Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)

1884-05-04 / 123. szám

Vidéken 5 kr. ip® H j 9 M ÜI I í* íji fi Bv Kiadóhivatal: godapest, 1884. V­I. évf. 123. 11922.­ szám. Vasárnap, május 4 frnmmmmmm—— i ■ ■ ■' • .......“ 1 ' 1,1 "" Előfizetési árak: ^Szerkesztési iroda: .......................14 fri — tar. Bja jjfjl kerá a lap szellemi részét illető AMtorre................................7 „ — p |||fi |p|| ftymn ||f|| közlemény intézendő. Segyedérre.....................3 * M a KH Mp £§3 Bjj­fl­ EBiWwk Bérmentetlen levelek ptak fetl­ere kor*....................... 99| gn 9Sgngg| Q jshoa ■HTjq kezektől fogadtatnak el. ------ Bfl fea BB jffil Bffl fej feilt kJ gää tja ja pä i­tapw», tUor­itea 7. ni». A él a Sagyvilig“ «1*4 (g|­teEllll kjgjjr fgg g§ ül ü H fii HS VSK Üj hori m tmzelMuk *. »Upjietk» •*«»* ívre..............1» írt. Z fi'V/'X . POLITIKAI NAPILAP. Xiezolik Eta adatik W ^ 1 11 1 1 kk—ll ■ \ • VDrfl V aUDOLP MOSS*-nél PAJUS-b»*. * * -------- 40, Rue Notredam* des Victoire«. Mai számunk 16 sidart tartam­az. ■ . .11. nQMXv-jPitu lii.i i. —mag» Kulturpolitika. A mérsékelt ellenzék végrehajtó bizottsága koholmánynak jelenti ki azon levelet, melyet ma több lap közzé tett s melyet állítólag a mérsé­kelt ellenzék végrehajtó bizottsága intézett volna vidéki bizalmi férfiakhoz. Készségesen hitelt adunk a dementinek. A mérsékelt ellenzék egyetlen tagját sem tart­juk képesnek, hogy ily hitvány firkát aláírjon. Pártonkívüli állásunk feljogosít bennünket, hogy akármelyik párt, így a mérsékelt ellenzék hibáit is ostorozzuk ; de habár a mérsékelt ellenzéket sokszor megtámadjuk, nem teszszük fel róla, hogy képes volna olyasmire, amit eddig el nem követett egy párt sem. Kétségbe kellene esnünk a magyar par­lamentarizmus jövője felett, ha egy országos párt, bár a választási küzdelemben, ily fegyverhez nyúlna, mely nem csak annak kezét piszkolná be, aki forgatta, hanem meggyalázná parla­mentarizmusunkat is. Nem kétkedünk tehát, hogy a levél apo­krif. De van annak egy pontja, ami jó részben megfelel a valóságnak, habár a levél, mint ilyen koholmány. A közzétett irat ugyanis biztosí­tottnak mondja az ellenzék jelöltjeire nézve a papság támogatását. A mérsékelt ellenzék, va­lóban, hosszú idő óta törekszik a papság tá­mogatásának elnyerésére. Minél inkább kezdett kimagaslani a mérsékelt ellenzék soraiból Ap­­ponyi Albert alakja, annál nagyobb érdeklő­déssel tekintettek az egyházi körök erre az el­lenzékre. És Apponyi Albert a felmerült kul­túrpolitikai kérdések felett támadt vitákban nem csak nem cáfolta meg a hozzá kötött várako­zásokat, sőt inkább igazolta azokat. Mikor pedig a képviselőház és a felsőház ellenzéke közt létrejött a szövetkezés, melynek főfaktora Apponyi Albert gróf volt, akkor már kétség sem foroghatott fenn az iránt, mely irányba forduljanak vágyaikkal az ultramontán elemek. A főpapi kar testületileg nem lépett a koalícióba. Nyíltan csak az egy Samassa egri érsek csatlakozott ahhoz. A többi főpapnak van elég politikai belátása, hogy szükség nélkül nem kell — és főleg az egyház érdekében nem ta­nácsos — provokálni a kultúrharcot. Vala­mennyien a semlegesség politikájára határozták magukat, ami valóban legjobb politika az egy­házra nézve. Mihelyt ugyanis az egyház bele­veti magát a pártharcokba, kiteszi érdekeit a politikai küzdelmek esélyeinek. Támadásokat provokál, a győzelmi bérekben osztozik ugyan, de részesül egyszersmind az általa támogatott pártok vereségeiben is. Ha tehát a főpapság semlegessége őszinte, akkor a leghelyesebb magatartást választotta. Az alsó papság azonban nem egészen oly ment a harcias szellemtől, mint a magas klérus. A pártok közt meg van oszolva, de tény, hogy az alpapságnak épen ultramontán hajlamú ré­sze kizárólag a mérsékelt ellenzéket támogatja. Ultramontán részt említünk , mert a ma­gyar papság sem a magas, sem az alsó fokon, egészében nem mondható ultramontánnak. Sőt nálunk vannak szabadelvű papok is, hazafias érzelmük pedig egyátalán kifogástalan. De igenis van egy rész klérusunkban, mely érzi az új idők érkező szellemét, s fegyverkezik e szellem ellen. Tudja, hogy a magyar törvényhozás nem kerülheti ki soká a modern állam igényeinek érvényesítését. Tudja, hogy a legóvatosabb, de a magyar állam érdekeit szívén hordozó politikai párt sem hagyhatja megoldalatlanul a házassági legisláció kérdéseit, a vallás- és tanulmányalapok vitás kérdéséről nem is szólva. Ez az előrelátó rész készül a jövő har­caira. Eddig nem csoda, hogy ultramontanizmus nem volt oly értelemben, mint van a nyugaton. Nem volt egyszerűen azért, mert Magyarország nem csinált kultúrpolitikát. De még nálunk is felütötte kámzsás fejét az ultramontanizmus, mihelyt csak a vegyes házasság kérdéseiről volt szó. A protestánsok egyenjogúsításába sem akart beegyezni, pedig ez még nem is kultúrpolitika. Ellenben mihelyt a magyar állam a modern igé­­nyekhez képest, a kultúrpolitika útjára fog lépni, megjelenik fekete köpenyével nálunk is a nyu­gati ultramontanizmus. El fogja állani a haladás útját még oly kérdésekben is, melyek a nyu­gaton még vita tárgyát sem képezik az állam és az egyház között. Próbálja meg csak bármely kormány meg­valósítani akár csak a fakultatív polgári házas­ságot, majd kitűnik azonnal, van-e Magyaror­szágon ultramontanizmus. Nem kétkedünk, hogy akkor is lesznek felvilágosodott derék papok, kik az egyház és állam érdekeit ki fogják egyenlíteni tudni, s nem feledik el, hogy a magyar politikát nem szabad az állam és az egyház közti harcokkal kompli­kálni. De bizonyos, hogy az a rész lesz hatal­masabb, a­melyik már most kezd szervezkedni. Ez fogja kezében tartani az ultramontanizmus fekete lobogóját. S ez a rész ösztönszerüleg csatlakozik a mérsékelt ellenzékhez. Nem mint párthoz, ha­nem annak egyes egyéneihez. Zichy Nándor és Apponyi Albert grófok azok, kikhez vonzalma fűzi. Nem vitatkozunk a felett, jól van-e ez, vagy pedig nincs. Azt sem hiszszük, hogy a je­lenlegi választások alkalmával a keletkező ultra­montanizmus nagyobb erőkifejtésre képes legyen, habár egy csomó jelöltet felléptet és támogat. De egyet egész határozottsággal tudunk és ez az, hogy Apponyi Albert és Zichy Nándor e támogatást nem fogadhatják el viszont kötelezett­ség nélkül. Ha ez urak az ultramontán vellei­­tások szövetségét elfogadják, ezek irányában ob­­ligóban lesznek, s oly gavallérokról, minek a liga tulajdonkép való fejei, nem lehet feltéte­leznünk, hogy szövetségeseiket rászednék. Egész bizonyos tehát, hogy az ultramon­tán színezetű párt alakulóban van, s nincs távol az idő, mikor a leplet, mely vajúdását most még fedi, le fogja dobni. A német birodalmi gyűlés centrumpártja be fog vonulni a magyar parla­mentbe. A magyar Windthorst fogja azt vezetni. De egy szintén bizonyos. Ez pedig az, hogy Magyarországon ily párt nincs, nem lesz hivatva az uralomra. Egyes politikai kombinációkban sze­repelhet, mint ad hoc szövetséges. Bismarck is így használja a klerikálisokat. De ve­zérszerepet nem játszhatik másutt sem, legkevésbbé pedig nálunk. Magyarországon csak oly pártok hivatvák a hatalomra, melyek a magyar állameszme megszilárdítását, a magyar állam kifejlesztését tűzik ki célul. Minden oly párt ellenben, mely az állami hatalmat megbé­nítja, vagy épen kiszolgáltatni kész, s mely a stagnációt, vagy épen a visszalépést írja zászla­jára , számíthat arra, hogy a közvélemény egyet­len szélrohama elsöpri. Amely pillanatban tehát bármely politikai párt felekezetű jelleggel lép a magyar politika szín­térre, mely tehát a kultúrpolitikát dobja áldozatul a szövetségeseinek, az a párt,bárki legyen is vezére, ugyanabban a pillanatban lemond parlamenti missziójáról. Annak a pártnak nincs jövője Ma­gyarországon. ________________________________ Bécs és Belgrád. A trónörököspáncok leg­utóbbi Belgrádban tartózkodása alkalmából a követ­kező táviratok váltottak Belgrád és Bécs közt. I. Ő császári és apostoli királyi felségének Bécsben. Éppen most szerencsésen megérkeztünk. Ő felségeik és a nép igen szívélyesen fogadják. Csókoljuk kezét Rudolf. II. Ő császári és királyi fenségének, Rudolf főhercegnek, Belgrádban. Szives köszönetem a táv­iratért és az örvendetes hírért; kérlek fejezd ki ő felségeiknek őszinte üdvözletemet s köszönetemet a barátságos fogadtatásért, melyben részesültetek. Örvendünk a holnapi viszotlátásnak. Ferenc József: III. Ő felségének, Szerbia királyának, Belg­rádban. Nem találok szavakat, hogy érzelmeimnek kifejezést adjak azon szives és ünnepélyes fogadta­tásért, melyben gyermekeim a szerb területen ré­szesültek. Legforróbb köszönetem Felségednek és királyné ő felségének a barátság mindazon bizonyí­tékaiért, melyekkel őket kitüntették. Szívből rokon­szenvezem azon érzelmekkel, melyeket Felséged kifejezni méltóztatott. Felséged óhajtásai teljesen megfelelnek az én óhajaimnak. Ferenc Jó­zsef: A horvát báni tábla elnökváltozásáról a hir. lap mai száma a következő két kir. kéziratot te­szi közzé: I. Semélyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Klobucarics Károlynak a horvát-szlavón báni tábla elnökének, nyugdíja­zása alkalmából, sok évi jeles és eredmény­telj­es szolgálata elismeréséül, Ferenc­ József rendes nagy­keresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1884. évi április hó 27-dikén. Ferenc József, s. k. B. Orczy Béla, s. k. — II. Klobucarics Károlynak, a zág­rábi báni tábla elnökének jól kiérdemelt állandó nyugdíjazását saját kérelmére jóváhagyván, R­u­s­­n­o­v Antalt, horvát-szlavon-dalmát minisztériu­mom minisztertanácsosi címmel és jelleggel felruhá­zott osztálytanácsosát, a zágrábbi báni tábla elnö­kévé a rendszeresített illetményekkel ezennel kine­vezem. Kelt Bécsben, 1884. évi április hó 27-én Ferenc József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly, s. k. Változások a hadseregben. A hadsereg ren­deleti lapjának ma kiadott száma jelenti, hogy Scholze Ármin ezredes, térparancsnok Zágrában nyugalomba helyeztetik, továbbá Hinke János sor­haj­ó-kapitány a matróz hadtest parancsnokává ne­veztetett ki. A főrendiház hármas bizottsága ma délben Vay Miklós dr. koronaőr elnöklete alatt tartott ülé­sében tárgyalta és elfogadta­­a Fiume város

Next