Pesti Hírlap, 1890. május (12. évfolyam, 119-148. szám)
1890-05-01 / 119. szám
a laki azt találja, hogy ha csakis ő a hitvalló, a többiek hiábavalók. Az alpapság riadója megfélemlitette a főpapokat s most csakugyan a kultúrharc küszöbén állunk, de mégsem nyitjuk meg a Janustemplom kapuját. Pulszky Ferenc: A királyi táblák ügye a pártkörökben. Az országgyűlési szabadelvű párt Vargies Imre elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalás alá vette a királyi táblák és főügyészségek szervezéséről szóló törvényjavaslatot, melyet a ház igazságügyi bizottsága nevében Chorin előadó részletes indokolásával a bizottság által megállapított szerkezetben elfogadásra ajánlott. Az értekezlet a törvényjavaslatot általánosságban vita nélkül elfogadandónak határozta. A törvényjavaslat 12 .§-ai együttesen vétetvén ezután tárgyalás alá, Falk Miksa kijelente, hogy a táblák székhelyeinek s területi beosztásának megállapítása nem képez elvi, hanem opportunitási kérdést, kéri hát az értekezletet, hogy e tekintetben a nyilatkozás és eljárás szabadságát fentarthassa magágának. Szóló teljesen jogosultnak találván Arad igényét egy kir. táblára, a házban indítványozni szándékozik, hogy kimondatván, miként az Alföld jelentékeny részének érdekei szükségessé teszik, hogy Arad királyi táblát kapjon, e §§-ok utasíttassanak vissza az igazságügyi bizottsághoz, hogy az a miniszterrel egyetértőleg ily értelemben terjeszszen elő javaslatot. — Görgey Béla óhajtaná tudni, mennyire köti magát az igazságügyminiszter e §§-okhoz, megjegyezvén, hogy ha azok nyílt kérdést képeznek, szóló a mellett fog állást foglalni, hogy a kassai kir. tábla javasolta területének székhelye Kassa helyett Eperjes legyen. — Varasdy K. bejelenti a házban előterjesztendő azon indítványát, hogy Győr helyett Szombathely tétessék kir. táblai székhelylyé. Szilágyi miniszter elvi kérdést lát abban, hogy a kir. táblák száma ne szaporittassék s ne teremtessenek túlságosan kir. főtörvényszékek. Nézete szerint nem szabad a helyi érdekek dédelgetésében addig menni, hogy ezáltal a szervezettel kapcsolatos igazságügyi érdekek meghiúsíttassanak. Szólónak a jelen esetben nincs észrevétele az illető képviselőknek azon szempontból való felszólalása ellen, amelyre választókerületük óhaja intézve van, egyébként azonban kéri, hogy e §§-ok eldöntése ne tekintessék nyilt kérdésnek. Boros Béni okvetlenül orvoslandó anomáliát lát Új-Arad és Lippa beosztásában; helyesli, hogy N.Várad székhelylvé tétetik, de nem látja be, mi sérelmet szenvednének az igazságügyi érdekek Aradon még egy tábla felállítása által. Sőt szóló helyesnek tartaná Felső-Magyarországon s a Dunántúl is még egy-egy kir. tábla felállítását. Tisza Kálmán nem akar semmit levonni Arad érdeméből, sőt elismeri és örömmel látja fejlődését, de azt nem ismerheti el, hogy N.-Várad ne volna legalább is annyira alkalmas kir. táblai székhelynek. S ha arról van szó, hogy a kettő közül melyik tétessék székhelyivé, az esetre tekintetbe veendő, hogy Arad az illető terület legszélén fekszik, s várjon ha mindkettő egyaránt alkalmas, helyes lenne-e az érdekelt vidék legszélére tenni a székhelyet ? Kubinyi Árpád indítványozza, hogy a rózsahegyi törvényszék területe Kassa helyett a pozsonyi kir. táblához csatoltassék. — Karuch hasonló értelemben nyilatkozik. — Boros Béni azon esetre, ha Aradon egyáltalán nem állíttatnék kir. tábla, kéri, hogy Arad ne NVáradhoz, hanem Szegedhez csatoltassék. — Szilágyi miniszter hozzájárul Kubinyi indítványához s kifejti azon indokokat, melyek ellene szólnak annak, hogy Arad átcsatolásával a szegedi tábla területe szükség nélkül túl nagygyá tétessék. Az értekezlet elfogadja a rózsahegyi törvényszék területének a pozsonyi táblához való átcsatolását. Egyebekben minden ellenkező indítvány mellőzésével, változatlanul elfogadandónak határozza a két szakaszt. A 19-dik §-ban Hannibal indítványára kimondandónak határoztatott, hogy ha a jelen szervezés folytán nyugdíjazandó bírák, főügyészek vagy főügyészi helyettesek még nem szolgáltak öt évig, özvegyeik nyugdíjazása szempontjából úgy tekintendők, mintha legalább öt évig szolgáltak volna. A 20-ik 1í-ban pedig Görgey B. indítványára világosan kimondatott, hogy a bírák törvényben foglalt joga, nyugdíjba menni, a jelen törvény által nem érintetik. A törvényjavaslat többi szakaszai Mohay, Hertelendy, Andaházy felszólalásai után változatlanul elrogadtatván, az értekezlet véget ért. A mérsékelt ellenzék szintén ma este tartott e tárgyban Királyi Pál elnöklete alatt értekezletet, melynek lefolyása ez volt. Horváth Lajos részletesen ismerteti a javaslatot s az igazságügyi bizottság tárgyalásait. A javaslatnak előnyeit elismeri, mert a táblai bírák és az alsóbb bíróságok között közvetlenebb érintkezés fog kifejlődni, s a bírói karban a testületi szellem és harmónia csak emelkedni fog. A decentralizáció könnyíteni fogja a felügyeletet, melyet a budapesti tábla 202 tagból álló személyzete mellett nagyon nehéz volt gyakorolni. Hátránya a javaslatnak, hogy megelőzi a szóbeliséget. Előbb kellett volna benyújtani a büntető és polgári perjogi reformokat. Csak akkor szavazhatnók meg minden skrupulus nélkül a decentralizációt, ha ismernők ezen reformok irányelveit. A dislokáció megállapítását nem tartja szerenccsésnek. Győrt Pozsonyhoz kellett volna kapcsolni, s a felvidék részére Besztercebányán lehetett volna egy táblát felállítani. A javaslat egy új intézkedése az, hogy a kúria döntvényei jövőben a kir. táblák határozatainak is praejudikálnak, bár 1881-ben a ház kimondta, hogy csak a kúria tagjaira kötelezők. A javaslatot általánosságban azért fogadja el, mert a miniszter reformtörekvései iránt bizalommal viseltetik. Javaslatba hozza, hogy e reformtörekvések első lépését támogassa a párt, de a székhelyeket hagyja nyílt kérdésnek. Veszter Imre szerint a decentralizációt a perjog megalkotásának kellett volna megelőzni, mert az igazságügyi reformnak a tulajdonkénem lényegét csak ez képezheti. Különben házat építünk alap nélkül. A székhelyek száma elegendő, de ha a bűnvádi eljárásnak nem az alsó bíróság lesz az utolsó fóruma, úgy a bírák száma elégtelen. Súlyos intézkedésnek tartja, hogy ha a bírák áthelyezésüket elfogadni nem hajlandók, a javaslat értelmében nemcsak hivataluktól, hanem még penziójuktól is elesnek. Tág jogkört és diskrecionális hatalmat nyújt a miniszternek a 20. §és a nyugdíjazásra vonatkozó meghatalmazást még Szilágyinak sem hajlandó megadni. A székhelyek beosztásában a népes Dunántúl érdeke nincs kellőleg kielégítve. A határszéli kir. tábla mellett Kanizsa lett volna egy harmadik bíróság legalkalmasabb központja. Bernáth Béla a javaslatot nem tartja szerencsésnek, mert alapját nem magasabb igazságügyi érdekek képezik. Perjogunk teljes átdolgozása és gyökeres reformja előtt nem kellett volna beterjeszteni a decentralizációt. Csakis azon reményben fogadja el általánosságban a javaslatot, hogy a szóbeliség és közvetlenség behozatala nem fog soká késni. Csak keretnek tartja a behozandó reformok számára. Fenyvessy Ferenc az igazságügyminiszter reformtörekvéseinek legteljesebb garanciáját látja a javaslatban. Mert ha a miniszter nem lenne hajlandó a reformok terére lépni, akkor nem decentralizálna. A székhelyeket nyílt kérdésnek óhajtja fentartatni. Horváth Lajossal szemben védelmezi a győri táblát, mely az adott viszonyok között a legelőnyösebb, s határozottan Szombathely felett áll. Gaál Jenő (pécskai) általánosságban elfogadja a javaslatot, de kéri a pártot, hogy a székhelyek kérdésében határozatot ne hozzon. Tudomása van arról, hogy Arad érdekében módosítványokat fognak a ház elé terjeszteni, melyeknek támogatását a párt figyelmébe ajánlja. Beöthy Ákos a javaslatot általánosságban sem fogadja el, mert nem tartja alapvető intézkedésnek. Grecsák Károly elfogadásra ajánlja a javaslatot, melynek még sorrendjét is helyesnek tartja. A miniszter határozott ígéretet tett a szóbeliség behozatalára. Ez okvetlen egy jól elhelyezett felsőbb bírói szervezetet kíván, mely a felek által legkönnyebben megközelíthető. De a hatályos felügyelet még az írás- beliség mellett is megköveteli a táblák széthelyezését, melynek az igazságügyi administráció szempontjából kiszámíthatlan előnyei lesznek. A miniszter diskrecionális felhatalmazása a leglogikusabb dolog, mert pártosításában tüntetik elénk Kelet érdekes világát. A fotográfiák nagy részében annyi természetesség és közvetlenség nyilatkozik, hogy nem egyszer önkénytelenül is Leopold Müller híres festményeire gondolunk. Ezt a művészi hatást gróf Forgách István (Nagy-Szalánc) a hazai tájak és a hazai természet reprodukálásával igyekszik elérni. Ökörfogatai, birkái mind olyan momentumokat tüntetnek elő, melyeket bármely művész is a siker biztos reményével vihetne át a vásznára. Küldeményének legérdekesebb darabjai azonban kétségen kívül azok a nagyított lapok, melyek két bika elkeseredett párbaját ábrázolják, a viaskodás két különböző stádiumában. A duzzadozó erő és szilaj szenvedély hatalmas nyilvánulását mutatja ez a küzdelem és pedig olyan momentumban, melynél alkalmasabbat már a leggyakorlottabb állatfestő sem választhatna tárgyának ábrázolására. A két kép nem csak mint fotográfia, de mint művészi tanulmány is annyira érdekes, hogy bizonyára nem egy műbarát örömest diszítené velük szobáját. A kiállítás juryje csak kötelességét teljesiti, ha gr. Forgách István küldeményét kiváló figyelmére méltatja. A hazai tájképek fölvételében Schmidt Sándor egyetemi m. tanár mutat kiválóan művészi érzéket. Számos fényképet állított ki s ezek közt alig van egy is olyan, mely egy vagy más tekintetben figyelmet ne érdemelne. A beállítás festői volta s a távlatok ügyes kiaknázása kölcsönöz nagy érdeket küldeményének. Bohus László, az ismert műkedvelő, szintén gazdag és változatos szemelvénynyel van képviselve. Fotográfiái közül, festői berendezésével különösen kiválik az anyját ábrázoló kicsiny kép. Ez valóságos kabinet-darab. Igen érdekesek Décsi Mór kaukázusi fölvételei, Macacsek alpesi tájképei s azok a fotográfiák, melyeket Lóczi Lajos készített geológiai kirándulásain. Kemény Ferenc főreáliskolai tanár bámulatos tökélyű diapositíveket (vetítésre szánt fényképeket) küldött, míg Váncza Emma úrhölgy (Miskolcon) a stereosképképek előállításában tesz bizonyságot finom izléséről. Gothárd Jenő és Konkoly Miklós apparátusai a tudomány szolgálatában állanak. A villamos szikra, az egyes csillagok és a holdfogyatkozás érdekes látványait mutatják be nagy gyakorlottsággal készített fotográfiáik. Ezek a felvételek nem a nagy közönség, hanem a tudós világ számára készültek, ennélfogva érdemleges méltatásukat is onnan várhatják. Mi e helyen legfölebb köszönetet mondhatunk fáradhatatlan buzgólkodásukért. A bécsi amateur-klub küldeményét külön teremben csoportosította a rendezőség. Ezek a fotográfiák valóságos díszei a kiállításnak, s megérdemelnék, hogy velük behatóbban is foglalkozzunk. Fogyatkozó terünk azonban arra int, hogy csak a legkiválóbbakat soroljuk föl közülük. Ilyenek mindenekelőtt Sona Károly vadászképei, melyek közül királyi felségének és Mária Terézia főhercegnőnek hasonmásai már a képes lapok útján is ismeretesekké váltak, továbbá Staudenheim Nándor moment-fölvételei, melyek éjjeli hangulatokat, vihart és borongó téli tájképeket ábrázolnak. Igen szépek Harry Tolley erdő-részletei, Hiller Károly ugró és futó állatai, dr. M a 11 mann vadászképei és A. v. Liebig csendélet-tanulmányai, az asztalon elszórva heverő vagy pompás edényekben díszelgő virágok. Táj- és genreképeivel Stieglitz Alfréd (New-York) köti le érdeklődésünket. A bécsi küldemény legérdekesebb darabjai azonban dr. Rothschild Nathaniel fényképei maradnak. Ezek valóságos mesterművei a fotográfiának, s hosszabb megállapodásra késztetik a tárlat minden látogatóját. A gép tökéletes volta s a műkedvelő báró művészi érzéke versenyeznek a képek előállításában. A fotográfiák egyike Lawn-tennis-játékot ábrázol. Az előtéren végighúzódó hálón keresztül látjuk a nálunk is kedvelt mulatságot, úgy azonban, hogy az alakok mégis a legizlésesebben bontakoznak ki előttünk, és pedig nemcsak az előtérben, hanem a második háló által elrekesztett distanciában is. Szebb és igazabb távlatokat már a festőművészeitől is alig várhatnánk. A másik képen juhnyájat látunk, amint azt a pásztor hazafelé tereli. A festői csoportozat Ubland költeményét juttatja eszünkbe, s erős világítása által válik rendkívül érdekessé. Br. Rotschild Nathaniel fényképeit csak az tudja kellőleg méltányolni, aki a fotográfia iránt nagy érdeklődéssel viseltetik s annak fejlődését folytonos figyelemmel kísérte. Ilyen tájékozottsága azonban a tárlat kevés látogatójának lesz. Ez okból helyesen cselekedtek volna a rendezők, ha egy csoportban a fotográfia fokozatos fejlődését is előtüntetik. Ez a csoport kiegészítő és igen tanulságos része lett volna a műkedvelők érdekes kiállításának. Szana Tamás: PESTI HÍRLAP 1890. május 1.’