Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-05-04 / 280. szám

Péntek. Megjelenik e lap mindennap, hétffft kivéve. Félévi előfizetés a két fívárosban házhozhordással borit. nélk. 6 ft 30 kr, a kiadtihivatalból elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 ft, 4-szer küldve pedig 7 ft 13 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utcza Horváth-ház 583. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden . Május 4. 1849. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt pékl. iránt a megrendelés csak a bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy■ 4-szer hasábozott apró betűjű sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettős hasábú sorért pedig 10 pengő kr. számittatik. Hivatalos rovat. Polgártársak! A nemzeti gyűlés a már megszavazott s nagyobb részben kiállított kétszázezer főnyi haderőt újabb 50 ezer emberrel rendelte megszaporíttatni. Mert bár az ellenség, a hitszegő zsarnok habsburg-lotharingiai ház dúló serege, egymásutáni számos csatákban megverve és megtörve van, s annak tökéletesen leendő megsemmisítésére immár közeljövőben biztos remény nyílik , mindazáltal annak mielőbb s minél kevesebb áldozattali kivitele, főleg pedig az áruló dynastia száműzetése mellett. Magyarországnak a nemzeti gyűlés által kinyilatkoztatott önállása és függetlensége tartós biztosítása tekintetéből további harczi készületeinkkel nem csak felhagynunk nem szabad, sőt kettőztetett buzgalommal folytatnunk kell azokat. Minél tekintélyesebb lesz a magyar hadsereg, annál előbb fogja élvezhetni a nemzet a szabadság és béke malasztjait. Pest város majdnem négy holnapon által szenvedett a bitor uralom alatt: elég idő, hogy megismerte legyen azt. És Pest város polgárai megtanulták ismerni azt. Egy átkot hallok kitörni százezer kebelből: a zsarnok ellenség elleni átok az. Egy imádságot hallok lezengeni százezer ajkról: a szabadság imája az. — Az ifjakban harczvágy, a korosokban áldozatkészség él, mindnyájan tért keresnek hol tettel bizonyíthassák hazafiságukat. Az ellenség rettegtető rendszerével kioltani remélte: sem csak élesztette a honszeretet szent tüzét. Ám itt az alkalom! A városi közgyűlés egy honvédzászlóalj kiállítását s felszerelését határozta el, s a toborzás kezdődik. Fel tehát lelkes ifjak, fel a szabadság zászlói alá. Siessetek bajnok testvéreitekhez, kik győzelemről győzelemre haladnak, siessetek részt venni a haza megszabadításában. Ti pedig férfiak, kiket korotok már nem enged fegyveresen szolgálni a hazát, s ti nők, kiknek a természet más hivatást jelölt, ti lelkes pesti nők, siessetek áldozni a haza oltára, siessetek elősegíteni a felszerelést, ten fiaitok, testvéreitek felszerelését. Ki hamar tesz, az kétszer tesz, ki hamar ad, az kétszer ad. Kényszerített áldozatot zsarolt a zsarnok hatalom; önkénytest vár s remél édes anyánk, a haza! Minden hazafi tartozik áldozni tehetsége szerint a haza megmentésére, de Pest városa polgáraitól különösen megvárja a nemzet azt, mert készebb volt a főváros viszszaszerzése végett, egy hosszabb hadiműködést követtetni győzelmes hadseregével, semhogy az ostrom gyászos következéseinek kitegye azt. Meg vagyok győződve, hogy polgártársaim a nemzet ezen figyelmét s jóságát méltányolni tudják, s hálájokat tettel, fényes tettekkel tanúsítani fogják. Pesten, május 2-án 1849. Polgártársátok Irányi Dániel. Rendelet. Meghagyatik a Pest városi hatóságnak, nem különben minden kebelében levő köztisztségeknek, hivataloknak, és közintézeteknek, miszerint az osztrák zsarnokság által behozott szinek, azon helyeken, mellyeket disztelenitettek, azonnal magyar színekkel váltassanak fel. Továbbá a pecsétekből az osztrák kétfejű sas, vagy bármiféle az osztrák uralomra mutató jel, vagy ábra, úgy a czimer felett lenni szokott korona, kimaradjanak, felváltván a hivatalos pecsétet a magyar állodalom uralmát jelentő egyszerű korona nélküli magyar czimerrel. Kelt Pesten, május 1-én 1849. Irányi Dániel, teljhatalmú kormánybiztos. Rendelet. A kormány által teljes hatalommal lévén megbizva, minden politicai vétség okozta elfogatások az én rendelésemtől függenek; tudtára adatik tehát mindenkinek , miszerint a tetten kapatás esetét, továbbá a bélyegzet kétségen túli, vagy a könnyen szökhetés miatt rögtön eljárást igénylő hazaárulókat kivéve — ezentúl minden elfogatások csak az én rendeletemre, s illetőleg beleegyezésem mellett történhetendenek; mi is szoros megtartás végett ezennel közhírül létetik. Én szigorú akarok lenni és leszek is, de a szigorral a rendet és igazságot is meg akarom tartani és tartatni. Kelt Pesten, május 1-jén 1849. Irányi Dániel teljhatalmú kormánybiztos. Rendeletek az országos rendőrségtől. Miután a postaosztály a rendőri osztálytól egészen elkülönöztetett, s külön igazgatás alatt áll, fölszólítom a hatóságokat s egyeseket, hogy az országos rendőrséghez, csupán rendőri ügyeket és tárgyakat küldjenek. Előfogat. Minthogy a földműves osztály tavaszi munkájában a mulaszthatlan katonai szállítások által úgy is eléggé meg van hátráltatva, nehogy szükségtelen előfogatozással még inkább hátráltassák : előfogati utalvány csupán országos képviselőknek, s kormány általi kiküldetésben utazóknak adatik, s ezen elv az ország minden részeiben megtartandó. Lőpor. Minthogy a lőportermelés a legnagyobb erőfeszítés mellett sem olly gazdag, hogy nemzeti harczunk e napjaiban mulatságos vadászatokra is jutna elvesztegethető lőpor, annálfogva lőpori utalvány csak azoknak adatik, kik hivatalos, vagy magános dolgaikban az ország olly vidékeire utaznak el, hol a lőfegyver személyes bátorságukra szükséges, s ezen elvet minden hatóság tartsa fenn. Élelmi czikkek, különösen szalonna. Mivel mind a télen, kivált a mostani vásár alatt sok vidékről jöttek ide élelmiszerek, de különösen szalonnavásárlás végett azon részekről, hol az eller még pusztított, vagy a vidék különben sem képes saját termékeiből fedezni szükségeit, s ezen vevők egy része távol vidékről jött a nélkül, hogy az élelmi czikkek valódi hiányát hiteles adattal igazolta volna, s az általa kiviteli engedelem megadása vagy megtagadása iránt igen kellemetlen helyzetbe hozta a rendőrséget, annálfogva jövőre alapelvül állíttsuik föl „miként élelmi czikkek, különösen pedig szalonna kivitele csak azoknak engedtetik, kik a valódi hiányt érvényes adatokkal bizonyítják, oda utasíttatnak tehát minden bányák, aknák , hámorok és gyárak miveltetői, s bármi más egyesek, hogy hasonló esetben kormánybiztos, polgári vagy katona hatóság bizonyság levelével ellátva jöjjenek, a hatóságok pedig az élelmi czikkek valódi hiányáról minden megkeresőnek, szolgáltassák ki a bizonyítványt. Álladalmi foglyokat. Nem kevés kellemetlen zavart okozott eddig az, hogy némelly polgári s katonai hatóságok álladalmi foglyokat küldtek be, minden okirat, vagy csak a vád vagy eset egyszerű leirása nélkül is; azért tehát felszólíttatnak minden polgári s katonai hatóságok, a kormány és rendőrbiztosok , hogy akár a legközelebb eső vésztörvényszékhez, akár pedig az országos rendőrséghez küldendő álladalmi foglyokkal, mindig beküldjék legalább az eset vagy vád leírását, ha pedig lehetséges, küldjék be a bebizonyítására szolgáló adatokat is. Egyszersmind a sok oldalról érkezett kérdezősködések folytán tudatik a közönséggel, miként az országos rendőrségnél jelenleg nincs több azon 15 álladalmi fogolynál, kik Görgey tábornok úr parancsából küldettek ide minden okirat nélkül; — de ezekre nézve is már megtétetett a felvilágositás iránt minden szükséges lépés; az egyéb eddig beküldött álladalmi foglyok pedig vagy illető bíróságaihoz küldettek, vagy pedig a feladás alaptalansága kisülvén — elbocsáttattak. Pesti szállások. Értésemre esvén: miként néhány országos képviselőnek, — kormányhivatalnoknak, — s a nemzetszabadság ügyéhezi ragaszkodásból ez év elején Pest-Budáról menekült magánosok pest-budai szállásaikat a háztulajdonosok másoknak kiadták a nélkül, hogy a törvényszerű felmondást az illetőkkel tudatták volna — és akadtak olly gyöngédtelen, — ne mondjam lelketlen pest-budai lakosok, kik az emlitett szállásokat kivették, abba beköltöztek, vagy beköltözni akarnak, mi által az illető törvényes laktulajdonosoknak bútor s egyéb ingóságaik romlásnak, s a tulajdonosok károsodásnak lennének kitéve, s visszatérés esetében bizonyos lakhely nélkül maradnának, azért én általános elvül fölállítom azt, hogy a Pest-Budáról eljött országgyűlési képviselőknek, kormányhivatalnokoknak, s a nemzet szabadságügyéhez ragaszkodásból menekült magánosoknak pest-budai saját bátoru szállásaik azon állapotban fentartandók, mellyben ott hagyattak,és ha a háziurak bérbekiadása, vagy magánosoknak bérbefölvevése által azon szállásokban kár történt, azért a bérbekiadó háziúr, és kibérlője felelősök; a szállás pedig a visszaérkezendő előbbi tulajdonosnak visszaadandó. — S erre nézve az országos rendőrség Pest- Budára küldött hivatalnokai utasítják. Útlevél. Bel-vagy külföldre csak azoknak adatik útlevél, kik vagy a törvényhatóságtól érvényes útlevelet tudnak előmutatni, vagy az országos rendőrség személyzete előtt ismeretesek, vagy pedig két helybeli, s kifogáson fölül álló tanúval tudják igazolni magukat. Látomozás csak az el nem idősült útlevelekre tétetik. Látomozásért díj nem jár. Belföldi útlevélért ellenben a papír s nyomási költségek fedezése végett 2 kr. pp, fizettetik, a külföldi útlevél dija 4 ft marad. Vándorlegényeknek útlevél helyett vándorkönyv adatik. Marhatenyésztés. Miután az országba több oldalról betört ellenség vandalismusa által igen sok marha elpusítittatott, nehogy az ország gazdászai kárával a marhatenyésztés igen nagy csorbát szenvedjen: rendőri szabályul állittatik föl, hogy a tenyésztésre alkalmas fiatal marhát levágni nem szabad; — hogy azonban minemű marhák levághatók — s országszerte kik ügyeljenek fel rendőrileg; erre nézve csak akkor fog részletes szabály kihirdettetni, ha az ország kormányzója jóváhagyásával azt előbb megerősitendi, addig pedig minden tenyésztők figyelme felhivatik a marhahizlalásra, melly által megnyerendő hús még egyszer annyira szaporítja a meglevő országi gazdászati tőkét. Vasút. Debreczen, 1849-ki ápril 27-kén délután 3 órakor. E perczben kaptam értesítést, miként rendőri megbízott Eszaky Károly a vasutat Vácztól Szolnokig helyreállította, s tegnap este egész vonat érkezett Pestről Szolnokba nemzeti lobogókkal felékesitve. Farkas János, ideiglenesen osztályt igazgató miniszeri tanácsos, sallovászmester. Görgei Komáromban ápril 29-én következő dicső beszédet intéző vitézeihez: Harcztársaim! Alig múlt egy hava, hogy még a Tisza mögött állottunk, kétes szemmel nézve kétes jövőnkbe. Ki hitte volna akkor, hogy egy hó lefolyta után már a Dunán menendeztünk át, és hogy szép hazánk legnagyobb része a gyalázatos hitszegő dynastia rabigája alól fel lesz szabadítva. Legbátrabbjaink sem mertek volna ennyit remélem, szent ügyükben, minden bizalmuk mellett sem. De a hazafiság szent ihlete lángolt lelketekben, és az ellen hősiességtek miatt millió főnyi hadseregnek tartott benneteket. Ti győztetek, kétszer egymásután győztetek, és győznötök kell továbbá is. Jusson ez eszetekbe, ha ismét csatába megyünk! Elhatározó volt minden csata, mellyet vivtunk, de még elhatározóbbak lesznek azon csaták, mellyeket jövendőben vivandunk. Jusson ez eszetekbe, ha ismét csatába megyünk! Isten bennünket áldott meg azon szerencsével, hogy életünk feláldozásával ezen szép honnak kivívjuk ősi önállóságát, nemzetiségét, szabadságát és örök fenmaradásának biztosítékát. Ez legszebb, legszentebb feladatotok. Jusson ez eszetekbe, ha ismét csatába megyünk! Sokan hiszik közöttünk, hogy óhajtott jövendőnk már ki van küzdve, de ne ámítsátok magatokat, mert ezen harcz nem Osztrák és Magyarhon közt fog eldöntetni, ebből európai harcz fog keletkezni, a harcz , mellyet a természetes és szent népjog ví a szemtelen zsarnokság ellen. És a nép fog, a népnek kell győzni mindenütt! De a győzelem gyümölcseit aligha ti fogjátok élvezni, ha valódi hű előharczosai akartok lenni. Mert hű előharczosai csak akkor lehettek , ha szilárd elhatározástok — ezen legszebb és legdicsőbb diadalnak vértanúi lenni. Jusson ez eszetekbe, ha ismét csatába megyünk. S minthogy erősen hiszem, hogy köztetek alig van egy, ki gyáva életet dicső halálnak tenne elejébe, és ki nem érezné úgy, mint én , hogy egy nemzetet, mellynek fiai Szolnok-, Hatvan-, Bicske-, Isaszeg-, Vácz-, Nagy-Sarló- és Komáromnál győzelemmel koszoruzák homlokaikat, nem lehet rabokká tenni: a legborzalmasb ágyutűz közepette részetekre csak ezt az egyetlen jelszót tudom: Előre, harcztársaim! Csak mindig előre! Jusson ez eszetekbe, ha ismét harczba megyünk. Márczius tizenötödik évfordulati országos ünnepély alkalmával a debreczeni helv. hitv. egyház nagy-templomában előmondott könyörgés. Hozzád jövünk, népek ura, földnek ura, mennynek ura ! Nemzeti ünnepet szentelve dicsőítésedre, jövünk Te hozzád ma, megújult nemzet-életünk évnapján, a napon, mellyet Te választottál, Te rendeltél, hogy lenne ez a magyar nép között elfogyhatatlan emlékezetben, nemzetségről nemzetségre. Hozzád jövünk e nagy napon, mi istenünk! hozva zsámolyodhoz hálaérzetet, sziveinkben ömledezőt; hozva zsámolyodhoz panaszt, elkeseredettet; hozva elődbe könyörgést, forróan buzgót, esdeklőt. Atyánk! nyisd meg egeidet hálaszavunk előtt, melylyet hozzád emelünk régi időkbeli irgalmadért, jótéteményidért. Mert „a mi füleinkkel hallottuk mi, atyáink beszélték nekünk, minemű dolgokat cselekedtél légyen az ő idejükben s régtől fogva a nemzetünkkel. Tudjuk mi, hogy Te hoztad ki távol világrészből e népet és Te helyhezted e megáldott földre. Te őrizted ezt itt, ezer viszontagos évnek folyta alatt; annyi idegen, rokontalan, sokszor ellenséges népnek közepette; annyi háborgattatás, annyi ostrom és veszélynek közepette. Uram! bizony Te voltál, csak is Te lehettél, e népnek hajléka elett elfogva minden időben. Te voltál ennek erős bástyája, őriző pásztora, Istene, e mai napiglan. Hálaszavunkat emeljük hozzád a kegyelemért, mellyel legközelebb megújítottál mi rajtunk, midőn a múlt évnek ezen napján polgári életünkben uj eget és uj földet hoztál létre hatalmasan, midőn törvényeket adtál nekünk.