Pesti Hírlap, 1892. december (14. évfolyam, 332-361. szám)

1892-12-01 / 332. szám

n . Belpolitikai hírek. Mozgalom a főrendiház tagjai közt. A ‘­őrendiház tagjai közt nagymérvű agitáció van folya­matban Rakovszky István képviselőnek az állami számvevőszék elnöki állására való kijelöltetése ellen. Hír szerint a főrendiház vasárnap fogja­ aláírásával kötelezni magát arra, hogy ellene szavaz a Rakovszky István kijelöltetésének. (Rakovszky képviselő tudvale­vőleg a magyarországi szabadkőművesek nagymestere.) A szabadelvű párt legutóbbi értekezletén — mint halljuk — felmerült az a nézet, hogy a párt végrehajtó és kijelölő bizottságaiba megválasztott ta­goknak, tekintettel az új kormány­alakulásra, nem kellene-e magukat új választásnak alávetniük. A párt kebelében nem talált a nézet­visszhangra, minthogy a szóban forgó két bizottság a párt bizalmának letéte­ményese, a pártot pedig a kormányválság egyátalán nem érintette. A két bizottság együttesen fogja a ház újraalakulása alkalmával a képviselőház bizottságaiba beválasztandó tagokra nézve javaslatait megtenni. A tisztviselői fizetések szabályozásáról szóló törvényjavaslat az állami költségvetés tárgyalása közben napirendre fog a képviselőházban kerülni. E javaslathoz a kormány — tekintettel a megyei tiszt­viselők javadalmazásának emelésére — pótló előter­jesztést fog tenni, a­melyre vonatkozó előtanulmányok, mint értesülünk, 8—10 nap múlva be lesznek fe­jezve. Eként a ház pénzügyi bizottsága azon helyzet­ben lesz, hogy közvetlenül a ház újra­alakulása után folytathatni fogja a javaslatnak már régebben meg­kezdett előzetes tárgyalását. A lipótvárosi mandátum A magyar keres­kedelmi csarnok választmánya ma, alelnöke Fürst Jakab vezetése alatt ülést tartott s a folyó ügyek elintézése után értekezletté alakult át, hogy megbeszélés tárgyává tegye az V. kerületi országgyűlési választás kérdését és azon álláspontot, melyet e választással szemben mint kereskedelmi testület elfoglalni célsze­rűnek lát. A beható eszmecsere folyamán a felszólalt választmányi tagok mindegyike hangsúlyozta, hogy a magyar kereskedelmi csarnok csakis keres­­kedőjelöltet támogathat és hogy egy kereskedő­­jelölt felállítása oly kötelesség, a­mely elől ezen kereske­delmi kerület ki nem térhet. Hangsúlyozták továbbá, hogy e tekintetben a tagok között véleménykülönbség nem létezvén, a kereskedő-jelölt a tagok buzgó támogatá­sára bizton számíthat. A kifejtetteknek megfelelő ha­tározatban kimondják, hogy a „kereskedelmi csarnok, mint testület, alapszabályai keretén belül erkölcsi tá­mogatásában csak oly jelöltet fog részesíteni, ki a kereskedelmi karhoz tartozik.“ Minthogy pedig a jelöltként emlegetett Kohner Ágost nagykereskedő és Lánczy Leó, a pesti magyar hiába, más élet van most, mint tavaszi fészek­rakáskor, meg a nyári fürdöcskék csecsemő ko­rában, a­mikor minden bozót ingyen kosztot kínált. Csak hadd csapkodja a furcsa, olvadó hi­degség, fel sem veszi a vén ravasz; megszokta már a múltban a telet; békén tűri, hogy bun­dáját el­lepjék a december ingergedő fehér pil­langói. Esik a hó. Keresem egyre s nézem az eget, jó sokáig semmit sem látok, csak érzem, hogy szállongó pelyhek gördülnek végig arcomon. Megfeszített érzékemmel végre egy óriási raj mozgását sej­tem, melytől elkezd káprázni a szemem. Fagyos csillagvirág kavargó milliárdja ereszkedik le las­san. Míg fent liheg, fekete lepke mind , de ha leér a földre, az igazi sötétség ölén a szűz li­liom színébe öltözik. Esik a hó, az első hó. Pihéje elfog min­den hüvelyknyi tért, ránehezedik minden gá­lyára a fának. A könnyűség e jelképe, a kicsi hócsillag, milliomodmagával összefogózva meg­­görnyeszti a vastag ágakat; egymáshoz simulva összetapad s tajtékos habot szór a megmaradt lomb fölé. Díszes szemfödője készül a földnek. Elmú­lik róla halál csúnya meztelensége; tagjai puha takaróval lesznek befödve nemsokára. Meg az imént fel-fel jajdult a szél ; most untalan megakad a röpülő pehelyben, prüszköl és kavarog, s a­merre fordul, magával rántja csöpp kísérőit mindenfelé. Utoljára is behúzódik a fák alá előlük, megül csöndben a bokrok kő­kereskedelmi bank igazgatója visszaléptek, illetőleg kijelentették, hogy e megtiszteltetésre nem reflektál­nak, a kereskedelmi világ komoly jelöltje ma hatvani Deutsch Sándor. Az V. kerületi polgári kör helyiségeiben ma társas vacsora volt, melyen számos lipótvárosi vá­lasztó volt jelen. Bródy Samu ügyvéd bátyja Bródy Zsigmond nevében kijelente, hogy az esetleges je­löltségre ezúttal nem reflektál. A jelen voltak nagy sajnálattal vették ezt tudomásul. A megindult eszmecserében a legtöbben azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy azon esetre, ha nem sikerülne, a kereskedői vagy iparos kar egyik hivatott tagját a jelöltségnek megnyerni, Friedmann Bernét ügyvéd volna az, kire a választók a legnagyobb bizalommal ruháznák a mandátumot. A jelenvoltak Friedmannt zajosan éltetve, oszoltak szét. A foronyiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott s a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyző­könyvbe bejegyzéséről s a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s ezt, valamint ugyancsak a főrendiháznak pénzügyi bizottsága déli 12 órakor tartott ülésében az in­demnity törvényjavaslatot elfogadta. A főrendiház f. évi december 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési függetlenségi és negy­vennyolcas párt december hó 1-én délután 5 órakor értekezletet tart. A szegedi első kerület függetlenségi pártja ma este tartott értekezletén a központ ajánlatára Uray Miklóst kikiáltotta képviselő-jelöltnek. Uray szomba­ton Szegedre érkezik s vasárnap megtartja programm­­beszédjét. * S ködpárnái közül kikelve, szétnéz a haj­nal a fehér világon. Az ég öléből nem száll ki most az a lilába játszó tarkaság, mely mögött nyáron át a hajnal rózsaarcuvá kendőzte magát. Egy kicsit dereng a láthatár, de mint a mécsláng sárgasága, csak a közvetlen környéket töri át sugarával. Küzd a ködökkel, küzd a homálylyal s egyszer csak ki­bukkan a nyugvó föld fejénél a szentek homlo­kára illő glória. Fehér habtenger simul előtte a vég­telenségig, de hulláma s fodra mind meg van fagyva ennek a tengernek. Felületét élő lény nem járja; messziről egy havas jegenye fehér vitorla­szárnynak látszik, melynek mozdulatlansága, jól áll a hótenger szélcsendjéhez. A szűztiszta hó még érintetlen s egy nyom se látszik rajta a rónaságon ; csillogva veri vissza a kelő nap fé­nyét, mely hideg csókokkal illeti, el nem ol­vasztja, csak káprázatosságát növeli meg. Kökénybokor tövében, közel az erdőszél­hez egy barna folt kezd mozogni lassan. Fog­lyok vannak ott, szorosan egymáshoz simulva, fejjel befelé fordulva a körbe, mintha egy nagy fészek gyámoltalan csirkéi lennének most is. Kíváncsian ütik fel fejüket, de csak annál job­ban meglapulnak újra. Szokatlan nekik ez a káprázatos világ, nincs egy sötét bokor, nincs egy fűszál, csak fehér mezőn fehérfejű kóró. A vén kakas elcserrenti magát, kiszalad a meleg közösségből s meggázolja a bokor környékét; csupa háromágú villácska lenyomata marad utána ; néhol még ezt a könnyűséget sem bírja meg a puha hófölület s a tipegő madár csüdig szakad le benne, nagy ijedelmekre társainak, a melyek félve lépegetnek nyomába. Mind idei költés, gyámoltalan és gyáva, a­mig egy kicsit meg nem szokja a furcsa újságot. De feltámad bennök hamar az ösztön s követik az öregek példáját, azok biz’ nekifeküsznek a vékonyabb rétegnek s tyukmódra szétkaparják, úgy keresik a fűmagot a gaz közt. A szántáson, egy mélyebb barázdában remegve húzódik össze a megtestesült kétségbe­esés. Egy árva süldő, a­mely szintén nem látott még havat. Most beeste a fehér pihe egészen; a boldogtalan nyulfit inkább sejteni, mint látni a föléje kúposodó halmocska mélyében; alig mer magától kibújni rejtekéből, félve tesz min­den lépést s nagyokat pattanva keres egy szigetet, a­hol az édes anyaföldre telepedhet­nek le. Ennyi az egész mozgás, a­mi az első hó hajnalát megzavarja. Máskép olyan tökéletesnek látszik a némaság, mintha a környékét mind­örökre kézbe vette volna a halál. Ember nincs a mezőn, utas nem tiporja a nyári időben erre vándorlók ösvényeit. Az első hó még a kerülőt is elriasztja a baran­golástól, mert a finom olvadó fehérségben át­ázik a bocskor. így fog itt maradni minden PESTI HÍRLAP 1892. december 1. A t. Házból. A mai ülést legokosabb a tegnapin kez­deni, a melyiknek l­ép úgy, mint a hétfőinek — az volt a speciális karaktere, hogy a két hadat viselő fél (a mérsékelt ellenzék és a jobboldal) soha meg nem szűnő ádáz csatája idegen területre csapott át s nem is maguk a ha­dakozó felek verekedtek, hanem csak per prokura, idegen, sisakjukon színeiket viselő lovagok, Eöt­vös Károly és Polónyi által vívtak a szélsőbali porondon. Érdekes kis csata volt. A két pihenő ellen­ség összetett kezekkel nézte, mindenik a maga páholyából, kivált nagy mulatságot okozott a nemzeti párt nemtője, Polónyi. ki többi közt jött, ott zörög, maszatol még egy kicsit, a­míg a hóköpeny megbénítja, lenyűgözi az apró gályá­kat is. Attól fogva még nagyobb csöndben hull tovább a hó, betemeti a keskeny barázdát, el­simítja az apró halmokat, megfekszi a síkot, el­fogja rajta a mozgás hangját, neszét, azért is támogatja Apponyiékat mert azok a vá­lasztások tisztaságáért küzdenek a többi közt. — Hanem — mondja aztán fenyegető szónoki gesztussal — nehogy máskor is úgy te­gyenek Apponyiék, mint most Békésen, hogy a szélsőbali jelölt ellen fölléptetik Kaas Ivort. Lett nagy kacagás. A nemzeti párt pró­kátorának leesett ezzel a szóval a sisakforgója. A választások tisztasága, ha ha ha. Kaca­gott, vigyorgott minden a teremben, ha ha ha, ha ha ha. A közjogi alapon álló voksokat fel­használni a közjogot ellenző mandátumokhoz ! Ha ha ha. Hát ez az a választások tisztasága ? Még az angyalok is nevettek a Bánffy háta mögött. Eötvös nem volt jelen — azt hittük a jobboldal prókátora ma fog felelni, de sem Ő, sem Perl nem mutatkozott a horizonon, minél­fogva csendesen folydogált a Vaskapu javaslat, melynek eleje még I. Lukács Béla idejében lett tárgyalva, a Szapáry kormány idejében. Lukács Béla azóta II. Lukács Béla lett, de­­a javaslat (ámbár a Vaskapu csatornájának lemélyítése nem tréfa dolog), azért nem lett érdekesebb. Csekély részvétel mutatkozott. Alig üldögéltek bent százan elszórva a padokban. Csak néhány konok szakértő csillogtatta tudá­sát, miután Bokross Elek egy szép előadói be­széddel ráeresztette őket a javaslatra. • Pécskai Gáli Jenő, a­kinek giliszta hosszú beszédjei félelmetesek voltak hajdanában, pihent észszel rontott a tervnek. Hanem isten megvédelmezte azt Lukács Béla, tömör, világos, laikus által is megérthető előadásában, melyet zajosan helyeselt a párt. Majd a szünet után Papp Eleket szállotta meg a szentlélek s ő is Pécskai Gáli felé hajitá kelevézét (pártolva a javaslatot) s már-már szé­gyenben marad Pécska nagy fia, ha szamari­tánus szivü Horváth Gyula, az árvák és ügye­­fogyottak gyámolítója, nem siet segítségére, mely művelet alatt ugyancsak bemártotta a magyar szakértőket — pedig, de strigis quae non sunt stb. Ilyenféle nem a karzatnak való dolgokkal harácsolódott el az egész ülés, melynek azonban mégis volt egy figyelemre méltó momentuma. A Miklós Ödön sikere, ki ma tartotta a második beszédjét a Házban. Jobbat az elsőnél. Pedig Miklósnak az első beszédje is úgy nézett ki.

Next