Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)
1880-04-22 / 111. szám
Budapest, 1880. II. évf. MIM. szám. (471. _______Csütörtök, ep-iis 22 Szerkesztési iroda Budapesten, nádor-utca. I. em., 5 ajtó. Előfizetési árak hova a lap szellemi részét illett» minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadatnak a.. Kéziratok visi a nem adatnakz a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.........14 frt — kr. Félévre................ 7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 60 „ Egy hóra............1 ,, 20 „ Egyes uzrma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön : egész évre .............................4 frt félévre.......................................2 „ negyedévre .... * 1 „ Egyes szám ára 8 kr. Százalék sere adatik. LAPTÁK. * Csütörtök katholikus : Kájus B protestána Kájus 9 görögoroe* : Ferenc —o— POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETT LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. [Muzeum körút.] Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos Képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palotájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénteken 9- 1-ig. - Országos képzőművészeti társulat tárlata. [Ungár-út, saját ház.] - magyar tudományos akadémia. [Ferenc - József - tér saját ház.] — Iparvnzeau. (Sugár-ut, a képzőművészeti társulat háza.] - Királyi vár és Várkert Pudán, az udvar távollétében min-Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., Hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólallások intézendők. Hirdetések : a kiadóhivatalban vétetnek f»« dig megtekinthető. — Közvágjdhld ti oroksári ut végén a vám meg ett. — Városház a régi a városházt •»«. , az aj a Lipotutcában 14. sz. a. Városi vígadó [redoute] az aldunasoron — Állikkert s városligetben. h ' 'KTcZtT fJ A mai szám tartalma .Az ügyvédség panaszai. — Pol. hírek. — Pauler ő ■exolája. — A tisztelt házból. — Pol. szemle. — Főv.tüsyek. — Tudom, és írod. — Szinh és müv. — Színházi csevegés. — Vihar a Reichsrathban. — Lesseps felolvasása panamai utazásáról. — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közgazd. hírek. — Szint.— Tárca: Régi szegény legények. — Regény: Az amerikai. (Fols.) — A budap. értekt. — Hirdetések. Az ügyvédség panaszai. (I. e.) Midőn a társadalom egy tagja betegségben sínylődik, az állam kötelessége gyógyító szereket applicálni. S ha szorgos vizsgálat után azon eredményre jut, hogy az organizmus ■ egy tagjának betegségét ő okozta, f okozta félszeg, helytelen, kellőn át nem gondolt intézkedések által: a gyógyítást mindenekelőtt ez intézkedések eltörlésével kell kezdeni. A bagatell-törvény mély sebet ejtett az ügyvédségen, mitsem segített az állampolgárokon, veszélyezteti ama, Montesquieu óta, minden művelt állam exigenciáját képező követelményt, mely abból áll, hogy a közigazgatási jogszolgáltatás elkülöníttessék, elválasztassák. A csak sérelmes eredményt szült, a „hadi“ bíráskodást Magyarországba becsempészett törvény eltörlése nem az ügyvédség, a magyar állam becsületbeli kérdése. Ha a törvényhozás e lépést megtette, bizonyára módosítani fogja az ügyvédi rendtartás ama, az ügyvédség iránti gyűlöletből fakadt, rendelkezéseit is, melyek az ügyvédet mai napság az utolsó cselédnél alább rendelt helyzetben tartják. A cseléd kiérdemlett bérét urának jogos módon hozzá került pénzéből levonhatja , ha azt teszi, nem jó conflictusba sem bíróval, sem a fortuta épülettel, amíg az ügyvéd ugyanígy cselekedvén, megismerkedni fog ama lakosztályokkal, melyekben a csaló, tolvaj és sikkasztó időznek. Ily rendszabályok nem az ügyvédség érdekeit sértik csupán, ellentétben állnak mindazzal, amit célszerűnek, jól igaznak tanultunk ismerni. Sajnos tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezen intézkedések Eldoradóvá változtathatnák az ügyvédség helyzetét. Szerencsére sokkal szorosb az összefüggés nemzeti ügyvédség között, semhogy ily kívánalmakkal beengedhetnék a lelkiismeretes ügyvéd. Ennek ugyanattól kell remélni helyzetének javulását, ami termékeny esőként hullana Magyarország minden lakosának állapotára is. Mint mindenkinek, aki számára e földön kívül nincs hely, úgy ő is, azt követeli, hogy jó törvényeket hozzon a magyar állam. A személyes szabadságot biztosító, rendőri s bírói önkényt kizáró bűnvádi eljárást, a kapkodásnak útját álló, a tulajdont s vagyont biztosító polgári, anyagi törvényt. Valóban — szerény kívánalmak. A 36 hercegségből összedarabolt Németország, melyet a nyelven kívül nem köt össze semmi, — melynek egyes tagjait elkülönít száz éves tradíció, ahol számtalan merőben eltérő törvény éktelenitett el, 1870-ben egyesülvén, ma már egységes, a szóbeliség s nyilvánosság elvein nyugvó perrenddel, egységes büntető törvénykönyvvel s bűnvádi s csődeljárással bir. Németország így lett egy évtized alatt egységes állammá, mig Magyarország — pirulva kell leírnunk, — 15 év óta bír állami önállósággal 8 területen még ma is a legheterogénebb szokások, különböző tereken különböző törvénykönyvek, a tudomány által rég halálra ítélt perrendek nyomorítják az embereket! Igaz, Németországnak van Leonhardtja, miniszter, aki nemcsak tanulmányoz s bóbiskol, hanem cselekszik is! Nálunk a Deák Ferenc utcai palotában évenként összefércelnek néhány haszontalan rendeletet, az év legnagyobb részében pedig aluszszák az igazak álmát. A nemzet érdeke sürgősen kívánja a reformokat : ma még nem veszett el a hit a jövőben, ma még hatalmunkban áll gyógyítani a tátongó sebeket: a „tanulmányokénak ideje elmúlt tetteket vár a nemzet, így s ezek által segíthetni a beteg ügyvédség sorsán. Kitetszik, hogy az ügyvédség kívánalmai a nemzetéi is. Nem állami segélyt, nem socializmust hirdet tehát az ügyvédség. — Csak helyes kormányzatot kér, ugyanazt, ami a magyarság vágya. Fájdalom, Tisza Kálmán kormányától, a tájékozatlan Pantertől nem várhat semmit, sem ügyvédség, sem nemzet. S ez az, ami e helyzetet elviselhetlenné teszi. Az üzletpangást élénkség válthatja fel, a rosz termés után isten segítségével gazdag áldást ígérnek földeink; az iparos jövője elől eltünhetnek a fellegek, ámde a nemzetet folyvást gyötörni fogja a tulajdon s vagyonbiztonság hiánya. A közöny, melyet Pauler úr a nép kívánalmai iránt mutat, az állam alapját, létét veszélyeztetett. Nemcsak az ügyvédség, az egész nemzet óhaja az, hogy Pauler Tivadar úr mielőbb ott hagyja a deák utcai palotát; most férfi kell a gátra, akiben van erély, bátorság és akarat. A „PESTI HIRLAP“ TÁRCÁJA. Régi szegény legényeken. Szótárainkban már a XVI. század második felétől kezdve nemcsak a billegző vas, hanem a béllyeges ló (equus cauternatus) is előjön , de úgy látszik, hogy a törvényes eljárás még később sem vette figyelembe. A Bártfán 1701-ben megjelent Jus civile II. tract. LV. titulusában is csak annyi olvasható, hogy „ha kárt vallott marháját kezdi keresni, meg kell examinálni, micsoda szőrű legyen és mennyi idős lehet, micsoda időben vészett el, minémü helyen és kié volt, és kikkel bizonyítaná meg. Ez így lévén azt az lopót akasztassa föl maga költségével s igy az marhája visszaadattatik.“ A bélyegző vas használatáról is van szó ugyanott az LIX. titulusban : „Ha az prókátor — igy hangzik a magyar szöveg — hamisságban találtaik, tehát a város plengérihez kell erősen megkötözni és az minémü jel-vassal az város él, az melylyel jegyeznek deszkákat és egyéb fa edényeket, szezéket, tűzben erősen meg kell tüzesíteni, az olyan hamis prókátornak az két orcáját azon fel avagy billyegető vassal meg kell billyegezni, hogy így mások is példát vé■vén tőle, efféle csalárdságtól megóvhassák mindenek magokat.“ E szerint a városi bélyegző vasakat is leginkább csak mértékhitelesítésre használták volna. Később is a legújabb ideig leérő szokás volt legalább némely alföldi megyében, mint a Jászkunságban, Bács-Bodrog vármegyében stb., hogy midőn a városbeli gulyát tavaszszal összeverték, mindegyik darabra rásütötték a város számbélyegét is, vagy a tulajdonos bélyege fölé vagy pedig a jószág előrészének valamely alkalmas helyére. Régen tehát a bélyeg nem, csupán a ló szőre, színe volt az ismertető jel. A lónemesítéssel mindinkább kezd eltünedezni az a megszámlálhatlan színváltozat, melyet a magyar nép külön-külön szeretett és szokott megnevezni. — Jegyezzük ide, a mi eszünkbe jut, más bizonyosan többet is tud hozzájuk mondani. Pej. Almás pej. Arany pej.JFejér pej. Mo- I gyúró pej. Sötét pej. Süikszőrü pej. Szattyán pej. Vér pej. Világos pej. Fecskehasú. Piros. Dinka. Tulipiros. Fekete. Almás fekete. Holló fekete. Sültszőrü fekete. Barna. Szennyes. Fehér. Szépé. Almásszürke. Almáskék vagy Almakék. Daruszőrü Ezüst-szürke. Piszkos-szürke. Ráró vagy Seregélyszürke. Rigószőrü. Szerecsenfejű szürke. Deres. Vasderes. Vércse d. Vörös d. Pej d. Sárga d. fekete d. Fakó. Almás-fakó. Arany-fakó. Bontós- lábu fakó. Egérszőrü fakó. — Szamárorru fakó. Szijjhátu fakó. Zsömlye fakó. — Zöld ló. Sültszőrü ló. Sárga. Aranysárga. Almássárga. Szögsárga. Kesely. Kapcs. — Hoka. Hódas. Szárcsaorrú. — Tarka. Mint ma, úgy hajdan is a pejszin volt a legtöbb s talán legkedveltebb is. Az itt fölsoroltak közül csak néhányat találunk a régi oklevelekben s egypár olyat, ami ma már ismeretlen. Van szó a pej, fejér pej, veres pejszőrft lóról, továbbá rok (fekete) és zög (sötét pej, szent László paripája is ilyen volt), majd rokszár és szögszárról, melyekben a szár kesert, szárlábú, keserlábat jelent (a szárcsa is fehér homlokáról kapta nevét), szijháturól, zordonszinüről. Kék lovat először Bocskay István 1595- ben kelt végrendeletében találok említve, de abból, hogy 1349-ben egy kékese (kegche) színű lopott ökörről tesznek törvényt Kolozs vármegyében, azt következtetem, hogy a kékszínü ló az erdélyi részekben már akkor ismeretes volt, hol különben ma is alma-kék az, mi másutt almás-szürke. — Perényi Péter 1527-ben Mehmet bégtől egy szeplős lovat (albus equus zeples) kapott ajándékba; Szapolyai János király kopottnak mondott paripája pedig, ha a szó a ló színére vonatkozott, hihetően olyan volt, amilyet ma sültszőrűnek hívnak. — 1293 körül tatár lóról van szó. Ökör-, birka-, malac-lopásról is maradtak fenn oklevelek, de korántsem annyi, mint lótolvajlásról és erőszakos felvételről. így, hogy Bodrog vármegyéből s a XIV. századból ki ne menjünk, s az eddig felhozottak után az időrendi sort megtartsuk, 1392-ben, hamvazó szer Mai számunk 8 oldalt tartalmaz. A főrendiház mai ülésében Ipolyi Arnold püspök interpellációt intézett, a kultuszminiszterhez az alapítványok és alapok kezelésére tervezett bizottság ügyében. Trefort kijelente, hogy a közelebbi ülésben válaszolni fog. Ezután tárgyalás alá vétettek a szegedi törvényjavaslatok, melyek a pénzügyminiszter, gr. Berényi Ferenc és Schlauch püspök felszólalásai után által lánosságban elfogadtattak.