Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)
1879-11-01 / 301. szám
1879. november 1. se jutott volna soha, de Deák Ferenc belejuttatta őt a monarchia politikai történetébe , midőn Lustkandel egy munkáját cáfolatra méltatta. Deák Ferencnek egy irott munkája van csak, s azt Lustkandel ellen irta ! így lett Lustkandel hírneves. Akkor a magyar államjogot támadta meg s Deák állt vele szemben. Most a cseh államjogot támadá meg s Rieger kelt ellene síkra. Deák összezúzta a szerencsétlent, Rieger kigúnyolta. Akkor szánták, ma nevetik. Deák éveken át cáfolta, Rieger röviden bánt vele. Deák kifejté vele szemben a magyar államjogot. Rieger egyszerűen szerencsét kívánt a cseheknek, hogy Lustkandel államjoguknak ellenzéket csinál, mert ez a cseh jogok biztos érvényesülését jelenti, bizonyítja a magyar államjog diadala, melynek Lustkandel szintén hátramozdutója akart lenni. * A nappali ülést Czartorynszki hg. egy elegáns, föderalista szellemű, békülékeny hangú s a mi fő, rövid beszédű ; Dr. Jack és Bécs belváros képviselője pedig alkotmányhűhóskodó magas politikát arrogáló, pápaszemes dikcióval fejezték be. A ház d. u. 3 órakor teljesen kimerülve a hallottaktól szétoszlott, hogy ismét összejöjjön. Az esti ülések rendszerint izgatottabbak. Oka ennek tán a félhomály, a gázvilág, az esti jég, vagy a fáradt test erőszakos ébrentartása. A Reichsrath képviselőháza se képez kivételt az általános szabály alól. Fokozza az izgalmat a hir, hogy Taaffe gróf beszélni fog. Egy bizonyos Bosnjak úr panaszait a szlávok elnyomatása felől, egy másik bizonyos Friedlma már józan, de unalmas fejtegetéseit a munkaviszonyokról a ház zajongva hallgatá. De felállt Taaffe. Minden szeme rejtélyes arcra tapad, mindenki igyekszik gondolatait eltalálni. Mély csend. „Kabinetem nem pártkormány“ mondja férfias, hatalmas hangon. A többség tapsol. „Az alkotmányt bolygatnunk nem szabad“ — kiáltja később a baloldal felé fordulva s ez tapsol. „Számitok a monarchia minden népének támogatására“ — folytatja a jobboldal felé fordulva s ez is tapsol. „A kormány a kibékülést közvetíti a pártok közt!“ — Csakhogy erre egyik párt se tapsolt Taaffe gróf ezután hamarosan befejezi szóbeli közvetítését, mely ezúttal hatástalan maradt. * Gudenau báró megunja a sok beszédet s a vita befejezését kívánja. Szavaznak. Elnök nem bírja konstatálni a többséget. A minisztérium elhagyja a termet. Végre kihirdetik az eredményt, mely szerint a többség a vita berekesztését rendeli el. A baloldal generalrednerül Herbst-et választja. A hőség türhetlen. Elnök indítványozza, hogy az ülés bezárassák, nehogy e hőségben, s ily későn legyen az öreg Herbst kénytelen „nagy beszédét“ elmondani. A jobboldal, ezt ellenzi. Mire vita támad a kérdés felett. Ötven tag név szerint szavazást kér. A jobboldal ragaszkodik az ülés folytatásához. Plener hivatkozik a többség lojalitására s méltányosságára Herbst iránt. Dunajewsky erre gorombán azt feleli, hogy a többség elég legálisan jár el, mikor Herbstet meghallgatja. Zaj és izgalom. A név szerinti szavazás megtörténik , a többség az ülést folytatni kívánja. De alig hirdeti ki az elnök ez eredményt, feláll ismét Dunajevszky és szánva-bánya előbbi szavait, maga indítványozza az ülés berekesztését, ami aztán egyhangúlag elfogadtatott. * Ez a kis dolgokban kész veszekedés furcsán vette ki magát Taaffe gróf imént kifejtett békítési programmja után. A békitni készülő és hajlandó politikai pártok nem így néznek ki, mint az osztrákok tisztelt házának jelenlegi két oldala.________________________== orosz protektorátus alatt már megköttetett volna, Csetinjéből, Bukarestből és Szófiából kellőleg meg fog cáfoltatnk A „Glas Crnagorca“ e miatt polemizál a „Romanullal” s azt találja, hogy a Balkán szövetség most még nem létesíthető; a montenegrói lap szerint az egyes , Balkán államoknak a többiek ellen irányzott spekulációkkal föl kellene mindenesetre hagyniok s be kellene látniok, hogy mindenekelőtt egy egyes állam speciális, önző céljai elérése után való törekvéseknek kell megszűnniök. Mezzacapo ezredes az „Italicae Res“ ellen írt „Quid faciendum“ című röpirat szerzője a „Diritto“ szerint jelenleg több heti fogságbüntetést áll ki, melynek elszenvedése után ki fog neveztetni a táborkari bizottság elnökévé. A francia kormány egy erős csapást intézett a radikalizmus ellen, mennyiben az illetékességi kör megsértése címén megsemmisítette a Seine departement azon határozatát, melyet az utóbbi az általános amnestia javára hozott. Ezen erélyes fellépés kétségkívül nagy hatást fog előidézni országszerte, s míg egyfelül értésükre adja a túlzóknak, hogy a kormány akár is képes is tiszteletet szerezni a törvénynek, addig a köztársaság mérsékelt barátait még szorosabban fogja fűzni a kormányhoz. Az általános amnestia kérdése most már valószínüleg nem fog a kamarák elé kerülni, miután Gambetta lapja a „Republique Française“ is takaródottú s Gambetta bizalmas körben hírül adta, hogy Ő teljesen távol áll azon agitációtól, melyet a nevezett lap ez irányban elég megfontolatlanul indított. PESTI HÍRLAP, 3 POLITIKAI SZEMLE A Balkán szövetség alapítása ügyében több szerb által kezdeményezett diskusszió tovább foly. A „Narodni Glasznik“, mely az osztrákmagyar monarchiával a szerb lapok közül egyedül rokonszenvez, s az utóbbi időkben kissé élesebben jelzett állást foglalt el Oroszország ellenében, a legkeserűbb gúnyokat szórja az Istakra és politikai patrónusaira. A nevezett lap a Balkán szövetség proklamálását e percben politikai őrültségnek és szédelgésnek nevezi. E szövetség Szerbiára nézve veszélyes tüntetés volna, mely a berlini szerződés ellen irányzott fenyegetésnek tekintethetnék. A lap reméli, hogy azon ügyetlen hazugság, mintha a Balkán szövetség. A tisztelt házból. — Levelek egy képviselőtől. — LVI. T. Szerkesztő úr! Oh te szegény honosítási vita, ha én téged meghormannositalanittathatnának ! e gondolattal léptem ma át a parlament küszöbén, tartva attól, hogy a „polgári magánjogtervezet“ elméleti érdemekben megszürkült feje ismét minden öt percben indítványra nyitja meg bajuszos szárnyalását. Csalódtam. Hofmann Pál ezúttal csak féllábbal jelent meg az ülésen. Nyilván megborzadt saját elmondandó beszédétől, vagy pedig elkeseredve azon, hogy a mostani többség minden indítványát leszavazza, ezután teendett módositványait odahaza besavanyitja dunsztba s elteszi jobb időkre. Esetleg még boszut is állhat az ő tyukifikátumai iránt indolens emberiségen s ír még egy polgári, ezúttal tán „bolgári magánjog-tervezetet.“ A mai ülés elején mindössze azt kérdezte az igazságügyértől a 7. §-nál, hogy a természetes gyermekek nagykorúsága a magyar törvény, vagy pedig azon ország törvénye szerint számit-e, melyben a gyermek született s lakik. Megkapván e kérdésre a feleletet s értesülvén, hogy a 3. §-hoz tegnap benyújtott módosítványát a honosítási bizottság elvetette, összepakolta iratait s hazament. A vita zenithjét a 10. § nál érte el, mely a horvátok honosításáról szól. Itt eltér a honosítási bizottság tagjainak véleménye egymástól. Öten közülök a kormány által beterjesztett eredeti szerkezetet ajánlják a háznak, mely szerint a honosítást a folyamodókon Horvátország területén a horvát hatóságok hajtanák ezentúl végre. A többi bizottsági tag, tehát a többség a szerkezetet oda módosítá, hogy a honosításra vonatkozó iratokat végérvényes elintézés végett a magyar miniszterelnökhöz tartoznak felterjeszteni az eljáró hatóságok, tehát a horvát hatóságok útján a horvát bán is. Veszter Imre higgadt érveléssel fejtegette, hogy a honosítás minden állam felségjoga s mert Magyarországon a végrehajtó hatalom feje a miniszterelnök, ki az állam jogkörébe vágó ügyeket a korona s a nemzet bizalmából intézi, a honosítás is az ő fóruma elé tartozik. A magyar-horvát közös országgyűlés utólag minden egyes honosítási esetért felelősségre vonhatja a miniszterelnököt. A magyar horvát területen lakó idegenek honosítása közös ügye a két testvérországnak, melyek ugyan egy korona alatt állanak. Ha a kormányjavaslat szerint felruháznék a horvát bánt, hogy a horvát területen lakó idegeneket honosíthassa, akkor egy külön horvát államot ismernénk el külön állami felségjogokkal s felforgatnák vele közjogunkat. Ez az ellenzék álláspontja, mely a honosítási bizottságban többségre jutott. A kormány javaslatát, mint a bizottsági kisebbség előadója Ormay Károly rettenetes halványan védelmezte. Mondott zavarában olyasmit is, hogy : „a javaslat egészen világos, csak az nem láthatja, kinek szeme van.“ Persze tárnáit erre elég jókora kacaj a ház minden oldalán. Tisza Kálmán azon lovagolt, hogy az 1868: XXX. kiegyezési törvény a honosítási ügyek végrehajtását Magyar- és Horvátországok saját területeiken külön gyakorolják. Jó Irányi Dániel, ki egy alkalmat se mulaszt el a hazánkban lakó nemzetiségek békitésére, kész szívvel segített Tiszának s azzal fenyegető a parlamentet, hogy ha a kérdést a horvátok ellenére döntik el, hát azok majd megtalálnak érte apprehendálni, ami a hazára végzetes szerencsétlenség lehet. Szerencsére Horváth Lajos, ki 1868- ban és 1872-ben tagja volt a magyar regnikoláris bizottságnak, okmányokkal bizonyít, hogy a horvátok a honosítási jogot maguk részére soha se követelték, s az idézett törvény szövege épen nem zárja ki, hogy a magyar miniszterelnök, ki Horvátország miniszterelnöke is, ne a horvát bán előterjesztésére állítsa ki a honossági oklevelet a horvát területen lakó folyamodó számára. Szilágyi Dezső erre indítványt adott be, hogy a honosítási bizottság a horvátokra vonatkozó szakaszok újjászövegezésére utasíttassék, mert a javasolt szövegben a horvát bán részére koncedált kezdeményezési jog nincs kitüntetve. Indokoló beszédében kifejté, mennyire megfelel az ily megoldás a két testvérország érdekeinek s jogainak, ellenben a kormány által javasolt mód mily veszedelmes közjogi következtetésekre vezetne (milyen pl. a horvát bán közvetlen felelőssége a magyar országgyűlés előtt vagy absolut hatalma minden törvényhozási fórummal szemben.) Szilágyi beszédének e része tartalmas volt s nagy hatást keltett. Még fokozta , volna a hatást az ügy javára, ha felszólalását nem elhamarkodott heveskedéssel kezdi el, mi a higgadt hallgatása mindig elidegenitő. Általán a támadásokban ajánlom neki, ha skálát tart. Mert ha neki megy a miniszterelnöknek azért, mert ez a tárgyalás folyama alatt negyed órára kiment a teremből, várjon mit , csinál majd vele, ha valamely törvénytelenség miatt lesz kénytelen őt felelősségre vonni. Töb higgadtság nem árt az ellenzéki padokon se, s csak így lehet elkerülni sok fölös szót, fölös nyelvelést (milyen a Hegedűs Sándor érzékenykedő panasza is volt a Szilágyi vádjai ellenében.) Mai szenvedélyeskedésénk köszönheti Szilágyi, hogy a mamelukok még vitába se bocsátkoztak indítványa felett, hanem egyszerűen szavazást sürgettek. Hiába mondta Apponyi Albert gr., hogy ily fontos ügyekben az elhamarkodott határozat nem sokat ér. Szilágyi felgyújtá a mamelukok tüzét akaratlanul s Tisza Kálmán, ki időközben visszajött a terembe, egész játszva utasítá vissza a szenvedély mozgatta támadásokat, ellenben a komoly érveknek ő se mert szemükbe nézni. A szavazás megtörtént, a kormány javaslata mellett felállt 141, ellene 72, így bukott meg az ellenzék egy igaz ügyben ügyetlenül intézett manővere következtében. Szilágyi az oka. Ezért nem való ő még pártvezérnek. De ugyan melyik való az ellenzéken ? . . . ___________________________Csitt. ““ FŐVÁROSI ÜGYEK. — A lipótvárosi közgyűlés által kiküldött kijelölő bizottság a holnap d. e. 11 órakor tartandó közgyűlésnek a következő bizottsági tagokat fogja ajánlani: 1) a szabadon választandó képviselők közül rendes tagokul : Fálk Miksa, Kochmeister Frigyes fr. Mezey Mór, Weber Antal, dr. Stiller Mór, Neumann Frigyes, Gold Zsigmond, Reich Ármin, dr. Schwimmer Ernő, Szabó József, és Kunewalder L. M. urakat, póttagokul Holitscher Manó és Gruber József urakat. 2) az értékképviselők : Haris Sándor, Fabinyi Teophil, Neuwilt Armin, Preussner József, Légrády Károly, Rebly Adolf, Brüll Miksa, Nádassy György, Deutsch Bernát, Mandl Pál, Rust Bernát, Posner K. L., Gorove Antal, Mészáros Miklós, Schmidt Titusz, Brody Zsigmond, Sárkány József, Fackh Károly, Baintner Imre, Lutzenbacher Pál, Vogel Péter, Heinrich Ferenc, Deutsch Jakab, dr. Ullmann Sándor és Lovrich Gusztáv urakat. — Választási mozgalmak. A ferencvárosi és kőbányai választók 225-ös működő bizottsága I vasárnap, f. é. nov. 2-án délután 4 órakor értekezletet tart a gyep- és nagy főutca sarkán levő „Pospischil“féle vendéglő helyiségében. Az értekezlet tárgya: a szűkebb körű bizottság jelentése működéséről. Thay Kálmán, elnök ; Vass Sándor, jegyző. — A VI. kerületi klub helyiségeiben nagyszámú választó értekezletet tartott, melyben elhatároztatott, hogy a VI. ker. választók egy, vasárnap d u. 3 órakor tartandó közgyűlésre egybehivassanak, hogy