Pesti Hírlap, 1892. december (14. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-01 / 332. szám
n . Belpolitikai hírek. Mozgalom a főrendiház tagjai közt. A ‘őrendiház tagjai közt nagymérvű agitáció van folyamatban Rakovszky István képviselőnek az állami számvevőszék elnöki állására való kijelöltetése ellen. Hír szerint a főrendiház vasárnap fogja aláírásával kötelezni magát arra, hogy ellene szavaz a Rakovszky István kijelöltetésének. (Rakovszky képviselő tudvalevőleg a magyarországi szabadkőművesek nagymestere.) A szabadelvű párt legutóbbi értekezletén — mint halljuk — felmerült az a nézet, hogy a párt végrehajtó és kijelölő bizottságaiba megválasztott tagoknak, tekintettel az új kormányalakulásra, nem kellene-e magukat új választásnak alávetniük. A párt kebelében nem talált a nézetvisszhangra, minthogy a szóban forgó két bizottság a párt bizalmának letéteményese, a pártot pedig a kormányválság egyátalán nem érintette. A két bizottság együttesen fogja a ház újraalakulása alkalmával a képviselőház bizottságaiba beválasztandó tagokra nézve javaslatait megtenni. A tisztviselői fizetések szabályozásáról szóló törvényjavaslat az állami költségvetés tárgyalása közben napirendre fog a képviselőházban kerülni. E javaslathoz a kormány — tekintettel a megyei tisztviselők javadalmazásának emelésére — pótló előterjesztést fog tenni, amelyre vonatkozó előtanulmányok, mint értesülünk, 8—10 nap múlva be lesznek fejezve. Eként a ház pénzügyi bizottsága azon helyzetben lesz, hogy közvetlenül a ház újraalakulása után folytathatni fogja a javaslatnak már régebben megkezdett előzetes tárgyalását. A lipótvárosi mandátum A magyar kereskedelmi csarnok választmánya ma, alelnöke Fürst Jakab vezetése alatt ülést tartott s a folyó ügyek elintézése után értekezletté alakult át, hogy megbeszélés tárgyává tegye az V. kerületi országgyűlési választás kérdését és azon álláspontot, melyet e választással szemben mint kereskedelmi testület elfoglalni célszerűnek lát. A beható eszmecsere folyamán a felszólalt választmányi tagok mindegyike hangsúlyozta, hogy a magyar kereskedelmi csarnok csakis kereskedőjelöltet támogathat és hogy egy kereskedőjelölt felállítása oly kötelesség, amely elől ezen kereskedelmi kerület ki nem térhet. Hangsúlyozták továbbá, hogy e tekintetben a tagok között véleménykülönbség nem létezvén, a kereskedő-jelölt a tagok buzgó támogatására bizton számíthat. A kifejtetteknek megfelelő határozatban kimondják, hogy a „kereskedelmi csarnok, mint testület, alapszabályai keretén belül erkölcsi támogatásában csak oly jelöltet fog részesíteni, ki a kereskedelmi karhoz tartozik.“ Minthogy pedig a jelöltként emlegetett Kohner Ágost nagykereskedő és Lánczy Leó, a pesti magyar hiába, más élet van most, mint tavaszi fészekrakáskor, meg a nyári fürdöcskék csecsemő korában, amikor minden bozót ingyen kosztot kínált. Csak hadd csapkodja a furcsa, olvadó hidegség, fel sem veszi a vén ravasz; megszokta már a múltban a telet; békén tűri, hogy bundáját ellepjék a december ingergedő fehér pillangói. Esik a hó. Keresem egyre s nézem az eget, jó sokáig semmit sem látok, csak érzem, hogy szállongó pelyhek gördülnek végig arcomon. Megfeszített érzékemmel végre egy óriási raj mozgását sejtem, melytől elkezd káprázni a szemem. Fagyos csillagvirág kavargó milliárdja ereszkedik le lassan. Míg fent liheg, fekete lepke mind , de ha leér a földre, az igazi sötétség ölén a szűz liliom színébe öltözik. Esik a hó, az első hó. Pihéje elfog minden hüvelyknyi tért, ránehezedik minden gályára a fának. A könnyűség e jelképe, a kicsi hócsillag, milliomodmagával összefogózva meggörnyeszti a vastag ágakat; egymáshoz simulva összetapad s tajtékos habot szór a megmaradt lomb fölé. Díszes szemfödője készül a földnek. Elmúlik róla halál csúnya meztelensége; tagjai puha takaróval lesznek befödve nemsokára. Meg az imént fel-fel jajdult a szél ; most untalan megakad a röpülő pehelyben, prüszköl és kavarog, s amerre fordul, magával rántja csöpp kísérőit mindenfelé. Utoljára is behúzódik a fák alá előlük, megül csöndben a bokrok kőkereskedelmi bank igazgatója visszaléptek, illetőleg kijelentették, hogy e megtiszteltetésre nem reflektálnak, a kereskedelmi világ komoly jelöltje ma hatvani Deutsch Sándor. Az V. kerületi polgári kör helyiségeiben ma társas vacsora volt, melyen számos lipótvárosi választó volt jelen. Bródy Samu ügyvéd bátyja Bródy Zsigmond nevében kijelente, hogy az esetleges jelöltségre ezúttal nem reflektál. A jelen voltak nagy sajnálattal vették ezt tudomásul. A megindult eszmecserében a legtöbben azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy azon esetre, ha nem sikerülne, a kereskedői vagy iparos kar egyik hivatott tagját a jelöltségnek megnyerni, Friedmann Bernét ügyvéd volna az, kire a választók a legnagyobb bizalommal ruháznák a mandátumot. A jelenvoltak Friedmannt zajosan éltetve, oszoltak szét. A foronyiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott s a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről s a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s ezt, valamint ugyancsak a főrendiháznak pénzügyi bizottsága déli 12 órakor tartott ülésében az indemnity törvényjavaslatot elfogadta. A főrendiház f. évi december 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas párt december hó 1-én délután 5 órakor értekezletet tart. A szegedi első kerület függetlenségi pártja ma este tartott értekezletén a központ ajánlatára Uray Miklóst kikiáltotta képviselő-jelöltnek. Uray szombaton Szegedre érkezik s vasárnap megtartja programmbeszédjét. * S ködpárnái közül kikelve, szétnéz a hajnal a fehér világon. Az ég öléből nem száll ki most az a lilába játszó tarkaság, mely mögött nyáron át a hajnal rózsaarcuvá kendőzte magát. Egy kicsit dereng a láthatár, de mint a mécsláng sárgasága, csak a közvetlen környéket töri át sugarával. Küzd a ködökkel, küzd a homálylyal s egyszer csak kibukkan a nyugvó föld fejénél a szentek homlokára illő glória. Fehér habtenger simul előtte a végtelenségig, de hulláma s fodra mind meg van fagyva ennek a tengernek. Felületét élő lény nem járja; messziről egy havas jegenye fehér vitorlaszárnynak látszik, melynek mozdulatlansága, jól áll a hótenger szélcsendjéhez. A szűztiszta hó még érintetlen s egy nyom se látszik rajta a rónaságon ; csillogva veri vissza a kelő nap fényét, mely hideg csókokkal illeti, el nem olvasztja, csak káprázatosságát növeli meg. Kökénybokor tövében, közel az erdőszélhez egy barna folt kezd mozogni lassan. Foglyok vannak ott, szorosan egymáshoz simulva, fejjel befelé fordulva a körbe, mintha egy nagy fészek gyámoltalan csirkéi lennének most is. Kíváncsian ütik fel fejüket, de csak annál jobban meglapulnak újra. Szokatlan nekik ez a káprázatos világ, nincs egy sötét bokor, nincs egy fűszál, csak fehér mezőn fehérfejű kóró. A vén kakas elcserrenti magát, kiszalad a meleg közösségből s meggázolja a bokor környékét; csupa háromágú villácska lenyomata marad utána ; néhol még ezt a könnyűséget sem bírja meg a puha hófölület s a tipegő madár csüdig szakad le benne, nagy ijedelmekre társainak, a melyek félve lépegetnek nyomába. Mind idei költés, gyámoltalan és gyáva, amig egy kicsit meg nem szokja a furcsa újságot. De feltámad bennök hamar az ösztön s követik az öregek példáját, azok biz’ nekifeküsznek a vékonyabb rétegnek s tyukmódra szétkaparják, úgy keresik a fűmagot a gaz közt. A szántáson, egy mélyebb barázdában remegve húzódik össze a megtestesült kétségbeesés. Egy árva süldő, amely szintén nem látott még havat. Most beeste a fehér pihe egészen; a boldogtalan nyulfit inkább sejteni, mint látni a föléje kúposodó halmocska mélyében; alig mer magától kibújni rejtekéből, félve tesz minden lépést s nagyokat pattanva keres egy szigetet, ahol az édes anyaföldre telepedhetnek le. Ennyi az egész mozgás, ami az első hó hajnalát megzavarja. Máskép olyan tökéletesnek látszik a némaság, mintha a környékét mindörökre kézbe vette volna a halál. Ember nincs a mezőn, utas nem tiporja a nyári időben erre vándorlók ösvényeit. Az első hó még a kerülőt is elriasztja a barangolástól, mert a finom olvadó fehérségben átázik a bocskor. így fog itt maradni minden PESTI HÍRLAP 1892. december 1. A t. Házból. A mai ülést legokosabb a tegnapin kezdeni, a melyiknek lép úgy, mint a hétfőinek — az volt a speciális karaktere, hogy a két hadat viselő fél (a mérsékelt ellenzék és a jobboldal) soha meg nem szűnő ádáz csatája idegen területre csapott át s nem is maguk a hadakozó felek verekedtek, hanem csak per prokura, idegen, sisakjukon színeiket viselő lovagok, Eötvös Károly és Polónyi által vívtak a szélsőbali porondon. Érdekes kis csata volt. A két pihenő ellenség összetett kezekkel nézte, mindenik a maga páholyából, kivált nagy mulatságot okozott a nemzeti párt nemtője, Polónyi. ki többi közt jött, ott zörög, maszatol még egy kicsit, amíg a hóköpeny megbénítja, lenyűgözi az apró gályákat is. Attól fogva még nagyobb csöndben hull tovább a hó, betemeti a keskeny barázdát, elsimítja az apró halmokat, megfekszi a síkot, elfogja rajta a mozgás hangját, neszét, azért is támogatja Apponyiékat mert azok a választások tisztaságáért küzdenek a többi közt. — Hanem — mondja aztán fenyegető szónoki gesztussal — nehogy máskor is úgy tegyenek Apponyiék, mint most Békésen, hogy a szélsőbali jelölt ellen fölléptetik Kaas Ivort. Lett nagy kacagás. A nemzeti párt prókátorának leesett ezzel a szóval a sisakforgója. A választások tisztasága, ha ha ha. Kacagott, vigyorgott minden a teremben, ha ha ha, ha ha ha. A közjogi alapon álló voksokat felhasználni a közjogot ellenző mandátumokhoz ! Ha ha ha. Hát ez az a választások tisztasága ? Még az angyalok is nevettek a Bánffy háta mögött. Eötvös nem volt jelen — azt hittük a jobboldal prókátora ma fog felelni, de sem Ő, sem Perl nem mutatkozott a horizonon, minélfogva csendesen folydogált a Vaskapu javaslat, melynek eleje még I. Lukács Béla idejében lett tárgyalva, a Szapáry kormány idejében. Lukács Béla azóta II. Lukács Béla lett, dea javaslat (ámbár a Vaskapu csatornájának lemélyítése nem tréfa dolog), azért nem lett érdekesebb. Csekély részvétel mutatkozott. Alig üldögéltek bent százan elszórva a padokban. Csak néhány konok szakértő csillogtatta tudását, miután Bokross Elek egy szép előadói beszéddel ráeresztette őket a javaslatra. • Pécskai Gáli Jenő, akinek giliszta hosszú beszédjei félelmetesek voltak hajdanában, pihent észszel rontott a tervnek. Hanem isten megvédelmezte azt Lukács Béla, tömör, világos, laikus által is megérthető előadásában, melyet zajosan helyeselt a párt. Majd a szünet után Papp Eleket szállotta meg a szentlélek s ő is Pécskai Gáli felé hajitá kelevézét (pártolva a javaslatot) s már-már szégyenben marad Pécska nagy fia, ha szamaritánus szivü Horváth Gyula, az árvák és ügyefogyottak gyámolítója, nem siet segítségére, mely művelet alatt ugyancsak bemártotta a magyar szakértőket — pedig, de strigis quae non sunt stb. Ilyenféle nem a karzatnak való dolgokkal harácsolódott el az egész ülés, melynek azonban mégis volt egy figyelemre méltó momentuma. A Miklós Ödön sikere, ki ma tartotta a második beszédjét a Házban. Jobbat az elsőnél. Pedig Miklósnak az első beszédje is úgy nézett ki.