Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-04 / 122. szám

Budapest, 1882. IV. évf. 122. (1203 ) szám. Csütörtök, május 4. •m­a .. . . ., Szerkesztési iroda: Előfizetési arak: van Bidapfitten, nádor­ utca 7. sz., X. ománi Mfész évre.......................14 írt­á­k* jj|| |||| kori a lap szelle­mi tém­ét illeti mán­dat Félévre..............................1 B —■ v ^ R! * ||| kdalemény intézendő. Vidéken 6 kr. Ijjpi |S Hl I jjalk H Kiadóhivatal ■ ^ ufiM n I 1 I Bilik Imi nagy kepes lappal ‘17t«! teeenaCk. ............../AtA\ Hirdetések »: POLITIKAI NAPILAP »ÄtÄ« x ■ .út .... 1 WAjA 1 liVrVX A i ill A n I ■ . botol? Mossa-nii pÁiua-b«, giazaltk Mm adatik. *•, R.e Kotredame de. Tie»*«.. ' ”­­ | T ii.i_.iii)­­« a V­yter. Teaereapeken | token »—1-ig. — | Iliig»I lófKm&TOSSítt távolítében mindig megtekintheti. — A p v ft T« j EatniValOK. ^ e fölváltva a gyűjtemények , társulat tárlata, (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári­ út végén, a viei Csütörtök róm Flórián Nemzeti múzeum. (Museum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden­­­1 magyar tudományos akadémia. (Ferenc­né­ mellett. — Városház­a régi a várnaki­n „ protestáns" Flórián ! nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csük­kétköznapon 9­1-ig. - Omágor képtár­­ a bef-tér, saját kéa.) - Sparmur­um. (Sugár- téren, na *­ a Lipót-utcábanIá. «a. a. — Gőrösf­ orosa Tódor s­törtökön a természet- és néprajzi-tár . (Kanterbuey-féle) aa akadémia palotájá­ i­nt, a képzéstvéeneti társulat bása.) — Városi vigadó (redoute) aa aldun­ Moran. —«­s kedden és pénteken aa ásványtár, a verdán bon. Nyitva: vasárnap, anerdán és pén-­i Királyi vár és várkflft Badfa, aa udvar AUatfeSzta városligetben^^^^^^^^^^^^^ A mai szám tartalma: A titkos hatalmak. — Politikai hírek. — A képviselő­ház bizottságaiból. — Politikai szemle. — Miniszter­­válság a portán. — Fővárosi ügyek. - Tudomány. — Színház, zene, képzőművészet. — Táviratok. — Leg­újabb. — A Petőfi-társaság Debrecenben. — Napi hírek. A szemináriumi nagy lopáshoz. — Törvényszéki csar­nok. — Nyilt tér. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca : Az oroszlán körme. — A mellékleten : A „Mon­­ferina“, fiumei nemzeti tánc. (Hangjegy.) — Az aldunai magyar telepitvények. — Véres párbaj tisztek között. — 9648­ 4/12 darab arany.­­- Apróságok. — Utazás a görög Archipelágusban. — Regénycsarnok : Bűnvirág. (76. folyt.) — Vegyes. — Tárca: Vidéki képek. (I) — Az angolok tiltakozása a csatornás alagút ellen. — Horvát országgyűlés. — Egy tudományos expedíció katasztrófája. — Egy hires afrikai utazó Rómában. — A Ringszinház katasztrófája a törvényszék előtt. — Magyar földtehermentesítési kötvények sorsolása. — Kivonat a hivatalos lapból. — Budapesti értéktőzsde. A titkos hatalmak. (Tk.­ Az alkotmányos élet ama másfél évtized alatt, hogy fönnáll, három pártot fejlesz­tett ki Magyarországon: a kormánypártot, mely az 1867-ben Ausztriával kötött közjogi egyez­mény alapján véli biztosíthatni Magyarország jövőjét , a mérsékelt ellenzéket, mely a köz­jogi egyezményt a maga eredetiségében e célra alkalmasnak tekinti ugyan, de azt későbbi szer­ződések és törvények által eredeti jellegéből immár sok tekintetben kivetkőzöttnek tekinti s ezért foglal el ellenzéki álláspontot ; és a füg­getlenségi pártot, mely már magát a 67-diki kiegyezést is az ország önállása megsértésének tartja s oly Magyarországot akar, mely minden idegen beavatkozástól menten intézhesse minden ügyeit s más államnak vagy más állam érde­keinek semmi tekintetben alá­vetve ne legyen. E három pártot ismerjük ez idő szerint a képviselőházban és az országban. Már a főrendi házban nincs meg ez a megkülönböztetés, sőt az ország számos vidékein se igen tudnak róla. Az ország határain kívül pedig épen nem tudnak róla. Senki. Még a törvényhozás másik faktora a korona sem mely mindig csak ugyanabból az egy pártból veszi tanácsosait s arra, hogy a másik két pártból is vehetné, nem is gondol. A magyar kormányban történő minden változás ennélfogva tisztán személyi jellegű, a volt és lelépett miniszterek nem állanak az op­­pozíció élére, hanem hol utódjaik háta mögött, hol pedig a pártonkívüliségnek a lőtávolon túl lebegő kényelmes léghajójában fog­lalnak helyet, ritkán vetemedve egy-egy duzzogó beszédre, mely azonban mindig csak beszéd, soha sem akció. Az igazi parlamenti élettel ellenkező eme beteges tünet is egyik oka lehet, hogy az or­szág alkotmányos pártjairól nem vesz tudomást a világ, nem még a korona sem, hanem a he­lyett számol egy másik párttal, melyről ismét az alkotmány nem tud semmit s melynek az alkotmány értelmében létezni nem is volna sza­bad, mert azt, mint az alkotmány egyenes ta­gadását, még a hiányos 1867-ki egyezség is kitörülte az élők sorából. De csak a papíron. Az a titkos, határo­zatlan, de nagy hatalom él és uralkodik. S valamint az alkotmány nem tud róla semmit, ő sem tud semmit az alkotmányról. Alakulva a hadsereg döntő köreinek, a hadügyminiszté­riumnak, a kabineti iroda vezetőinek, a tábor­noki karnak, a táborkari főnökségnek s az újabb idők fordulataival megbékélni nem tudó némely magas társaságoknak alkotó ele­meiből , — minden alkotmányok, szerző­dések, hitlevelek és törvények dacára ápolja ugyanazokat a régi hagyományokat és aspi­­­rációkat, melyekről eskü alatti nyílt lemon­dás történt, s melyeknek a korlátlan hata­lommal kormányzott egységes osztrák császári birodalom a gyűjtő neve. Hogy ez a határozatlan, olykor reakció­nak, olykor kamarillának nevezett párt él és befolyással, még­pedig nagy befolyással bír: ez minden bajainknak a leg is legfőbb kütforrása, ebből származik a legnagyobb veszedelem. E pártot nem bírta lefegyverezni, nem bírta meghódítani, magába olvasztani az alkot­mányos felfogás ; áll az a maga őseredeti mi­voltában s a törvénykönyvvel szemben kard­jára ütve, azt mondja: „e­z az én alkot­mányom.“ Minden nagy vereség után, mely a „biro­dalmat“ az ő butasága miatt éri, meglapul és elbukik; de csak azért, hogy mihelyt egy kis derű mutatkozik, ismét elédugja fejét s ha te­heti, ur és parancsoló legyen megint. Ha alkotmányos pártjainkat tekintjük, úgy a kardcsörtető pártnak a függetlenségi párt a leghatározottabban kifejezett ellenlábasa. Helyzetük egymással szemben a zenithé és a nadiré. Egymásnak abszolút tagadásai. Egyiknek uralma a másiknak a megsemmisü­lése. Amaz kényuralmat akar, ez a népek sza­badságát. Amaz egységes birodalmat, ez a tör­téneti jogon kifejlett államok önállását. Amaz a népek kizárását minden hatalomból, ez a nép akaratának érvényesülését önsorsuk intézésében. Ez egymást kizáró, egymást megsemmi­sítő két törekvés kibékéltetésének lehetetlen fel­adatára vállalkozott az 1867-ki közjogi egyez­ség, — e feladat megoldásának kísérletére az­­ ez egyezség alapjára helyezkedett alkotmányos pártok. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az oroszlán körme. (C­o­p­p­é­e rajza) Julien de Rhé, tengerészhadnagy, szomorú állapotban tért vissza cochinchinai állomásáról; midőn hosszú három hónapi betegség után az apai háznál Touraineben lábbadozni kezdett és képes volt a Loire partján, a terrasszon anyja és nővére társaságában az első száz lépést meg­tenni, — mily gonddal ápolták őt ezek a jó nők ! — a fiatal­ember a hűvös novemberi na­pokon gyakran aggasztó lázborzongást érzett. — Menjen Pauba telelni, tanácsolá az or­vos ... Az égalj ott nagyon enyhe, nem túlsá­gos forró ... Épen önnek való ... három hónap múlva egészen fölgyógyulva fog édes­anyjához visszatérni • így történt, hogy november közepe táján Julien de Rhé, kikönyökölve a Gardéres-szálló ablakán a Pyrenéek fenséges panorámájában gyönyörködött, mialatt élvezettel szívta illatos cigarette­jét. — Lám, lám ! ez a Pau . . . hisz ez tele van szép nőkkel, jegyzé meg a fiatal ember, midőn legelőször ment meghallgatni a katonai zenét a Place­ Royale-on; és habár a mi tenge­részünk nem volt sem szeleburdi, sem piperkőc, mégis fölvette aranysujtásos egyenruháját, a becsületrend szalagjával, melyet anyja annak idején ágyára tett és melyről akkor azt hitte, hogy az csak fekete koporsóján fog diszleni. Még is csak helyesen tette, hogy eljött Pauba ! Milyen jól esett neki az a kellemes napsugár, mely melegít, a nélkül, hogy égetne, az azúrkék ég, a lépcsőzetesen emelkedő halmok, a háttérben pedig az égig nyúló havasok! Mi­lyen mulatságos volt a kozmopolita tömegbe vegyülni, a szép idegen nők között járni-kelni, hallgatni csevegésüket Európa valamennyi nyel­vén, mint a különféle madarak csicsergését a madárházban. De szomorú látványokban sem volt hiány. Ilyent nyújtott például az a tüdő­vészes fiatal angol, a­kit egy inas­­olt kis ko­csiban, plaidekbe burkolva, fekete tafota-re­­spirátorral a szája előtt. De a részvét legelső fellobbanása után, — az ember olyan önző! — Juliennek eszébe jutott, hogy ő is ijesztő látványt nyújtott, midőn Toulonban partra szállt, soványan, mint csontváz, mélyen beesett sze­mekkel és most mégis meggyógyult. Julien de Rhé örült életének. Alamizsnát adott a koldusoknak, rajta feledte tekintetét az előtte elhaladó szép nőkön és egészen megin­dulva állott meg az amerikai kis­lá­nyok előtt, a­kik — fekete kesztyűvel és ha­risnyával, könnyű fehér ruhában — egy fa kö­rül táncoltak a Place Royale-on, a katonazene hangjainál. Nemde, kedvező volt a hangulat arra nézve, hogy fiatal emberünk szerelmes legyen? Be is ütött a villám boldog lábbadozónkba azon napon, a­melyen meglátta Batharine Olgát, az orosz gyarmat legszebb leányát, a­mint leszállt a lóról a Gassion-szálló előtt, a­hol anyjával lakott. Öt óra tájban volt. Olga épen róka vadá­szatról tért vissza. Öt vagy hat vörös kabátos udvarló gyorsan leugrott lováról és leste, kit fog érni közülök a szerencse, hogy lesegíthesse a lóról a szép amazont. Ez a legközelebb álló­nak karját fogadta el, azután a tornác egyik asztalán kocogott lovagostorának gombjával és egy csésze tejet rendelt, melyet állva, egy haj­tásra kiivott. Rézszinti dús fürtöi a férfikalap alól vállaira hulltak. Mosolygott, kezében tartva az üres csészét, mintegy megrészegedve a hűsítő italtól. Szája szélén a tejtől kis bajusz maradt. Azután hirtelen visszanyerte komolyságát, a csészét az asztalra helyezte és gyönge fej­hajtással, melyben megvetés tükröződött, üdvö­zölve a vörös kabátosokat, fejedelmi lépésekkel bement a szállóba, mialatt lovagostorával csap­­dosta ruháját. Három nappal később Julien de Rhé, a­ki az egész idő alatt azt hajtogatta ismerősei előtt : „Kicsoda ez ? Bele vagyok bolondulva, imádom, stb.“ — be volt mutatva — a­mi nem járt nagy nehézséggel — az orosz höl­gyeknek és szaporította a szép Olga udvarlói­nak számát. Vájjon csakugyan orosz nő volt-e ez a Mai számunk 14 oldalt tartalmas.

Next