Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-01 / 119. szám

2 faj idegen ajkú honfitársait sem a szive sze­rinti régi szabadsággal, sem a szükséges jóllét­tel most óhajtása és akarata szerint megaján­dékozni nem képes? Ha gondolkoznak ezen s ha e tünemény­nek igaz okait elfogulatlan lélekkel fel akarják ismerni, be kell látniok, hogy e földön a sza­badságnak legőszintébb s legelszántabb bajnokát még mindig a magyar faj képezi. S képezi oly mértékben, mint jobban a világnak egyetlen miveit vagy nem miveit faja sem. Mert a szabadságot nemcsak a maga számára, hanem minden ajkú lakosság, még ellenségei számára is egyenlő mértékben megköveteli és megőrzi, a mikor és a­meddig ez csak hatalmában áll. A németség szabadabban él minálunk, mint Svájcot kivéve bárhol a világon. S a szlávság a szabadság nagyobb mértékét élvezi minálunk, mint akár Németországban, akár Ausztriában, akár Oroszországban. S úgy van ez a többi fajokkal is, a románnal és szerbbel egy­aránt. Tudjuk mi azt, hogy korunk jelszava : a fajok tömörülése egységes államokká, mai napság sok helyütt erősebb, mint a szabadság szere­­tete. De még ennél is erősebb volt egykor az egy akol és egy pásztor elvén kifejlődött val­lási fanatizmus. De a mint a szabadság erő­sebb volt a vallási fanatizmusnál, úgy erősebb lesz az a nemzetiségi fanatizmusnál is. S a mint a magyarság hazája klasszikus hazája volt a vallási türelmességnek, s ha volt is itt vallási üldözés, azt is mindig osztrákok csele­­kedték, úgy Magyarország klasszikus földe most s az is marad, a­míg itt a magyar faj alkotja az államot, a nemzetiségi türelmesség­nek is. Jegyezze ezt meg mindenféle szász és Schulverein. Heintze és társai mondhatják ugyan, hogy a német faj magasabb mint a magyar, de az igazság az, hogy a magyar jobban érti és jobban megbecsüli a szabadságot, mint a német. Ezért ragaszkodnak hozzánk oly melegen né­metajkú honfitársaink. A fővárosi tótnyelvű evang. egyház ma d. e.­tartott közgyűlésén Bachát Dániel főesperes Sze­­berényi Gusztáv szuperintendensnek az egyházhoz inté­zett levelét olvasta fel, melyben felhívja a gyülekezet tagjait,s nyilatkoztassák ki, hogy ők jó magyar hazafiak, akik­ azért mert tótul beszélnek és tanítanak, a magyar államot szeretik hazájukul. Mert — úgymond a felhí­vás — az a vád emeltetett a bányakerületi evang. egyház lelkészei, tanítói s tagjai ellen, hogy egy más államhoz szítanak. E felhívásra Bachat Dániel főesperes felolvasta a választ tót és magyar nyelven, melyben a szuperintendens felhívásának örömmel eleget téve, ki­nyilatkoztatják, hogy isteni tiszteletüket tót nyelven, anyanyelvükön tartják ugyan, de hű fiai a honnak és soha meg nem szűnnek honszerelmet csepegtetni gyer­mekeik szivébe. E választ a jelen voltak egyhangúlag elfogadták. A­yitra megye május 8-án tartja tavaszi köz­gyűlését. A gyűlésen többi közt Pest megye átiratát is tárgyalják Szt.­István szobra ügyében. Legfontosabb tárgy lesz a megye úthálózatának megállapítása. Az előzetesen kiküldött bizottság, jóllehet az eddig köz­­munkaváltság az utak költségeit nem fedezi, és egyet­len radikálisnak látszó módszert, a közmunkaváltság fölemelését nem merészelte javasolni, helyette azonban megteszi Várjon Lajos főmérnök, a­kinek javaslata szerint a kétigás napszám 2 frt 50 krról 4 frtra, az egyigás 1 frt 50 krról 2 frtra, a kézi napszám pedig 30 krról 50-re volna fölemelendő. A közigazgatási hatóságok hatásköre. Kérdés intéztetvén a belügyminiszterhez az iránt, ha váljon az oly társulatok vagy egyesületek, melyek a kereskedelmi törvény értelmében, kormányi jóváhagyás alá nem tartoznak, a közigazgatási hatóság felügyelete alatt állanak e vagy sem ? a miniszter az összes me­gyékhez megküldött válaszában azt válaszolja, hogy igen is felügyelete alá tartoznak s a közigazgatási ható­ságoknak nemcsak joga, de kötelessége az ily egyletek és társulatok felett a törvény által előirt felügyeletet gyakorolni. Bosnyák reformok. A bécsi közös minisztérium bosnyák osztályában a lefolyt hónapok alatt egy egész csomó reform-tervezetet készítettek el. Készen vannak különösen a községek rendezéséről és a politikai ható­ságok újjászervezéséről szóló javaslatok. A polgári törvénykezési rendtartás befejezése felé közelget. Ez utóbbi javaslat számos ügyletre gyors, közvetlen és szóbeli eljárás alkalmazását rendeli el, s a kereskedelmi ügyletekre nézve külön intézkedéseket tartalmaz. Az így előkészített javaslatok most már az új közös pénz­ügyminiszter kezébe fognak letétetni és sorsuk is attól függ, várjon Szlávy utódja a bennük foglalt szellemben akar-e továbbhaladni ? — Parlamenti körökben különben úgy tudják, hogy a „bosnyák osztályt“ kiveszik a közös pénzügyminiszter keze alól, s át fogják adni megint a külügyminiszternek. A szerbiai mohamedánok egy panaszos pe­tíciót küldöttek el a nagyhatalmak külügyi miniszterei­hez, melynek teljes szövege a következő: „Már négy éve múlt el, hogy a szerbek minket, 150 ezer mohame­dánt, birtokainktól megfosztottak. A berlini szerződés és a nisi konvenció biztosította ugyan magánvagyonun­­kat, erre azonban Szerbia semmi súlyt nem fektet. Már négy éve, hogy gyermekeinknek kenyerük nincsen , még az éjjeli mécsre sem jut keresetünkből. Azon ponton vagyunk hogy éhen pusztuljunk el, miután Szerbia min­­denünket­ elszedte. Nagyméltóságod emberszeretetéhez for­dulunk tehát s emlékezetébe hozzuk, hogy mi, bár törö­kök, mégis emberek vagyunk. Meg vagyunk győződve, nem fogja megengedni, hogy mindenünkből kifosztva éhen haljunk meg s egész befolyását föl fogja használni, hogy Szerbia ama szerződésnek, melyhez nagyméltósá­god kormánya is hozzájárult, eleget tegyen, vagyonun­kat visszaadja s kárainkat megtérítse. Belgrád, ápr. 24. C­h a­­­i­d bey, a nisi mohamedánok meghatalmazottja, meg s különös feltűnést okozott Fülöp szász­­koburg-gothai herceg magyar díszruhája (hihe­tőleg magyar honvédtábornoki egyenruhában jelent meg). A hercegnők uszályait hölgyek hordozták, kik rövidebb uszályokat viseltek. Midőn e fényes társaság az emelvényre érkezett, mindenki elfoglalta a számára kijelölt tabouretet. Az oltár mindkét oldalán fel voltak állitva a fehér egyházi tatárokban megjelent egyházi méltóságok, köztük a canterburyi érsek és a londoni, winchesteri, oxfordi és worcesteri püspökök. Most rövid szünet állott be s mindenki feszü­lt kíváncsisággal várta az ezután követ­kező menetet. Újra harsogtak a tárogatók, visz­­szabujták a bejárat függönyeit, az orgona meg­szólalt s egy méltóságteljes, fekete szatinruhába öltözött hölgy jelent meg, kinek komor öltö­zéke, mely oly kirívóan elütött a körülötte feltűnő élénk színektől, első pillanatra is a ki­rálynőre mutatott. Hosszú, fehér gaze-fátyol és gaz­dag csipkedísz képezték rajta az örömünnepély egyedüli jeleit. A királynő mellén a híres Koh­i-Noor drágakő, fején pedig gyémánt-korona tündökölt. Az összes hercegek és hercegnők fel­­állottak és mélyen meghajtották magukat, mi­dőn a királynő az emelvényre érve, a számára felállított bíborvörös szék felé haladt. Közvetle­nül a királynő után jöttek Beatrix angol ki­rályi hercegnő, V­i­c­t­o­r­i­a hesseni hercegnő, s a díszállami ruhákba öltözött, arany és ezüst pálcákkal és egyéb díszjelvényekkel ellátott magas udvari hivatalnokok. Újra harsognak a tárogatók, az orgonán fölhangzik Mendelssohn indulója (Athalie­­ból) s most a már említett szertartások mellett a vőlegény menete közeledik. Elül L­i­p­ó­t her­ceg haladt, gyalogos-ezredi skarlátszinü egyen­ruhában, vezetve a tábornagyi egyenruhában megjelent walesi herceg s a skarlát egyen­­ruhájú hesszeni herceg által. E menetben az említetteken kívül még csak néhány egyen­ruhás egyén vett részt. A most beállott szünet alatt minden szem a bejárat felé fordult, melyen keresztül az utolsó csoport, a menyasszony nászmenete volt bevonulandó. Harsány cheer-kiáltások jelentik a windsori kastély felől e menet közeledését. Né­hány pillanat múlva látogatók harsogása közt lép be Ilona hercegnő, kit atyja, Wa­­­deck- Pyrmont herceg és sógora, a németalföldi király vezettek. Utána, a menet befejezéséül, nyolc nyoszolyaleány halad : hercegek, grófok és marquis-k hajadon leányai. A Gounod által külön e célra szerzett nászinduló hangjai közt lesütött szemekkel halad végig a meny­asszony az elkorlátolt után s az oltár baloldalán foglal helyet, mig a nyolc nyoszolyóleány mö­götte letérdepel. E pillanatban már zsúfolásig tele volt a kápolna a legdrágább és legfényesebb öltözéké­ben s egyenruhákban megjelent díszes közönség. Valóban kápráztató látványt nyújtottak a csesebbnél becsesebb ékszerek s a különféle vagrendek fényes jelvényei. Midőn a canterburyi érsek megkezdte esketési szertartást, egészen eloszlottak az e boritó sötét felhős s a tündöklő nap maga megtörvén a szives ablakok üvegén, gyönyi szinpompával árasztották el az oltár előtt a fényes társaságot. Úgy a vőlegény, min menyasszony tissta, erőteljes hangon fe­lek az érsek által hozzájok intézett í­rásos kérdésekre. Az egyházi áldás , felállott a királynő s odalépvén az uj ház párhoz, gyöngéden megcsókolta őket. E pi­ratban megszólalt az orgona, s a „Haller Chorus“-sal véget ért az ünnepélyes szertar Azután forditott sorrendben távoztak az eg­­ász-csoportok Mendelssohn nászinduk­nak hangjai közt, úgy azonban, hogy a vi­gény s menyasszony csoportjai egyesültek L­ip­ót herceg fiatal nejét, az új Alba hercegnőt vezette karján. A kápolna előtt óriási néptömeg hars, üdvkiáltásokkal fogadta a díszes menetet, ő pedig gyönyörű kivilágítást rendezi ki Win polgárai. A kastély főtornyán nagy 5 villa nap árasztott nappali fényt, mely mu­rtföldi volt látható. PESTI HÍRLAP Sulejman, a leske prokuplijeské.“ . Szlávy közös pénzügyminiszter Durma­­­that tartja s a fölzavart hullámok nem is 'Tömtél'■ imái lecsillapodni. Szinte hihetetlen, mennyi elejtegetett keserűséget vetett fölszínre a nevezetes esemény. A kormánypárt sajtó­arculata mintegy varázsütés­e megváltozott s a terjedelmes hasábokban, melyek ezdőtt e bosnyák po­litika hátrányait leplezgették, most egymást követik az aggodalmas nyilatkozatok, figyelmeztetések, óvások, sőt mi több, a jövőre számított fenyegetések. Valóban mintha Szlávy távozása által léket kapott volna az o­­kupáció hajója s mintha épen Szávy bukása kellt volna ahhoz, hogy a magyar­­rom­ánypárt politikus hirtelen, minden előzmények nélkül belássák azt a p­­arlást, melyet a hadügyi kormányra a monarchia pé­rével elkövet s megriadjanak ama­­veszélyektől, melye a két államnak most már nem csak zsebét, de félték­eyen őrzött alkotmányos jogait is közvetlenül feny­getik. Tény, hogy Szlávy leköszönése után két na politikai faktor sorakozik egymás ellé a monarchiába egyik a bécsi katonapárt, a másik — Magyarország. * A kormánypárti sajtó nyilatkozatai közül emeljük e következőket: Az „E 1 1 e n ő r“ Szlávy bukásival foglalkozó többi közt így nyilatkozik : „A­ magyar delegáció magatartási meggyőzheti mindenkit arról, hogy a katonai önkéty s egyáltal a katonai befolyás emelkedése, bármily alakban jelet­kezzék is, Magyarország parlamentjében mindig a leg­szívósabb és alkudást nem ismerő ellenszére jog akad. És Magyarország parlamentje, még bécs szomszédait és ellenségeink önbeismerése szerint is, soha nem­­ nagyobb sulylyal e monarchiában, min épen most, magyar parlament e kiváló politikai atya a mona­chiában pedig egyedül abban rejlik, h­ogy a magy parlament soha nem foszlott szét frakmákra, de el­­zersmind követelőbb is volt kormányáal szemben soha nem támogatott volna tartósan akán kormány melynek politikáját nem helyesli, magáért nem teszi.“ A nevezett lap különben bizalomnál fordul korona elhatározása felé s főképen attól várja a kö­vező megoldást. A Pester Lloyd mai száma kimér­len és félreérthetlen módon vág bele a felállított kérd elevenjébe. A többi között következőket mondja: „Oly intézmények, mint a­milyen a régi kazai határvidék volt, évtizedek során fokozaosan szokt kiképződni. Azt is szívesen elhisszük, hogy senkin sincs szándékában az okkupált tartományok polg igazgazgatását katonai kormányzással helyettesíteni, ezen tételt közelről kell megvizsgálnunk. Ily változ­a­t i­­­­­a­n és kívülről láthatólag létesteni, vagyis katonai régimét bevallva is a polgári igazga helyébe tenni, ahhoz úgy hiszszük senkinek nincs báti­sága. Azonban fölötte kényelmes és némely m — A helyzet — Hirek mii \ 1 ‘iSOtja, *• A politikai a, *

Next