Pesti Hírlap, 1894. július (16. évfolyam, 182-212. szám)

1894-07-01 / 182. szám

maga is mutatja, hogy a pozsonyi gyűlésen szereplő főurak agyában még mindig otthonosak a rendiség fogalmai. A szentesítés, a­mióta ki­­ályi felelős kormányunk van, formális jelentő­ségű aktussá lett. Hiszen a kormány a törvény­­kezdeményezést nem a maga, hanem a király jogán gyakorolja, a kormány javaslatai egy­úttal a korona előterjesztései.­­Hogyan­­ k­épzel­­hető, hogy a korona megtagadja a szentesítést attól, amit ? Aki ilyeneket kíván, az ma nem csak a nemzet és a korona közt kíván meghasonlást, hanem valósággal a korona önmeghasonlását követeli. Igen, régebben, mikor még nem volt felelős kormányunk és a törvény­kezdeményezés jogát főleg az országgyűlés maga gyakorolta, mikor az országgyűlés úgyszólván kicsikarta a törvé­nyeket a koronától, ebben a korszakban szó lehetett a szentesítés megtagadásáról. A korona a rend és az állandóság tényezője. Félreismeri a monarcha hivatását, a­ki azt várja tőle, hogy egy általa kezdeményezett, az országgyűlés által helyeselt, a nemzet által lelkesen fogadott javas­latot, mely izgatott viták, erős harcok tüzében állotta ki a próbát, visszautasítson és ez ál­tal uj tápot adjon a lecsillapodott szenvedé­lyeknek. De micsoda lojalitás az, mely egyre a ki­rály személyét rángatja bele a politikai har­cokba ? Micsoda lojalitás az, mely a vereség pillanatában kitörő szenvedélyével ,Dave Caesartól kiált és pogány római császárokat emleget és most egyszerre újra a korona felé forgatja áj­­tatos szemeit? Micsoda lojalitás az, mely a királyt szembe akarja állítani a képviselőház és a főrendiház, az egész nemzeti közvélemény egyértelmű, félremagyarázhatlan akaratával ? Mily őszinte lojalitás ez, kivált ama határozat után, hogy a magyar királynak nincs önálló hatalma, akarata csak akkor ér valamit, ha véletlenül a római kúria akaratával egyező. Zichy Nándor gróf nagy önismerettel be­látja azt, hogy az ő tanácsára a király nem igen fogja megtagadni a szentesítést és épen ezért a hercegprímást és a püspököket küldeti határozatilag audienciára. Elég vakmerő feltenni a püspökökről, hogy ilyen színpadi jelenetre odaadják magukat és fellé­nni a királyról, "hogy ilyen ünnepélyes komédiák hatással vannak el­határozására. Lehetetlennek tartjuk, hogy a hercegprímásnak előzetes tudomása lett volna Zichy Nándor gróf kalandos indítványáról. Azt hiszszük, hogy úgy ő, mint a püspöki kar, néhány hecc-püspöktől eltekintve, őszintén óhajtja a felekezeti béke helyreállítását és meg­hajolnak a nemzet törvényes akarata előtt. A harcban megmutatták, hogy egyházuknak hű harcosai, most meg kell mutatniok, hogy hű fiai nemzetüknek. Tekintsék a pápaság példáját. A­mióta világi hatalomban csökkent, mérhetet­len erkölcsi területeket hódított meg és keres­senek e példán okulva kárpótlást a hitélet intenzív fejlesztésében. Békére van szüksége a nemzetnek és az egyháznak egyaránt. Ne hallgasson a püspöki kar a klerikális stréberekre, a kik kevés te­hetséggel minden áron szerepet akarnak ját­szani és a püspöki kar segítségével akarnak tényezővé lenni. Zichy Nándor grófnak elég ideje van arra, hogy egyre izgasson, gyülésez­­zen, de a nemzetnek is, az egyháznak is más dolga van. A magyar állam az egyházpolitikai javaslatokban csak az államiság létminimumát követelte, a további provokációk nem késztet­nék hátrálásra, csak haladásra. A magyar tör­ténelem lapjai tanúskodnak arról, hogy a kle­rikális túlzók minden békebontása a klerika­­lizmus vereségével és az egyház hatalmának visszaszorításával végződött. Az egyház hű szol­gái, a kötelesség, hogy a klerikális túlzókat megfékezzék és így az egyház károsítását meg­gátolják. Zichy Nándor gróf azt várja a hercegprí­mástól, hogy őt politikai szerepre segíti. Való­sággal pressziót akar rajta gyakorolni, nyilvá­nos ülésen hajtja királyi audienciára, hogy ki­térni ne merjen és parancsa előtt okvetlenül meghajoljon. A fanatikusokat feltüzeli, figyelmü­ket a prímás felé fordítja, hogy őt ostromolják és ha nem engedne, őt káromolják. Hát van arra szüksége Vaszary Kolosnak, hogy a jám­bor pozsonyi tótok és németek gyűlésétől leckét vegyen a hithűségben és a politikai eszélyben? Nem mehet ő a maga jószántából a királyhoz, ha ezt célszerűnek tartja? És ha nem akar el­menni, azt véli Zichy Nándor gróf az ő mérhe­tetlen nagyzásában, hogy a hercegprímásban nincs elég lelki erő a tapintatlan és durva presszió visszautasítására? Mi azt hiszszük, hogy van. Mi azt remél­jük, hogy a hercegprímást nem csak hazafias­sága, de lojalitása és jó ízlése is visszatartja a pozsonyi gyűlés merész és sikert úgy sem ígérő tervének megkísérlésétől. A hercegprímás nem csúfolhatja meg hivatását Zichy Nándor gróf és társai kedvéért. A béke és szeretet igéi­nek hirdetése az ő feladata, ennek teljesítéséhez vonja őt lelkülete, nem vehet tehát részt abban, hogy Magyarországon klerikális politikai párt alakíttassák és itt az izgalom, villongás, gyűlöl­ködés állandó legyen. Aki karriert akar csinálni, az dolgozzék a maga rovására, de Magyarország hercegprímása nem arra való, hogy politikai stréberek az ő házát használják föl emelke­désre. Füst. (Ötödik oszlop.) — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárpája. — Irta: Morgenstern Gusztáv. Ex Oriente lux! Asszonyom! Nagyon fájdalmasan hatott rám a hir, hogy az Orczy-féle házat le fogj­ák bontani. Mikor tudomásomra jutott, hogy az a ház, ott a király­ utca végén, melyben születtem, a halál martaléka lesz, a vig és szomorú gondo­latok, meg a vig és szomorú alakok egész lé­giója merült föl emlékezetemben, úgy éreztem magamat, mintha a temetőn bolyonganék, mely­ben viruló rózsák duzzadó életkedvben virág­zanak. Szomorúság és jókedv, halál és élet, te­mető és virágok! Az én fiatal korom vonult el szemeim előtt. Ötéves voltam és oly gyönge lábú, hogy nem tudtam még járni. Szüleim és rokonaim már feladtak minden reményt, hogy valaha egyenes ember lesz belőlem ; belenyu­godtak, bár fájdalmasan abba a gondolatba, hogy nyomorék maradok. Kiültettek a folyo­sóra és ott kedvemre bámulhattam, a cserepe­­zőket, kik a háztetőn mászkáltak. Mindig azt hittem, hogy egészen közel vannak az éghez és csodálkozva kérdeztem magamban, miért nem fogódznak az égbe és miért nem bújnak be oda? Néha meg azon a sötét folyosón ültem, mely a zsidó­ templomhoz vezetett. A templom­ból kihangzó siró melódiák képezték ilyenkor szórakozásom tárgyát. Egyszer azonban egy kintornás játszott az udvaron. Én a lépcsőkhöz mentem, hogy jobban hallhassam a cseh pol­kát és ekkor különös esemény adta magát elő. Táncolni kezdtem a polkára, vidáman és eset­lenül, akár csak egy medve­bocs. A szomszé­dok összefutottak a nagy csodára. Én meg azóta járni tudok és ha megérdemlem az előrehala­­dott ember címét, úgy ez csakis ama verklis érdeme". Ha majd egyszer a hálás utókor köz­adakozás útján szobrot emel nekem, úgy ké­rem, asszonyom, érvényesítse befolyását a szob­rásznál, mondja meg neki, hogy ne feledje el a verklist, mint személyiségem kiegészítő alakját. Az alapkövön, mint medaillon ott álljon jóste­­vőm mellképe is. Járni, a­mint tudja, asszonyom, még most is tudok, hanem a táncot, azt már réges-régen abbahagytam. Megkönyörült­em embertársai­mon, kik kétségbeestek, ha a majálison, vagy később a bálokon a táncosok sorába léptem. Olga komtesz pláne Magyarország legjobb tán­cosának deklarálta csekélységemet. E diszítő jelző, őszintén bevallom, nagyon fájt nekem. Hisz’ én nem tehettem róla, hogy nem tudtam táncolni. Az én helyzetem nem volt olyan, hogy szememre hányhatták volna rossz táncomat. Nem tudom, melyik csillagon botorkáltam még akkor, mikor nagyapám a moóri ütközetben elesett. Nagyanyám két leányával egyetemben varrással tartotta fel családját. Hogy az időseb­bik leányát férjhez adta, nem vett el gondjai­ból semmit sem. Leányának férje, ki később atyám lett, még egészen fiatal volt és mindig csak a forradalomról­­ábrándozott, melyet­­mint orvos, bár csa­k n­ég orvosi jövendék volt, küz­dött végig Klapka hadtestében. És most a le­zajlott küzdelem után' az' elveszett szabadságot­­ siratta, ugyannyira, hogy orvosi tanulmányait bevégezni ideje sem volt. Idősebbik nővérem már első cipőit szakgatta és atyám még nem promoveált. Csak az én születésem tiszteletére szerezte meg az orvosi diplomát. Persze, azért még nem ettünk mi minden nap pecsenyét és szegény öreganyám­ ugyan csak tartogatta a krajcárokat, a­mire égető szüksége is volt, már csak én miattam is. Én ugyanis minden péntek reggel egy krajcárt kaptam zsebpénznek.. Egy­­szer már csütörtök este hivott ágyához és pén­teki krajcáromat legnagyobb bámulatomra már ez este kaptam meg. Másnap reggel meg mind­nyájan sírtak, mert nagyanyám az éjjel meg­halt. Kötelességének irántam eleget tett. Nem követelhetek semmit sem a jó asszonytól . . . Felszállnak előttem az alakok. Te is fel­­szállsz hozzám, te szép szemű, jó anyám ! Oh, asszonyom, sok szép szemet láttam már, sok okos asszonynyal beszéltem már, de szebb sze­meket, mint édes­anyáméi voltak, okosabb asz­­szonyt, mint édes­anyám volt, még nem láttam. Mikor később lekerültünk Aradra és én a mino­rita-gimnázium első osztályában faricskáltam a padokat, roppant lusta kölyök voltam. Lukácsi főtisztelendő úr ugyancsak írogatta a leveleket haza, értésére adván szüleimnek, hogy én ilyen, meg olyan naplopó vagyok. Édes­anyám szi­vemre beszélt, hanem nem fogott rajtam a jó szó. Végre aztán, látván, hogy az intés mit sem használ, az ő jóságos gúnyos hangján, ahogy csak ő tudott beszélni, így szólott hozzám: ’ „Hát tudod mit, ‘fiam, nem kell neked tanulni, ne, erőltesd meg­­a te szegény fejedet, hisz’ elég okos vagy te úgy is. Ha még egy levelet kapok a tanár úirztól, lejösz a Munczárhoz.“ Aki talán azt hiszi, hogy ez a „még egy PESTI HÍRLAP 189£. Julius 11 Belpolitikai hírek. A főrendiház kedden veszi tárgyalás alá azokat a törvényjavaslatokat és miniszteri jelentése­ket, melyeket a képviselőház legutóbbi ülésében elin­tézett, eltekintve természetesen az egyházpolitikai tör­vényjavaslatoktól, melyek a főrendiház előző megál­lapodása értelmében csak szeptember hó folyamán kerülnek a főrendiházban napirendre. Mint halljuk, a totalisateur szabályozására vonatkozó törvényjavas­lat tárgyalását is szeptemberre kívánják halasztani a főrendek. A delegáció elnöke. A magyar delegáció állandó gyakorlata szerint egyik évben a képviselő­­házi, másik évben főrendiházi tagjainak sorából vá­lasztja elnökét. Az idén a képviselőházi tagok sorából választandó az elnök. Mint halljuk, Tisza Lajos gróf fog a delegáció elnökének megválasztatni, a­ki ezt a tisztet már eddig is több ízben viselte. A házassá­gjogi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának teljes befejezését a következő jegyző­­könyvi kivonattal hozta a képviselőház a főrendiház­nak tudomására : 4393. jkv. sz. A napirend során következett a főrendiházi üzenet tárgyalása a házassági jogról szóló törvényjavaslatba egy új szakasznak felvevése tár­gyában. A ház hozzájárult a főrendiháznak javaslatához s ehhez képest a maga részéről is elhatározta a ház

Next