Pesti Hírlap, 1894. július (16. évfolyam, 182-212. szám)

1894-07-01 / 182. szám

1894. Julius 1. P­EIS­T­­ HÍRLAP­ zassági jogról szóló törvényjavaslatba a következő új 149-ik szakasznak felvevését: „Ezen törvény a házasságkötésre­ vonatkozó val­lási kötelességeket érintetlenül hagyja“. A főrendiház tudomásulvevés céljából szokott módon értesittetni fog erről a határozatról, melylyel a házassági jogról szóló törvényjavaslat tekintetében a két ház között teljesen helyre van állítva a megegye­zés. Dr. Molnár Antal, a képviselőház jegyzője: Két országos bizottság fog ülést tartani még az országgyűlés két házának nyári szünetelése előtt. A valutarendezés céljából beszerzett arany­kész­leteket ellenőrző­ országos bizottság júl. hó 2-án tartja meg szokásos havi ülését s ugyancsak július hó 2-án gyűlnek össze alakuló ülésre az államalkotás ezredéves fordulójának megünneplése tárgyában a két ház által kiküldött országos bizottság tagjai. Képviselő-jelölés: Bács megye verbászi kerü­letéből Írják lapunknak: Pulszky Ágoston országgyűlési képviselő lemon­dása folytán kerületünknek új képviselőt kell válasz­tania. A választásra vonatkozó felhívás a képviselőház elnökétől, úgy halljuk, már be is érkezett. Az általá­nos képviselő-választások alkalmával Pulszky Ágoston ellen nemzeti párti programmal dr. Hadzsi orvos lé­pett fel s heves választási küzdelem után alig néhány szavazattal maradt kisebbségben. Azt a nagy népsze­rűséget tekintve, a­melynek dr. Hadzsi az egész ke­rületben örvend, mi sem lehetett volna természetesebb, mint hogy ismét fellépjen jelöltnek s erre, hír szerint, már történtek is lépések Budapestről. Ámde, a­mily népszerű dr. Hadzsi, annyira népszerűtlen az egész kerületben a nemzeti párt. Valamint az országban jó­formán mindenütt, ebben a kerületben is egészen­­le­­járatta a nemzeti pártot az egyházpolitikai reformok­kal szemben tanúsított magatartása. A kerület legbe­folyásosabb választói egyenesen és határozottan kije­­lentették , s erről dr. Hadzsinak is tudomása van , hogy igenis hajlandók őt képviselőnek megvá­lasztani, de csak­is szabadelvű párti programmal, mert ők a nemzeti pártról hallani sem akarnak s mi­után dr. Hadzsi a nemzeti pártot nem hajlandó el­hagyni, a kerületnek előreláthatólag más képviselő után kell néznie. Az állami költségvetés előmunkálatai. Az évnek ebben a szakában máskor valamennyi mi­nisztérium kebelében össze volt már állítva a követ­kező év állami költségvetésének tervezete. Az idén a kormányválság s egyéb fontos és sürgős teendők hát­ráltatták e munkálatok elkészítését. Az egyes minisz­tériumokban •— mint értesülünk — csak most fog­hattak hozzá a költségvetési tervezet egybeállításához Mielőtt a kabinet tagjai szünidejüket igénybe vennék a minisztertanács is meg fogja állapítani a jövő évi állami budget-előirányzatot., A francia nemzet gyásza és Magyarország. A Magyar Távirati Iroda a következő sorokat küldte nekünk: Igen tisztelt szerkesztő­ úr! A „Pesti Hírlap“ f. hó 30-iki számában megjelent párisi levélre, mely mulasztással vádolja irodánkat, van szerencsénk érte­síteni, hogy a Magyar Távirati Iroda nem szokta el­mulasztani azt, hogy nevezetesebb események alkal­mából a sajtó nyilatkozatáról a külföldi távirati iro­dákat értesítse, így történt ezúttal is. Hétfőn, f. hó 25-ikén Parisba az „Agence Havasihoz táviratot küldtünk, melyben a következő foglaltatott: „Az egész budapesti sajtó, pártkülönbség nélkül, mélyen megrendülve ad kifejezést részvétének és utálatának, Carnot elnök meggyilkoltatása alkalmából. Külön la­pok hirdetik a gyászos eseményt és mindenütt látni a lakosságot csoportokba verődve, az eseményről be­szélni. A képviselőházban is nagy megindultság volt észrevehető.“ A képviselőház elnökének ez ügyben tett nyi­latkozatát és annak a ház részéről történt egyhangú elfogadását szó szerint megküldtük táviratilag Pak­sba a föntnevezett irodának, nemkülönben a magyar diák­­szövetség részvétnyilatkozatát is. Midőn a t. szerkesztő urat kérjük, hogy ezen helyreigazításunkat becses lapjában közzétenni szíves­kedjék, maradunk kiváló tisztelettel Mamiar -Triifa , Egyesy Géza, sk. Masz­ák Hugi?, sk. A föntebbi közleményhez alig szükséges meg­jegyeznünk, hogy az párisi levelünket nagyban meg­erősíti. Fölötte szomorúnak találjuk, hogy a kormány által szubvencionált hasonló vállalatok a reprodukált silány hírlapirodalmi értesítéssel tartozó közkötelessé­güknek eleget vélnek tenni, sőt hogy arra önérzettel hivatkoznak. Hogy a francia sajtó hasonló száraz és merev biablon-jelentésekre ügyet sem vet, az több, mint természetes. Épen az a baj, hogy azon vállala­tok, a­melyek a külfölddel szemben a magyar köz­érdekek publicisztikai képviseletére vannak rendelve, alig halvány fogalmával bírnak annak, hogy hasonló esetekben hova, mit és hogyan kell írni. Innen van azután hogy ha néhány oláh diák összeáll, a maga­ természetes ügyességével minden ellensúly nélkül be­feketítheti Magyarországot. A főrendiház július hó 3-án, kedden délelőtt 11 órakor ülést tart, levéle megérkezett, az jól teszi, mert tényleg megjött. Mikor aztán másnap reggel fölkeltem, hát egy öreg nadrágot találtam a széken, egy öreg inget a széktámlán és egy pár bőrpapucsot a szék alatt. Én az egészet tréfának tartván, egész jó kedvűen felöltözködtem és lementem édes­anyámmal a Munczár bácsihoz. Volt pedig Munczár bácsi az érdemes cipész-céh tagja, jó magyarán mondva: suszter. Tíz órakor sört és tormás virslit kellett hoznom a legényeknek, akik nagyon sokat kiabáltak rám. Jó kedvem hanyatló félben volt. Mikor aztán délben a konyhában kellett ebédelnem, egészen beadtam a derekamat. Délután lejött anyám cipőt rendelni. — Nos, Minczár úr, meg van elégedve az új inassal ? — No, no. Sokat bizony még nem tud, hanem hát azért még remélhetünk. És ekkor én zokogva borultam anyám keblére. — De hiszen én azt hittem, hogy örömöt okozok neked. Felvitt magával és a Munczárról egy szó­val sem történt többé említés. Csak egyszer még. Akkor, mikor még alig 22 éves koromban doctor juris utriusque-nek promoveáltak. Lóha­lálban vittem haza diplomámat és édes anyám megcirógatta arcomat, mosolyogva mondván: — Voltaképen a Munczárnak kellene meg­köszönnöd, hanem a szegény Munczár már meghalt. Igen, igen, Muncár bácsi már meghalt és jó anyám is meghalt már. Odakinn nyugszik az újpesti temetőben. Az újpesti temető nagyon kellemetlen lakhely. Csöppet se kedélyes. A mindent kiegyenlítő halál az újpesti temető föld­jét nem tudta kiegyenlíteni; olyan göröngyös­­ és a sírkert látogatói ugyancsak vigyáznak, hogy el ne törjék a lábukat. Szomorú fűz sem hajtja le ott zöld gályáit, mint egy gyászoló özvegy a karjait; a legtöbb sír virág nélkül való, az a pár sírkő magára hagyatva busán áll­ottan, mintha elhagyott menyasszonyok volnának. Olyan árva, olyan kihalt itt minden! Hanem a halál eme Szaharájában is jól esik az alvás. Még ez a göröngyös föld is olyan, hogy nem fáj benne semmi. Legalább azok, a­kik hat láb mélyen fekszenek benne, nem panaszkodtak mindeddig az ellenkezőről. Alszanak nyugodtan és nem törődnek semmivel sem, nem betegek, nem köhögnek, azt sem tudják, mi az a tuber­kulózis, ama tuberkulózis, a­miben szegény anyám halt meg, a­miben atyám halt meg és a­miben valószínűleg én is meg fogok halni... Hanem jelenleg még élek, tele tüdővel szívom a levegőt és fittyet hányok a tuberkulózis­nak. Tüdőm egészséges mint a makk, szivem is egészséges — azaz, pardon, nem egészséges. Bizony nem egészséges. Ellenkezőleg. Nagyon beteg. És ha nem csalódom, asszonyom, gyó­­gyíthatatlanul. A legszebb kongresszusok sem használtak; a legkeserűbb digitális is hiábavaló volt; a leghűségesebb jódpreparátumok is cser­ben hagytak és a legillatosabb benzoesav sem tudott sikert aratni. Csak egy orvosság segítene: ha búzavirág kék szemeinek egy-két szeretet­teljes pillantásával ajándékozna meg. Csakhogy ezt a medicinát sohasem fogom megkapni. Ha megkérném azt a fülemilét, kivel már régebb idő óta ismerős vagyok, repülne el önhöz és kérjen egy-két jó tekintetet számomra: tudom, hogy nem kapná meg; ön nem teljesítené kéré­semet és a fülemile csak az ön kacagását tudná nekem elzokogni, a­mit az én bolond kérésem miatt öntől hallott. Oh ! . . . De mit „oh!“? Nagyrabecsült barátom s jóakaróm, Légrády Károly, már a múltkor mondta: „Kedves barátom, maga, úgy lát­szik, szekér számra literálja a szomorúságot a lapnak. Micsoda vén asszony lett magából ? Sza­badítsa már meg hangulatát a gyászszalagoktól. Le velük!“ Hát jól van , le velük ! Egy főszerkesztő hatalmasabb, mint az angol parlament, a­kiről azt mondják, hogy mindent tud, csak asszony­ból férfit nem tud csinálni. Egy főszerkesztő ezt is tudja: a vén asszonyból fiatal embert tud csinálni, a­miért is sok köszönettel tartozom neki, mert mint vén asszony nem igen tudnék a budhizm­usról beszélgetni, így ni. Most pedig kezdjünk bele. - -r* * * * Az ember metamorfózisánál maradtunk. Büszkén, félelmetlenül, dacosan bolyongott ide s tova az őserdőben az ősember. Csak a ma léte­zett neki, úgy élt, mint az oroszlán vagy mint a tigris, ő az erdő csavargója volt. Később, a­mint tudjuk, vagyonra tett szert, mely állatból és földből állott. A vagyonnal jött az érdek. A természeti erők opponáltak érdekeinek és az ember nem volt többé büszke; félni kezdett, nem volt többé dacos. A természet vegyi és fizikai erői hatalmasabbak voltak nálánál; iste­neket csinált belőlük. Az istenekből lett két is­­ten (Omiuzd és Ahriman), a két istenből a min- 3 ORSZÁGGYŰLÉS. I. A téli ülésszakot kilenc havi tartam után ma fejezte be a képviselőház. A­mi a szabad­elvű fejlődést illeti, ehhez fogható jelentőség­­teljes ülésszaka 48 óta alig volt a magyar kép­viselőháznak. A vallási fanatizmus, a személyes érdekek — legkivált a sértett hiúság — és az osztály­érdekek harcából győzedelmesen keltek ki ez ülésszakból az egyházpolitikai törvényjavasla­tok, újabb bizonyítékául annak, hogy a haladó idő kerekét föltartóztatni nem lehet. Ma tartotta a képviselőház utolsó érdem­leges ülését, melyen a tegnapi bélyegtörvény­­javaslatot, a vasúti engedélyokmányokról szóló jelentéseket harmadszori olvasásban elfogadták és a szeptember hó 14-én megnyitandó delegá­cióba megválasztották a 40 tagot. Ez alkalommal Madarász József, mint mindig, kifejtette, hogy pártja nem választ, mert a delegáció is közös ügyes intézmény, ők pedig Magyarország függetlenségét akarják. Akarni, utóvégre akarja ezt szívében minden igaz magyar. A különbség a párt és azok közt, kik szívükben akarják, csak az, hogy e párt kivihetőnek tartja, a nagy többség azonban legalább egyelőre, kivihetetlennek; ily dolgok utáni törekvéssel pedig nem akarja idejét elfe­csérelni, hanem az adott állapothoz képest bé­­kességesen az ország anyagi és szellemi fejlő­dését kívánja előmozdítani. Az ülés berekesztésekor Bánffy Dezső báró, a ház érdemdús elnöke, néhány szívélyes szóval búcsúzott a képviselőktől, kik az elnök jó kívánságait hasonlókkal viszonozták. II. A képviselőház június 30 án tartott ülése. Elnök: Bánffy Dezső báró 10 órakor nyitja­ meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Harmad­szori felolvasásban megszavazzák a bélyegtörvényt és a tegnap elfogadott jelentéseket a vicinális vasutak engedélyezéséről. Rudnyánszky Béla leteszi az esküt, mint az összeférhetlenségi bizottság tagja Nyári szünet: Wekerle Sándor miniszterelnök, T. képvise­lőházi A múlt ülések egyikén voltam bátor a t. ház­nak előterjesztést tenni a ház munkarendje iránt. Az akkor felsorolt törvényjavaslatok, melyeknek mostani tárgyalásába a t. ház beleegyezni méltóztatott, mind­annyian le vannak tárgyalva ; ennélfogva azt az indít­ványt vagyok bátor tenni, hogy a ház még a jövő

Next