Pesti Hírlap, 1892. december (14. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-01 / 332. szám
1892. december 1. mint más embereknél az utolsó. Érettség látszik a beszédjén s széles látkör a beszédje mögött. A meleg kandallók vidám pattogó tüzűkkel, sem a tiszta téli levegő oly fehér üde, mint a frissen szűrt kecske tej, nem csalogatott a folyósókra nagyobb csoportokat. Alig szivarozott ott néhány ember kiváncsi szemeket vetve a miniszteri szoba felé, amelynek üveg ajtaján a miniszterelnököt látták eltűnni Apponyival. Istenem, istenem miről beszélhetnek. Talán a fúziót szövik ? Molnár Antal nem adná száz forintért, ha most egy olyan ici-pici kis egérré változhatnék, aki az ajtó mögött bebújhat és kihallgathassa. De persze azt aztán ő is úgy gondolja, hogy másnap megint visszaváltoznék ház jegyzőjének, mert a kis egérnek nincsenek dupla napidíjai — sőt tiszta búzaszemet is vajmi keveset talál itt a Ház környékén. Molnár Antal azonban nem változott át kis egérnek, (hja neki se minden sikerül) amit különben észrevehet az olvasó, mert akkor entrefilet volna a ,,Pesti Hírlapban“ a Wekerle és Apponyi közti beszélgetésről, igy azonban kénytelenek vagyunk csupán a Vajay interpellációjáról referálni s az nem bolondság. Vajay kezdi magát kinőni. De az szükséges is. A kormánypártnak is van saját házi papja: Tódor, a nemzeti pártnak is megvan a maga Hockja, (a temetésekhez szükséges) hát mért ne legyen a szélsőbalnak is saját papja. Sőt valamikor az Ugrón párt is szert tehet ilyenre — de persze előbb az eklezsia legyen nagyobb. Vajay különben is kedves szónok. Öblös hangja van s széles kerek arcán, előre hánykolódnak az ajkán kiröpülendő mondások. Ő volt ma a piece resistance. Az ásítozó képviselő urak, miután a pártviszály kígyóját tegnap elaltatta a klubban a kigyóbüvölő Wekerle, ma nem vártak semmi eseményeket és scénákat. Mi történhetnek most már ? Az ellenzéki lapok szép szivárványos bugyborékai, melyeket nagyrészt a fantázia szalmaszálain eregettek, szétpattantak. Nyoma sincs. Krajtsik azt mondja : . — Es a bolondság , egy álom volt, Krajtsik fölébredett. Bessenyei azt mondja: — Én azért mentem bele, mert azzal biztattak, hogy az uj pártban mi ketten Bobulával leszünk a legokosabbak. Kubinyi György azt mondja: — Engem a „fekete sipkások“ elleni gyűlölet vit az uj pártba bele. Amit meghallott Darányi Ignác, szintén egyike a nagy tekintélyű fekete sipkásoknak s rögtön elküldte Kubinyinak a saját selyem sapkáját ajándékba. Kubinyi erre persze legottan visszalépett a régi pártba, mondván : — Már csak vagyok ravasz tól, lefőztem a barátocskámat a Darányit. A kopasz fejről is tudja aratni egy szegény tót. Megkaptam a sapkát, de most már nem volt meg hozzá a fejem. Mert azt meg akkor vesztettem el, mikor az Atzéllékhoz beléptem magamat. Hát mit csináljak ? Kilépek magamból. Kisült egy szóval, hogy mindenki véletlenül jutott be. S miért ne? A véletlen, mely Shakespeare színműveiben és a Jókai regényeiben oly nagy szerepet játszik, a politikában is fontos faktor. A véletlen maga a tizedik miniszter. A láthatatlan de némelykor a leghatalmasabb. Sokszor segít, de sokszor ront is a többi kollegáin. De az ördög vigye el most az egyszer ő excellenciáját. Elég az hozzá, hogy a pártviszály elmúlt, Szilágyi és a Tiszák össze nem törettek (mert Tisza Kálmán ép egészségben két óra táján víg szivarszóval jött a kálvinista zsinatról) az is igaz, hogy a fúzió nem jött létre, de az is mind csak véletlen, sőt érdekes, majdnem csodálatos dolgok kezdenek történni, Eötvös üti Apponyit, Polónyi üti emiatt Eötvöst (de ez meglehet nem véletlen) Papp Elek védi a Lukács Béla javaslatát, a bécsi német Kronavetter védi Magyarországot s Ugrón gyűjt egy osztrák képviselő üdvözlésére aláírásokat a folyosón. Bolond scénákat sző össze az a pajkos csintalan véletlen. De a véletlenül rügyező Kobek-klikk véletlenül meg is szűnt, mint mikor a csiga kijön a kagylójából és megint bemegy. És meglehet, hogy ezt a természetbúvárok úgy fejezik ki: „A csiga akciót csinál.“ Meglehet, hogy nagy szerencse, vagy nagy szerencsétlenség ez, a földgolyóbis jövendő alakulására nézve. A mai ülésre nézve azonban csak annyiban fontos, mert csakis a beállott szélcsend, a kitombolt viharok utáni lankasztó csend magyarázza meg, hogy az összes érdeklődést mára a Vajay interpellációja foglalta le. Mikor a derék pap-képviselő felállott, kezében a „Magyar Állam“-ot lobogtatva, minden szemből kiment az álom. — Halljuk, halljuk ! — Sajnálattal szemlélem t. hát, a közoktatásügyi miniszter távollétét . . . Zajos derültség öntötte el az arcokat. Vajay aztán a komáromi apátplébános esetet beszéli el, folytonos közbeszólásokkal, elnöki csengetyűvel spékelve. A közbeszólások mint valami sétánia refrainje potyognak bele a szavaiba. Vajay mindjobban veszti a continanceot. Nyelve mindenféle kifejezésekre rácsúszik. Thaly Kálmán valami kálvinista mondást ereszt meg, ami annyit akar jelenteni, mintha nem sokat törődnék a komáromi plébános esetével. Vajay ingerülten szól rá: — Sajnálom, hogy épen Thaly Kálmán veszi ezt oly könnyen. — Éljen Thaly Kálmán — kiáltják erre jobbról a kötekedők. Mire lázba gurul a szelíd, jámbor Bolgár Ferenc. — A katholikusokat itt kigunyolják! A hangulat mind inkább pattogóbb, haralyosabb , s midőn Vajay a szegedi plébános apát Ivánkovics kinevezése ellen kezd piszkálódni, felzug jobbról az ellenmondások harcias mormogása, majd rákerül a sor Szivákra a „nagy szakadár“-ra, de bizony annak is jó lesz egy oldalvágást adni (az ember nem tudhassa melyiktől lesz hamarabb püspök) mondván, hogy Szivák disqualifikálva van, hogy az egyház fiának tartassák. — Anathema ! zúgják jobbról. Károlyi Gábor közbeszól : — Én is exkommunikálva vagyok. — Nagyon sajnálom — feleli Vajay. — Én pedig nagyon örülök neki — bizonykodik gr. Károlyi. Vajay égnek fordítja a szemeit. — Imádkozunk majd a bűnösökért. — Nem szorulok senki imádságára. S ez igy ment végtől végig. Utoljára már az egész ház beszélt s Vajay a sok, minden oldalról zuhanó közbeszólás miatt csak néha juthatott egy egy fél mondathoz. A csengetyű rikoltozott. A stenográfok letették ceruzájukat, már nem lehetett jegyezni, fogták magukat, inkább ők is közbe beszéltek. PESTI HÍRLAP ___________________________ sokáig — ki tudja meddig — érintetlenül, mint egy tündérektől védett nebántsvirág. S mikor a nap egész ragyogása megtelíti a fagyos levegőt , megcsendül benne az egyetlen dalos szózat, ami a tél magányát édes zenével teszi hangulatosabbá. Jönnek a tengelicek. Apró seregekben hajóznak át a légi térségeken s e közben egyre hallik dallamos pityegések, mintha hegedű húrokat pengetnének láthatatlan égi virtuózok. Piros fejek, barnafoltos begyek, sárga sávos szárnyak tarkasága összekeveredik s amint felibbennek a bogáncskóróra: úgy tetszik, egy sereg szines pilerezgeti rajta szétteritett szárnyát. Vígan szemelik ki a bolyhos magtokot s folyvást kívánják egymásnak a jó étvágyat hozzá. Néha egy jó torkú hímecske csattogó himnuszszal csap fel a magasba, a messzecsengő refrént meghallja nagy távolon is az idegen csapat, az se marad adós a válaszszal s egyszerre csak a versenydalnokok hozsannájától zeng a kék magasság. Végre is felkerekedik valamelyik társaság egészen s cipegve libben tovább, a szebb dalt dalold, erősebb hanggal éneklő pajtás felé. Az árva bogáncskóró pedig ott ingatja tovább is a szárát a pusztaságon, az első hó szűztiszta birodalmában. Vége a szürke ősznek, itt van a tél, mely fehér ravatal díszét borítja a halálos álmot alvó földre. Országgyűlés. 1. A képviselőház ma a Vaskapu-csatorna mélyítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s nagy többséggel el is fogadta. Csak a nemzeti párt nyilatkozott és szavazott ellene, ellenben a függetlenségi és 48-as párt ebben a kérdésben a kormányt támogatta. A vitában részt vettek Bokross Elek előadón és Lukács Béla kereskedelmi miniszteren kívül Gaál Jenő, Papp Elek, Horváth Gyula és Miklós Ödön. Az ülés végén Vajay István, a kultuszminiszterhez intézett interpellációjával egy kis mozgást idézett elő, de kárt nem tett vele senkiben — hacsak saját magában nem. II. A képviselőház ülése nov 30. Bánffy Dezső dr. elnök az ülést i. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Josspovich Géza jegyző jelenti, hogy Vajay István interpellációt jelentett be a vallásalapot ellenőrző bizottság kinevezése által történt sérelmek tárgyában a kultuszminiszterhez. Az interpelláció az ülés végén fog megtétetni. Ezután a ház harmadszori felolvasáson végleg megszavazta az indemnityről szóló javaslatot.A Vaskapu-szabályozás. Következik a Vaskapucsatorna mélyítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elnök bejelenti, hogy a kereskedelmi miniszter megbízásából Wallandt Ernő osztálytanácsos fogja a netán szükséges felvilágosításokat megadni. Bokrosa Elek előadó ismerteti az indokokat, melyek a tervezett csatorna mélyítés mellett szólnak. A Duna medre két különálló szakaszra oszlik hajózási szempontból; az egyik az Alduna, melyen egészen 3 méter mélységig járó nagy hajóknak közlekedése lehetséges, a másik része a Dunának az, amelyen ily nagy hajók közlekedése az általános mederképződés és víztömeg következtében nem lehetséges, és ahol még 2 méterig terjedő mélységű hajók sem járhatnak, hanem ahol a hajók legnagyobb merülése 183 cm-nél nem nagyobb. E kétnemű t. i. a kisebb és nagyobb hajóknak érintkezése eddig az ország határán kívül, különösen a romániai parton Brailában és Galacban, legfeljebb Turn-Szeverinben történt. A Vaskapu-munkálatok folyama alatt fölmerült annak lehetősége, hogy a nagyobb és kisebb terjedelmű hajóknak találkozási pontja hazánk határain belül Orsovára tétessék át. Ennek a lehetősége által merült fel, hogy a vaskapui csatorna lemélyítésének keresztülvitelénél oly szerencsés körülmények kombinációja jött létre, amelyek a 2*/a kilométer hosszú csatornának lemélyítését nemcsak technikailag kivihetőnek, de pénzügyi szempontból is igen csekély áldozatokkal s az általános szabályozási tervvel kapcsolatosan keresztülvihetőnek tüntették fel. Ha ezt a csatornát annyira lemélyítjük, hogy azon az aldunai legnagyobb hajók is átjöhetnek, akkor a kétnemű hajóknak érintkezési pontja, az az átrakodási kikötő, melyben a kisebb hajókról a nagyobbakra tétetik át a teher, áthelyeztetik országunk határára, ezzel Orsován oly átrakodási pontot kapunk, mely eddig 3