, mi­vel úgy hiszem, kevesen vannak e házban, kik azon nézetet pártolnak. A második véleményre nézve meggyőződésem az, hogy ha szabadságot akarunk , a szülőknek s ezek öszmesé­­gének — a községnek befolyását kizárni nem lehet. S a ta­pasztalás is azt mutatja, hogy a népnevelés ott virágzik leg­jobban , hol illy befolyás létez , példa : Amerika, Schweitz, Németország. Ellenben a státus kizárólagos befolyása ered­ményeit mutatja Francziaország, hol a nép műveltségéhez aránylag az elemi oktatás gyöngébb lábon áll, mint amazok­ban. — Magyarországban azon felsőség, mellyet a protestáns iskolák a többiek fölött kivittek, nagy részben azon befo­lyásnak tulajdonítható , mellyet a község a nevelés ügyeire gyakorol. Van azonban egy kérdés, melly discussiók tárgya lehet, — ez­­ a külön vallásfelekezetek állása az iskola irányában. Voltak idők, midőn az egyház az iskolákat tulajdonának tekinté. S természetesnek látszott, hogy a keresztyén, ki magát inkább a jövő, mint a jelen világ polgárának tekinté, azok által készíttessék , kik erre hivatva vannak. Másfelől akkori időkben a világi hatalom is könnyen átengedte, s nem contestálta az egyháznak e jogot, s még ma is vannak státu­sok, mellyekben iskola és egyház, most is szorosan összeforr. Azonban nem illy absolut modorban szokták felállítani a kérdést, hanem kétfelé osztják. 1) El kell-e különélni a vallásos oktatást a többitől? Az

Next