Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)

1879-06-01 / 150. szám

1879. június 1. kormány is jóváhagyta, a szerb megbízottak meghívása a legközelebbi napokban fog meg­történni. A tárgyalásokat valószínűleg július hónap második felében Bécsben kezdik meg. — Fenntartással közöljük e hírt, mely a „Budapester­­Korrespondenz“ megbizhatlan for­rásából ered. A horvát tartománygyű­lésrő­l, Zágrábból távírják a­­P. Lloydsnak. A horvát tarto­­mánygyűlés június 14-kén nyittatik meg és a legközelebbi ülésszak valószínűleg hosszabb ideig fog tartani. A horvát regnikoláris de­­putáció jun. 10-kén ü­­ össze, hogy az albi­zottságnak jelentését, a magyar albizottsággal létrejött egyezményre vonatkozólag tárgyalás alá vegye. Ludvigh felügyelő Brassóból távírja, mi­szerint a román kormánnyal a predeali állomás iránt a jegyzőkönyv tegnap , az üz­leti szerződés pedig ma íratott alá. A szegedi királybiztosság szervezetére nézve véglegesen megállapodott a miniszter­­tanács. Királyi biztosul Tisza Lajos szemel­­tetett ki (Tehát mégis! Szerk.) s a kineve­zési okmányt már ő felségéhez felterjesztették. Szintúgy meg vannak már állapítva a rész­letes utasítások. A királyi biztos mellé adott tanács tagjaira nézve — egynek kivételével — hasonlag létrejött a megegyezés. A név­sor mindazáltal csak akkor lesz közölhető, midőn az utasítások az illető jelölteknek hi­vatalos tudomására jönnek. Az időpont, mely­ben a királyi biztosság működését Szegeden­­tényleg megkezdendő, szóval a királyi biztos eutazása, egyelőre a június 8-át követő hét elejére van kitűzve. M­ Most már igazán nem tudjuk hányadán vagyunk a szerb püspöki kar magatartásával, szemben a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló törvény ellen a felséghez intézett szerb petícióval. A hírt a „Zasztava“ közölte elő­ször. A „Szibszky Národ“ azonnal megcáfolta, ma meg ismét az „Egr“-ben a következő újvidéki táviratot olvassuk tegnapi ketettel: Részben Flatz újvidédéki főispánnak kárhoza­­tos és minden jóravaló hazafit megbotránkoztató politikája, részben pedig Ivacskovics pátriárcha de­moralizáló példája következtében, a „Zasztava“ öröm­mel jelenti ma, hogy a Polyt által szerkesztett fölira­tot kevés kivétellel a szerb egyházi és iskolai ható­ságok és más testületek minden tagja aláírta. Van köztük számos penzionált katonatiszt és az ismeretes városi hivatalnokok. A „Nedelnyi Liszt“ szerkesztő­sége is ott figurál, továbbá a közjegyzőség is. Oda érkeztünk, ahol 1868-ban voltunk, azzal a különbség­gel, hogy most Flatt főispán pártfogása alatt álla­nak a főizgatók.________ sakktáblájáról az „alkalmatlan sakkfigurát“ és a méltóságos Ráthot ültette helyébe. S a képviselőházban ? Nos ott Házmán csak oly jámbor szerepet vitt, mint a minő a polgármesteri székben vala a foglalkozása. Hű­ mamelukja volt a kormányoknak s részt vett minden tranzakcióban, együtt a többivel. Elméletben barátja volt minden szabadelvű intézkedésnek, de mikor tettre került a do­log, derure-borura megszavazott minden kor­mányjavaslatot szó nélkül, akár voltak azok szabadelvűek, akár nem. Ezért aztán az „alkalmatlan sakkfigu­rát“ itt is felismerték benne választói és a legközelebbi alkalommal letették a parla­menti sakktábláról s helyébe ültették a Ház­­mánnál is egyszerűbb, de tevékeny és am­biciózus Kerntler Ferencet. Házmán mint volt polgármester nyug­díjat kapott a fővárostól, mint volt mameluk pedig a napokban választatott be a hálás Tisza-kotter­a által a tiszavidéki vasúttársulat igazgató tanácsába, mely tudvalevőleg szintén elég szép nyugdíjt képvisel. Most aztán csakugyan nem igyekszik szerepelni sehol, még a tisztelt közgyűlésen se. Marad, a­mi maradhatott volna: jó ember. A sakkjátszmát más figurák folytatják. Nem találják önök, hogy ez a rajz száraz és unalmas? Épen olyan, mint Ház­mán Ferenc. PESTI HÍRLAP. Szükséges volna, hogy illetékes helyről értesítsék a közönséget, melyik verzió felel meg a valóságnak. Bécslef it jelentik a „P. Lloyd“-nak. Alap­talan az a hír, hogy a porta felszólalt a Va­tikánnál egy Bosznia és Hercegovinára vo­natkozó konkordátum megkötése ellen, azon indokolással, hogy e jog csak a szultánt illeti meg. Egyáltalán nem szándékoznak egy ilyen konkordátumot kötni, ha azonban ez mégis megtörténnék, Törökország nem tehetne ellene kifogást, mert a konvenció 2-ik cikke a fenálló vallásfelekezetek vallási szabadságára és val­lásgyakorlatára való felügyeletet Ausztria- Magyarországra bízza. A gácsországi állomásokból Szegedre való faszállításra nézve, az alábbi vasutak követ­kező díjkedvezményes árszabást állapítot­tak meg: 1) Az osztrák állami vasút, Tiszavidéki vasút társulat, és a Duister vasút, tonna és 1 kilométerenként..........................11.9 krt 2) A lemberg- cernovici, és főherceg Albert vasút tonna, és 1 kilométerenként 13.2 krt .) A magyarészakkeleti vasút legenye­­szerencsi 62 kilom. hosszú vonalára nézve: 13.84 krt. Egy szó az iparosokhoz, de a közön­séghez is. A magyar ipar méltán büszke a székesfehér­vári kiállításra, melyen hazánk iparosai diadalt és örömünnepet ülnek, s melyről a külföldi vendégek is teljes elismeréssel nyilatkoznak. Hanem naponkint érkeznek panaszok a gyér látogatás miatt. A nagy közönség nem részesíti kellő pártolásban e nemzeti vállalatot. Méltán nevez­hetjük igy, mert nemzeti az a szó legnemesebb ér­telmében. E részvétlenség pedig kötelességmulasztás. Kötelességmulasztás első­sorban magunk iránt, mert ha valamikor, úgy­ most áll kötelességében a nemzetnek tanúsítani részvétét tettleg is az ipar iránt, melynek fejlesztése és emelése, mint tegnapi vezér­cikkünkben kimutattuk: közgazdasági és társadalmi viszonyaink javulásának talán egyetlen eszközét képezi. Szomorú tünemény, hogy még most se visel­tetünk a kellő figyelemmel és érdeklődéssel a hazai ipar ügye iránt, pedig a székesfehérvári kiállítás nem csupán üres látványosság, melyet az ember elmegy megnézni, hogy mondhassa, hogy ott volt és alamizs­nakép odaadta az 50 krajcár belépti díjt, hanem va­lódi tükre iparunk mai fejlettségének és egyúttal ör­vendetes tanújele annak, hogy most már e téren is megállhatunk a magunk lábán és hogy a magyar iparnak van biztos jövője. Felhívjuk a közönséget újólag a székesfehér­vári kiállítási megtekintésére, ne mondhassa rólunk a világ, hogy csak szóval tudunk lelkesülni közdolgok­ért, hanem ha tettre kerül a sor, csakhamar kialszik a szalma­tűz. A fővárosban egybegyűlt iparosokhoz is van szavunk. Azok akik vagyoni állásuknál fogva tehe­tik, adjanak össze pár ezer forintot és küldjenek minél több iparossegédet Székesfehérvárra, nem mu­latni vagy a kíváncsiságot kielégíteni, hanem tanul­mányozni a szakmájukba vágó cikkeket, hadd lássák mi az, amiben a külfölddel kiállhatjuk a versenyt, mi az amit el kell sajátítanunk, s mi az amit ta­lán az ország egyik vidékén jobban készítenek, mint másutt, stb. Csak így fogjuk aztán tapasztalhatni a székes­­fehérvári kiállítás nagy hasznát az életben és ered­ményeit jövő kiállításainkon. De általában csakis igy lehet haszna és eredménye és csak igy érhető el a cél, mely a hazafias mű létrehozói előtt lebeget. " Az országos iparos kongresszus. I. nap. " A hét év előtt tartott első országos ipa­ros gyűlésnek, ma délelőtt 9 órakor követke­zett folytatása a vigadó dísztermében. Az ösz­­szegyűlt diszes közönség közt igen sok orsz. képviselőt láttunk, kik kerületeik iparos tár­sulatainak fölkérésére ezeket képviselték, így ott voltak Szilágyi Dezső, Apponyi Albert, gróf, Orbán Balázs, Vécsey Tamás, Chorin, Bakay, Hegedűs, Márkus, Helfy, Mocsáry stb. orsz. képviselők és Ráth Károly (iparos, orsz. képviselő), ki az ülést megnyitja és az előkészítő bizott­ság nevében üdvözli a II. orsz. iparos kon­gresszust. G­ö­n­d­ö­c­s Benedek apát mint korelnök rövid beszéd után felhívja a gyűlést a tiszt­viselők megválasztására, ajánlván. Elnökül: Ráth Károly, alelnökül: B­a­­kay Nándor, Streitmann József,jegyzőkül: Mudrony Pál, Gelléry Mór, Fritz Péter és Frecskay János urakat, kik közfelkiáltással meg is választatnak. Elnök elfoglalván székét a tanácskozá­sok sorát megnyitja, bejelentvén a 12 külön­böző, az iparosokat és ipart érdeklő bead­ványt. Áttérvén a napi­rendre, első tárgy volt az ipartörvény módosítását célzó határozati javaslat, melyet Mudrony Soma előadó terjeszt elő és indokol. A kongreszus célja és különösen e mó­dosításoké, hogy a fegyelmetlenség, a léha fe­lületesség, a munkátlanság, mely lábra k­apott, szűnjék meg ; hogy az iparos­ osztályból derék, becsületes munkás iparosok kerüljenek ki, kik díszére, becsületére válnak a magyar iparnak; hogy ezen az úton az iparos osztály szellemileg, erkölcsileg, vagyonilag és társadalmilag emelkedjék, hogy igy a haza bennök erős támaszt nyerjen. Maga a javaslat a következő: Mondja ki a H. országos iparosgyűlés, I. hogy az 1872-ki ipartörvénynek gyö­keres átvizsgálása és módosítása szükséges és pedig főleg két irányban, u. m. 1. azon irányban, hogy az iparral fog­lalkozók közös szakérdekeiknek előmozdítá­sára oly kötelező társulatokban szereztesse­nek, melyek az iparral foglalkozók összeségét felöleljék és melyek keretéből magát egy iparűző se vonhassa ki; 2. azon irányban, hogy a szakmabeli kiképzést, valamint a készülő iparosok szel­lemi és erkölcsi nevelését a létesítendő ipar­társulati szervezet útján hatályosan előmozdí­tani és ellenőrizni lehessen. II. A létesítendő szervezet a gyakorlati élet kívánalmaihoz képest háromfokú köze­gekből álljon.* 1. az érdekazonosságban álló iparosok közvetlen közreműködésére támaszkodó helyi és lehetőleg szakmai csoportokból (kötelező ipartársulatok). 2. Eme csoportok képviseltetése útján az ország nagyobb iparos központjain alakí­tandó másodfokú testületekből (iparkamarák). 3. Az egész iparszervezet működésének egyöntetű vezetését lehetségesítő központi kö­zegből (központi ipartanács). III. A kötelező ipartársulatok oly tes­tületi jogokkal és hatáskörrel látandók el, amikőt hatályos működtetésük megkíván. Ennek kapcsában szabályozni óhajtja a tanoncok szegődtetése, tanítása s felszabadí­tása; — a munkás és munkaadó közt felme­rülő viszonyok szabályozását, s az ipartársu­latok némely jogkörét. Az élénk helyesléssel fogadott javaslat­hoz S­t­r­eitmann József (Gyöngyösről) ajánl egy módosítást, mely szerint mondja ki a II. iparos gyűlés, hogy 1­­önnálló iparos csak az lehet, a­ki az ipart tanulta és 22 éves, 2.) írni és olvasni tud. 3.) hogy minden kisebb iparvárosban, a­hol 500 iparosnál több nincs, csak egy általános ipartársulat alakulhat. Az ezt követő élénk vitában Földy Fe­renc, Csepreghy János, Szabó Ferenc, Nagy István, Busbach Ádám, Szandics újvidéki tanár, és Galgóczy Károly vesznek részt, különböző szempontokból tekintvén a felme­rült kérdéseket. Elnök erre röviden összefoglalván, fel­teszi a kérdést, be akarja-e rekeszteni a gyű­lés a vitát. Egyhangúlag elfogadtatott. A szó­lásra joga van még Mudrony Soma előadónak, ki röviden még egyszer indokolja a bizottság javaslatát és azt elfogadásra ajánlja. A gyűlés erre a bizottság javaslatát egyhangúlag, Streitmann indítványát pedig túlnyomó többséggel elfogadta. Az ülést dél­után 3 órakor folytatják. Délután 3 órakor folytattatott az ülés Szőnyegen forog az iparos szakoktatás szer­vezése. Steinacker előadó beszédében az iparos szakoktatást teljesen újjá akarja szer­vezni. A kormányok többféle mulasztásait a­­ tárgy gyakorlati ismeretének teljes hiányában látja. Részletes indokolás után ajánlja a köz.

Next