Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1884-04-22 / 111. szám

Budapest, IBS*_____________________________________VI. évf. Ill 0910­­ szám___________________________________Kedd, április 22 ... . . . Szerkesztés! Írod»: Előfizetés! ti­tut. war» Kg gig *»4»ptuat. lidtr-itH Z. M., I. «alti, (y— ina........................... M — fcc. breflififeA ||9 H katí a lap aMlleni réméi illaté 9üém.....................T , — . pm %;•$ »gm-rcnj --- «nsaRM» m P| |f§ nt mR». mi, m kéalet»«»* taMswdS. lnniHm..............> . *» ■ H. y epaBi g&SBk »8 Sä gte IP Is ISI «Mk imrt 1 M gwTM Ef® "far* EH R PrS ft SS á?l Lj YÜ hmkMI f agad tatnak *1. “***............ ■ * • BOCBMwy U&l fel pa feogrefe fej fej 1.1 Wk Kk# Kg frj Tiaiu ■« adatuk ■c« rném haljbaa 4. k». ggäKSä*' Tájin H fP i BSMal Vidéken £­­kr. |P* lg g| r| P P ipU Ej Mak Wp* Kiadóhivat&l: NI | Ili iLill U17 képM lappal W««: MaudiSk. POLITIKAI NAPILAP í^§S) MJSxSttS* . . „c_____,^L 1 L U AJ-íXXA > l' V £7/ »TOOLS M088Z-nél PAiUS-bu, • * UHU Mir* Manx. ét, Bai Xotredajn. dea rieten*. A pozsonyi ünnepély. Ugyanazon nap, midőn a húsvéti szünidő után először összegyűlt képviselőházban Tisza Kálmán bejelenté a gróf Apponyi és Fáik inter­pellációjára adott válaszában, hogy az osztrák kormány engedett a marha­kérdésben, Pozsony­ban megnyílt a nagy sebbel-lábbal berendezett marhavásár. Megnyílt úgy, hogy életképességéhez nem férhet semmi kétség. A kormány elnöki válasz s a pozsonyi meg­nyitási ünnepély ily összeesése talán csak a vélet­len játéka. Mindazonáltal egyik a másikat egé­szíti ki s jó benyomást fog kelteni szerte az or­szágban. Azon igénytelen pár szó, melylyel a mi­niszterelnök ma tudtul adta a magyar álláspont diadalát, és oly méltó volt Magyarország törvény­­hozásához, mint gróf Apponyi tapintatos és kiengesztelő válasza, melylyel tudomásul vet­te az interpellációjára adott feleletet. Tisza Kálmán megelégedett a száraz tény konstatálásával, hogy az alsó-ausztriai helytartó sérelmes és törvénytelen rendelete hatályon kí­vül helyeztetett, Apponyi pedig, hogy aranyhidat építsen a vesztes ellenfélnek, kijelentette, hogy Magyarországon a rendelet visszavételét senki sem fogja föl úgy, mint a magyar állam diadal­­ját Ausztria fölött. A bevégzett konfliktus ilyen tárgyalása, mely a lovagias ellenfél által a legyőzöttnek nyújtott baráti jobbra emlékeztet, csakugyan meg­édesíthetné az osztrák hivatalos körök vissza­vonulását, ha a ma megnyitott pozsonyi mar­havásár sikere nem ellensúlyozná Tisza és Ap­ponyi békítő nyilatkozatainak hatását. Azon kicsinylő és határozottan rosszaka­ratú hang, melylyel a Taaffe-kormányhoz közel álló két bécsi lap ma a pozsonyi vásárról nyi­latkozik, eléggé elárulja, mily hangulat uralko­dik a pozsonyi kezdeményezéssel szemben oszt­rák hivatalos körökben. A két érdemes félhiva­talos egy kis hamisítástól sem riad vissza, csak­hogy visszatartóztassa az osztrák vásárlókat a vásár meglátogatásától. Egyikük kétszáz, a má­sik néhány száz maijáról beszél, melyek a vá­sárra hajtattak, mindegyik pedig ijesztő képet nyújt a vásár berendezésének kezdetlegessé­géről. Szerencsére a közönség mindenütt, s így Bécsben is, nem a félhivatalos lapokat tekinti csalhatlan forrásnak. Az osztrák vásárlók nem látták semmi szükségét, hogy anyagi érdekeik rovására is Falkenhayn gróf gazdasági experi­mentumai mellett tüntessenek, hanem ellenkező­leg a leghatározottabban defavoyálták kormá­nyuk álláspontját. Elmentek Pozsonyba, barát­ságosan kezet szorítottak a magyar tenyésztők­kel s a mi fő , utolsó szálig megvettek minden marhát. Ez a siker, megengedjük, nagyon rosszul hangolhatja az osztrák hivatalos köröket, de ki tehet erről Magyarországon ? Nem mi, ők űzték el a magyar hizlalókat a bécsi piacról. Ők ma­guk járultak közvetve a pozsonyi marhavásár létesítéséhez, mely nemcsak jobban felel meg a magyar tenyésztők érdekeinek, hanem forgalmat, élénkséget, pénzt hoz egy magyar városnak. Nekünk pedig örömünkre esik konstatál­hatni, hogy kormány, hatóságok s az első sor­ban érdekelt tenyésztők a pozsonyi marhavá­sár létesítése és berendezése körül dicséretre­­méltó buzgósággal jártak el. Maguk a vendégül lejött elfogulatlan bécsiek kénytelenek voltak el­ismerni, hogy oly rövid idő alatt, mint a­meny­nyi rendelkezésre állott, lehetetlen lett volna czélszerűbben, s a forgalom és egészségügy kí­vánalmainak megfelelőbben berendezni a vásárt. Pozsony város polgármesterének s gróf Eszterházy főispánnak joguk volt hát a mai megnyitási ünnepélyen önérzettel utalni a haj­dani koronázó város életében nevezetes ese­ményre. .Joguk volt méltóságteljesen utalni arra az egyértelműségre, melylyel a magyar nemzet jogai érdekében síkra száll. Az a határozottság, melylyel minden párt s az egész közvélemény követelte nálunk az alsó-ausztriai helytartó által kiadott sérelmes rendelet visszavételét, súlyt kölcsönzött a magyar kormány föllépésének s lehetetlenné tette a Taaffe-miniszteriumnak a rendelet fentartását. A magyar tenyésztőkön áll most a Po­zsonyban ma kivívott sikert értékesíteni s a határszéli városban létesített vásárnak valóban nagy gazdasági jelentőséget adni. Azon körül­mény, hogy osztrák koronatartományokból is küldtek már árut a pozsonyi piacra, élénken bizonyítja, hogy komoly okok, fontos anyagi ér­dekek, nem pedig kicsinyes kötekedés bírta a magyar hizlalókat a bécsi piacról való elmara­dásra. A magyar tenyésztők az a­­­d e t o i — segíts magadon — elv szerint jártak el ebben az esetben s nem fogják kárát vallani. Szolgál­jon ez tanulságul gazdáinknak általán. Sok más­ként volna nálunk, ha a magyar termelő és tenyésztő a jól fölfogott érdekek közösségét he­lyezve előtérbe, erélyesen lépne az önsegély útjára. A­kik pedig Bécsből azért látogattak el ma Pozsonyba, hogy legyen mivel kielégíteni maliciájukat, azok bensőleg szégyenkezve tá­vozhattak onnan. Hallhatták egy bécsi polgár TÁRCA. Ki a gyilkos? (Választási történet.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Egyik alföldi nagy városban a közügyekre nézve a legbefolyásosabb egyéniség egy rövid­látó öreg asszonyság. A mit az öreg Máli néni akar, az történik mindenben. Mert az öreg néni fia a polgármes­ter a városban, ki olyan népszerű, hogy aka­rata törvény s ki olyan jó fiú, hogy az anyja kívánsága neki parancs. Magának a polgármester úrnak nincse­nek semmi céljai. — Innen van, hogy min­den célját eléri. Soha hozzá nem nyúl a nép­szerűségéhez a saját kedvéért, innen van, hogy a népszerűsége soha se fogy, sőt inkább növekedett. A mama azonban szeret belebeszélni a közügyekbe. S mint aféle öreg asszonyságnak, megvannak a saját kedvencei, akiket protegál, gyámolít és pedig sikeresen. Minden kedvencét elhelyezte már. De mindig vannak újak. Ez idő szerint a legkedvesebb embere volt Máli néninek egy fiatal ügyvéd, kit gyermekko­ra óta ösmer, s kinek mindennap megszokta si­ ,­mogatni a haját. A fiatal Ajtányi Istvánnál tán csak a fiát szereti jobban. No meg „Murzut“ a kis fehér ölebecskét. Murzu mindene. Az az ő lakótársa, ki ott szundikál mellette a divánon délután, kit egy ezüst láncocskán vezet maga után, ha sétálni megy, kinek csecsebecséket kötözget a nyakára, egyszóval, aki egész gondoskodását igénybe veszi. Mit neki a fia! Az már szárnyra van eresztve. Bele van dobva abba a nagy tenger­be, a­mit életnek neveznek, a fiának már nincs szüksége ő reá, de a kis „Murzu“ mi lenne ná­la nélkül ? Elveszne gonoszul. Murzunak szüksé­ge van Máli nénire. Jaj annak, a­ki a kis Murzunak l­ábára hágna, mikor Máli nénihez jön, az is »nigrata persona“, akit Murzu megugat. Ha*®m ak'* a kis öleb szeret, azt Máli néni is s/^eti­ Mert az oktalan állatok okosabbak az em^c^nél. Gyöngyökkel kivart szaun van a nyakán, s a szalagon Máli néni moiogrammja. A legutolsó napokon. ^li néni megígérte a szomszédból átlátop“1® Ajtányinak: __ No Pista öcsém, akar-e követ lenni . Beszélek a fiamal és meglesz, úgy is ^ rik a fejüket hogy kit jelöljenek a kormány­pártról s készen fiamra hagyták. A f*myi Pista kezet csókolt az °.reS asz­­szonyságnak, a mint illik, az pp'lg így szolt h°7 1 Hát jöjjön el holnan'f s°/ára’ holnaP nálam vacsorás fiam, megbe'^uk harman egyutt a dC­ 1 IMsta öcsénk k:tík régi ábrándja a két‘ viselőság termé^A • n bold°g volt és egész éj' viselős »c .fadni örömében. jel DdTM °rKüIet előtt kelt fel s amint az ud-Meg­­ kinézett a kert felé, látta, hogy ott a varra lem___________________ ’ tyúkólnál szörnyen riadoznak a szárnyas ál­latok. — Bizonyára a görény — gondolá. — Jó hogy megcsíplek zsiványfajzat. Tígy is jó koszttá éltél a tyúkjainkból. Befutott a puskáért, aztán a tyúkól felé­­törtetve, látta hogy szalad ki onnan hanyat­­homlok a kerten át a tyúkok kellemetlen ven­dége. Utca neki. Pif paf. A puska eldördült , holtan elterülve maradt a kertben a ragadozó gyilkos. De mennyire elhalt, midőn odaérve, dacára a hajnali homálynak, fölösmerte Murzut, a néni kedvenc élebét. Ott feküdt mozdulatlanul, fehér szőre össze­­vérezve. Borzasztó látvány volt. Megreszketett tőle. — Istenem, mit cselekedtem? Úgy érezte, mintha gyilkolt volna. Sötét arccal, tántorgó léptekkel sietett az udvarba, honnan lopva egy ásót keresett ki, hogy a ku­tyának sirt ásson s a tetemet elrejtse. Hanem a nyakszalagot, amit Máli néni saját kezeivel hím­zett, lekapcsolta és a belső zsebébe rejté. Mert a test elporhad, felismerhetetlenné válik, de e nyakörv örökös bűnjel maradna. Alig hogy elvégze rettenetes munkáját, nyájas kiáltásokat hall a szomszéd udvarból. — Murzu kis Murzu ! Hol vagy cukrosom hol? — Szent isten, ez a Máli néni hangja ! Csak annyi ideje volt hogy a kapát eldobja az üvegház mögé, az öreg asszony reggeli pon­­ tjai számunk 16 oldalt tartalmaz

Next