Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)

1879-06-01 / 150. szám

z­ ponti bizottságnak általa előadott határozati javaslatát elfogadásra. György Aladár. Két módosítással fo­gadja el a javaslatot, mely különösen a nők munkakörét méltányolja. A javaslat elfogadtatik. Következett a III-ik határozati javaslat az egyetemlegesség elvére fektetett önsegélyes szövetkezetek terjesztése tárgyában, melyet a gyűlés a javaslattal együtt elfogad. A budapesti orsz. kiállítás ügyében beadott határozati javaslat előadója Katii volt. Csak azt említjük fel, hogy 1882. évre javasolja a bizottság, mit a gyű­lés el is fogad. Következett az V. pont alatti határozati javaslat, az „állami szükséglet­nek a hazai ipar által való fede­zéséről.“ Előadó Csepreghy János. Rövid indokolása után a gyűlés az eredeti szö­vegezést fogadta el. A tisztelt házból. (Levelek egy képviselőtől.) XLV. Május 31. T. szerkesztő úr! Üres a ház. Primo, mert orsz. ipargyű­­lés van mostanság Budapesten, hol sok hon­atyának kell nagymesterkedni. Secundo, mert meleg van, mely ellen nem lehet mesterkedni. Tertio, mert a katonaszállásolás ügye már oly unalmassá vált, hogy a légy is attól döglik az ülésteremben. Mindazonáltal Tisza Kálmán képes volt a termet 10 percre színig megtölteni „szabad­elvű“ mamelukokkal. A dolog így esett. A 22-ik §-nál Szilágyi Dezsőnek, ki az agyonbeszélt szakaszt még külön ki­hagyatni is indítványozta tegnap, mára ma­radt a zárszava. Készült is egy nagy, de nagy, rettentő nagy beszédre, melyben is­mételve a napnál is világosabban be akará bizonyítni, hogy alaptörvényeink szerint a hadsereg felett Őffelsége önhatalmúlag nem in­tézkedhetik. A neki hevült egyesült ellenzék még titokban kormánybuktatásra is készült. Számított rá, hogy a „szabadelvű“ mameluk­­had a meleg miatt nem jön el teljes szám­ban az ülésre s igy az összebeszélt ellenzé­kek névszerinti szavazást fognak kérni és impozáns többséggel fogják leszavazni Tisza Kálmán minisztériumát. De bezzeg neszét vette ennek Tisza Kál­mán ma reggel, vagy még tegnap est­e és két dolgot cselekedett. Először is megüzenteté az egyesült ellenzéknek, hogy ha Szilágyi Dezső csakugyan elmondja az Ő felsége jogai ellen szándékozott nagy „spech“-et, hát azzal aligha el nem találja játszani Bécs előtt a maga és pártja kormányképességét még az esetre is, ha a mostani kormány megbuknék. Azután meg azt is cselekedte, hogy fogadott húsz bérkocsit, meghagyta a kocsisoknak, hogy délelőtt 10 órára fővárosszerte minden mameluk-honatyát a tisztelt ház előtt felmál­­házva,szavazatképesen letegyenek , a parla­ment főkapujánál, ügy is jön. Az ülés kezdetén a kormánybuktatók hosszú képpel nézték a folyosókon ácsorgó temérdek mamelukot, nemkülönben hosszú füllel hallgatók az érkező húsz bér­kocsi meg­újuló moraját és így okoskodtak: „Győze­lemre ma már nincs kilátás, ergo nem fogunk név szerint szavazni, a kormányképesség lát­szatát Szilágyi beszéde kedvéért nem kockáz­tathatjuk, ergo nem fogunk „Szilágyilag be­szélni.“ ügy is jön. — Mégis csak nagy ördög az a Tisza Kálmán, hogy ezt ily szépen kitaktizálta. A többit röviden elmondhatom. Szi­lágyi nem mondott nagy beszédet, név­szerinti szavazás nem volt, a katonaszálláso­­lási javaslatot a ház hátralevő részében brevi mann, rövid vita után elfogadta s aztán ki-ki szökött, ha szökhetett a kérvények tárgya­lása elől. Délután 1 órakor a tisztelt ház már határozatképtelen volt s eloszlott. Nem is fog összejönni ünnep után szerdáig. POLITIKAI SZEMLE. Battenberg herceg, mikor még Pots­­damban a hadnagyi teendőket végezte, aligha hitte volna, hogy nevét egykor Európaszerte fogják emlegetni. Nincs oly hírlap, melyben nevével ne találkoznánk. Berlini lapok írják, hogy a herceg azon kérdésére, várjon elfo­gadja e a bulgáriai trónt, Bismarck hg­­gy felelt volna: „Miért ne, fogadja el bátran az efféle mindig kellemes emlék marad az egész életen át.“ Az „Eastern Budget“ nem győz eleget beszélni azon kedvező benyomás­ról, melyet a fejedelem Andrássy grófra tett. A philippopoli­tez és lobogó-esetnek diplomáciai utójátéka is lesz, miután a porta e miatt jegyzéket szándékozik intézni a szer­ződéses hatalmakhoz. Természetesen azt fog­ják neki felelni, hogy nem Európa dolga ily csekélység miatt kérdésessé tenni a Balkán­félsziget békéjét, s ezzel vége a komédiának. Az e­k­o pasa pedig ezt indokul fogja fel­használni, hogy ezentúl se hangsúlyozza a török főhatósági jogot, így fordul minden rendesen úgy, amint Muszkaország kívánja. Kétségtelen, hogy Orosz- és Németor­szág hivatalos erőfeszítéseket tesz megfosztani Svájcot a menedékjogtól. A Neue Züricher Ztg., mint bizonyosat írja, hogy az orosz és német kormányok, valamint Madridban és egyébütt, úgy a svájci követségi tanácsnál is tapogatóztak a socializmus elleni évrendsza­­bályok behozatala iránt, s erre a következő megjegyzéseket teszi: A legjobb válasz, me­lyet egy kis állam ily tapogatózásra adhat, abból áll, hogy arra utaljon, miszerint nép­jogi kötelességeinek mindenkor teljesen megfelel, anélkül, hogy erre figyelmeztetni kell­jen ; ha ezt be tudja bizonyítani, akkor annál nyomatékosabban követelheti a maga számá­ra azon szabadságot, hogy belügyeit saját belátása szerint rendezhesse és azokba min­den beavatkozást kikérjen magának.“ Bécs­­ben Re­uss­ig a német nagykövet, folyvást iparkodik megnyerni Ausztria-Magyarország közreműködését egy nemzetközi socialista raz­ziához, de törekvései eddigelé nagyon cse­kély sikert arattak. Franciaország belügyi helyzete mind meg­nyugtatóbb szint élt. A kamra határozata B­­­a­n­q­u­i ügyében lényegesen megjavította a kormány helyzetét, míg a radikálisok egy­részt Clémancea­u megfontolatlan fellé­pése, másrészt pedig a bonapartistákkal való szövetkezésük által nagyon ártottak maguk­nak és tért vesztettek. Úgy Clémancea­u, mint a bonapartisták azzal — alkalma­sint nagyon is akaratuk ellenére — lénye­ges szolgálatot tettek a kormánynak. Másrészt a kormány is minden lehetőt elkövet, hogy az amnestiára vonatkozó minden interpellációt és indítványt megakadályozzon. Június 5-ig körülbelül 3000 kommunard részesül amnestiá­­ban, következőleg visszahelyeztetik politikai jogaiba. Blanqui a legújabb hírek szerint csak június 5-ke után kap kegyelmet, s e szerint nem lép politikai jogaiba, s ezentúl se fog bírni szenvedő választó képességgel, volt sötétítve, falait s padozatát szintén gyászlepel borttá. Közepén, az ajtóval szemben sötét menyezet alatt feküdt az elhunyt; koporsója körül lobogtak a magas tartókba helyezett viaszgyertyák, halvány fényt árasztva a ravatalt övező számtalan koszorúra, a koszorúk üde virágaira, s aranybetűs feliratú, fe­hératlasz szalagjára. Kevéssel öt óra előtt az „Entresprises des pompes funebres“ temetkező vállalat díszruhás szolgái a koszorúkat az egyik gyászkocsira szálliták, aztán a koporsót az udvaron fölállított emelvényre vitték, hol a beszentelő gyászszertartást főt. Klempa Simon terézvárosi prépost végezte fényes segédlettel. Föl­­hangzott az „Oremus“ s utána a megható „circum­­dederunt“ szomorú dallama, a nemzeti színház férfi­kara által énekelve. Az ének végével a koporsó be­szenteltetett, aztán ráemelték a második, hatfogatú gyászkocsira, s a hosszú menet megindult, kisérve óriás néptömeg által, melyet több szakasz kirendelt rendőri közeg zárt el a széles sugárút középvonalától. A koporsót két oldalról a magy. hitel­bank tisztviselői kísérték kezekben égő gyertyával, közvetlen a kocsi után pedig a megboldogultnak gyermekei és rokonai. A gyászoló özvegyet a fájda­lomtól leroskadtan emelték kocsiba. Koszorút az elhunyt koporsójára a következő magánosok és társulatok küldöttek : A magyar hi­telbank igazgató tanácsa, a magy. hitelbank, az Arad-temesvári vasút igazgató tanácsa, az arad-tem. vasút igazgató társai, a Franklin-társulat, egykori ta­­nulótársai, Tolnay Lajos, báró Wodianer Albert, a bécsi Rothschild cég, Velleni Wiener Ede, Naisz Gyula és neje, volt tanítványai, a magy. ált. földhit. részvénytársulat, a magy. állami hitelbank felügyelő­bizottsága, a magyar állami hitelbank egyesült gőz­malma, a Franklin-társulat hivatalnokai, Zimmermann család, lipótvárosi bank, Hyeronimy államtitkár, a m. földhitelintézet, az első magy. ált. biztosító társulat, Weisz család, Jalics testv., a magyar általános hitel­bank tisztviselői, I-ső magy. szálloda részvénytársulat, Cassian Bódog, gőzhajó társulat stb. Számos részvétnyilatkozat is érkezett a gyá­szoló özvegyhez, így Bécsből Andrássy gróf külügy­miniszter s a Rotschild-ház, Berlinből Hasemann, Bleichröder, Erlanger Viktor dr., továbbá Rába-Sz.­­Mihályról Széll Kálmán fejezte ki táviratilag részvé­tét. Gr. Andrássy távirata igy szól: Mély fájdalom­mal értesülök a súlyos veszteségről, mely a közü­gyeket az ön derék férjének elhunyta által érte. Fogadja legőszintébb részvétem kifejezését. Andrássy. A gyászmenet csak 6 óra után ért a kerepesi temetőbe, hol a megboldogult földi maradványai örök nyugalomra helyeztettek. Béke lebegjen hamvai felett! PESTI HÍRLAP. Pompás piros pünkösdöt, rózsás ünnepet és ünnepi rózsát kíván önnek és olvasóinak Csitt, Weninger Vince temetése. Weninger Vincét ma délután 5 órakor kisérték az örök nyugalomra, sugárúti nyaralójából. A halottas ház előtt már 4 órakor nagy néptömeg sereglett egybe, a család ismerősei s a műveit osz­tálybeli résztvevők pedig, kivétel nélkül gyászba öltözködve, az udvarkertben gyülekeztek. Félórával négy után érkeztek a testületek, köztük: a M­a­­gyar általános hitelbank, a Magyar földhitelintézet, a Franklin-társulat, a Magy. hitelbank egyesült gőzmalmai és a Budap. keresk. bank összes tisztviselői. A minisztériumok, országház, a nem­z. múzeum, a magy. tudományos akadé­mia és az ara­d-temesvári vasút küldötteik által voltak képviselve. Több pénzügyi tekintély is eljött a végtiszte­letre, köztük a bécsi R­o­t­s­c­h­i­l­d báró, Wodianer Mór báró és Reisz Károly lovag a magy. hit. intézet igazgatója. A ravatal a nyaraló egyik emeleti termében volt fölállítva, melynek ajtajáig egész a földszint be­járójától fekete posztó fedte a lépcsőt. A terem­be 1879. junius 1 Ünnepély a párisi nagy operában a szegediek javára. (A „Figaro“ után.) A „Figaro“ mai száma is egész sorozatát közli azon adományoknak, melyek a junius 7-ei ünnepé­­lyen ki fognak sorsoltatni és fényesen tanúsítják a franciák nagylelkű részvétét szerencsétlen honfitár­saink iránt. A „Bon Marché“ című cég egy bronz illat­­szerégetőt küldött, melynek értéke 1500 frank. Saintin festész egy gyönyörű női tanulmány­fejet, melyet a „Figaró“ 800 frankra becsül. H­a 11 e z d’A­r­r­o­s gróf a villanydelejes raj­zon feltalálója, érdekes készülékének egy példányát, melynek­ segélyével Chegaray úr, az ügyes raj­zoló, a közönség szemei előtt el fogja készíteni az ünnepély rajzát, mely azonnal ezer meg ezer pél­dányban többszörösítve kiosztatik a jelenlevők közt. A H­a 11 e z d’A­r­r­o­s gróf által felajánlott készülék ébenfából van, és tökéletes mássa annak, melyet a brazíliai császár rendelt meg nála. A színházigazgatók jegyeket sorsoltatnak ki legérdekesebb előadásaikra. A Folies Dramatiques színház igazgatója egy bérletjegyet ajándékozott, mely 1879 szept. 1-től 1880 ápril 10-ig érvényes. Carvalho ur az opera comique igazgatója, hol folyvást telt ház előtt adják Mozart „Varázs fuvo­­lyáját“, egy első emeleti páholyjegyet adományozott a nagy vonzerejű dalmű két előadására. Végre, mintha az ásványvizek akarnák helyre­ütni a Tisza által okozott rombolásokat, a pougesi alkali és vastartalmú fürdők társulata két bont aján­dékozott, melyeknek nyerői fel lesznek jogosítva: 1. Szabad oda és visszautazásra (I-ső osztályú vasúti jegygyel) Páris és Pouges közt; 2) kapnak szabad lakást és teljes ellátást bármelyik szállodában; 3) szabadon használhatják a fürdőket; 4) ingyen láto­gathatják a kaszinót és színházat, hol a párisi Renais­sance színház tagjai fognak működni. Mindez egyér­telmű 21 napi teljes és kényelmes fürdői ellátással, vagyis legalább 1500 frankkal. Megemlítjük végül, hogy a rendőrfőnökség a a tombola megtartását véglegesen engedélyezte és hogy a köztársaság elnöke G­r­é v y úr megígérte hogy jelen leen­ az ünnepélyen.

Next