Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)

1879-11-01 / 301. szám

1879. november 1. se jutott volna soha,­­ de Deák Ferenc belejuttatta őt a monarchia politikai törté­netébe , midőn Lustkandel egy munkáját cá­folatra méltatta. Deák Ferencnek egy irott munkája van csak, s azt Lustkandel ellen irta ! így lett Lustkandel hírneves. Akkor a magyar államjogot támadta meg s Deák állt vele szem­ben. Most a cseh államjogot támadá meg s Rieger kelt ellene síkra. Deák összezúzta a szerencsétlent, Rieger kigúnyolta. Akkor szán­ták, ma nevetik. Deák éveken át cáfolta, Rieger röviden bánt vele. Deák kifejté vele szemben a magyar államjogot. Rieger egyszerűen szeren­csét kívánt a cseheknek, hogy Lustkandel államjoguknak ellenzéket csinál, mert ez a cseh jogok biztos érvényesülését jelenti, bizonyítja a magyar államjog diadala, melynek Lustkandel szintén hátramozdutója akart lenni. * A nappali ülést Czartorynszki hg. egy elegáns, föderalista szellemű, békülékeny hangú s a mi fő, rövid beszédű ; Dr. Ja­c­k é­s Bécs belváros képviselője pedig alkotmányhű­­hóskodó magas politikát arrogáló, pápaszemes dikcióval fejezték be. A ház d. u. 3 órakor teljesen kimerülve a hallottaktól szétoszlott, hogy ismét összejöjjön. Az esti ülések rendszerint izgatottabbak. Oka ennek tán a félhomály, a gázvilág, az esti jég, vagy a fáradt test erőszakos ébrentartása. A Reichsrath képviselőháza se képez kivételt az általános szabály alól. Fokozza az izgalmat a hir, hogy Taaffe gróf beszélni fog. Egy bi­zonyos B­o­s­n­j­a­k úr panaszait a szlávok el­nyomatása felől,­­ egy másik bizonyos Fried­­l­m­a m­­­ár józan, de unalmas fejtegetéseit a­­ munkaviszonyokról a ház zajongva hallgatá. De felállt Taaffe. Minden szem­e rejtélyes arcra tapad, mindenki igyekszik gondolatait el­találni. Mély csend. „Kabinetem nem pártkor­mány“ mondja férfias, hatalmas hangon. A több­ség tapsol. „Az alkotmányt bolygatnunk nem szabad“ — kiáltja később a baloldal felé for­dulva s ez tapsol. „Számitok a monarchia min­den népének támogatására“ — folytatja a jobb­oldal felé fordulva s ez is tapsol. „A kormány a kibékülést közvetíti a pártok közt!“ — Csak­hogy erre egyik párt se tapsolt Taaffe gróf ezután hamarosan befejezi szóbeli közvetítését, mely ezúttal hatástalan maradt. * Gudenau báró megunja a sok beszédet s a vita befejezését kívánja. Szavaznak. Elnök nem bírja konstatálni a többséget. A minisztérium elhagyja a termet. Végre kihirdetik az ered­ményt, mely szerint a többség a vita berekesz­tését rendeli el. A baloldal generalrednerül Herbst-et választja. A hőség türhetlen. Elnök indítványozza, hogy az ülés bezárassák, nehogy e hőségben, s ily későn legyen az öreg Herbst kénytelen „nagy beszédét“ elmondani. A jobb­oldal, ezt ellenzi. Mire vita támad a kérdés felett. Ötven tag név szerint szavazást kér. A jobboldal ragaszkodik az ülés folytatásához. Plener hivat­kozik a többség lojalitására s méltányosságára Herbst iránt. Dunajewsky erre gorombán azt feleli, hogy a többség elég legálisan jár el, mi­kor Herbstet meghallgatja. Zaj és izgalom. A név szerinti szavazás megtörténik , a többség az ülést folytatni kívánja. De alig hirdeti ki az el­nök ez eredményt, feláll ismét Dunajevszky és szánva-bánya előbbi szavait, maga indítványozza az ülés berekesztését, a­mi aztán egyhangúlag elfogadtatott. * Ez a kis dolgokban kész veszekedés fur­csán vette ki magát Taaffe gróf imént kifejtett békítési programmja után. A békitni készülő és hajlandó politikai pártok nem így néznek ki, mint az osztrákok tisztelt házának jelenlegi két oldala.________________________== orosz protektorátus alatt már megköttetett vol­na, Csetinjéből, Bukarestből és Szófiából kellő­leg meg fog cáfoltatnk A „Glas Crnagorca“ e miatt polemizál a „Romanullal” s azt találja, hogy a Balkán szövetség most még nem léte­síthető; a montenegrói lap szerint az egyes , Balkán államoknak a többiek ellen irányzott spekulációkkal föl kellene mindenesetre h­agy­­niok s be kellene látniok, hogy mindenekelőtt egy egyes állam speciális, önző céljai elérése után való törekvéseknek kell megszűnniök. Mezzacapo ezredes az „Italicae Res“ ellen írt „Quid faciendum“ című röpirat szer­zője a „Diritto“ szerint jelenleg több heti fog­ságbüntetést áll ki, melynek elszenvedése után ki fog neveztetni a táborkari bizottság elnökévé. A francia kormány egy erős csapást in­tézett a radikalizmus ellen, mennyiben az illeté­kességi kör megsértése címén megsemmisítette a Seine departement azon határozatát, melyet az utóbbi az általános amnestia javára hozott. Ezen erélyes fellépés kétségkívül nagy hatást fog előidézni országszerte, s míg egyfelül értésükre adja a túlzóknak, hogy a kormány akár is képes is tiszteletet szerezni a törvény­nek, addig a köztársaság mérsékelt barátait még szorosabban fogja fűzni a kormányhoz. Az ál­talános amnestia kérdése most már valószínüleg nem fog a kamarák elé kerülni, miután Gam­be­t­t­a lapja a „Republique Française“ is ta­karódot­tú s Gambetta bizalmas körben hírül adta, hogy Ő teljesen távol áll azon agitációtól, melyet a nevezett lap ez irányban elég megfon­tolatlanul indított. PESTI HÍRLAP, 3 POLITIKAI SZEMLE A Balkán szövetség alapítása ügyében több szerb által kezdeményezett diskusszió to­vább foly. A „Narodni Glasznik“, mely az osztrák­magyar monarchiával a szerb lapok közül egye­dül rokonszenvez, s az utóbbi időkben kissé éle­sebben jelzett állást foglalt el Oroszország elle­nében, a legkeserűbb gúnyokat szórja az Istakra és politikai patrónusaira. A nevezett lap a Bal­kán szövetség proklamálását e percben politikai őrültségnek és szédelgésnek nevezi. E szövetség Szerbiára nézve veszélyes tüntetés volna, mely a berlini szerződés ellen irányzott fenyegetés­nek tekintethetnék. A lap reméli, hogy azon ügyetlen hazugság, mintha a Balkán szövetség. A tisztelt házból. — Levelek egy képviselőtől. — LVI. T. Szerkesztő úr! Oh te szegény honosítási vita, ha én té­ged meghormannositalanittathatnának ! e gondo­lattal léptem ma át a parlament küszöbén, tartva attól, hogy a „polgári magánjogtervezet“ elméleti érdemekben megszürkült feje ismét min­den öt percben indítványra nyitja meg bajuszos szárnyalását. Csalódtam. Hofmann Pál ezúttal csak féllábbal jelent meg az ülésen. Nyilván megborzadt saját elmondandó beszédétől, vagy pedig elkeseredve azon, hogy a mostani több­ség minden indítványát leszavazza, ezután teen­­dett módositványait odahaza besavanyitja dunsztba s elteszi jobb időkre. Esetleg még boszut is állhat az ő tyukifikátumai iránt indo­­lens emberiségen s ír még egy polgári, ezúttal tán „bolgári magánjog-tervezetet.“ A mai ülés elején mindössze azt kérdezte az igazságügyér­től a 7. §-nál, hogy a természetes gyermekek nagykorúsága a magyar törvény, vagy pedig azon ország törvénye szerint számit-e, melyben a gyermek született s lakik. Megkapván e kér­désre a feleletet s értesülvén, hogy a 3. §-hoz tegnap benyújtott módosítványát a honosítási bizottság elvetette, összepakolta iratait s ha­zament. A vita zenithjét a 10. § nál érte el, mely a horvátok honosításáról szól. Itt eltér a hono­sítási bizottság tagjainak véleménye egymástól. Öten közülök a kormány által beterjesztett ere­deti szerkezetet ajánlják a háznak, mely szerint a honosítást a folyamodókon Horvátország terü­letén a horvát hatóságok hajtanák ezentúl végre. A többi bizottsági tag, tehát a többség a szer­kezetet oda módosítá, hogy a honosításra vonat­kozó iratokat végérvényes elintézés végett a magyar miniszterelnökhöz tartoznak felterjesz­teni az eljáró hatóságok, tehát a horvát ható­ságok útján a horvát bán is. V­e­s­z­t­e­r Imre higgadt érveléssel fejte­gette, hogy a honosítás minden állam felségjoga s mert Magyarországon a végrehajtó hatalom feje a miniszterelnök, ki az állam jogkörébe vágó ügyeket a korona s a nemzet bizalmából intézi, a honosítás is az ő fóruma elé tartozik. A magyar-horvát közös országgyűlés utólag minden egyes honosítási esetért felelősségre von­hatja a miniszterelnököt. A magyar horvát terü­leten lakó idegenek honosítása közös ügye a két testvérországnak, melyek ugyan egy korona alatt állanak. Ha a kormányjavaslat szerint fel­ruháznék a horvát bánt, hogy a horvát terüle­ten lakó idegeneket honosíthassa, akkor egy kü­lön horvát államot ismernénk el külön állami felségjogokkal s felforgatnák vele közjogunkat. Ez az ellenzék álláspontja, mely a honosí­tási bizottságban többségre jutott. A kormány javaslatát, mint a bizottsági kisebbség előadója Ormay Károly rettenetes halványan védel­mezte. Mondott zavarában olyasmit is, hogy : „a javaslat egészen világos, csak az nem lát­hatja, kinek szeme van.“ Persze tárnáit erre elég jókora kacaj a ház minden oldalán. Tisza Kálmán azon lovagolt, hogy az 1868: XXX. kiegyezési törvény a honosítási ügyek végrehajtását Magyar- és Horvátországok saját területeiken külön gyakorolják. Jó Irányi Dániel, ki egy alkalmat se mulaszt el a hazánk­ban lakó nemzetiségek békitésére, kész szívvel segített Tiszának s azzal fenyegető a parlamen­tet, hogy ha a kérdést a horvátok ellenére döntik el, hát azok majd megtalálnak érte ap­­prehendálni, a­mi a hazára végzetes szerencsét­lenség lehet. Szerencsére Horváth Lajos, ki 1868- ban és 1872-ben tagja volt a magyar regniko­­láris bizottságnak, okmányokkal bizonyít­, hogy a horvátok a honosítási jogot maguk részére soha se követelték, s az idézett törvény szövege épen nem zárja ki, hogy a magyar miniszterel­nök, ki Horvátország miniszterelnöke is, ne a horvát bán előterjesztésére állítsa ki a honos­sági oklevelet a horvát területen lakó folyamodó számára. Szilágyi Dezső erre indítványt adott be, hogy a honosítási bizottság a horvátokra vonatkozó szakaszok újjászövegezésére utasíttas­­sék, mert a javasolt szövegben a horvát bán ré­szére koncedált kezdeményezési jog nincs ki­tüntetve. Indokoló beszédében kifejté, mennyire megfelel az ily megoldás a két testvérország érdekeinek s jogainak, ellenben a kormány ál­­­­tal javasolt mód mily veszedelmes közjogi kö­vetkeztetésekre vezetne (milyen pl. a horvát bán közvetlen felelőssége a magyar országgyűlés előtt vagy absolut hatalma minden törvényhozási fórummal szemben.) Szilágyi beszédének e része tartalmas volt s nagy hatást keltett. Még fokozta , volna a hatást az ügy javára, ha felszóla­­­­lását nem elhamarkodott heveskedéssel kezdi el, mi a higgadt hallgatása mindig elidegenitő. Általán a támadásokban ajánlom neki, ha skálát tart. Mert ha neki megy a miniszterel­nöknek azért, mert ez a tárgyalás folyama alatt negyed órára kiment a teremből, várjon mit , csinál majd vele, ha valamely törvénytelenség miatt lesz kénytelen őt felelősségre vonni. T­öb­­ higgadtság nem árt az ellenzéki padokon se,­­ s csak így lehet elkerülni sok fölös szót, fölös nyelvelést (milyen a Hegedűs Sándor érzékeny­kedő panasza is volt a Szilágyi vádjai elle­nében.) Mai szenvedélyeskedésénk köszönheti Szi­lágyi, hogy a mamelukok még vitába se bo­csátkoztak indítványa felett, hanem egyszerűen szavazást sürgettek. Hiába mondta A­p­p­o­n­y­i Albert gr., hogy ily fontos ügyekben az elhamarkodott ha­tározat nem sokat ér. Szilágyi felgyújtá a ma­melukok tüzét akaratlanul s Tisza Kálmán, ki időközben visszajött a terembe, egész játszva utasítá vissza a szenvedély mozgatta támadásokat, ellenben a komoly érveknek ő se mert szemükbe nézni. A szavazás megtörtént, a kormány javas­lata mellett felállt 141, ellene 72, így bukott meg az ellenzék egy igaz ügyben ügyetlenül intézett manővere következtében. Szilágyi az oka. Ezért nem való ő még pártvezér­nek. De ugyan melyik való az ellenzéken ? . . . ___________________________Csitt. ““ FŐVÁROSI ÜGYEK. — A lipótvárosi közgyűlés által ki­küldött kijelölő bizottság a holnap d. e. 11 órakor tar­tandó közgyűlésnek a következő bizottsági tagokat fogja ajánlani: 1) a szabadon választandó képviselők közül rendes tagokul : Fálk Miksa, Kochmeister Frigyes f­r. Mezey Mór, Weber Antal, dr. Stiller Mór, Neumann Fri­gyes, Gold Zsigmond, Reich Ármin, dr. Schwimmer Ernő, Szabó József, és Kunewalder L. M. urakat, póttagokul Holitscher Manó és Gruber József urakat. 2) az érték­képviselők : Haris Sándor, Fabinyi Teophil, Neuwilt Armin, Preussner József, Légrády Károly, Rebly Adolf, Brüll Miksa, Nádassy György, Deutsch Bernát, Mandl Pál, Rust Bernát, Posner K. L., Gorove Antal, Mészáros Miklós, Schmidt Titusz, Brody Zsigmond, Sárkány Jó­zsef, Fackh Károly, Baintner Imre, Lutzenbacher Pál, Vogel Péter, Heinrich Ferenc, Deutsch Jakab, dr. Ull­­­mann Sándor és Lovrich Gusztáv urakat. — Választási mozgalmak. A ferencvá­­­­rosi és kőbányai választók 225-ös működő bizottsága I vasárnap, f. é. nov. 2-án délután 4 órakor értekezletet­­ tart a gyep- és nagy fő­utca sarkán levő „Pospischil“­féle vendéglő helyiségében. Az értekezlet tárgya: a­­ szűkebb körű bizottság jelentése működéséről. T­h­a­­­y­­ Kálmán, elnök ; V­a­s­s Sándor, jegyző. — A VI. kerületi klub helyiségeiben nagy­számú választó értekezletet tartott, melyben elhatároz­tatott, hogy a VI. ker. választók egy, vasárnap d u. 3 órakor tartandó közgyűlésre egybehivassanak, hogy

Next