Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-01 / 32. szám

2 és az új táblák funkciója helyes irányban, na­gyobb lendülettel induljon. A rázkódás kétségkívül igen nagy, nagyobb mint hinni lehetett. A középső judikatúra az egyéves „várakozási idő“ alatt igen sokat szen­vedett. A hátralékok nem fogytak. Sőt súlyosab­bakká lettek, mivel a dolog természetéhez képest a nagyobb, érdemleges jogügyek maradtak res­tanciában. Ami kevés egység és összhang volt, az is lazult. Beavatott jogászok szerint a judi­katúra színvonala megint esett, mivel az máské­pen nem is lehetett. Most mindezt helyreállítani, a decentrali­zált restan­cia-tömeget „fölgyártani“; megalakulni; összeszokni; a kir. táblák új döntvényjogát ha­tályba léptetni; a többiekével összhangba hozni stb. stb. mindez, azt hiszszük, évek nehéz mun­kája lesz s csak úgy sikerül, ha nemcsak a restanciákat, de a bírói kötelességérze­tet és bölcsességet is sikerült szétosztani az országban. S ezt csak a tapasztalat fogja meg­mondani. Hogy tehát egyelőre gyakorlati haszna lesz a törvénykezésnek a decentralizációból, azt alig merjük állítani. Bárha a szervezet és az eljárások nagy reformjai oly gyorsan kö­vetkeznének most, hogy az új állapotot mihamar a végleges, sőt legvéglegesebb állapot váltaná fel. Mert mindaddig nem jövünk ki a káros fluktuációkból, a­míg az organizáció reformjá­nak zárkövét le nem teszszük. Az országos társadalmi, kultúrái, ső­t poli­tikai érdek nyeresége azonban, — bár ez csak másodsorban áll, — kétségtelen. Kilenc város kap királyi táblát s ezzel az intellektuális erő mindegyikében nagy lökést. Sőt a fejlődés egé­szen uj és felette becses elemeihez jut a táblai bírákban. Maga a jogtudomány s a jogászi mo­rál is tisztulni fog a vidéki emporiumokban s ez igen kívánatos. A sikert egyébként másutt is, de ná­lunk főképen nem annyira az intézmények, mint az emberek döntik el. S ez a jelen eset­ben sok aggodalmat enyhít. Távozó derék táblai biráink sok jellemép­séget, nemes ambíciót s kifogástalan és mély hazafias érzületet visznek magukkal az ország legfontosabb pontjaira. S ha az átmenet nehéz­ségein és talán keserűségein átdolgozzák magukat, mindez kétségtelenül gyorsan érvényesülni fog A bírói szék prestige-je és a bírói palást te­kintélye, — hála istennek, — érintetlen még az országban. Egészen kétségtelen tehát, hogy a 11 kir. tábla mind megannyi nyilvános és meleg tűzhelye lesz azon kiváló erényeknek, a­melyek­­ most mindenfelé javában hiányzanak, vagy pe­dig félrehúzódva magukban mozognak. Pál: Már­mint hogy én megcsókolom a haját ? Katica (igen komolyan): Mondja, uram, a mi jogosította föl önt arra, hogy velem szem­ben ily merészségre vetemedjék? Adtam én ön­nek alkalmat arra, hogy ilyen valami az eszébe jusson ? Hát minek tart ön engem ? Érdemeltem én ezt öntől? Igaz, megvallom, mindig szeret­tem az ön társaságát s örömmel hallgattam hangját. (Érzéssel.) Nem tagadom, hogy többre becsülöm önt a többinél s hogy volt idő, midőn... (Hirtelen.) Eh ! Semmi. ■ P á 1 (bambán néz): Katica (szomorúan) : Mindenki­­tehette volna ezt, csak ön nem, mert csak az fáj, hogy ön tette. Én vágytam önnek a becsülésére, a tisz­teletére s nem is reméltem, hogy oly könnyel­műnek fog tartani, a­kivel szemben oly tiszte­letlenséget elkövethet. Hát, mondja, minek tart ön engem? Pál: Már­mint hogy én mi . . . Katica (közbevág): Eddig mindig nyugodt voltam, ha ide jött és ha ide ült mellém. Nem­csak hogy öntől nem féltem, de még hittem is, hogy megvédelmezne mindenki ellen. Még magam ellen is (Sóhajtva.) És most, és most vége mindennek. Minden pillanatban attól félek, hogy megfeledkezik magáról, felugrik és rettenetesen viseli magát. Különösen félek most, hogy sem a papa, sem a mama nincs itthon és segélykiál­­tásain sem hallaná meg senki. Mondja, miért tanított meg arra, hogy féljek, rettegjek öntől ? Pál: Már­mint hogy én miért tanítot­tam meg? Katica: Hanem azért, hogy az egész házban egyedül vagyunk, hogy semmiféle meg­lepetéstől nem tarthat , hogy szinte ki vagyok szolgáltatva önnek, ne bízza el magát. És mi­­előtt gonosz merényletre szánná el magát, hall­gasson meg. Én sejtettem, éreztem, hogy ma ön el fog ide jönni. Tudtam, hogy mint igazi férfi folytatni fogja a tegnapit és megteszi azt, a­mit az öltözőben nem tehetett meg. Igen, uram, el voltam készülve erre és megtettem a védelmi előkészületeket. Pál (meglepetve föláll): Ah! Katica: (felugrik). Egy lépést se tegyen. Pál: (zavarral): Esküszöm önnek Katica kisasszony, hogy eszem ágában . . . Katica: (közbevág) : Mondom, egy lépést se tegyen felém, mert védelmezem magam. Pál: Csókolom a kezeit és újból eskü­szöm önnek, hogy . . . Katica (közbevág): Úgy? Tehát ön nem tagít? Tehát erőnek erejével megcsókolni akar? Jó, figyeljen ide uram. (A mellette levő kis­asztal fiókjából revolvert vesz elő.) Ez meg fog védelmezni. Pál: De Katica kisassz . . . Katica: Ez a revolver a papáé és öt­ven lépésnyire hord. A papa már lőtt vele egy­szer farkast is, noha ezt a dicsőséget mások el is akarják vitatni tőle. Ha egy lépést tesz felém, meg van halva. Hat golyó van benne s ha egyszer célt tévesztek is, ezt helyrepótolhatom. Üljön le uram. Pál: (Igen gyorsan leül.) Katica: Úgy, s most már azt hiszem ismer és a helyzettel teljesen tisztában van. Higgye meg, egészen megnyugodtam és nem fé­lek többé öntől. (Leül.) Ez a revolver megvé­­delm­ez s amint ide teszem mellém az asztalra, úgy érzem, mintha itt ülne mellettem a mama. Pál: Már­mint a mama ?­­ Katica: És most jöjjön közelebb és be­szélgessünk egészen nyugodtan. P á 1 (közelebb húzódik). Katica: Látja, mennyivel jobb így bé­kében, egymás mellett. Sem ön nem fenyeget engem, sem én nem önt. P á 1 (a revolver felé pislogva): Gyalázatos egy szerszám. Katica: Nekem jó barátom. Pál: És mondja, ha én . . . mégis . . . csakugyan azt akartam volna .... meglett volna ? Katica: Meg. P­á­l : És . . . meg is . . tenné ? Katica: Meg. Pál­ (komolyan): Kisasszony. Engedje meg, hogy egy őszinte nyilatkozatot tegyek. Katica (hevesen): Mondja ! Pál: Nem akarom, hogy féljen, remegjen tőlem, hát inkább elmegyek. Tudja, könnyen baj esehetnék azzal a revolverrel, mert ön nem ért hozzá és mert én talán nem tudnék ural­kodni magamon. Megeshetnék, hogy anélkül hogy akarnám, behatása alatt valami őrült vagy­nak, egyszer csak megcsókolnám önt. Maga erre fölragadná a revolvert s engem agyonlőne. Elő­ször is én meghalnék, másodszor a kisasszony is bajba keverednék. Hát inkább elmegyek. Jobb kikerülni a szerencsétlenséget. Katica: De hát senkit sem fenyeget itt veszedelem. Pál: Itt van ön. Itt vagyok én. Itt van a revolver is. Katica (súgva): Igen ám, de ninc­s, megtöltve. Murai Károly. PESTI HÍRLAP 1891. február . Belpolitikai hírek. — jan. 31. Az országgyűlési szabadelvű párt Var­gics Imre alelnök elnöklete alatt tartott mai értekez­letén folytatta és befejezte az ipari és gyári alkal­mazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 31-ik §. azon rendelkezését, mely szerint a kerületben foglalkoztatott biztosításra kötelezettek csakis a kerületben létező pénztárak valamelyikénél lehetnek biztosítva. Hieronymy indítványára utó­lag megtoldandónak határozta az értekezlet azzal, hogy kivétetnek e szabály alól oly közlekedési válla­latok alkalmazottai, a­mely vállalatok üzemköre több kerületre terjed. A 46-ik §. azon rendelkezésében, mely szerint vállalati pénztár létesítését az iparhatóság csak az esetben tilthatja meg, ha az által az illető kerületi pénztár fennállása veszélyeztetnék. Tisza, István in­dítványára a betilthatási jog ez iparhatóság helyett a kereskedelmi miniszterre inháztatott azon hozzá­adással, hogy a betiltó rendelet indokaival együtt közzé teendő A 61. § első pontja Tisza Kálmán felszóla­lására akként állapíttatott meg, hogy az „építési pénztárt az iparhatóság feloszlathatja, illetőleg a fel­oszlatást megengedni tartozik, ha az építkezés meg­szűnt.“ A 73. §-nál Tisza István azon indítványt ter­jeszti elő, hogy a magán­pénztárak járulékai is a közadók módjára szedessenek be. Baross miniszter hozzájárul a módosításhoz annak hozzácsatolása mel­lett, hogy a kérdéses pénztárak az iparhatóság által hitelesített könyvkivonatokkal igazolják a járulékokat. Az értekezlet ily értelemben módosítandónak hatá­rozta a tárgyalás alatti s a 24. §-t. A 74. § ból Tisza István kihagyatni javasolja azon rendelkezést, mely szerint „kerületi, vállalati, il­letve gyári, építkezési, ipartestületi és bánya-betegse­­gélyző pénztár tagjai magán­egyleti pénztárba nem léphetnek át.“ — Baross miniszter felszólalására a kerületi, ipartestületi és bánya-betegsegélyző pénztá­rakra nézve a szóban forgó rendelkezés fentartandó­­nak határoztatott. A 77. § nál Varasdy annak kimondását java­solja, hogy a­ki a békéltető bizottság vagy választott bíróság határozata által igényeiben sértettnek tekinti magát, birtokon kívül 8 nap alatt a rendes bíróság­hoz fordulhat. — Baross miniszter felszólalására a §. változatlanul fogadtatott el. A 89. és 90. §§ okban Hieronymi indítvá­­ványára a törvény rendelkezéseihez képest módosított alapszabályok jóváhagyás végetti felterjesztésének ha­tárideje 3 hó helyett 6 hóban állapíttatott meg.­­ Ugyancsak a 90-ik §-hoz Ivankovics azon indítványt terjeszté elő, hogy a miniszter azon betegsegélyezési pénztáraknak, melyek e törvény életbeléptekor az iparosok szellemi képzésével is foglalkoztak, megen­gedheti, hogy e működésüket is tovább folytathassák, míg az iparossegédek szellemi kiképzéséről külön törvény nem fog intézkedni.­­ Baross miniszter ki­jelente, hogy a­mennyiben a kérdéses pénztárak a jelen törvény kedvezményeit nem akarnák igénybe venni, kérdéses tevékenységüket akadály nélkül foly­tathatják ; ha azonban a jelen törvény rendelkezései­nek megfelelően akarnának átalakulni, szóló nem te­hetne reájuk nézve a módosí­tánynak megfelelő kivé­telt. — A határidő említettük meghosszabbítása mellett minden további módosítás nélkül fogadta el az értekezlet a §-t. A 91—93 §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, elhatározta az értekezlet, hogy a­mennyiben a házban a tvjavaslatnak a bizottsághoz való visszaut­asítása hozatnék javaslatba, nem fogja e javaslatot támogatni. Ezzel az értekezlet véget ért. Katonai özvegyek és árvák ellátása. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és nép­fölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1887. XX. t. c. határozmányainak kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Andrássy Gyula gróf előadó ismerteti a törvény­­javaslat lényegét, kiemeli annak humanisztikus indokait, melyek 188­7-ben csak azért nem jutottak érvény­re, mert ezt pénzügyi okok gátolták. Ezek most megszűnvén, el­fogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Fálk Miksa emlékeztetvén, hogy ő indítványozta azon az ország­gyűlés mindkét háza által elfogadott határozatot, mely a kormányt a jelenlegi törvény előterjesztésére felszólító, csak köszönettel veheti, hogy ezen előter­jesztés, habár kissé későn, de mégis megtörtént, m­ég­pedig nem a pénzügyminiszter által né­hány hóval ezelőtt kilátásba helyezett megszorí­tással, hogy az 1887-ben már nyugalomban volt tisz­tek özvegyei és árvái a törvény által megálla­pított nyugdíjnak csak két­harmadát fogják élvezni, hanem ezeket is 1887-iki törvény jótéteményeiben teljes mértékben részesíti. Több oldalról még messzebb menő kivánatok is nyilvánultak, nevezetesen, hogy a nyugdíjtörvény még azokra is kiterjesztessék, kik 1887- ben már özvegyek és árvák voltak. Szóló nem csatlako­zik ezen kívánalmakhoz mindaddig, míg a hadmentes­ségi alap még jobban meg nem erősödik. Egy körülményt azonban mégis ajánlana a kormány figyelmébe. A nyugdíjtörvény 10. §-a szerint leányárváknál a ne­velési járulék 18 éves koruk betöltésekor, hacsak

Next