Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-01 / 300. szám
i bizonyítékok alapján lettek proskribálva. Vajjon miért nem engedték meg nekik a védekezést? Semmit sem tudunk. Nem ismerünk vádlókat és terhelő tanukat, nem az eljárás menetét s a terhelő anyagot, melynek alapján a jockeyklubbok arisztokratikus tribunálja végzését hozta. Legfölebb sejtjük, hogy önkéntes és hivatásszerű detektívek szolgáltattak adatokat a két klubb igazgatóságának. De még e sejtelmet is meggyengíti a budapesti rendőrség föltűnő kommunnikéja, melyben kijelenti, hogy ezen ügyben nem volt szerepe. S itt megint egy új kérdés merül föl: az, hogy kinek van igaza? A budapesti rendőrségnek-e, mely azt mondja, hogy nem volt oka és alkalma mostanig ezen ügyben szerepelni; vagy a jockeyklubb hivatalos orgánumának-e, mely azt mondja, hogy a hatósági közegek mostanáig nem konstatáltak bűnös cselekményt? De ha nem konstatáltak ilyent mostanáig, akkor foglalkoztak vele. Ilyen hatósági közeg pedig az ügy jelenlegi állásában csupán a rendőrség lehetett. Föltehető-e, hogy csupán a bécsi rendőrség foglalkozott volna eddigelé e dologgal és a budapesti nem? S ha csupán a bécsi rendőrség foglalkozott volna vele, hogyan állítható, hogy az bűnös cselekményt nem talált, midőn a gyanúsítottak közül tizenegy budapesti lakos, akiket a bécsi rendőrség nem vonhatott eljárásának körébe. Anélkül, hogy ezek ellen Budapesten az eljárás folyamatba tétetnék, hogyan alkothatna magának a bécsi rendőrség oly véleményt, mikép büntetendő cselekmény nem forog fönn az egész ügyben ? Nem, a közvéleménynek igaza van. A Rocker-klubboki igazgatóságainak határozata nemcsak hogy világosságot nem hozott e botrányos affairebe, hanem növelte a homályt. Azt a homályt, mely tág tért enged mindenféle sejtelmeknek s megszilárdítja a nagyközönség körében azt a hitet, hogy több „rothadt Dániában“ mint eleinte hittük. Erre célzott a képviselőház mai ülésében Herman Ottó, midőn a lóversenyeken előfordult visszaélések ügyében interpellálva a földmivelésügyi és az igazságügyi minisztereket, keserű humorral Szapárytól sokat reménytek. Higgadt ember, hát bizonyosan erős, nem jön ki a flegmájából, hát bizonyosan igaza van. Beszélgetés közben elpanaszolta köszvényes baját is s kérdé, hogy mit tanácsolnék ellene. — Igen egyszerű — feleltem — vegyen naponkint egy fürdőt korpával! — Korpával? — szólt csodálkozva — és hogy kell azt kezelni? Épen használatában voltam, hát elmondtam neki. — A fürdőszolga egy korpával telitett kis zsákot tesz a kádba s addig nyomogatja a forró vízben, még egészen dohányszintre festi. — Helyes, megpróbálom! Egy hét múlva vidáman integet Vucsetics: — Jó napot doktor, jó napot! Ön valóságos csodát műveit. — Hogy érzi magát ? — Fölségesen. Az ötödik fürdőnél megszabadultam a bajomtól, mintha elvágták volna. Az isten áldja meg érte doktorkám ! Nagyon örültem az eredménynek és hosszú sétákat tanácsoltam neki. Megfogadta-e nem tudom, mert csak egyetlen egyszer találkoztam még aztán vele. Nagyon kapós ember volt ő ott a fürdőn, nemes jelleméért, eszes, magvas nézeteiért a férfiak előtt, de szeretetreméltó, kedélytől csillogó társalgása miatt az asszonyok se látottak meg előle. Az igaz, hogy ő se. Ez utolsó találkozáskor kérdi tőlem: mondá, hogy vannak közmondások, melyeket variálni lehet: „A kis sportmeneket fölakasztják, a nagyokat ellenben futni engedik.“ Meglátjuk, hogy ez a „bűz“ is úgy fog-e elpárologni, hogy a korrupció emberei, akik a versenytéren a nagyközönség rovására csalással szereztek maguknak biztos jövedelmet, kikerülik-e megérdemlett büntetésüket? Egy eredménye talán mégis lesz e piszkos f üzelmeknek. A totalisateur intézménye által előidézett korrupció és a vele kapcsolatos visszaélések szemet szúrnak már a közvéleményben és a törvényhozásban. A képviselőház pénzügyi bizottságának mai ülésében eltörlését már erélyesen követelték, s Wekerle pénz-ügyminiszter válaszából kitűnt, hogy a kormány megfontolta már ezen eshetőséget. Kell is, hogy ez maradjon „ceterum censeo“-ja minden parlamenti pártnak. PESTI HÍRLAP i89i. november 1. Belpolitikai hírek. Főpapi kinevezések. A király Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot esztergomi érsekké s Magyarország hercegprímásává, Császka György szepesi püspököt pedig kalocsai érsekké nevezte ki. Az erről szóló, október 27-éről keltezett királyi kéziratokat a hivatalos lap vasárnapi (nov. 1.) száma fogja közölni. Gróf Bethlen Gábor csatlakozása a nemzeti párthoz Gróf Bethlen Gábor orsz. képviselő a következő levelet intézte gr. Apponyi Alberthez mint a nemzeti párt vezéréhez : „Tisztelt barátom! Miután meggyződésem szerint is a vezérleted alatt álló nemzeti párt képviseli azon nemzeti irányú politikát, mely nélkül Magyarországon egészéges és állandó viszonyokat nem képzelhetek, miután kétségtelen, hogy e pártban hivatva a valódi szabadelvűséget úgy a közéletben mint az országos ügyekben a hamis tanok és magyarázatok következtében beállott fogalomzavartól, megtisztítva, magyar eredetiségében visszaállítani, készséggel ragadom meg az alkalmat becses tudomásodra hozni, hogy teljes meggyőződésből és őszintén állok soraitokba és szerencsémnek tartom, a jó ügyért a nemzeti párt tagjává lehetni. Fogadd kiváló tiszteletem legőszintébb kifejezését. Hired gr. Bethlen Gábor, Budapest, 1891. október 30-án. E levélre gr. Apponyi Albert a következőleg válaszolt: „Tisztelt barátom! Szives levelednek tartalmát örömmel veszem tudomásul és ügyünkre nézve kiváló vívmánynak tartom csatlakozásodat. Igaz tisztelettel üdvözöllek sorainkban és maradok őszinte hived, gróf Apponyi Albert.“ Gróf Bethlen Gábor ma este 6 órakor jelent meg gróf Apponyi Albert kíséretében a nemzeti párt — Elment már Mikszáth ? — Még itt van. — Soha se bírok vele találkozni. — Pedig most is itt van. — Hol ? — Hát én vagyok az. Csak úgy bolondoztam kérlek a doktori voltommal. Bocsásd meg ! Nem recepteket írok én, fájdalom, hanem csak novellákat. — No azt ugyan ne tegye doktorkám, szólt kedélyesen Vucsevics — s ha már kiadja magát valakinek, akkor legalább válaszsza Esterházyt. S mint egy olyan ember, aki érti a tréfát, jól hátbaütögetett ezért a sületlen ötletemért. S minthogy én is értem a tréfát, ráhagytam az egészet. Hiszen nekem is mindegy, neki is mindegy. Hát isten neki, megmaradhatok én doktornak. Ennyibe is maradt s most már ha egy nap minden titulusom el talál fogyni (mert itt már nemsokára a végzetes óra s mindnyájan halandók vagyunk) legalább kiírhatom a vizitkártyámra : „a zágrábi érsek házi orvosa“ örök tanúságára az utókornak, hogy semmi se nehéz a világon. Az ember orvossá és érsekké lehet benne a nélkül, hogy megerőltetné magát és hogy tehetne róla. M. K. klub helyiségeiben, hol őt az egybegyült párttagok lelkes éljenzéssel fogadták. Gróf Bethlen Gábornak Apponyi mutatta be a párt tagjait s mutatta meg a klubhelyiségeit, melyeknek megtekintése után gróf Bethlen Gábor beirta nevét a nemzeti párt klubkönyvébe. Az egyenes adók folyó évi bevételi eredméményeiről érdekes adatokat közölt a pénzügyminiszter ma a képviselőház pénzügyi bizottságával. A folyó évnek első három negyedében 72.300.000 frt volt a bevétel az egyenes adókból. Az évnek utolsó negyedére ugyanannyi bevételt föltételezve, amennyi a múlt évnek megfelelő szakában volt, 109 milliót tennének a folyó évnek összes egyenes adóbevételei. Levonva ezen összegből adóvisszatérítések, horvát földtehermentesítési pótlék s az osztrák-magyar államvasuttársaság államosított magyar vonalainak elmaradó adója fejében 41/a millió forintot, még mindig 10-1a milliót, vagyis az előirányzott összegnél 5.700.000 írttal többet tennének ki — a fennebbi alapon számítva — a folyó év egyenes adóbevételei. S ha az évnek kedvezőtlenebb gazdasági viszonyai folytán ez a többlet egészében nem is lesz elérhető, a tényleges eredmények kétségkívül meg fogják mégis haladni az előirányzatot, amire meglehetős biztonsággal vonhatni következtetést már azon egy körülményből is, hogy a folyó év szeptember havában az egyenes adóbevételek 500.000 forinttal múlták felül a múlt év megfelelő szakának eredményeit. Az adóhivatalok számát a jövő év elejétől kezdve öttel szaporítani fogja a pénzügyminiszter. Az új adóhivatalok, mint értesülünk, Nagy-Körösön, Bonyhádon, Mátészalkán, Nezsideren és Szilágycsehben fognak fölállíttatni. A folyó évben szintén állított fel már négy új adóhivatalt a miniszter, és pedig Maros-Ludason, Csabán, Nagy,Somkaton és Felső- Visón, Országgyűlés t. A képviselőház ma rövid ülést tartott, melynek egyedüli tárgya előterjesztések átvétele, a legközelebbi napirend megállapítása és interpellációk tétele volt. Az előterjesztések közt legfontosabb volt az a törvényjavaslat, melyet Baross Gábor kereskedelmi miniszter az 1895-i országos nemzeti kiállítás tárgyában nyújtott be és melyet indoklásával együtt a mellékletek egész terjedelmében közlünk. Interpelláció hárem volt bejelentve. Herman Ottó a túrán előfordult visz- Akarat nélkül. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Jó Balzamo doktor mivé lett nimbusod! Magnetikus erődről ma már a legromantikusabb ifjú is tudja, hogy nem volt egyéb suggestionál. Csak hypnotizáltál, a szőke szépséges báró kisasszony csak médium volt s a buja Gilbert a közönséges tökfilkók glédájába illett, amiért oly sokáig várt, mig a leányt egyszer hypnotikus álomba merülten leli s nem altatta el inkább a maga erejével. Ma holnap az öreg Dumasról kisül, hogy tulajdonképen realisztikus író volt, hogy intuitója megszimatolta a fiziológiának később szerzett vívmányait. A tudomány garmadába gyűjti ezeket a vívmányokat s a nagy halom mellett el is törpül, el is vész a régi ideálok világa. A miszticizmusnak ,arra a fundusára, amely lelkületünk javarészét alkotja, világosság esik s a fénysugaraknak és a titokzatos ködnek harcából erősebben válik ki tudásunk, üresebben az érzésünk. A tudás öregbedése egy-egy hitünktől, egy-egy képzeletünktől, egy-egy meggyőződésünktől, buta boldogságunk egy-egy alkotójától foszt meg. A tüneményeket kiókumlálja, csoportba osztja, néven nevezi. Mikor édesanyám homlokon csókolt, hogy álmatlan, izgatott fiát megnyugtassa, csak álmot suggerált a médiumnak. Annak a csóknak, simogatásnak semmi köze se volt az anyai szeretethez. A médium elaludt, áldotta a misztikus erőt s csak most tudta meg, hogy az a miszticizmus nem volt egyéb szédelgésnél. S annak a másik tüneménynek