Pesti Hírlap, 1894. március (16. évfolyam, 60-90. szám)

1894-03-26 / 85. szám

Budapest, 1894. XVI. évi 85. (5480.) szám. Hétfő, március 2.. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt — ki. Félévre . . 17­7 » — » Negyedévre ..1 r.­ 3 » 50 » Egy hóra . . 1 » 20 » Egyes szára helyben 4 kr. Vidéken 4 kr. Százalék nem adatik« Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírlap Szerkesztési iroda, Budapesten, nádor­ utca 7. sz., I. emelet. hova a lap szellemi részét illető’ minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris­ban, 3,1 bis, rue du Faubourg Montmartre. POLITIKAI NAPILAP. Kossuth­ Lajos halála. Kossuth Lajos és a nagy világ. Paris, márc. 23. „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk“. . . :­­ Petőfi. Nem lehet innen sem ebben a pillanat­ban másról írni, mint Kossuth Lajosról. Olyan volt a magyar anyaföldszülte na­gyok között, mint az Alpesek bérevilágának messze földről látható hegyóriása, a fönséges ormával a tiszta aetherig fölnyúló Montblanc. Száz meg száz kisebb-nagyobb hegy­csúcs, orom, kúp, gerinc emelkedik mögötte, mellette, alatta. Ki ismeri neveiket túl a ha­táron, túl a nagy folyamokon, túl az óriási tengereken ? De nincs műveit, de nincs olvasott em­ber messze északon és távol délen, ki ne hallotta volna hírét az európai hegyek feje­delmének. Ilyen volt a magyar nemzet fiai közül Kossuth." Nagy történelmi alakjának fénye és hire túlragyogott óceánokon és világrészeken, mint az örökkévaló nap. Az egész világ ismerte, ki hajdan az egész világgal megismertette Magyarországot. Még élnek elegen Európa nyugatán és túl az atlanti óceánon, kik gyönyörködtek ragyogó, lebilincselő ékesszólásában. Kik látták, mint ünnepük a hontalant, a számüzöttet idegen földön; mint nyújtják a tiszteletnek legszebb babérkoszorúit nagy és büszke nemzetek a letiport Magyarország szabadsághősének. Nevét még életében megörökítette a tör­ténelem. Tankönyvek hirdetik, iskolákban ta­nítják a fiatal nemzedéknek a messze kül­földön, ki volt, mit tett Kossuth Lajos. Fran­ciák, olaszok, angolok, amerikaiak csakúgy ismerik nevét, mint Lafayettét, Mirabeauét, Ledry-Rollinét, Mazziniét, Garibaldiét, Crom­­wellét, Washingtonét. Alakja még életében ott ragyogott azok mellett, kiket a szabad­­ságszerető, hatalmas nyugati nemzetek, mint az emberi jogok bajnokait, mint a demo­krácia előharcosait, mint az önkényuralom ka­lapácsait a tisztelet és kegyelet legtündöklőbb polcaira állítottak. . Nagy dolog az, ha egy kis nemzet ál­lamférfiénak halálát az egész polgárisult világ gyászolja. Ha Alpeseken innen és Alpeseken túl, a francia nemzeti dicsőségnek és az an­gol világhatalomnak földjén, velünk együtt si­ratják a szabadság barátjai Kossuth Lajos halálát. Ha hosszú hasábok szólnak egy, a világtörténelem színpadjáról régóta letűnt magyar államférfi érdemeiről, életéről és munkásságáról azokban a lapokban, melyek­ben sokszor hónapokig nem lehet találkozni Magyarország nevével. Ha sohasem ismertük volna Kossuth történeti nagyságának mértékét, úgy a kül­földi közvéleménynek mostani megnyilatko­zása adná meg azt nekünk. Messze a hazától könybe olvad a ma­gyar szem, ha egyszerre föltámadni látja a külföldön mindazt, a­mit itt régóta elfeledve, eltemetve véltünk: legdicsőbb emlékeit nem­zeti harcainknak és szenvedéseinknek. Egy negyedszázad óta ugyan ki gondolt a francia sajtóban Magyarország heroikus küzdelmeire két nagyhatalom hadseregeivel szemben ? Ne csodálkozzunk rajta, ha idők és viszonyok lassanként elmosták ezen em­lékeket. Nagy nemzeti gyász borult e negyed­század elején Franciaországra is, a­mely­nek­ kapcsában új áramlatok, új rokonszen­­vek kerekedtek fölül. Most egyszerre a szabadság és haladás ügye körül 1848-baan oly lelkesedéssel buz­­gólkodó Magyarország képe megint tisztán­­ jelenik meg a franciák előtt, mint egy régi domborm­ű, melyről serény kezek levakarták az idők mohát. A pozsonyi országgyűlés, már­cius 15-ij­e, Kossuth viharként fölrázó haza­­­fias ékesszólása, Moór, Szolnok, Isaszegh, Tápió-Bicske, Nagy-Sarló, Komárom, Buda: szabadságharcunknak összes dicső emlékei fölújulnak a francia lapok cikkeiben. Elismerik, hogy Magyarország akkor nem csak a saját, hanem Európa szabad­ságáért­­is harcolt és vérzett. Hogy a ma­gyar trikolór ügye, henvedeink diadalai." Kossuth csodálatos lelkesítő és szervező ereje Franciaország akkori válságai közepette is megdobogtattak minden szivet. Hogy a szabadság barátjai egész Európában siratták Magyarország elvérzését és vértanukká lett hőseink halálát. íme Kossuth Lajos szellemének, állam­férfial­ egyéniségének, a nevével és műkö­désével elválaszthatlan kapcsolatban álló sza­badságeszmének hatalma, mely a tűnni­ Hónai Jácint Kossuthról. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.— A történetírás nagy föladata most min­den vonást egybegyüjteni, mely nagy halot­tunk megdicsőült alakját minél teljesebbé teszi. Ily apró, de lényeges vonásokat örökít meg a forradalom lángoló hazafiságú papja, később püspök és Rudolf trónörökös, vala­mint Valéria főhercegnő magyar nevelője, Rónay Jácint nagy érdekű naplója, mely csak kéziratként nyomatva, mindeddig alig pár példányban létezik s azért fölöttébb ér­dekes a nagy közönségre nézve, mely Kos­suth intimebb viszonyait csak részben vagy nem hiteles világításban ismeri. Az 1848. év dec. 25-én találkozott Ró­nay először Kossuthtal. Akkor Csányi utasí­tásából kereste föl Pesten, hogy Győr meg­adását vigye hirül. Naplójában e találkozásról következőket írja: „Kocsi, hideg lélekszakadtig rázott, de mégis épen eljutok a pesti lánchidig, melyen ideiglenes deszkapadozaton keresztül vezettek s éjfél volt már, midőn Kossuth hivatalos szállásán bejelentettek. „Ott ült nejével a pamlagon s minden felindulás nélkül végig hallgatta fairemet, az­­odtan ezt jegyzik meg: #tt§?1 — Seregeink visszavonulása nem lep meg; vártam. Azok a jó urak odafönn azt hiszik, hogy már vége van mindennek, pedig csak most kezdődik.“ „Azután néhány Győrre s a győriekre vonatkozó kérdés után, melyekben neje, a győri származású is részt vett, Kossuth jó éjt kívánt, s én — mondja Rónay — a leg­közelebbi vendéglőbe siettem nyugalomra.“­Nemcsak ez egy esetben bizonyult Kos­suth igazi optimistának, de ez optimismus nélkül, mely a test minden emberének közös­ természeti vonása, a nemzet nagy harcát lé­téért, szabadságáért, sohasem sikerült volna kivívni. Még a nagy katasztrófa küszöbén is, mikor Szegeden még egyszer föllángolt a nemzet lelkesedése Kossuth villanyozó sza­vára, kit mint egy megváltót üdvözölt az alföld népe s alig esteledett be, fáklyák fény­tengerében özönlött a nép a nagy téren; Kossuth megjelent s a csillagos ég alatt hul­latta az emberek tömegeinek szivébe ékes­szólása ragyogó szikráit. ..Európa szabadsága Szeged városából fog kiindulni“ — harso­gott prófétai szózata, s szavai új győzelemre ragadták a hős honvédeket. Nem tántorítot­ták meg az orosz alkudozásokról szóló hírek sem. „Szóbeszéd — jegyezte meg rá Kossuth — küzdeni fogunk életre-halálra.“ . Pedig már ekkor el volt döntve a sza­badságharc sorsa. Néhány hét csak s a hősi kezekből kihullt a fegyver s a levert nemzet legjobbjai bujdosva metszettek az útszélről egy­­egy­ vándor botot maguknak, mely messze ide­genben elveszett hazájukra emlékeztessen. A szintén menekülő Rónay közel Világoshoz értesült, egy izraelita borkereskedőtől, hogy Kossuth is a bujdosók közt van. „Radna vidékén "találkoztam vele, beszélte ez s any­­nyira, át volt alakítva, hogy alig ismer­tem rá.“ A­mi Kossuth családját illeti, tudva van, hogy gyermekei egy ideig a Bakonyban lap­pangtak, majd Lókuton osztrák katonaság által felismertetve Komáromba kísértették. Ellenben Kossuth anyja és nővérei menekü­léséről érdekes tanúságot tesz Rónay, ki ve­lük Aradhoz közel találkozott s élményeiket följegyezte. „Közel a pankotai hídhoz, irja Rónay, ki Lukács Sándorral együtt menekült, egy terjedelmes zárt hintó állt meg előttünk s egy férfi lépett le a bakról s három höl­gyet szolgai készséggel segített ki a hintóból s miután ezek felénk tártanak, mi is leszáll­tunk szekereinkről. A hölgyek egyike Kossuth A Pesti Hírlap jelen száma 8 oldal.

Next