Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-01 / 1. szám

1879. Pirkad a láthatár, hosszú ködök nyúl­nak a hó felett vékonyan terítve, az éji csön­det félhomály zavarja, de nem kelt hangot, még nyugodt álmát aluszsza minden élő, pe­dig már az uj nap közeledik. Majd hideg szellő kél kora hajnallal, a dermedt galyákat kissé megrázza s keményebbre fagyasztja a fagyot : ilyenk­or meleg takaró alatt még job­ban elbújnak az emberek, szemöket fel se nyitják. Gyorsan repül le a világos nappal, sötét szobákban gyújtanak, a tűzhelyen meg­rakják a tüzet, a hideg kályhákba parázsat visznek, s mint csillár, mely nem nyújt me­leget, a nap megjelen az ég boltozatján s jó reggelt kiván az egész világnak. Megszületett az ujdonat esztendő. Álmos mámorban szépet álmodik reggel felé az emberi sereg, mely nehéz gondban hajtotta fejét le s az öntudatlanság állapotá­ban keresett s lelt bujának feledséget. Szivé­ben érzés, agyában gondolat ébredez phan­­tasticus vegyületben. Szeme, mint a jövendő le van csukva, s mintha jósolva látná, tör­ténni képzeli, mind a jót s boldogságot, mit nem valósult vágyak egyk­e ígértek, mit fiatal képzelet tenni akart, de öreg tapaszta­lás megtagadagott. Derengő elmén játszi gondolatok fel­tűnnek s eltávoznak, mint nap előtt az ár­nyak ; lassan mint fejlő bimbó illatos ábránd­ban feltámad az önérzet, a bimbó felcsattan, a szem felnyílik, meglátja a nap élő sugarát, s az élet valósága áll előtte; egy új nappal jött meg egy fris feladattal, ujult erővel. Egy pillantás körül s csupa reménység minden: kedves feleség, vidor gyermekek, házias ott­hon megbecsült tulajdon, munkabíró egészség önelégedett kor, mely jobblétre törekszik. Kis helyen együtt mennyi szép jövendő! Jó kedv fogadja az ünnepi reggelt s kivan neki sze­rencsés uj esztendőt. Egyszerre mindenki ezt kívánja egy­másnak, magának, másnak, s mintha a jó kí­vánság a boldogságnak már fele útja volna, örül mindenki előre, busul utólag. Ép egész­séget, bő termést, csomó pénzt, családi ál­dást, hosszú életet s a földi javának nagy létániáját árassza el az uj év szerteszét, hogy mindenkinek jusson bőviben ! S nap napra tér, a nyár gyümölcse érik, a tél elvégz a tavasz megkezdett munkáját s mire a föld pályájának uj határát éri, az ifjú évnek is vége lett s vele sok szép re­mény mint favirága lehullott és nem termett semmi gyümölcsöt; sok igéző gyümölcsöt éretlenül levert a szél s így sok nemes tö­rekvés meghiúsult; sok magot féreg rágott titkos marással, mint ember szivét a csalat­­kozás; gyakorta támadt nem várt zivatar, pusztító sorsnak rémitő csapása ; a régi hő is a megszokott termést szűken mérte ki újra, mint öröklött bajok kínos, de már megszokott folytatását. Ilyen az élet: dol­gozik s remél s fél jutalommal hálásan beéri­­tének s az ornithologiában való szakértelmé­nek hű tükrét, melegen üdvözöljük. A könyv ajánlással van ellátva. „Sógoromnak Lipótnak, a jeles vadásznak ő­s­z­i­n­t­e b­ar­át­s­á­g­ga­l ajánlva.“ Az előszó után tizenöt fejezetre oszlik a munka az utazás tizenöt napjának megfelelve, mely az 1878. április 22-étől május 7-éig lefolyt időt foglalja magában. Sietünk a nagyérdekű munkából rög­tön mutatványt közölni föntartva magunknak, hogy holnapi számunkban folytathassuk. Előszava a következő: Előszó. Tavaszszal, midőn a természet ébred, erdő­s mező új ruhába öltözik, az állatok ünnepies nyári mezőkben a szerelem szülői síörömekre készülnek, a vándormadarak mesz­­sze tájakról újra megjelennek, az embert is vándor ösztöne ragadja meg, vagy uj benyomások, uj képek, uj kalandok után; mióta ismerjük az emberiség történetét, ez ösztön volt az első hang, mely művelődésre s haladásra kényszerité. Őseink elhagyták gunyhóikat és barlangjaink ,­ s ismeretlen távolokba indultak más földet, más népeket látni, a­hol ellenszegülésre akadtak, fegyver­rel kezükben törtek utat maguknak. Mi Édes hazám, mi sors vár te reád? Min­den fiad felköszönt e napon; egy imádságos óhajtás tied, szerencséd gyermekeid szeren­cséje. A boldogság közös és a balsors közös. Ki tudott boldog lenni egyedül, ki tudna boldog maradni, ha körül mindenki boldog­talan ? Az ember együtt él, érez és élvez, együtt és egymásért­­dolgozik, minden nap rászorul embertársára s végre kikiséri a közös temetőbe. A haza nemcsak föld, viz s levegő, az állam nem kormányi fogalom: nekünk Magyarország öröklött lakóházunk , a magyar állam, megkedvelt életmódunk. Nemzetiség, nyelv,­ jog, szokás, szabadság, a honnal összeforrtak, múltak dicsősége ránk tőle származott, jelen boldogságunk sorsához vagyon fűzve s jövőnk a hon jövője, kívüle nincs jövőnk. Szeretjük a hazát, nagyon szeretjük! így tanultuk régen s még nem feledtük el. A nép még romlatlan s erős lélekkel csüng rajta s nem érti, hogy annyi bölcs állam­férfi, mert baján nem segítnek? Azért, mert hiányzik bennük az igaz­ságnak egyszerű felfogása, és a jó szándék­nak szilárd akarata. Nagyon czifrán okos­kodnak s sokféleképen mesterkednek ők. Az ország pedig sülyed és a nemzet szenved. Szegény Magyarország! Rá fér Isten áldása két kezével osztva. Adjon neki a te. A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA, A trónörökös könyve. Nimród különösen előkelő híve az, kit úgy a fegyver mint a toll, kitűnő sikerekkel ajándékoz meg. Ifjúi lelkesedéssel fölszerel egy hajót, melylyel a Dunán lefelé, a kö­zépkor regényességére emlékeztető vadász­kirándulást tesz, s nem elégedve meg a puszta kedvteléssel, tudományos kutatással köti össze a szórakozás kedves óráit, sőt egy élénk tollal, mély szemléletről tanúskodó alapossággal, nemes kedélylyel s vidám ere­detiséggel irt munkában teszi le tapasztala­tait s l nyomásait, mely épen úgy hivatva van a zoologia, s különösen az ornithologiá­­val foglalkozó tudósnak, mint a szépirodalom barátjának nagymérvű figyelmét felkelteni. „Tizenöt nap a Dunán,d­e sze­rény czím alatt bocsátotta közre Rudo­l­f koronaherceg ő fensége legközelebbi utazásának tudományos, néprajzi s kedély­életi eredményeit. Igazi nemes humanismus s a tudomány őszinte szeretetének derűje öm­lik el az egész háromszáztiz oldalra terjedő útirajzon, melyet mint a fia al koronaherceg beléletének, törekvéseinek, nemes világnéz le­ vonta a kereszteseket nyugatról a távol keletre, ismeretlen országokba, idegen népek­kel való küzdelembe? A vándorösztön volt, a törekvés, újat látni, uj tájakat ism­eri meg, uj földeket ért­ékesíteni saját magok használatára. Ezen idők elmúltak, a vándor­élet más jelleget öltött s a legtöbb vidéken hol akkor még vendégszeretet, vagy ellen­kező esetben a fegyver csörgése nyitott utat az európai civilizátió előharcosának, most a hitvány pénz foglalja el mindezek helyét. A hii paripától elrabolta a gőzmozdony a va­lódi közlekedési eszköz előjogát s ezzel az emberiség legnagyobb részének a civilizált, programmszerű v­árosról városra való utazás lett szokása. Ez jól is van így, mert hol tanul a férfi többet, mint idegen, művelt országok beutazásában ? Mi sem tágítja jobban látkö­­rünket s ösztönöz a gondolkozásra, mint ide­gen népek között élni, mint államintézmé­nyeiknek s egész életmódjuknak tanulmánya. Ámde az embernek változatosságra van szüksége, hogy testét és szellemét üdén tart­hassa, szüksége van az alkalomra, hogy idő­ről-időre mindenből, mit önmaga alkotott, s a kulturnépek társaságából kiragadnia ma­gát, a szabad természet ölébe lépni, ez egye- ■** * ' Budapest, 1879. 1. szám. Szerda, jan. 1. -- ------------------------- ----- ---- — ------mamám — — ---------- ------- - ■■■■■■ ------- ----- —- ---------- —■................. ---------- ................... Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évre rá­írt — kr. HÍ­­H a kiadóhivatalban vétetnek fel. Ifiír Í; s: Dpa XI Ülni un ' «i: Egyes szám 4 kr. | | ffjj fSoK I ® Budapesten, nádor-utcza 7. -------- | W KM 11 I Ili || g MM ■ H. em., 15. ajtó. Kiadó hivatal: | HH II I I I I I US Ina I hova a lap szellemi részét illető Budapest, nádor-utcia 7. -------- minden kbxlemény intézendS. . . .. . . ,__ Bém­entetlan level.k csak la- POLITIKAI NAPILAP./#^) “SST-T v. Ki A p TÁP­I 7 , i­T­M­I­v­A \ h­u­az gyűjtemény, vasárnap d. e. Org. képzonyvö­ieti társulat tárlata Su- nyitva. .Közvágóhíd a soroksári ut­ere­n a k­­­a­n.­­ LA «Lun. 10—1-ig felváltva a gyűjtemény vala­­gárut, Baját házában. Magyar tudomá­­jén, a vám mellett. Városházak : a régi Szerda: katholikus , kis karácson Nemzeti múzeum (országúton). Nyitva, melyike. A könyvtár 9—1 óráig minden nyos akadémia (Ferencz­ József téren), a városháztéren, az új a Lipót-utcza­protestáns. Újév napja: hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár, d. n. a nap. Országos képtár (Eszterházy-féle) Iparmúzeum. Sugárút, a képző­művészeti ban 24. sz. a. Városi vigadó (redoute) ” .... _ . I régiségek, kedden, csütörtökön és az akadémia palotájában. Nyitra va- társulat házában- Királyi vár és várkert a dunasoron. Állatkert: a Városliget­,, görögorosz: rjecemper av. S­zzombaton az állattan és néprajz, d. v­­sárnap, szerdán és pénteken 9­1-ig, mikor az udvar nincs Budán, mindig ben.

Next

/
Thumbnails
Contents