Pesti Hírlap, 1894. július (16. évfolyam, 182-212. szám)
1894-07-01 / 182. szám
1894. Julius 1. PEIST HÍRLAP zassági jogról szóló törvényjavaslatba a következő új 149-ik szakasznak felvevését: „Ezen törvény a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja“. A főrendiház tudomásulvevés céljából szokott módon értesittetni fog erről a határozatról, melylyel a házassági jogról szóló törvényjavaslat tekintetében a két ház között teljesen helyre van állítva a megegyezés. Dr. Molnár Antal, a képviselőház jegyzője: Két országos bizottság fog ülést tartani még az országgyűlés két házának nyári szünetelése előtt. A valutarendezés céljából beszerzett aranykészleteket ellenőrző országos bizottság júl. hó 2-án tartja meg szokásos havi ülését s ugyancsak július hó 2-án gyűlnek össze alakuló ülésre az államalkotás ezredéves fordulójának megünneplése tárgyában a két ház által kiküldött országos bizottság tagjai. Képviselő-jelölés: Bács megye verbászi kerületéből Írják lapunknak: Pulszky Ágoston országgyűlési képviselő lemondása folytán kerületünknek új képviselőt kell választania. A választásra vonatkozó felhívás a képviselőház elnökétől, úgy halljuk, már be is érkezett. Az általános képviselő-választások alkalmával Pulszky Ágoston ellen nemzeti párti programmal dr. Hadzsi orvos lépett fel s heves választási küzdelem után alig néhány szavazattal maradt kisebbségben. Azt a nagy népszerűséget tekintve, amelynek dr. Hadzsi az egész kerületben örvend, mi sem lehetett volna természetesebb, mint hogy ismét fellépjen jelöltnek s erre, hír szerint, már történtek is lépések Budapestről. Ámde, amily népszerű dr. Hadzsi, annyira népszerűtlen az egész kerületben a nemzeti párt. Valamint az országban jóformán mindenütt, ebben a kerületben is egészenlejáratta a nemzeti pártot az egyházpolitikai reformokkal szemben tanúsított magatartása. A kerület legbefolyásosabb választói egyenesen és határozottan kijelentették , s erről dr. Hadzsinak is tudomása van , hogy igenis hajlandók őt képviselőnek megválasztani, de csakis szabadelvű párti programmal, mert ők a nemzeti pártról hallani sem akarnak s miután dr. Hadzsi a nemzeti pártot nem hajlandó elhagyni, a kerületnek előreláthatólag más képviselő után kell néznie. Az állami költségvetés előmunkálatai. Az évnek ebben a szakában máskor valamennyi minisztérium kebelében össze volt már állítva a következő év állami költségvetésének tervezete. Az idén a kormányválság s egyéb fontos és sürgős teendők hátráltatták e munkálatok elkészítését. Az egyes minisztériumokban •— mint értesülünk — csak most foghattak hozzá a költségvetési tervezet egybeállításához Mielőtt a kabinet tagjai szünidejüket igénybe vennék a minisztertanács is meg fogja állapítani a jövő évi állami budget-előirányzatot., A francia nemzet gyásza és Magyarország. A Magyar Távirati Iroda a következő sorokat küldte nekünk: Igen tisztelt szerkesztő úr! A „Pesti Hírlap“ f. hó 30-iki számában megjelent párisi levélre, mely mulasztással vádolja irodánkat, van szerencsénk értesíteni, hogy a Magyar Távirati Iroda nem szokta elmulasztani azt, hogy nevezetesebb események alkalmából a sajtó nyilatkozatáról a külföldi távirati irodákat értesítse, így történt ezúttal is. Hétfőn, f. hó 25-ikén Parisba az „Agence Havasihoz táviratot küldtünk, melyben a következő foglaltatott: „Az egész budapesti sajtó, pártkülönbség nélkül, mélyen megrendülve ad kifejezést részvétének és utálatának, Carnot elnök meggyilkoltatása alkalmából. Külön lapok hirdetik a gyászos eseményt és mindenütt látni a lakosságot csoportokba verődve, az eseményről beszélni. A képviselőházban is nagy megindultság volt észrevehető.“ A képviselőház elnökének ez ügyben tett nyilatkozatát és annak a ház részéről történt egyhangú elfogadását szó szerint megküldtük táviratilag Paksba a föntnevezett irodának, nemkülönben a magyar diákszövetség részvétnyilatkozatát is. Midőn a t. szerkesztő urat kérjük, hogy ezen helyreigazításunkat becses lapjában közzétenni szíveskedjék, maradunk kiváló tisztelettel Mamiar -Triifa , Egyesy Géza, sk. Maszák Hugi?, sk. A föntebbi közleményhez alig szükséges megjegyeznünk, hogy az párisi levelünket nagyban megerősíti. Fölötte szomorúnak találjuk, hogy a kormány által szubvencionált hasonló vállalatok a reprodukált silány hírlapirodalmi értesítéssel tartozó közkötelességüknek eleget vélnek tenni, sőt hogy arra önérzettel hivatkoznak. Hogy a francia sajtó hasonló száraz és merev biablon-jelentésekre ügyet sem vet, az több, mint természetes. Épen az a baj, hogy azon vállalatok, amelyek a külfölddel szemben a magyar közérdekek publicisztikai képviseletére vannak rendelve, alig halvány fogalmával bírnak annak, hogy hasonló esetekben hova, mit és hogyan kell írni. Innen van azután hogy ha néhány oláh diák összeáll, a maga természetes ügyességével minden ellensúly nélkül befeketítheti Magyarországot. A főrendiház július hó 3-án, kedden délelőtt 11 órakor ülést tart, levéle megérkezett, az jól teszi, mert tényleg megjött. Mikor aztán másnap reggel fölkeltem, hát egy öreg nadrágot találtam a széken, egy öreg inget a széktámlán és egy pár bőrpapucsot a szék alatt. Én az egészet tréfának tartván, egész jó kedvűen felöltözködtem és lementem édesanyámmal a Munczár bácsihoz. Volt pedig Munczár bácsi az érdemes cipész-céh tagja, jó magyarán mondva: suszter. Tíz órakor sört és tormás virslit kellett hoznom a legényeknek, akik nagyon sokat kiabáltak rám. Jó kedvem hanyatló félben volt. Mikor aztán délben a konyhában kellett ebédelnem, egészen beadtam a derekamat. Délután lejött anyám cipőt rendelni. — Nos, Minczár úr, meg van elégedve az új inassal ? — No, no. Sokat bizony még nem tud, hanem hát azért még remélhetünk. És ekkor én zokogva borultam anyám keblére. — De hiszen én azt hittem, hogy örömöt okozok neked. Felvitt magával és a Munczárról egy szóval sem történt többé említés. Csak egyszer még. Akkor, mikor még alig 22 éves koromban doctor juris utriusque-nek promoveáltak. Lóhalálban vittem haza diplomámat és édes anyám megcirógatta arcomat, mosolyogva mondván: — Voltaképen a Munczárnak kellene megköszönnöd, hanem a szegény Munczár már meghalt. Igen, igen, Muncár bácsi már meghalt és jó anyám is meghalt már. Odakinn nyugszik az újpesti temetőben. Az újpesti temető nagyon kellemetlen lakhely. Csöppet se kedélyes. A mindent kiegyenlítő halál az újpesti temető földjét nem tudta kiegyenlíteni; olyan göröngyös és a sírkert látogatói ugyancsak vigyáznak, hogy el ne törjék a lábukat. Szomorú fűz sem hajtja le ott zöld gályáit, mint egy gyászoló özvegy a karjait; a legtöbb sír virág nélkül való, az a pár sírkő magára hagyatva busán állottan, mintha elhagyott menyasszonyok volnának. Olyan árva, olyan kihalt itt minden! Hanem a halál eme Szaharájában is jól esik az alvás. Még ez a göröngyös föld is olyan, hogy nem fáj benne semmi. Legalább azok, akik hat láb mélyen fekszenek benne, nem panaszkodtak mindeddig az ellenkezőről. Alszanak nyugodtan és nem törődnek semmivel sem, nem betegek, nem köhögnek, azt sem tudják, mi az a tuberkulózis, ama tuberkulózis, amiben szegény anyám halt meg, amiben atyám halt meg és amiben valószínűleg én is meg fogok halni... Hanem jelenleg még élek, tele tüdővel szívom a levegőt és fittyet hányok a tuberkulózisnak. Tüdőm egészséges mint a makk, szivem is egészséges — azaz, pardon, nem egészséges. Bizony nem egészséges. Ellenkezőleg. Nagyon beteg. És ha nem csalódom, asszonyom, gyógyíthatatlanul. A legszebb kongresszusok sem használtak; a legkeserűbb digitális is hiábavaló volt; a leghűségesebb jódpreparátumok is cserben hagytak és a legillatosabb benzoesav sem tudott sikert aratni. Csak egy orvosság segítene: ha búzavirág kék szemeinek egy-két szeretetteljes pillantásával ajándékozna meg. Csakhogy ezt a medicinát sohasem fogom megkapni. Ha megkérném azt a fülemilét, kivel már régebb idő óta ismerős vagyok, repülne el önhöz és kérjen egy-két jó tekintetet számomra: tudom, hogy nem kapná meg; ön nem teljesítené kérésemet és a fülemile csak az ön kacagását tudná nekem elzokogni, amit az én bolond kérésem miatt öntől hallott. Oh ! . . . De mit „oh!“? Nagyrabecsült barátom s jóakaróm, Légrády Károly, már a múltkor mondta: „Kedves barátom, maga, úgy látszik, szekér számra literálja a szomorúságot a lapnak. Micsoda vén asszony lett magából ? Szabadítsa már meg hangulatát a gyászszalagoktól. Le velük!“ Hát jól van , le velük ! Egy főszerkesztő hatalmasabb, mint az angol parlament, akiről azt mondják, hogy mindent tud, csak asszonyból férfit nem tud csinálni. Egy főszerkesztő ezt is tudja: a vén asszonyból fiatal embert tud csinálni, amiért is sok köszönettel tartozom neki, mert mint vén asszony nem igen tudnék a budhizmusról beszélgetni, így ni. Most pedig kezdjünk bele. - -r* * * * Az ember metamorfózisánál maradtunk. Büszkén, félelmetlenül, dacosan bolyongott ide s tova az őserdőben az ősember. Csak a ma létezett neki, úgy élt, mint az oroszlán vagy mint a tigris, ő az erdő csavargója volt. Később, amint tudjuk, vagyonra tett szert, mely állatból és földből állott. A vagyonnal jött az érdek. A természeti erők opponáltak érdekeinek és az ember nem volt többé büszke; félni kezdett, nem volt többé dacos. A természet vegyi és fizikai erői hatalmasabbak voltak nálánál; isteneket csinált belőlük. Az istenekből lett két isten (Omiuzd és Ahriman), a két istenből a min- 3 ORSZÁGGYŰLÉS. I. A téli ülésszakot kilenc havi tartam után ma fejezte be a képviselőház. Ami a szabadelvű fejlődést illeti, ehhez fogható jelentőségteljes ülésszaka 48 óta alig volt a magyar képviselőháznak. A vallási fanatizmus, a személyes érdekek — legkivált a sértett hiúság — és az osztályérdekek harcából győzedelmesen keltek ki ez ülésszakból az egyházpolitikai törvényjavaslatok, újabb bizonyítékául annak, hogy a haladó idő kerekét föltartóztatni nem lehet. Ma tartotta a képviselőház utolsó érdemleges ülését, melyen a tegnapi bélyegtörvényjavaslatot, a vasúti engedélyokmányokról szóló jelentéseket harmadszori olvasásban elfogadták és a szeptember hó 14-én megnyitandó delegációba megválasztották a 40 tagot. Ez alkalommal Madarász József, mint mindig, kifejtette, hogy pártja nem választ, mert a delegáció is közös ügyes intézmény, ők pedig Magyarország függetlenségét akarják. Akarni, utóvégre akarja ezt szívében minden igaz magyar. A különbség a párt és azok közt, kik szívükben akarják, csak az, hogy e párt kivihetőnek tartja, a nagy többség azonban legalább egyelőre, kivihetetlennek; ily dolgok utáni törekvéssel pedig nem akarja idejét elfecsérelni, hanem az adott állapothoz képest békességesen az ország anyagi és szellemi fejlődését kívánja előmozdítani. Az ülés berekesztésekor Bánffy Dezső báró, a ház érdemdús elnöke, néhány szívélyes szóval búcsúzott a képviselőktől, kik az elnök jó kívánságait hasonlókkal viszonozták. II. A képviselőház június 30 án tartott ülése. Elnök: Bánffy Dezső báró 10 órakor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Harmadszori felolvasásban megszavazzák a bélyegtörvényt és a tegnap elfogadott jelentéseket a vicinális vasutak engedélyezéséről. Rudnyánszky Béla leteszi az esküt, mint az összeférhetlenségi bizottság tagja Nyári szünet: Wekerle Sándor miniszterelnök, T. képviselőházi A múlt ülések egyikén voltam bátor a t. háznak előterjesztést tenni a ház munkarendje iránt. Az akkor felsorolt törvényjavaslatok, melyeknek mostani tárgyalásába a t. ház beleegyezni méltóztatott, mindannyian le vannak tárgyalva ; ennélfogva azt az indítványt vagyok bátor tenni, hogy a ház még a jövő