Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-09-27 / 171. szám

* Szerda MtQékus*. •’ i*p­i&udek Baf , nitrát kitér*. Félívi előfizetés a’ két fívirossan hízheshor­­dással bérit. nélk. 6 frt 30 kr., a tiadéhi­­vatalbál elhordva 6 ft, postán borítékban he­tinként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtd-utezai szabadsajtdudvarban •B13. st. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min-PEST 1WL HÍRLAP Septemnber 2?. 184a. fen. t fweMrvttkfl. —. A* «iMtr. fcrr*A»­­lemba ’# egyib kfdlf. Urto»mny«kba küldetni kívánt péld. iránt a' roefrwrf^és csak a’ bé­tái cs. fáposta-hivatal «tjén történ/tetik. MindenfUe hirdetmények felvétettek, '* ftff és s«er hasábozott apró betű;ü sorért, vagy­­ennek helyéért 5 peggö kr., a' kettő* ha­séiTM sorért pedig 10 pengd kr .vámuttatik. 1 v áitsics ro»*i A „Közlöny“ után. Hivatalos rendeletek, kinevezés­e­k és értesítések. Rendelet. Pénzügyminister előterjesztésére Debre­­czenyi Mártont, a volt erdélyi kincstár tanácsosát, a pénzügyi­­ministérium bányászati osztályához az igazgató oldala mellé 3000 forintnyi évi fizetéssel tanácsosul ezennel kinevezem. Budán, augusztushó 22-én 1848. István, nádor és kir. helytartó. Kossuth Lajos, p.u­.m. — Királyi helytartó ő fönsége, ministerelnök előterjeszté­sére, az országos haditanács elnökévé, — miután erről báró Bidldacci Manó ezredes leköszönt, — Nádosy Sándor honvéd alezredest s az összes honvédsereg főparancsnokát nevezte ki.­­ Közhírré tétetik, hogy az eddig pesti csatár zászlóallj név alatt épen most tervezetben álló haditest a ministerelnök meghagyása következtében XIV. honvéd zászlóallj nevet nyerte, s minden hivata­los iratokban mint ollyan jövend­elő. Pest, sept. 24. 1848. Nádosy alezredes s elnök. — Közhírré tétetik , miszerint a gőzhajókkali közleke­désnek Bécs és Galacz közötti megakadása miatt, Galacz és Odessa között az orosz gőzhajózás ideiglenesen megszüntetett. — Pozsony és Nagyszombat sz. kir. városok közönsége az első 4, és a második 8 szerszámmal ellátott lovat ajándé­kozott a dunáninneni mozgó nemzetőrség részére, álgyafo- | gáthoz használandót, mit a nagy közönség előtt megköszönni || kötelességének tartja a sereg vezére. Lovas-Berény, sept. 19. | Ivánka Imre, őrnagy. — Pest, sept. 25. Örömmel tudatom a közönséggel, és hogy az általam alakítandó szabad vadász csapatba S­z­o­n-­­­t­a­g­h Gusztáv nyugalmazott kapitány beállani kész.—Nem szükség magyaráznom , milly előnyt nyer e csapat e kitűnő , valamint a hadi stratégiában , úgy minden egyéb tudomá­nyokban kiművelt és már a volt franczia háborúban vitézül állott harczsi egyénisége által. — Újházi László, a szabad vadászcsapat alakítója. Szabó Ede ungvári sóhivatali gyakornok és helyettes má­zsamester , homonnai mázsamesternek neveztetett ki. — Frideczky Barabás zengi mázsamester, tulajdon ké­relmére hasonló minőségben Vágujhelyre helyeztetett át. — Lynbibratich Sándor varasdi sómázsamester, hasonló minőségben a makói sóhivatalhoz helyeztetett. „A honvéd XIII-dik zászlóaljjához, kineveztettek . Főhadnagyokul: Szabó József volt testőr. Bressiern Ernő, volt hadnagy. Hadnagyul báró Yüsthof Károly.“ — Mi is annál fogva pótlólag közöltetik. Nem hivatalos rész. Septemberi dalok. 1­8­4­8. L­­ Leng a zászló , vészjelt mutogatnak, Harsan a kürt, harczba hívogatnak. Oh magyar­­ hazád kér, Isten szerelmeér Légy villáma még egyszer a hadnak. Becsületből fegyver a kezedben, S a hűség kihalt volna szivedben ? Emlékezz meg rája Őseid hazája Tengerhajnak kellő közepében. Szent szabadsági népek önzője, Légy ügyünk és kardunk vezetője. Zászlód alatt állunk, Ha szivet ajánlunk, Örömet csak te benned találunk. Vérmeződ a küzdés iskolája, Ott a lélek egymást megtalálja; Kik egyet akarnak, Egygyé összeforrnak , —? Összeforrni kell most a magyarnak. Isten hozzád régi lanyha béke , Árulóknak voltál menedéke. Kik gyáva cselekkel Nem tiszta kezekkel Tőrt döftek a nemzetek szivébe. Isten hozzád szép , kaczór bűnös hölgy, Fertezett vagy, im rád ismer a föld. Csáhod altató szer, Lassan ölő szender, Gyilkosabb, mint lángvillámú fegyver. Isten hozzád­ életre, halálra , Menni kell most a vér piaczára, Remélve magunkban És férfi kamukban, Az árulók, gazok boszujára. II. Vigyázz hazám, a hitszegés kígyója Akarja átölelni derekad; Pihensz-e még a jó hit árnyékában , Nem látsz e még, ámittatván magad. Sorsod nyitott könyv, ott áll feketén , Mi történendik Árpád nemzetén. Azt várod-e még, hogy vendég lakóid „Tessék kimenni !“ így szólítsanak. S mint szemtelen nőt tisztes társaságból, Ten házadból kiutasítsanak ? Te fel se szólalj?­oh ezt tűrni sok, Gazemberek , csak boldoguljatok. Itt a kövér föld, vérünk hizlalása, Minden göröngye egy falat kenyér. Amott a bánság, itt a Dráva mente , S bitangolják rabló, zsivány, peczér.. Oh ez dicső, dicső egy gazdaság , Vadon tenyészik itt a szolgaság. Vihart vétünk-e, hogy Síéi vészt arassunk , Vagy a szabadság édes italát Elvontuk a megcsalt népek ajkától, Szerettük-e csak mi a magunk faját ? Nem, oh nem­ adtunk mindent a mi szent, Az áldozat korán volt, füstbe ment. Rabszolga nép, önkénynek uralója , Még lelkesülve hordja lánczait, Szent őrületben öltözvén magára, Mint a ruhát, korának átkait. Szörnyű a bűn, nehéz a felelet, Ki fog felelni e vad nép helyett ? De még­se mondjunk átokszót fejére , A­mint keresték, úgy leszen nekik ; A jó ügyet, ha útját megtalálta , Az istenek magát sem engedik. De jaj , ki békés nép közt hajtogat, És jámborokból gyárt zsiványokat. Hiába tártuk hivó karjainkat, Ők visszalökték a nyújtott kezet. Magától a nép igy el nem romolhat, Itt hatalom s ármány szövetkezett, íme a kígyó, melly midőn ölel Nyomorgat és lassanként fogyat el. Reszkessen, a ki e müvet művelte , Üssön belé, mikor nem menny­dörög; Vagy legyen a föld csúfja, száműzette, És bujdosása védtelen s örök. Tőlem könyörgjön egy darab kenyért, Ki nem remeg kiontni annyi vért. Meglátogassa isten álnokságát, Hosszú időn és század sziglen , Ha szül fiai legkéső unokáj­a, Arczán az isten képe ne legyen. Hanem miként vérszomjazó ebet, Térítőjén se szánja senki meg. Tanítsatok még folyton átkozódni, Mert azt hiszem szentül imádkozom, Midőn a népek gyilkos árulóját Hazafias szivemből átkozom. Fel nép ! fel ország­­­a nagy óra int, 8 légy boszuló bántalmaid szerinte m. Adtál király, adtál leczkét nekünk ; Mi pártütók vagyunk, mi szét­szegünk; Az isten látja jól. Keblünk szorul, végső bizalma fogy, Nyerd vissza meg, nyerd vissza valahogy Szived tanácsiból. Nyerd vissza meg , mi nem toljuk reád, Az a miénk, mit a szerencse ád, A koczka vetve van. Nem kell szivünk, nem kell bizalma sem, Magadra föl hagyatva , nemzetem, Vészed napjaiban. Ím árulás jön a hitágazat, Már a király sem mondhat igazat, S az eskü lelke gúny. A nép figyel, tűnődve kérdezi: Mi hát mi a törvényt védelmezi? A­mig reája un. Oh honfitárs­a hiába kérdezed, Magad légy, ki magad védelmezed, Karodra számolunk. Minden vihart uszitnak bár reánk, Miénk marad, szabad leszen hazánk, Mi meg nem hódolunk. IV. Mi vagy te oh dicső szabadság, Tavasztól őszig zöldülő ág ? Egy őszi dér már elfogyaszt, Tehát nem érnél több tavaszt ? Nem, újra nem ! te még virágozol, Hol a jeles polgárok vére foly, Rózsáid a sebek. Hánom leányi, nem szakasztanátok, Ott vár a rózsa, őszi rózsa rátok, lévén az ünnepek. Csak menjetek hát rózsaszaggatásra, Miért hagynátok végső hervadásra. Im a jelennek rózsaszálai, Ápoljátok honom leányai. Erdélyi. Pest, sept. 26-kán. Szent-Tamást még nem vették be. Ezen rendkívüli erős hely sept. 21-én bajnokaink ál­tal ostromoltatott, de a leghatározottabb küzdés után is — még sikertelenül. A tornyot, honnan minden mozdulatok szemmel tar­tatnak, álgyaink nem dönthették le. Beőthi, az erélyes királyi biztos, nagy dijt ígért azon tüzérnek, ki találni fogja azt. De egy golyó sem vola e részben szerencsés. Szent­ Tamás folyvást fog ostromoltatok A győzedelem nem maradhat el. Szent-Tamás miénk leend. *1 Mi örömmel tekintünk minden sorra ; benső megelé­gedéssel, — mondhatnék, büszkeséggel olvasunk minden tudósítást, melly az aldunai vidékeken fekvő sergeinktől érkezik hozzánk. Mert amaz ármányos és szószegésre épült politika, melly báró Jellachichot eszközül használja, sehol mélyebb resensusra nem talált, mint derék táborunkban. A camarilla roszul számított, midőn hitte, hogy a katonai becsület nem sértetik meg, ha Jellachich ma honárulónak nyilvánittatik, holnap minden ok nélkül ked­ves bán leend, s ha titkon fegyverek, álgyak, kartisz­tek adatnak neki, mig a világ elől mind ez, ellenkező szellemű parancsok által takartatik el, mellyeknek a kedves bán ismét titkos utasításnál fogva engedel­meskedni nem szokott. A bécsi ministérium nagy tévedésben volt, midőn remélé, hogy ezredeink közügyet fognak csi­nálni olly tábornokkal, ki bérszol­gája e­g­y udvari ármánynak, melly czél­­jait nemcsak vétkes, de a mi több aljas modorba öl­tözteti , s ki előtt a trón nem eléggé szent arra, hogy be ne mocskoltassék. A katonai becsület, mellyet nem lehet először sárba dobni, aztán tisztára mosni, a szent­tamási tábor tiszti­karát örökre elidegenítette tőletek, kik a reactiót moz­dítjátok elő. Ti magatok felett palctát törtetek. Hozzátok kevés bátor, kevés önérző férfi fog szegődni, mert czéljaitokat nem annyira merész, mint aljas bűnök által mozdítjátok elő. Ez ássa meg sírotokat, előbb vagy utóbb, de menthe­tetlenül. —­m. ‘ B Hadügyminiszerünk sept. 21-én nagy hibát követett el.­­ A tény , melly mellette , de ellene is szól, ez: Szent-Tamás ostroma alatt ő több főtiszt kövezetében H­olly ponton állott, hová legtöbb álgyugolyó hrányoztaték. Volt egy percz , voltak több, vagy tán voltak sok perczek, midőn hadtársai, kik szinte bátor s magokat kitüntetett egyénekből állottak, lovaikról leszállván a földre feküdtek , hogy a golyó fölöttök röpüljön el, mert életöket, mellyet soha félelemből nem kíméltek, eredmény nélkül koczkáztatni a közügyre nézve károsnak tárták. A hadügyminister lován maradott, daczára ezer kérés-s nek, ezer esdeklésnek. Csak az isten különös csodája tartá meg őt szá­munkra. Továbbá a hadügyminister , midőn sergeinkben ren­detlenség támadt, s egy hídon nagy bajjal lehetett volna áthatolni, a csatornába ugrók, s golyózápor közt úszván a másik partra, a zavart előbb megszűnteté, s úgy úszott táborkarához ismét vissza. A képviselőház e hős tettekért egyértelműleg fejezte ki köszönetét és teljes méltánylását. Hadügyminiszer úrnak a házelnök fogja ezt levél által megvinni. Mi is tegnap a legbensőbb örömmel éltettük derék­­ hadvezérünket.

Next