Pesti Hírlap, 1894. július (16. évfolyam, 182-212. szám)
1894-07-01 / 182. szám
maga is mutatja, hogy a pozsonyi gyűlésen szereplő főurak agyában még mindig otthonosak a rendiség fogalmai. A szentesítés, amióta kiályi felelős kormányunk van, formális jelentőségű aktussá lett. Hiszen a kormány a törvénykezdeményezést nem a maga, hanem a király jogán gyakorolja, a kormány javaslatai egyúttal a korona előterjesztései.Hogyan képzelhető, hogy a korona megtagadja a szentesítést attól, amit ? Aki ilyeneket kíván, az ma nem csak a nemzet és a korona közt kíván meghasonlást, hanem valósággal a korona önmeghasonlását követeli. Igen, régebben, mikor még nem volt felelős kormányunk és a törvénykezdeményezés jogát főleg az országgyűlés maga gyakorolta, mikor az országgyűlés úgyszólván kicsikarta a törvényeket a koronától, ebben a korszakban szó lehetett a szentesítés megtagadásáról. A korona a rend és az állandóság tényezője. Félreismeri a monarcha hivatását, aki azt várja tőle, hogy egy általa kezdeményezett, az országgyűlés által helyeselt, a nemzet által lelkesen fogadott javaslatot, mely izgatott viták, erős harcok tüzében állotta ki a próbát, visszautasítson és ez által uj tápot adjon a lecsillapodott szenvedélyeknek. De micsoda lojalitás az, mely egyre a király személyét rángatja bele a politikai harcokba ? Micsoda lojalitás az, mely a vereség pillanatában kitörő szenvedélyével ,Dave Caesartól kiált és pogány római császárokat emleget és most egyszerre újra a korona felé forgatja ájtatos szemeit? Micsoda lojalitás az, mely a királyt szembe akarja állítani a képviselőház és a főrendiház, az egész nemzeti közvélemény egyértelmű, félremagyarázhatlan akaratával ? Mily őszinte lojalitás ez, kivált ama határozat után, hogy a magyar királynak nincs önálló hatalma, akarata csak akkor ér valamit, ha véletlenül a római kúria akaratával egyező. Zichy Nándor gróf nagy önismerettel belátja azt, hogy az ő tanácsára a király nem igen fogja megtagadni a szentesítést és épen ezért a hercegprímást és a püspököket küldeti határozatilag audienciára. Elég vakmerő feltenni a püspökökről, hogy ilyen színpadi jelenetre odaadják magukat és fellénni a királyról, "hogy ilyen ünnepélyes komédiák hatással vannak elhatározására. Lehetetlennek tartjuk, hogy a hercegprímásnak előzetes tudomása lett volna Zichy Nándor gróf kalandos indítványáról. Azt hiszszük, hogy úgy ő, mint a püspöki kar, néhány hecc-püspöktől eltekintve, őszintén óhajtja a felekezeti béke helyreállítását és meghajolnak a nemzet törvényes akarata előtt. A harcban megmutatták, hogy egyházuknak hű harcosai, most meg kell mutatniok, hogy hű fiai nemzetüknek. Tekintsék a pápaság példáját. Amióta világi hatalomban csökkent, mérhetetlen erkölcsi területeket hódított meg és keressenek e példán okulva kárpótlást a hitélet intenzív fejlesztésében. Békére van szüksége a nemzetnek és az egyháznak egyaránt. Ne hallgasson a püspöki kar a klerikális stréberekre, a kik kevés tehetséggel minden áron szerepet akarnak játszani és a püspöki kar segítségével akarnak tényezővé lenni. Zichy Nándor grófnak elég ideje van arra, hogy egyre izgasson, gyülésezzen, de a nemzetnek is, az egyháznak is más dolga van. A magyar állam az egyházpolitikai javaslatokban csak az államiság létminimumát követelte, a további provokációk nem késztetnék hátrálásra, csak haladásra. A magyar történelem lapjai tanúskodnak arról, hogy a klerikális túlzók minden békebontása a klerikalizmus vereségével és az egyház hatalmának visszaszorításával végződött. Az egyház hű szolgái, a kötelesség, hogy a klerikális túlzókat megfékezzék és így az egyház károsítását meggátolják. Zichy Nándor gróf azt várja a hercegprímástól, hogy őt politikai szerepre segíti. Valósággal pressziót akar rajta gyakorolni, nyilvános ülésen hajtja királyi audienciára, hogy kitérni ne merjen és parancsa előtt okvetlenül meghajoljon. A fanatikusokat feltüzeli, figyelmüket a prímás felé fordítja, hogy őt ostromolják és ha nem engedne, őt káromolják. Hát van arra szüksége Vaszary Kolosnak, hogy a jámbor pozsonyi tótok és németek gyűlésétől leckét vegyen a hithűségben és a politikai eszélyben? Nem mehet ő a maga jószántából a királyhoz, ha ezt célszerűnek tartja? És ha nem akar elmenni, azt véli Zichy Nándor gróf az ő mérhetetlen nagyzásában, hogy a hercegprímásban nincs elég lelki erő a tapintatlan és durva presszió visszautasítására? Mi azt hiszszük, hogy van. Mi azt reméljük, hogy a hercegprímást nem csak hazafiassága, de lojalitása és jó ízlése is visszatartja a pozsonyi gyűlés merész és sikert úgy sem ígérő tervének megkísérlésétől. A hercegprímás nem csúfolhatja meg hivatását Zichy Nándor gróf és társai kedvéért. A béke és szeretet igéinek hirdetése az ő feladata, ennek teljesítéséhez vonja őt lelkülete, nem vehet tehát részt abban, hogy Magyarországon klerikális politikai párt alakíttassák és itt az izgalom, villongás, gyűlölködés állandó legyen. Aki karriert akar csinálni, az dolgozzék a maga rovására, de Magyarország hercegprímása nem arra való, hogy politikai stréberek az ő házát használják föl emelkedésre. Füst. (Ötödik oszlop.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárpája. — Irta: Morgenstern Gusztáv. Ex Oriente lux! Asszonyom! Nagyon fájdalmasan hatott rám a hir, hogy az Orczy-féle házat le fogják bontani. Mikor tudomásomra jutott, hogy az a ház, ott a király utca végén, melyben születtem, a halál martaléka lesz, a vig és szomorú gondolatok, meg a vig és szomorú alakok egész légiója merült föl emlékezetemben, úgy éreztem magamat, mintha a temetőn bolyonganék, melyben viruló rózsák duzzadó életkedvben virágzanak. Szomorúság és jókedv, halál és élet, temető és virágok! Az én fiatal korom vonult el szemeim előtt. Ötéves voltam és oly gyönge lábú, hogy nem tudtam még járni. Szüleim és rokonaim már feladtak minden reményt, hogy valaha egyenes ember lesz belőlem ; belenyugodtak, bár fájdalmasan abba a gondolatba, hogy nyomorék maradok. Kiültettek a folyosóra és ott kedvemre bámulhattam, a cserepezőket, kik a háztetőn mászkáltak. Mindig azt hittem, hogy egészen közel vannak az éghez és csodálkozva kérdeztem magamban, miért nem fogódznak az égbe és miért nem bújnak be oda? Néha meg azon a sötét folyosón ültem, mely a zsidó templomhoz vezetett. A templomból kihangzó siró melódiák képezték ilyenkor szórakozásom tárgyát. Egyszer azonban egy kintornás játszott az udvaron. Én a lépcsőkhöz mentem, hogy jobban hallhassam a cseh polkát és ekkor különös esemény adta magát elő. Táncolni kezdtem a polkára, vidáman és esetlenül, akár csak egy medvebocs. A szomszédok összefutottak a nagy csodára. Én meg azóta járni tudok és ha megérdemlem az előrehaladott ember címét, úgy ez csakis ama verklis érdeme". Ha majd egyszer a hálás utókor közadakozás útján szobrot emel nekem, úgy kérem, asszonyom, érvényesítse befolyását a szobrásznál, mondja meg neki, hogy ne feledje el a verklist, mint személyiségem kiegészítő alakját. Az alapkövön, mint medaillon ott álljon jóstevőm mellképe is. Járni, amint tudja, asszonyom, még most is tudok, hanem a táncot, azt már réges-régen abbahagytam. Megkönyörültem embertársaimon, kik kétségbeestek, ha a majálison, vagy később a bálokon a táncosok sorába léptem. Olga komtesz pláne Magyarország legjobb táncosának deklarálta csekélységemet. E diszítő jelző, őszintén bevallom, nagyon fájt nekem. Hisz’ én nem tehettem róla, hogy nem tudtam táncolni. Az én helyzetem nem volt olyan, hogy szememre hányhatták volna rossz táncomat. Nem tudom, melyik csillagon botorkáltam még akkor, mikor nagyapám a moóri ütközetben elesett. Nagyanyám két leányával egyetemben varrással tartotta fel családját. Hogy az idősebbik leányát férjhez adta, nem vett el gondjaiból semmit sem. Leányának férje, ki később atyám lett, még egészen fiatal volt és mindig csak a forradalomrólábrándozott, melyetmint orvos, bár csak nég orvosi jövendék volt, küzdött végig Klapka hadtestében. És most a lezajlott küzdelem után' az' elveszett szabadságot siratta, ugyannyira, hogy orvosi tanulmányait bevégezni ideje sem volt. Idősebbik nővérem már első cipőit szakgatta és atyám még nem promoveált. Csak az én születésem tiszteletére szerezte meg az orvosi diplomát. Persze, azért még nem ettünk mi minden nap pecsenyét és szegény öreganyám ugyan csak tartogatta a krajcárokat, amire égető szüksége is volt, már csak én miattam is. Én ugyanis minden péntek reggel egy krajcárt kaptam zsebpénznek.. Egyszer már csütörtök este hivott ágyához és pénteki krajcáromat legnagyobb bámulatomra már ez este kaptam meg. Másnap reggel meg mindnyájan sírtak, mert nagyanyám az éjjel meghalt. Kötelességének irántam eleget tett. Nem követelhetek semmit sem a jó asszonytól . . . Felszállnak előttem az alakok. Te is felszállsz hozzám, te szép szemű, jó anyám ! Oh, asszonyom, sok szép szemet láttam már, sok okos asszonynyal beszéltem már, de szebb szemeket, mint édesanyáméi voltak, okosabb aszszonyt, mint édesanyám volt, még nem láttam. Mikor később lekerültünk Aradra és én a minorita-gimnázium első osztályában faricskáltam a padokat, roppant lusta kölyök voltam. Lukácsi főtisztelendő úr ugyancsak írogatta a leveleket haza, értésére adván szüleimnek, hogy én ilyen, meg olyan naplopó vagyok. Édesanyám szivemre beszélt, hanem nem fogott rajtam a jó szó. Végre aztán, látván, hogy az intés mit sem használ, az ő jóságos gúnyos hangján, ahogy csak ő tudott beszélni, így szólott hozzám: ’ „Hát tudod mit, ‘fiam, nem kell neked tanulni, ne, erőltesd mega te szegény fejedet, hisz’ elég okos vagy te úgy is. Ha még egy levelet kapok a tanár úirztól, lejösz a Munczárhoz.“ Aki talán azt hiszi, hogy ez a „még egy PESTI HÍRLAP 189£. Julius 11 Belpolitikai hírek. A főrendiház kedden veszi tárgyalás alá azokat a törvényjavaslatokat és miniszteri jelentéseket, melyeket a képviselőház legutóbbi ülésében elintézett, eltekintve természetesen az egyházpolitikai törvényjavaslatoktól, melyek a főrendiház előző megállapodása értelmében csak szeptember hó folyamán kerülnek a főrendiházban napirendre. Mint halljuk, a totalisateur szabályozására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását is szeptemberre kívánják halasztani a főrendek. A delegáció elnöke. A magyar delegáció állandó gyakorlata szerint egyik évben a képviselőházi, másik évben főrendiházi tagjainak sorából választja elnökét. Az idén a képviselőházi tagok sorából választandó az elnök. Mint halljuk, Tisza Lajos gróf fog a delegáció elnökének megválasztatni, aki ezt a tisztet már eddig is több ízben viselte. A házasságjogi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának teljes befejezését a következő jegyzőkönyvi kivonattal hozta a képviselőház a főrendiháznak tudomására : 4393. jkv. sz. A napirend során következett a főrendiházi üzenet tárgyalása a házassági jogról szóló törvényjavaslatba egy új szakasznak felvevése tárgyában. A ház hozzájárult a főrendiháznak javaslatához s ehhez képest a maga részéről is elhatározta a ház