Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-05-16 / 290. szám

Szerda 290. Majas Id 1849. Megjelenik e lip mindennap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. 6 ft 30 kr, a kiadóhi­vatalból elhordva 6. ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 ft, d-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utcza Horváth-ház 58­3. szám alatt a kiadóhivatalban, egyebütt minden PESTI HÍRLAP postahivatalnál. — Az anaxiliai biroda­lomba s egyéb k­lt. tartományokba küldetni kívánt pékl. iránt a megrendelés csak a bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy■ 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr. a kettős ha­­sábú sorért pedig 10 pengő kr. számittatik. Hivatalos rovat. F e 1 h i v á s. A budai bitor várparancsnok múlt estre késő éjjelig ismét irtóztatóan ágyaztatta a várost, és borzasztó pusztítást vitt véghez templomokon, köz- és magánépületeken. A szerencsétlenség, melly e várost érte, nagy, de van alapos okom remélni, hogy a vandállelkű pusztító nem sokáig fogja űzni gyalázatos gazságait. A hadsereg parancsnoka részéről minden intézkedések meg vannak téve, és minden lehető eszközök fognak fel­használtatni, hogy az alávaló pusztításoknak, a vár bevé­tele által, mi­hamarább vége vettessék. E hon kormánya mindent elkövetett, miszerint az or­szág virágzó fővárosa az ágyaztatástól mentve maradjon, és azért a károsultak és az egész mivelt világ átka csak a nyomorult zsoldosokat érheti, kik seregeink elől szöknek, és templomokon s épületeken gyakorolják vitézségöket. Mind­a mellett a nemzeti kormánytól mindazon sze­rencsétlenek, kik Pest ágyúztatása által vagyonuktól megfosztatnak, remélhetik, hogy az gyámolitásukról, és felségelésökről a lehetőséghez képest intézkedni fog. A szabadság, mellyből a jóllét származik, áldozatot kiván, de a nemzet szabadságát, ha máskép nem lehet, bár fájdalmasan essék, áldozattal is meg kell szerezni, és biztosítani. Csak bizalom és kitartás, szeretett polgártársim ! Kelt Pesten, május 14-én 1849. Irányi Dániel, t. h. kormánybiztos. Rendelet. Minden pesti gyárosoknak, iparosoknak, kereskedők­nek, és egyes vállalkozóknak ezennel meghagyatik, hogy kezeik között lévő, és az ország részére már lefoglalt mindenféle színű posztót, ing, gatya, lepedő, és foszlány vásznat, bakkancsokra, csizmákra, nyeregszerszámokra szükséges fej, talp, blank, és timsós bőrt,­­ kész atillát, nadrágot, foszlányt, borjút, köpenyt, fehérruhát, csákót, bakkancsot, csizmát, nyeregszerszámot, lópokróczot és más szükséges készleteket is, folyó hó 15-iki reggel 9 órától folyó hó 18-iki esti 6-ig Pesten a puskaportorony­nál lévő országos ruhabizottmány szállására okvetetlenül behozzák, hol rögtön által vetetnek, és illendő árban kész­pénzzel kifizettetnek. Mindazok, kiknek posztójuk, vásznuk, vagy más felszerelési anyaguk, vagy készletek Pesten bátorságos helyen nincsenek, azokat haladék nélkül a puskaporos toronynál lévő vasútvonalra szállítsák, hol azok az állás­­vitelig is teherhordó kocsikra rakatván, őriztetni fognak. Kelt Pesten, május 15-én 1849. Lukács Sándor m. k., az összes magyar hadsereg fölszerelési korm.biztos. Rendelet. Több eset adván elő magát, hogy kémeknek hitt em­berek , nemcsak elfogatnak, hanem azon felül testi bán­­talmakkal is illettetnek, és nálok találtatott becses­ érté­küktől megfosztatnak, ezennel rendeljük : 1- er. Ha valamelly gyanús ember, kit alapos okoknál fogva kémnek kell tartani, tetten érezik, az minden leg­kisebb bántalom nélkül a városi hatósághoz, vagy kato­nai parancsnoksághoz kísérendő. 2- er. A­ki ezen rendelet ellenére, valamelly embert elfogván, azt személyében, vagy vagyonában tettlegesen megsérti, legyen az katonai, vagy polgári egyén, mint útonálló és rabló, a rögtön ítélő­ bíróság elébe fog állíttatni. Mert azt sem tűrni, sem megengedni nem lehet, hogy miután az ország kormánya gondoskodott a valódi bű­nösök , hazaárulók s kémek szigorú fenyítéséről, egyesek önkényileg bármilly rendőri, vagy épen bírói eljárásba avatkozhassanak, s utczai nép­igazság-szolgáltatásnak (Volks-Justiz) legyen kitéve a polgárok’ személy- s vagy­onbátors­ága. Kelt Pesten, május 14-én 1849. Schweidel, I­r­á­n­y­i D­á­n­i­e­l, tábornok, t. h. kormánybiztos. Rendelet. A közlekedés Pest és Buda között mától fogva töké­letesen megszüntetvén, mindenki a legszigorúbb büntetés terhe alatt eltiltatik az átkelésnek bármi helyeni megkí­sérlésétől. Ezen tilalom alól egyedül azok vétetnek ki, a kik vagy a polgári vagy a katonai kormányhatóságoktól szol­gálatban küldetnek át, s ezek írásbeli megbízásukat elő­mutatni tartoznak. Pesten, május 15-kén 1849. Irányi Dániel, t. h. kormánybiztos. Rendelet a budapesti szabómestereknek és legé­nyeknek Mind­azon budapesti szabómesterek és legények, kik az országos ruhabizottmánynál, a katonaság számára ké­szítendő öltönyök szabásához, rendes fizetés mellett, al­kalmaztatni akarnak, folyó hó 17-én, 18-án és 19-én az országos ruhabizottmány szállásán Pesten, a puskaporos­toronynál, magokat okvetetlenül jelentsék. Pesten, május 15 én 1849. Lukács Sándor m. k., az összes magyar hadsereg fölszerelési korm. biztos. Felszólítás a pesti mesteremberekhez. A tüzéri felszereléshez a szükséges mesteremberek még hiányozván, ezennel a kovács, lakatos, kerékgyártó, asztalos, kádár, de leginkább a nyerges és szíjgyártó legé­nyek felszólíttatnak, magukat 20 pftnyi élőpénz fizetés mellett 4 évre a tüzéri felszereléshez beavattatni. A beavatás a váczi temető melletti puskaporos torony­nál történik. — Ki nem tesz szolgálatot a fegyver forga­tásban, segitse legalább a hazát mestersége által. Pesten, május hó 15-én 1849. Saly Mátyás, felszerelői segéd megbízott toborzó. A m. hadsereg hadtestei főparancsnokainak. A hadügyministeri egészségi osztály, részint a Nagy­váradon felállított sebészi eszköz-gyár, részint magánvál­lalatok utján több olly sebészi eszközöknek jutván birto­kába , mellyeket eddig az egészségi ügy nem kis kárára, nagyobb részben nélkülözni kellett, ugyanazért a külön hadtestek főparancsnokait ezennel hivatalosan fölkérem, miszerint törzsorvosaikat szigorú feleletteher alatt oda utasítani szíveskedjenek , hogy a seregnél, vagy kórhá­zaknál nagyobb és kisebb sebészi eszközök, érnyomaszok, golyó­húzók, sebfecskendők és sérvkötőkben mutatkozó hiányokat mielőbbi pótolhatás végett, az egészségi osz­tálynak haladék nélkül följelenteni szoros kötelességük­nek ismerjék. Klapka tábornok, helyettes hadügyminiszer. A tábori kórházak orvosigazgatóságainak és katonai parancsnokainak. Tapasztalván, hogy noha több ministeri rendeletek adattak ki a tábori kórházakban felszerelés tekintetében mutatkozó bármelly hiányok följelentése végett, és noha a följelentett hiányokat az illető osztály mindenkor kellő­leg pótolni igyekezett, mégis mindezek daczára léteznek tábori kórházak, mellyek iránt magán vagy hivatalos utakon több fogyatkozások jelentetnek fel. Ezen rendetlenségek minden esetre a kórházi felügyelő személyzetnek számíttathatván be , ennélfogva most és utoljára, minden tábori kórházi orvosigazgatóságnak és katonai parancsnokságnak ezennel a legszigorúbb felelet terhe alatt meghagyom, hogy kórházaikat a lehető leg­jobb rendben tartván, az egészségi osztály közremunká­­lását igénybe vegyék. Miért is általában a kórházi kész­letekben található legkisebb hiányt is annak pótlása vé­gett haladék nélkül jelentsék fel, és a kórház­akban a ren­det és tisztaságot jövőre tartsák föl; ellenkező esetben, ha a kórházak vizsgálata végett körútját már megkezdett fő­­kérápolónő által legkisebb hiány is fog feljelentetni, az ebből rájuk háromolható kellemetlen következményeket, maguknak lesznek tulajdonitandók. Debreczen, május 8-án 1849. Klapka tábornok, helyettes hadügyminister. Pest, máj. 15-én. Daczára a Bécecseli közlekedés megszakadásának, az elzárt helyekből folytonosan szivárog egy vagy más lap­át hozzánk, így közelebbről postai utón több Südsl. Zigot kaptunk. Ezek s a legtöbb bécsi lapok telvék a muszka interven­­tioráli hírekkel. Utolsó szalmaszál, mellyhez a vízbe fuladó absolutis­­mus kapaszkodik, így a többi közt írják, hogy Krakkóba 10,000 muszka várőrség szállittatik, melly már útban is volna. Magyar­honba pedig Oswiecim és Saypush felől két colonne muszka nyomul. Morva Ostrauba pedig muszka szállás­­csinálók érkeztek. S e thema felett annyit írnak, annyit beszélnek a né­met lapok, hogy mindenki átlátja, mikép az efféle hírek­kel a fejeket ismét felemelő democratákat akarják el­­ámítani. Pedig a muszka interventió semmi egyéb , mint egy fantomé, melylyel a bécsi kabinet minket ijeszteni s hiveit megtartani szándékszik. S nem veszi észre, hogy e fantomé, melly szolgasá­gunk éjjelében igen is bírt leigazó erővel, most a szabad­ság hajnala derültével eloszlik. A muszka bizalom egy éj­szaki óriás, melly két világ­rész fagyán terül el, de annyira oda fagyott, hogy föl­kelni sem tudna. A muszka bírálómnak van egy czárja s egy senatusa. A czár a senatust, a senatus a czárt rettegi. Mindenik ur a másik fölött, mindenik szolgája a másiknak. E sajátságos institutiónak köszönheti látszólagos ha­talmát. Pedig tudjuk, hogy évek óta milly eredménynyel küzd a cserkeszekkel. Pedig láttuk, hogy Bem mit csi­nált a betolakodottakkal. A muszka bizalom rengeteg területéhez képest, né­­petlen ország. Ha kimondjuk katonái számát, soknak fog tetszeni, de valóban kevés az. Midőn Göröghont felszabitá egyesülni kellett az an­golokkal pedig Törökországot a jancsárok zendülése már keményen megrázta. S most itt a hir is megadja azon respectust neki, hogy nem Oláhország és Moldván, hanem más helyeken akar betörni, mert úgymond a hit itt, a töröktől fél. Tehát mégis van valami mitől az orosz fél? tehát Palmerstont és illetőleg a törököt respectálja ? Respectálhatja is , mert bizonynyal congressus felha­talmazása nélkül interveniálni nem bátorkodnék. Hisz látjuk 1815 óta valahány interventió volt, min­­deniket congressus előzte meg. Avagy a veronai, lai­­bachi, brüsseli congressusoknak mi egyéb czéljuk volt ? S az pedig, hogy congressus fog-e e tárgyban tar­tatni, vagy sem, s mit fog az határozni — a jövőnek titka. Annyi bizonyos, hogy Európa szívesebben nézend e hely­et egy erős magyar bizalmat mint egy gyenge osztrák épületet, mellyet különben is gyűlöl. — © Ágyuöntőgyár. A derék Gábor Áron őrnagy által Kolozsvárit felállit­­tatni szándékolt ágyuöntőgyár nem létesülhetett. Gábor Áron a kézdi-vásárhelyi honszerető polgárok lelkes önfeláldozásához lévén szokva, elborzadt a kolozs­vári követeléseken, és a gyárt visszautasító Kézdi-Vásár­helyre. összeszámítva — így ir Gábor Áron őrnagy—minden anyag beszerzés és mestereknek fizetendő díjt, számítá­som végeredménye a lett, hogy egy üteg ágyú kiállítása kerül Kolozsvárit 11,644 ftba, Kézdi Vásárhelyen pedig 4000 ftba. Ezt a derék, lelkes és hős őrnagy szóval is igy adja elő. Itt nemcsak a kolozsvári és kézdi-vásárhelyi élelmi­szerek ára, hanem egyszersmind az illető polgárság honfi érzelme és szelleme közt is el van húzva a párvonal. Kolozsvárit 4 napi alku alatt hetenkintre 120 ftot is követeltek a mesterek. Kézdi -Vásárhelyet hónapokig dolgoztak ingyen a honnak. És végre, a gyár felállítása, készpénzbe számítva, ha Kézdi-Vásárhelyen történik 56 ezer ezüst ftot gazdálko­dik meg az állam számára. Felelet­e illetőleg ezáfolat a „Pesti Hírlap“ 283. számában megjelent: „Jászkunság máj. 3.“ alatti czikkre. E lapok 12. számában Kun-Sz.­Miklós rovat alatt pár szóból álló emlékezet volt a Jász-Kun kerületi gyű­lésről, érintő a Jász kerületi tisztviselőknek a zsarnok in­­vasio nyomása és uralma alatti s utóbbi maguk viseletét. A Pesti Hírlap 283. számában egy tudósítás jelent meg „Jászkunság, május 3.“ rovat alatt, melly míg az egész gyűlést a körülményeit meglehetős költői színnel le­irja, egyszersmind az — e lapokban közlötteket epés ki­ömlésnek kereszteli. Hisz az igaz , ez is lehetett volna amollyan causa mentalisokkal felékesített anonym leve­­lecske; ámde nem minden­ ember szereti háttérbe szo­­rítni az igazságot a hizelgés vagy hazugság előtt, s ha valakinek ez igazság keserű, — epésnek nevezni — szó­­hatalmában van. — No, de lássuk e tudósítást kivona­tában : ,Miután községi képviselő Mocsi vádat emelt a Jász kerületi tisztviselők ellen, — Így szól a levél — a kerü­let első aljegyzője — egyike a vádlottaknak — következő felvilágosítást s illetőleg mentséget adott elő*: „Szent­­királyi február elején őt — egy hozzá küldött levélben értesité arról, hogy a Jász kerületi tisztviselők február 8-ára Babarczi által Pestre idéztetnek; — ennek követ­keztén tanácskozmány tartatott, mellyben határoztatok: meg nem jelenni. — Azonban a kerület körül lévén véve császári seregtől, sőt részben meg is szállva — nehogy a megnem jelenés által az ártatlan nép sarczoltassék, az aljegyzőt és Jász kapitányt azon megbízással felküldék Pestre, hogy nyilatkoztassák ki, miszerint hódolni nem fognak, — melly hódolatot ők Babarczi előtt kere­ken meg is tagadták.“------Od hominem simplicem et mendacissimum! .. . hát képzel ön olly ostobán és va­kon hivő embert, kedves tudósító! ? hogy ezeket igazak­nak igy el­hihesse? olly vastag­ sötétségü lepelt képzel ön a felvilágosult 19-ik század fiának szemein, hogy önnek hálózott mentsége ergedettségén át ne látna ? .. . Hogy Szentkirályi által felszólíttattak, azt tudjuk, de azt is tud­juk, hogy ők — még az ellenség Pestből meg sem mocr­­czant — fehér zászlókat készíttettek, — miket a zsoldos seregnek — astronómi táv­csövön is be nem látható

Next