Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)

1879-05-04 / 122. szám

Budapest, 1879. ________________122. szám. Vasárnap, május 4. Előfizetési árak: Hirdetések: — kr. i kiadóivatalbaji vétetnek Badarát, nádpo­ntosa 7. u., minden komtamtaj totónnd». bora .■ előfizetések * . lap _ _ _ Bérmentetlen levelek csak to­szétküldésére vonatko.6 felező- POT TTT TT A T N A PTT , A P 1'^V^V­­ ““ eL laml&snk intézenddk. T UllU 1AA1 1­ l lljA L . Kéziratok vissza nem adatnak. " ~~~­­ , és szombat m a képtár , vasárnapokon Qraz. képzőművészeti tarsulat tárlata. (8u- megt­ok­miliak). Közvágóhíd a aoroszsár NAPTÁR LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) Magyar tudományos ut végén a vám mellett. Városházak Vasárnap: katholikus: József olt. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház-téren, az uj a ts­pő . .* Tu­hítani Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Városi vigadó (redoute M pro es ns . i) . csütörtökön a természet-és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város . görögorosz: Tivadar.­­ fredd. és pénteken az ásványtár. szerdán Nyitra: vasáru., szerd. és pont. 9—1-ig.______Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. __________ A mai szám tartalma: Magyar világ. — Politikai hírek. — A TISZTELT HÁZBÓL. XXV. ---- POLITIKAI SZEMLE. — A KIRÁLYI PÁR BEVONULÁSA. — SZÍNHÁZI csevegés. —• Táviratok. — Divatlevelek. I. A harisnya. — Napi hírek. — A József-TÉRI RABLÓGYILKOSSÁGHOZ. — TÖRVÉNY­SZÉKI csarnok. — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok: Szinlapok. — Vízállás. — Tárca : Fény- és árnyképek a fővárosból. XVI. Jókai Mór. — Regény: Két férj neje. (Folytatás). — Vegyes. — A BUDAPESTI ÉRTÉKTŐZSDE. — HIRDETÉSEK. — A mellékleten: Ünnepi induló. (hangjegy­gyel). — Sok semmi. — Hirdetések. A mai ain m • ~~ ~ 1, jti. 1— ___J..I_____»_____l VH____ „1____r_l._ I l J „ 1. i. ______ _ _ L . ...... L i_____J A védők későn vagy soha sem házasodnak. A késő házasságok nem­­ teremnek és a faj romlik. Szerencse, hogy a magyar földesur és paraszt még viszik a lányokat, különben se­regestül ott vénülnének. Vigyázzunk a gyermeknevelésre. Falu­helyen ritkán van kisdedóvó, s ahol van is csak iparos és kereskedő járatja gyermekét, a földmives nem teszi, költséget kimél. A gyer­mekek halandósága sehol sincs oly nagy mint Magyarországon. A svábok és a zsidók fel­nevelik fiaikat, a magyarok elvesztik. Nincs rájuk kellő gond. Ezért nem szapora ezen nemes faj, mely különben erős és egészséges. Nincs jól kezelt egészségügyi rendtar­tás. A difteritisz évek óta fojtogat sok ma­gyar falut és várost és senki nem törődik a járvánnyal, hogy az elővigyázat s fertőtlení­tés által megszüntessék. A himlő, kanyaró, hideglelés, tífusz és kolera jön-megy, mint neki tetszik, senki útját nem állja. Hatóságok s orvosok egykedvűek a halál pusztításai iránt, csak a harangozó csöndít neki. A mi­niszternek egyébb gondja van, Bécsbe utazik minisztertanácsba. A népesedési statisztika ki­mutatja, hogy nem szaporodunk, a jelentést olvassuk s vállat vonítunk. Keresetágakról kell gondoskodni, hogy a magyarság foglalkozást találjon. A megél­hetés módja s a népszám emelkedése egyenes viszonyban áll egymáshoz. De a kormány közgazdasági politikája, nemhogy könnyí­tené a nép keresetét, hanem megnehezíti. A nyomor­ó megszüli a gyermeket, de meg is öli s nem nevel belőle jó állampolgárt. A háromesztendei általános hadkötele­zettség nagy hátrány a faj szaporodására. Két évi szolgálati idő tetemesen elősegítené a Magyar világ. Vándorszínészek jöttek Budapestre, egy álló hónapig vendégszerepre, egy egész né­met invázió Bécsből, hol nem tudtak annyi pénzt keresni, mennyit a magyar főváros kö­zönségétől várnak minden este. Mért nem mennek Triesztbe, Krakkóba, Lembergbe? Mert ott a német múzsa nem tud megélni. Magyarország a német export piaca : kelmé­ben, sörben, könyvben, hírlapban, pincérek­ben, kereskedősegédekben, mesteremberekben, vasúti hivatalnokokban, katonatisztekben, szí­nészekben és komédiásokban és mindenféle egyéb kereseti ágban a kintornástól a bank­direktorig. A magyar ember pedig nem tud megélni ide­haza s alig tengődik. A német elem folyton szivárog be s mint az alvizek elborítja a magyar társadalmat. Nem bírunk ellene gátakat rakni, mert erre azt mondják államférfiaink, hogy nem szabad, nem illik. Már minden magyar ember tud németül s ol­vas német lapot. Német hírnévre vágyik a magyar író s a magyar tudományos akadé­mia. A magyar honvédség felerész német. A magyar finánc szintén felerész német. A fővá­ros két harmadrésze német. Nincs olyan falu, nincs olyan vidék széles Magyarországon, hol ne akadna német. A panszlávoktól félünk s azalatt a német megesz bennünket. Széchényi mondá, hogy a magyar apa­gyilkosnak is meg kell kegyelmezni, hogy a faj szaporodjék. De a jelen politikusok idáig ezzel keveset gondoltak.­Többet törődtek azzal, hogy ne mondják róluk, hogy fajpolitikát űznek. Például melyik magyar miniszter foglalkozott a székely kivándorlással? Ki tervezte a ma­gyar államjószágok betelepítését magyarok­kal ? Jutott-e eszébe egyiknek is, hogy az állami bányáknál magyar munkásokat alkal­mazzon, vagy hogy a felföldi magyarok meg­tanulják az importált olaszoktól a kőmunkát ? Zsidó vállalkozóktól s német bérlőktől ne vár­junk magyarságot. Számos vállalatnál tapasz­taljuk, hogy a magyart egyenest kiszorítják. Kevesen vagyunk, szaporítsuk a fajt. Megházasodni nemcsak jó dolog, hanem egyúttal hazafias kötelesség. A­ki megteheti el ne mulassza. A családi élet erkölcsössége a kort kinyújtja, a legényélet könnyelműsége az életet rövidíti. A törvénytelen gyermekek meghalnak, a törvényesek jobban megmarad­nak. A közmorál csak ott lehet egészséges, hol minden korát ért férfi házasodik s a ne­velés csak ott lehet gondos, hol atya, anya együtt gondoskodik a gyermekekről. A társa­dalom és az állam alapja a jó családi élet. Sajnos jelenleg, hogy a művelt osztályok fiatalsága, kivált a városokban és legkivált az aristokrácia Magyarországon nem házaso­dik. Nagy ritkaság, hogy valamely magyar gróf urfit kihirdetnek. A hivatalnokok serege nőtlen. A katonatiszt urak nőtlenek. A pa­poknak nem szabad házasodni. Orvosok, ügy­ a pesti hírlap tárcája. Fény- és árny­képek a fővárosból. Irta : Kákai Aranka. XVI. Jókai Mór. Motto: ,,Mi ne tudnánk Európának meg­mutatni, hogy országunkban, ebben a kis Európában, a melyben eny­­nyi nemzetiség lakozik egymás mel­lett, — a közös érdekek, a közös szabadság és a közös hazaszeretet — a béke egyetlen kezességét is képes felébreszteni ?“ Bécsi toaszt. „Lass dich bei uns wohl gefallen, Wo geliebt bist du von allen.“ Bécsi r i gm u s. Azt hiszem mindenkinek, ki e cikk ol­vasásához fog, első lélekzetre az a kérdése, hogy mit akarok én voltakép ezzel a nagy névvel s nagy alakkal egy ilyen apróságos tárcában kezdeni ? Hisz akiről az egész vi­lág beszél, akit az olvasni tudók 90 száza­léka olvas s az írni tudók 50 százaléka utá­noz, — az 7—8 tárcahasábon ugyan alig „intézhető“ el. Sietek a kérdésre válaszolni. A­hány korszak van az emberéletben, anynyiszor változik az emberül,k s változik környezete is. Egy életirónak kötelessége minden korszakot s minden változást feldol­gozni művében. Nekem azonban, ki csupán rajzokat készítek, egy korszak egy alakkal s egy háttérrel okvetlen s váltig elég. Már most beismerem, hogy Jókai élet­irója egykor egész kis könyvtárt lesz kény­telen összeírni, — még úgy se meríti majd ki teljesen irodalmunk e nagy alakjának nyil­vános életét s munkásságát. De aki meg­elégszik a legutóbbi öt év Jókaijával, kit a Jövő század regénye óta a Hős Pálfy­ig, a a fúzió óta a bécsi toasztig s az ifjúsági fáklyás menet óta a tervezett macskazenéig biránk, annak róla alig lehet nehány száz szónál több mondani­valója. S igy mégse olyan szűk ez a tárca raj­zomnak, mint eleve látszik. 1874—1879 ! öt teljes esztendő. Ennyi idő alatt fának megnő a kérge, birkának a szarva, kis gyermeknek a foga, ifjoncnak a bajusza, férfiembernek a hasa. Nagy idő, — sok minden történhet alatta. Jókaival az történt, hogy elveszíti egy emberélet mukássága árán szerzett, bőven megérdemlett s féltékenyen őrzött kincsét, népszerűségét. — Hogy lehet ez ? 1874 ben más világ volt. Jókai kevéssel előtte ünnepelte huszonötéves írói jubilaeuusát s hivatkozhatott az ország előtt oly írói múltra, minőt Európa egy írója se mutatha­tott fel. Munkásságáról akkor bámulatos sta­tisztikai adatok keringtek közszájon s min­denki szörnyüködött azoktól a nagy számoktól, melyek a Jókai által 25 éven keresztül leírt szavakat s e szavak honoráriumjait képvise­lik. Szeretetet és ragaszkodást fejezett ki mindenki ez óriási munkaerő, nagy költő és rokonszenves ember iránt. Az ifjúság, a nők, s az öregek is rajongtak utána. Arcképét kifüggeszték a szobák falára a Petőfi és Kölcsey képe mellé, egyes városokban ala­pítványokat tettek nevére s utcákat hívtak nevéről. A hol megjelent éljenriadal s tünte­tés fogadta. Boldog volt, ki vele szólhatott, kezét megszorithatá, vagy kéziratából csak egy csipetkét is bírt emlékül. A nemzet költője volt . Egy év múlva a VIII-ik kerület egy­hangúlag megválasztó képviselőjének az or­szággyűlésbe. S mikor a mandátumot a vá­lasztási elnök neki átadá, így szólt hozzá: „Nem mondom el, mi kötelességek járnak e megbízó levéllel, mert te, ki a nemzet taní­­tója vagy, ezt a legjobban tudhatod.“ Utal­álnunk 12 oldalt tartalmaz.

Next