Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-04 / 122. szám
Budapest, 1882. IV. évf. 122. (1203 ) szám. Csütörtök, május 4. •ma .. . . ., Szerkesztési iroda: Előfizetési arak: van Bidapfitten, nádor utca 7. sz., X. ománi Mfész évre.......................14 írták* jj|| |||| kori a lap szellemi témét illeti mándat Félévre..............................1 B —■ v ^ R! * ||| kdalemény intézendő. Vidéken 6 kr. Ijjpi |S Hl I jjalk H Kiadóhivatal ■ ^ ufiM n I 1 I Bilik Imi nagy kepes lappal ‘17t«! teeenaCk. ............../AtA\ Hirdetések »: POLITIKAI NAPILAP »ÄtÄ« x ■ .út .... 1 WAjA 1 liVrVX A i ill A n I ■ . botol? Mossa-nii pÁiua-b«, giazaltk Mm adatik. *•, R.e Kotredame de. Tie»*«.. ' ” | T ii.i_.iii)« a Vyter. Teaereapeken | token »—1-ig. — | Iliig»I lófKm&TOSSítt távolítében mindig megtekintheti. — A p v ft T« j EatniValOK. ^ e fölváltva a gyűjtemények , társulat tárlata, (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári út végén, a viei Csütörtök róm Flórián Nemzeti múzeum. (Museum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden1 magyar tudományos akadémia. (Ferencné mellett. — Városháza régi a várnakin „ protestáns" Flórián ! nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csükkétköznapon 91-ig. - Omágor képtár a bef-tér, saját kéa.) - Sparmurum. (Sugár- téren, na * a Lipót-utcábanIá. «a. a. — Gőrösf orosa Tódor störtökön a természet- és néprajzi-tár . (Kanterbuey-féle) aa akadémia palotájá int, a képzéstvéeneti társulat bása.) — Városi vigadó (redoute) aa aldun Moran. —«s kedden és pénteken aa ásványtár, a verdán bon. Nyitva: vasárnap, anerdán és pén-i Királyi vár és várkflft Badfa, aa udvar AUatfeSzta városligetben^^^^^^^^^^^^^ A mai szám tartalma: A titkos hatalmak. — Politikai hírek. — A képviselőház bizottságaiból. — Politikai szemle. — Miniszterválság a portán. — Fővárosi ügyek. - Tudomány. — Színház, zene, képzőművészet. — Táviratok. — Legújabb. — A Petőfi-társaság Debrecenben. — Napi hírek. A szemináriumi nagy lopáshoz. — Törvényszéki csarnok. — Nyilt tér. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca : Az oroszlán körme. — A mellékleten : A „Monferina“, fiumei nemzeti tánc. (Hangjegy.) — Az aldunai magyar telepitvények. — Véres párbaj tisztek között. — 9648 4/12 darab arany.- Apróságok. — Utazás a görög Archipelágusban. — Regénycsarnok : Bűnvirág. (76. folyt.) — Vegyes. — Tárca: Vidéki képek. (I) — Az angolok tiltakozása a csatornás alagút ellen. — Horvát országgyűlés. — Egy tudományos expedíció katasztrófája. — Egy hires afrikai utazó Rómában. — A Ringszinház katasztrófája a törvényszék előtt. — Magyar földtehermentesítési kötvények sorsolása. — Kivonat a hivatalos lapból. — Budapesti értéktőzsde. A titkos hatalmak. (Tk. Az alkotmányos élet ama másfél évtized alatt, hogy fönnáll, három pártot fejlesztett ki Magyarországon: a kormánypártot, mely az 1867-ben Ausztriával kötött közjogi egyezmény alapján véli biztosíthatni Magyarország jövőjét , a mérsékelt ellenzéket, mely a közjogi egyezményt a maga eredetiségében e célra alkalmasnak tekinti ugyan, de azt későbbi szerződések és törvények által eredeti jellegéből immár sok tekintetben kivetkőzöttnek tekinti s ezért foglal el ellenzéki álláspontot ; és a függetlenségi pártot, mely már magát a 67-diki kiegyezést is az ország önállása megsértésének tartja s oly Magyarországot akar, mely minden idegen beavatkozástól menten intézhesse minden ügyeit s más államnak vagy más állam érdekeinek semmi tekintetben alávetve ne legyen. E három pártot ismerjük ez idő szerint a képviselőházban és az országban. Már a főrendi házban nincs meg ez a megkülönböztetés, sőt az ország számos vidékein se igen tudnak róla. Az ország határain kívül pedig épen nem tudnak róla. Senki. Még a törvényhozás másik faktora a korona sem mely mindig csak ugyanabból az egy pártból veszi tanácsosait s arra, hogy a másik két pártból is vehetné, nem is gondol. A magyar kormányban történő minden változás ennélfogva tisztán személyi jellegű, a volt és lelépett miniszterek nem állanak az oppozíció élére, hanem hol utódjaik háta mögött, hol pedig a pártonkívüliségnek a lőtávolon túl lebegő kényelmes léghajójában foglalnak helyet, ritkán vetemedve egy-egy duzzogó beszédre, mely azonban mindig csak beszéd, soha sem akció. Az igazi parlamenti élettel ellenkező eme beteges tünet is egyik oka lehet, hogy az ország alkotmányos pártjairól nem vesz tudomást a világ, nem még a korona sem, hanem a helyett számol egy másik párttal, melyről ismét az alkotmány nem tud semmit s melynek az alkotmány értelmében létezni nem is volna szabad, mert azt, mint az alkotmány egyenes tagadását, még a hiányos 1867-ki egyezség is kitörülte az élők sorából. De csak a papíron. Az a titkos, határozatlan, de nagy hatalom él és uralkodik. S valamint az alkotmány nem tud róla semmit, ő sem tud semmit az alkotmányról. Alakulva a hadsereg döntő köreinek, a hadügyminisztériumnak, a kabineti iroda vezetőinek, a tábornoki karnak, a táborkari főnökségnek s az újabb idők fordulataival megbékélni nem tudó némely magas társaságoknak alkotó elemeiből , — minden alkotmányok, szerződések, hitlevelek és törvények dacára ápolja ugyanazokat a régi hagyományokat és aspirációkat, melyekről eskü alatti nyílt lemondás történt, s melyeknek a korlátlan hatalommal kormányzott egységes osztrák császári birodalom a gyűjtő neve. Hogy ez a határozatlan, olykor reakciónak, olykor kamarillának nevezett párt él és befolyással, mégpedig nagy befolyással bír: ez minden bajainknak a leg is legfőbb kütforrása, ebből származik a legnagyobb veszedelem. E pártot nem bírta lefegyverezni, nem bírta meghódítani, magába olvasztani az alkotmányos felfogás ; áll az a maga őseredeti mivoltában s a törvénykönyvvel szemben kardjára ütve, azt mondja: „ez az én alkotmányom.“ Minden nagy vereség után, mely a „birodalmat“ az ő butasága miatt éri, meglapul és elbukik; de csak azért, hogy mihelyt egy kis derű mutatkozik, ismét elédugja fejét s ha teheti, ur és parancsoló legyen megint. Ha alkotmányos pártjainkat tekintjük, úgy a kardcsörtető pártnak a függetlenségi párt a leghatározottabban kifejezett ellenlábasa. Helyzetük egymással szemben a zenithé és a nadiré. Egymásnak abszolút tagadásai. Egyiknek uralma a másiknak a megsemmisülése. Amaz kényuralmat akar, ez a népek szabadságát. Amaz egységes birodalmat, ez a történeti jogon kifejlett államok önállását. Amaz a népek kizárását minden hatalomból, ez a nép akaratának érvényesülését önsorsuk intézésében. Ez egymást kizáró, egymást megsemmisítő két törekvés kibékéltetésének lehetetlen feladatára vállalkozott az 1867-ki közjogi egyezség, — e feladat megoldásának kísérletére az ez egyezség alapjára helyezkedett alkotmányos pártok. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az oroszlán körme. (Coppée rajza) Julien de Rhé, tengerészhadnagy, szomorú állapotban tért vissza cochinchinai állomásáról; midőn hosszú három hónapi betegség után az apai háznál Touraineben lábbadozni kezdett és képes volt a Loire partján, a terrasszon anyja és nővére társaságában az első száz lépést megtenni, — mily gonddal ápolták őt ezek a jó nők ! — a fiatalember a hűvös novemberi napokon gyakran aggasztó lázborzongást érzett. — Menjen Pauba telelni, tanácsolá az orvos ... Az égalj ott nagyon enyhe, nem túlságos forró ... Épen önnek való ... három hónap múlva egészen fölgyógyulva fog édesanyjához visszatérni • így történt, hogy november közepe táján Julien de Rhé, kikönyökölve a Gardéres-szálló ablakán a Pyrenéek fenséges panorámájában gyönyörködött, mialatt élvezettel szívta illatos cigarettejét. — Lám, lám ! ez a Pau . . . hisz ez tele van szép nőkkel, jegyzé meg a fiatal ember, midőn legelőször ment meghallgatni a katonai zenét a Place Royale-on; és habár a mi tengerészünk nem volt sem szeleburdi, sem piperkőc, mégis fölvette aranysujtásos egyenruháját, a becsületrend szalagjával, melyet anyja annak idején ágyára tett és melyről akkor azt hitte, hogy az csak fekete koporsóján fog diszleni. Még is csak helyesen tette, hogy eljött Pauba ! Milyen jól esett neki az a kellemes napsugár, mely melegít, a nélkül, hogy égetne, az azúrkék ég, a lépcsőzetesen emelkedő halmok, a háttérben pedig az égig nyúló havasok! Milyen mulatságos volt a kozmopolita tömegbe vegyülni, a szép idegen nők között járni-kelni, hallgatni csevegésüket Európa valamennyi nyelvén, mint a különféle madarak csicsergését a madárházban. De szomorú látványokban sem volt hiány. Ilyent nyújtott például az a tüdővészes fiatal angol, akit egy inasolt kis kocsiban, plaidekbe burkolva, fekete tafota-respirátorral a szája előtt. De a részvét legelső fellobbanása után, — az ember olyan önző! — Juliennek eszébe jutott, hogy ő is ijesztő látványt nyújtott, midőn Toulonban partra szállt, soványan, mint csontváz, mélyen beesett szemekkel és most mégis meggyógyult. Julien de Rhé örült életének. Alamizsnát adott a koldusoknak, rajta feledte tekintetét az előtte elhaladó szép nőkön és egészen megindulva állott meg az amerikai kislányok előtt, akik — fekete kesztyűvel és harisnyával, könnyű fehér ruhában — egy fa körül táncoltak a Place Royale-on, a katonazene hangjainál. Nemde, kedvező volt a hangulat arra nézve, hogy fiatal emberünk szerelmes legyen? Be is ütött a villám boldog lábbadozónkba azon napon, amelyen meglátta Batharine Olgát, az orosz gyarmat legszebb leányát, amint leszállt a lóról a Gassion-szálló előtt, ahol anyjával lakott. Öt óra tájban volt. Olga épen róka vadászatról tért vissza. Öt vagy hat vörös kabátos udvarló gyorsan leugrott lováról és leste, kit fog érni közülök a szerencse, hogy lesegíthesse a lóról a szép amazont. Ez a legközelebb állónak karját fogadta el, azután a tornác egyik asztalán kocogott lovagostorának gombjával és egy csésze tejet rendelt, melyet állva, egy hajtásra kiivott. Rézszinti dús fürtöi a férfikalap alól vállaira hulltak. Mosolygott, kezében tartva az üres csészét, mintegy megrészegedve a hűsítő italtól. Szája szélén a tejtől kis bajusz maradt. Azután hirtelen visszanyerte komolyságát, a csészét az asztalra helyezte és gyönge fejhajtással, melyben megvetés tükröződött, üdvözölve a vörös kabátosokat, fejedelmi lépésekkel bement a szállóba, mialatt lovagostorával csapdosta ruháját. Három nappal később Julien de Rhé, aki az egész idő alatt azt hajtogatta ismerősei előtt : „Kicsoda ez ? Bele vagyok bolondulva, imádom, stb.“ — be volt mutatva — ami nem járt nagy nehézséggel — az orosz hölgyeknek és szaporította a szép Olga udvarlóinak számát. Vájjon csakugyan orosz nő volt-e ez a Mai számunk 14 oldalt tartalmas.