Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-14 / 187. szám

(­d Könyv-ár) . TA Hí­v 181. PESTI HÍRLAP■ October 14.1848. den k. postahin Alsfl. — Az aptitr. bíroda­l­­omba ’s egyéb külf. tartományokba kü­ldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a­ bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’a egy 4-szer hasábozott apró betfijl sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a* kettős ha­sába serért pedig 10 pengő­­t sximittszik. Szombat M­ijjíbeaik e’ lap minden nap, hétfőt kivéve. F­­éri előfizetés a’ két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiadóhm­­­­’albél elhordva 6 ft,postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, d-szer küldve pedig 1 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­tet, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 525. sz. a. a­ kiadóhivatalban, egyebütt min­ Hivatalos rovat. Rendelet. Miután Rott és Philippovics tábornokok, nem csak, hogy hazájok ellen magok fegyvert fogtak, de még ezen felül a parancsnokságok alatti ezredek­­nek törvényes katonai­­elsőbbségeiktől elszakitásával, s a haza elleni fegyverfogásra fellázitásával, és általában olly vétségekkel vádoltatnak, mellyek a honárulásnak , s a hon­­ellenségeivel a szövetkezésnek legmagasb fokát foglalják ma­gukban. Annálfogva a honvédelmi bizottmány elmulaszthatlan kö­telességének ismerte, Rott és Philippovics fog­lyok vétségeinek szoros bűnvádi megvizsgálására , Kóczán József országos közvádló közbenjöttével működendő ve­gyes bizottmányt rendelni, s azt rögtöni és folytonos eljárásra utasítani. Mi ezennel köztudomássá tétetik. Kelt Pesten , oct. 12. 1848. A honvédelmi bizottmány Kossu­th Lajo­s, elnök. — Kiss Ernő ezredes utólagos jóváhagyás reményében, honvédi tábornokká neveztetik ki. Pest, oct. 12. 1848. A ki­rály a haza nevében az országgyűlés által választott honvédelmi bizott­mány. — Répásy Mihály, Würtenberg hunzár ezred­­beli őrnagy, ugyanazon ezredben ezredessé. Schweidt József, Sándor ezredbeli alezredes ezredessé, ennek helyé­re. K­a­n­g­e­r őrnagy alezredessé ugyan azon ezredben; to­vábbá: Békeffy József, Miklós huszárezredben őrnagy az ezredben alezredessé; végre. Beck Ernest, főherczeg ezredbeli őrnagy, szinte az ezredben alezredessé neveztettek ki az országos honvédelmi bizottmány által. — Lah­n­e­r György őrnagy, utólagos jóváhagyás remé­nyében , honvédi alezredessé neveztetik ki. Pest oct. 12-én 1848. A király s haza nevében az országgyű­lés által választott honv. bizottmány. Nem hivatalos rész. Pest, oct. 13-án. Azon ámító és erkölcstelen politica, mellyet a mi el­lenségeink űztek a királyi szék körül, sok bajt csinált nekünk, de ellenségeinknek sem gyümölcsözött. Ők azt hitték, hogy ezen nép monarchi­us érzelme minden színben acceptálja törekvéseiket. Ők a sorkatonaságra számítottak, hogy ezek segélyé­vel megdöntik a szabadságot, s felépitik még egyszer az absolutismus várát. Törekvésük azonban ellenkezőleg ütött ki. A népet, melly olly anarchicus volt, elveszték, mi­dőn az azt látta, hogy a király nevében ölnek és rabolnak bennünket. És a katonaságot, melly olly szoros fegyelemben ne­velkedett , dissolutióba hozták. Mi kezdetben nem aggodalom nélkül láttuk a sorka­tonaság irányát. Félelmes volt ez ellenünkben, mert, jól jegyezték meg, hogy elleneink nagy disciplinát tartanak, a szabadság pedig még nem tanult fegyelmet. A camarilla maga vonta meg erejét. Midőn olly hiv nép, mint a magyar, megtámadtatik; ellene irtó háború készíttetik azért, hogy megsemmisit­­tessenek a király által szentesített törvényei ; midőn a ka­tonaság szeme láttára a királyi szót ma fejérré, holnap feketévé tették; midőn Jellachich táborkara előtt azt me­­részli kimondani, hogy már 21 királyi kéziratot tett zsebre, s megannyit fog még ignorálni; midőn a szerb és horvát lázadással való szövetség nyilván denegáltatik, s titkon szitogattatik ; midőn a király minket országgyű­lésre hiv, hogy a lázadások ellen haddal, pénzzel álljunk ki, a camarilla pedig a császár nevével fedezi a lázadó­kat , s Ausztria pénzével és hadával látja el őket ; midőn Ausztriával nyiltan nem beszélnek, nekünk kézzelfoghatólag hazudoznak , midőn a birodalom­beli katonaság egymás ellen harczol, mert az egyik tit­kos utasítást kapott, a másikkal pedig világosan nem mertek beszélni, vagy hiában beszéltek, midőn ugyan­azon seregnél egyik a másik által martalékul hagyatik , lehetetlen, hogy ez a népet el ne keserítse, és a katona­ságnak dissolutióját ne idézze elő. Ők kényesek valának mindenha a becsületre. Azt kell­ látniok, hogy a végén is a camarilla erre semmit sem tart, s ha czélja kívánja, ott hagyja őket sár­­­­ban, becstelenségben. Igazán a katonaság sok részben szánnivaló volt. Annyi egymással ellenkező rendeletek, nyilatkozvá­­nyok, intézetek és szavak adattak ki, hogy nem volt cso­rda, ha fejekben az ügy fogalma kezdetben összezava­­r­­adott. Nem a camarilla választottait értjük itt, kikről örök ts undorodással fognak szólani az emberek. A katonaságot i■általában értjük, melly beavatva nem volt, és en­­­­gedelmességhez szokott. Kiáltó dolgoknak kelle történni, hogy ezek szeméről lehulljon a hályog. És a dolgok kiáltottak. Annyi bűn és erkölcstelenség követteték el a királyi­szék körül, annyi visszaélés a csmarilla által a beteg ki­rály nevével, hogy maguk a katonák eliszonyodtak bál­­ványaiktól. Már minden rabló a császár nevében kezdte mester­ségét, és minden lázadás a sárga-fekete zászlót véve fel. Mind­ez azt idézte elő, hogy a katonaság sorban tépi azt le magáról. Kezdetben t é v e i­y e g h e tt­e­k, most csak a rosz­akarat nem lát már vilá­­go­san, és ez erélyes szabályokra jo­­gosít immár a megrögzöttek ellen. A­kik pedig meggyógyultak, ne vétkezzenek többé. Zászlóinkkal jár a szabadság és a becsület. Azon legyünk, hogy a fegyelem is, melly elle­neink erejét tette, s mellyet, saját vesztökre, dissolváltak, zászlóink alatt meghonosodjék, —a.— Maga altábornagy sergével a határszéleken áll. Szí­vesen segítené az annyi köszönetre érdemes bécsieket, de az osztrák alkotmányozó gyűléstől még erre felhatal­mazást nem nyert. Jellachich másfél óra járásra Bécstől. Azonban legfelebb tízezer fegyverese van, s a­mi különös, készpénzzel fizeti eergének élelmét. Mikéntt jut­hatot­t pénzhez , ez a megfoghatlan dol­gok közé tartozik. Egyébi­ránt lehetlen némi agálylyal nem tekinteni Bécs helyzetére. A város körül táborok tanyáznak, ha nem is sötét szándékkal, legalább minden jele nélkül annak, hogy a permanenssé lett képviselőháznak, melly ideiglenesen a kormányzást átvette, parancsait teljesíteni fogják-e ? A hadsereg engedelmességéről még biztosítva nincs az alkotmányozó gyűlés. S Jellachich menekülőnek tekintethető-e ? Ha az, akkor miért nem rakta le fegyverét ? Fegyveres menekvők sehol Európában nincsenek, nem tüzetnek. Megtörténhetik, hogy az alkotmányozó gyűlés osztrák tábornoknak tekintendi őt, s hagyja, hogy serege, míg a népnek nem alkalmatlankodik , föloszlatlan maradjon. Mi nem támadjuk meg Jellachich helyzetének illy szempontbóli felvételét. Kinek járna eszében, épen most vitatkozni osztrák testvéreinkkel ? Csakhogy Bécs, míg más meg más nevet keres szá­mára, ne találjon ellenségre Jellachichban. Egyedül ez, a­minn aggódunk. Bár oszlanának el rosz sejtelmeink! Ha Bécs ellen újra fellépne a reactió, ha a fekete­sárgák megint küzdelmeket idéznének elő, mi ekkor sem kétkedve a szabadság diadalában , kénytelenek volnánk elismerni, miként osztrák testvéreink több bátorsággal, több áldozati készséggel, mint óvatossággal kezelik ügyeiket, ámi A szétvert horvát sereg keserű tapasztalásokra nyúj­tott anyagot. Soha nyomorultabb tömeget még nem láttunk. Ezen emberek testalkotása általában nem tartozik a gyöngék közé, sőt a határőrök a leszálasabb fajhoz soroz­­hatók, s igen alkalmasak a fegyverviselésre. De szóval alig lehet kifejezni azon baromi tudatlansá­got , azon erkölcsi elhanyagoltatást, melly e szerencsét­len népet jellemzi. Továbbá minden arczon ínség ült. Mezítláb , koldus-rongyban jöttek Magyarországot meghódítani. A rablástól Jellachich , ha akarta volna, sem tartóz­tatható őket. A középidő sötétebb századaiba kell visszamennünk, a régi tatárpusztítások krónikáját olvasnunk , ha e rabló s bárdolatlan nép mására kívánunk találni. A tizenkilenczedik század szelleme, a civilisátió hatal­mú, úgy látszik, még nem érkezett el a Száva partjáig. Lorettoban az áhitatos szerzetesek a népnek, több csodás dolgok és ereklyék közt, egy palaczkot mutatnak, melly az egyiptomi sötétséggel van teli tömve. Illy sötétséget elég mennyiségben lehetne gyűjteni a szláv határőrvidékeken, hol a katonai rendszer járma alatt minden emberi és polgári jogokból ki­vetkeztetve, élt négy generátión át egy szerencsétlen nép, s volt vak eszköze az absolutismusnak. Nekünk az egyenlőséget e vidékekre is ki kell ter­jeszteni. Mi csak úgy történhetik , ha védelmi rendsze­rünket megváltoztatva, a határőrt honpolgárrá tesszük, s vele a katonáskodás terhét csupán azon feltételek alatt és azon mértékben hordatjuk, mint széles Magyarország többi lakosaival. Sietnünk kell e reformmal. Különben vége nem leend a tatárjárásoknak. A rosz ügynek mindig akadnak Jellachic­ai.—m— Halljameganemzet! mit ir a köz­löny: Emlékezünk reá mi, emlékezik Európa és az összes miveit világ, mi embertelen, kegyetlen, sőt pokoli eszközöket használt a metternichféle politica, mellyet most a nemzetek szabadságának rovására folytatni akar az udvari camarilla, midőn 1846-ban a gallicziai paraszt­ságot a szabadságért küzdő nemesség ellen gyilkolásra bérelte fel, pénzzel fizetvén minden behozandó fejet. Hogy most hasonló eszközöktül szinte nem irtózott az udvari camarilla, bizonyságot kapni reá mindenütt s min­denről, s a legirtózatosb ármányok nyomaira Jutunk. íme itt van egy nyilatkozata Hoffmann Károly har­­minczadi felügyelő urnák, miből világos, hogy hivatalos utat és tekintélyt felhasználva munkált a Latourféle mi­­nisterium arra, hogy Magyarországban a belső háború kiüssön s az osztályok, mellyek már csak névileg létez­nek, egymást öldököljék. De szóljon maga e nyilatkozat: „Auf die von einem löblichen Comitate an mich gerichte­ten Fragen, betreffend die in Gallizien von den Kreinämtern und angestellten der Finanzwehr inr Aufwieglung des Land­volkes erlassenen, Icformirungen erkläre ich hirmit: Es wurde ein Dienstbefehl vom Neusande ezer sections Commando Nro 5 mit den Worten: „Es sollen sich“ anfangend, und dessen Inhalt dahin lautet, dass die Ange­stellten dazu angehalten werden, ungarische Bauern, welche nach Gallizien in Handels etc. — andern Interessen die Zoll- Linien überschreiten, dahin z n bearbeiten, dass der Aufstand in Ungarn nur von der ungarischen Fraktions- Parthei angefacht ward 3, und dass der Ban von Croatien nnr die Interessen des legitimen Kaiserhauses vertheidigt, and dass die Banern sich gegen die Edel­­lente, dieSchnld alles dessen, aufleh­­nen sollen; dasselbe wurde auch dem Gallizischen Banern anbefohlen, nm sich von allen Anwerbungen zn enthalten, welche von unga­rischer Seite illegitim gemacht werden, nnd dass sie sich be­reit halten möchten, falls es nothwendig wäre, gegen die Ungarn sich zn waffnen. Ans diesem Anlasse haben wir, — erwägend die Gefahr des Vaterlandes, uns von da entfernt, nnd bitten Ein woh­­löbl. Comitat, uns je eher anf den Ort der Gefahr zn senden, um unser Blut für Ungarns Freiheit zn verspritzen; zugleich bitten Seiner Gnaden den Herrn Obergespan um einen Vor­spann, nnd nm Eintheilnng in das jetzt abzusendende Corps. Diese Worte als wahr, anch mit einem Schwor zn be­kräftigen bereitwillig, verbleibe ich mit aller Hochachtnng Carl Hoffmann m. p. gewesener Aufseher, jetit Freivilliger fürs Vaterland.“ Irtok, hogy azon leveleken kívül, mellyeket már olva­sóinkkal közlöttünk, ismét 200-nál több került Csányi biztos kezeibe. Ám itt közlünk néhányat a sok tekintetben fontos történeti adatokból: A horvát-szlavón hadseregi parancs­nokságától a varasdi cs. k. városi hadi paransnoksághoz. Miután Gratzből a hadsereg után küldött két 10 fontos tábori haubiezok, az azokhoz tar­tozó szerekkel, kellékekkel és egyéb hozzátartozókkal két négyfogatú taligákon és 1­4 fogatú kocsikon folyó hó 20-án Varasára megérkezett, ennek következtében ezen két álgyú a munitióval, kellékekkel és egyéb hozzátartozókkal ottan a mozdithatlan tüzéri raktárban hagyassék, hanem a két négy­­fogatú taliga és egy négyfogatú kocsi, a kíséretül oda érkezett egy tizedes, 2 előmester (Vormeister) és hat álgyúval stb., a legközelebbi szállitmánynyal csatlakozva, ide küldessék. — Ezen a kocsikra , az ezen szállítmányhoz rendelt tartalék­­hadszer egy része is rakathatik. Kiliti főhadiszállás , sept. 28. 1848. Jellachich, tábornagy. — A varasdi hadparancsnoksághoz. Minthogy a cs. k. horvát-szlavon tábornoki parancsnokság f. hó 16-ról 1­996. sz. a. bemutatott közlése szerint: a gratzi és stockeraui ruha bizottmánytól 1600 ő­slabású lovassági szablyák és a grátzi helyőrségi tüzéri kerületből 1600 darab korán pisztolyok érkeztek ezen katonai parancsnoksághoz, meghagyatik ennélfogva , hogy miután ezeknek ide küldeté­sére többé szükség nincs , további rendeletig Varasdon tartsa vissza. Főhadiszállás Székesfejérvár, sept. 27-én 1848. Jellachich, tábornok. — A bécsi hadügyministériumnak. Van szerencsém a magas cs. k. hadügyministériumnak jelen­teni , hogy Dembscher ügynök részére 1000 ftról szóló ki­adási nyugtatványt, az általános bécsi fizető hivatal rovására, az itteni műveleti pénztárhoz utaltattam, és ehhez azon kérel­met csatolom, miszerint ezen kiadási nyugtatvány kifizetését kegyesen elrendelni méltóztassék. Székesfejérvár, sept. 28-án 1848. Jellachich, tábornok. — M . 11. b. B u r­­­c­h cs. kir. dandárnok­­vezér urnak Fridanba. Nagy-Kanizsa népsége elbizakodott megtámadásai által kényszerítve látám magamat, a méltóságodtól ígért helyőrség megérkeztéig , ezen helyre Glavass kapitány parancsnoksága alatt egy fél szm­ini zászló­­al­jat állíttatni, és Kanizsa városának tudtára adni, miszerint hadseregem bármelly része megtámadtatása esetén rommá

Next