Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)

1894-11-01 / 305. szám

_____________­________________________ hez azután hozzájárul az a használati utasítás, hog­y az egyházpolitikai harc lezajlása után nincs töb­bé értelme a függetlenségi frakció különállá­­sának, mert hiszen csak az egyházpolitika volt a szakadás oka, most tehát az egyesülésnek föltétlenül be kell következnie. Ha ennyi érv sem elég, következik a legsúlyosabb : folyó évi Október 28-án Kossuth Ferenc haza érkezett. Nem hálás feladat disszonáns hangot ve­gyít­eni a nagy béke­szimfóniába, de bátrak va­gyunk megjegyezni, hogy az egyházpolitikai harc befejezése túlságosan kedélyesnek ígérke­zik. A függetlenségi szakadás alkalma minden kétség nélkül az egyházpolitikai küzdelem volt, de a szakadás okai az egyházpolitika befejezé­sével el nem tűntek. A függetlenségi frakció azér­t vált ki az anyapártból, mert nem akarta elismerni azt a fölfogást, hogy a párt társa­dalmi programmja kevésbbé kötelező erejű, mint a közjogi programm­. A függetlenségiek azt hirdették, hogy ha függetlenségi csak az lehet, a­ki a függetlenségi eszmén kívül a 48-as alkotások szellemében a ,demokráciát szolgálni kész, míg az anyapártiak azt ,az elvet prokdamálták, hogy a társadalmi politika alárendelt jelentőségű, tehát konzerva­tív, liberális, radikális, klerikális egyaránt tagja lehet a pártnak, csak ismerje el, hogy jó dolog volna Magyarország függetlensége. A független­ségi eszme két homlokegyenest ellenkező, kibé­­kíthetlen értelmezése ez. Most mégis külsőleg ki akarják békíteni. Az egyházpolitikának vége van, igaz, de az egyházpolitika csak föllobbanó világosság volt, mely föltárta a függetlenségi és 48-as párt helyzetének fonákságait, megmutatta az igazi függetlenségi eszmét — és ha egyszer a világosságnál az igazságot megpillantottuk, az nem szűnik meg igazság lenni csak azért, mert a világosság már kialudt. Az egyházpolitika befejezésével nem tűn­tek le napirendről a társadalmi kérdések. Az egy párt keretébe szorított ellenséges társadalmi nézetek közt minden pillanatban újra kitörhet a háború és újra részünk lesz abban a szánal­mas látványban, mint hadakoznak egymás el­len ádáz dühvel ugyanazon párt tagjai. Hiszen az anyapárt dogmája szerint csak a jövő kér­dése, a függetlenségi eszme kötelez, a jelen kérdéseiben mindenki követheti a maga ízlését és érdekét. Ugron Gábor klerikális akciót csi­nálhat az erdélyi katholikus státusgyűlésen. Bartók ódát költhet a kecskeméti katholikus kör dicsőítésére, a székesfehérvári függetlensé­giek továbbra is rendezhetnek „katholikus nagy­gyűléseket“ és Herman Ottó hirdetheti az egyházi vagyon szekularizációját . . . Fö­löttük lebeg az egység mindent elfedő, mindent kibékítő áldott szelleme. Annyi bizonyos, hogy az anyapárt pro­grammja kényelmesebb, mint az elszakadt füg­getlenségi frakcióé. Az emberek pedig nagyon szeretik a kényelmet és így alapít a remény, hogy az anyapárt fölfogása győzni fog. Az el­szakadt függetlenségiek „néppárt“ feladatára vál­lalkoztak, tehát azt a reményt keltették, hogy lesz végre ebben az országban olyan párt, mely erős nemzeti szellemet európai radikalizmussal egyesít. Ez a feladat sok munkát, fáradságot, kitartást és tanulmányt kíván, hiszen hozzá kell szólni minden aktuális kérdéshez és eredeti föl­fogást kell tanúsítani. Oh, sokkal kényelmesebb szidni az átkos közös ügyeket, éltetni a függet­len Magyarországot és az aktuális kérdések ne­hézségei alól amaz elvhű kijelentéssel kibújni, hogy a haza függetlensége mellett minden más­­ kérdés eltörpül. Nem követjük a heccelés politikáját. Nem telik örömünk a függetlenségi és 4­8-as párt szakadásában. De különbséget tudunk vonni a klub­egység és az elvi egység között. A klub­egység elvi egység nélkül haszontalan külszín és politikai képmutatás ; nem orvoslása a sebnek, hanem csak eltakarása. Mi csak egyetlen módot ismerünk, mely a függetlenségi fúziót megfosztja frivol jelle­gétől : ha az egyesülés elvi alapon történik; ha a kilépettek visszatérésük előtt megkövetelik, hogy a párt társadalmi programmja demo­kratikus irányban szigorúan meghatároztassék és a párt tagja csak az lehessen, a­ki a program­­mot elfogadja és szolgálja. Más alapon az egye­sülésre lehet ugyan ürügyet találni, de ez épen olyan politikai bohózat lesz, mint a­milyet a kilépettek első csoportja produkált, mikor az­zal a nagyszerű indokolással tért vissza az anyapártba, hogy „a haza veszélyben van.“ Ilyenformán az egész internationális bon­­viván zsinat megállapodott abban, hogy a mai nap tönkrement alme-öv roncsain, igaz kanni­bál­ paszszióval osztozni fognak. Arról természetesen szó sincs többé, hogy a Magnéta folytassa a produkcióit. Ezer és egy ok szól ellene. Először is Iván herceg rangja nem engedi meg, hogy a hitvese még ilyenféle látványosságok közlönye maradjon. Ez alfront volna a családi méltóság ellen. Másodszor bizonyosra vehető, hogy most már a hitében leleplezett Magnéta ellen az an­­tisemiták okvetlenül spektákulumot fognak insce­­nálni. Az ezeregyedik okot nem lehet már hallani a nagy kacagásról. A Magnéta nem is repülhet már az ég felé. Hiszen... Stb. Annál nagyobb volt aztán az asztaltársa­ság elbámulása, mikor a menyegző utáni regge­len újra megjelentek az utca­sarkokon a repülő ,spir­res plakátok : „Magnéta újból fölrepülése.“ És pedig ugyanazzal a repkedő szalagos alme-övvel. Ez absurdum! sőt paradoksz ! S ezen az előadáson olyan hideg arcot mutatott a Magnéta, mint egy halott. A világí­tás is olyan volt, hogy folyton zöld szint ját­szott az alakja. — Ah! Ez bizonyosan a lelke, él­elt mo­­szic Fraziellán, a francia, a­ki állítólag tizenkét elsőrendű lapnak a levelezője. — Az a bizonyos lélek, a kit Iván herceg fogadásszerüleg kiszívott s aztán idefujt közénk. Az antisemiták azonban megemberelték magukat s nem csináltak semmi randalirozást. Legfeljebb egy kicsit piszszegtek, ha egy habi­­tás tapsolni próbált. Az éjféli vacsoránál­­disgusztálva jött ösz­­sze a nobel társaság. Kondoleálni kezdtek Prokopin úrnak, hogy nem vesztette el a félmillió rubelét... — Ne csak váljanak önök holnapig ! Majd holnap lesz, a mi lesz! (Folyt. kav.) * 1 * 5 * ' r • PESTI HÍRLAP 1894. november­i Belpolitikai hírek. Klerikális szervezkedés. A mint bennün­ket megbízható forrásból értesítenek, Zichy Nándor gróf és klerikális vezértársai már hoz­záláttak az „erőgyűjtéséhez, tekintettel az ál­talános képviselőválasztásokra. A politikájának hódító és meggyőző erejére természetesen maga A bíróságok fogalmazó és kezelő sze­mélyzete nagyobb mérvű szaporítást nyer a jövő év folyamán. Szükségessé teszi ezt első­sorban az ügy­forgalom folytonos emelkedése, a­minek péld­ájául fölemlítjük azt, hogy csak a budapesti törvényszék területén levő bíróságok ügyforgalma ez évi szeptem­ber hónapig — a múlt évnek megfelelő szakához vi­szonyítva — 39.648 ügyszámmal emelkedett. A vizs­gálóbírói intézmény fejlesztése, a birtokrendezési eljárásnak különösen az erdélyi részekben gyor­sítása, a mind sűrűbben igénybe vett telek­könyvi helyesbítési eljárás, a sommás és örökösödési eljárásnak, valamint a fizetési meghagyási törvény­nek életbeléptetése mind megannyi indokul szol­gálnak a célbavett szaporításra, a­mely szaporítás 38 bírói, 100 albírói, 20 jegyzői, 48 aljegyzői, 13 telekkönyvvezetői, 25 irnoki és 18 hivatalszolgai ur is."„ ............ . ...... a klerikális tábor sem ad valami nagyon sokat a más hathatósabb eszközökkel szereli föl ar­zenálját. Zichy Nándor grófnál választási cé­lokra száznyolcvanezer forint áll máris rendel­kezésre. Egyes megüresedő kerületekben még az általános választások előtt is lesznek kleri­kális szárnypróbálgatások, így nevezetesen a zurányi választókerületben formaszerű kleriká­lis programmal már most föllépni készül a fia­tal Batthyány László gróf, a­ki csak tegnapelőtt érte el a nagykorúságát, azonban hír szerint nincs még egyetlen választókerület választói névjegyzékébe sem fölvéve. A képviselőház, mint értesülünk, szombaton déli egy órakor ülést tart, melyen a pénzügyi bizott­ság be fogja terjeszteni a jövő évi állami költségve­tésre vonatkozó s az ugyanaz­nap délelőtti 10 óra­kor tartandó bizottsági ülésen hitelesítendő jelentését. A kormány értesülésünk szerint ez alkalommal kérni fogja, hogy a költségvetés tárgyalásának megkezdését november hó tizenkettedikére tűzze ki a ház. A kereskedelmi miniszter törvényjavas­latai. A magyar folyam- és tengerhajózási részvény­­társaság megalakítása és segélyezése, továbbá a szé­kely vasutak megépítése tárgyában a kereskedelmi miniszter által tegnap előterjesztett fontos törvényja­vaslatokat már nov. 6-án tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni, mint értesülünk, a képviselőház köz­lekedésügyi bizottsága. Forgalompolitikai szempontok­ból s egy nemzetközi egyezményre való tekintettel is súlyt fektet a kormány arra, hogy e javaslatok minél­ előbb, lehetőleg még ez év folyamán törvényerőre, emelkedjenek. A ház közlekedési bizottsága említettük ülésében tárgyalás alá fogja venni a kereskedelmi mi­niszternek a sz.-lőrinc—slatina—nasici, a baja—zom­­bor—újvidéki és az esztergom—almásfüzitői helyi ér­dekű vasutakra vonatkozó jelentéseit is. Erdőben. — A «Pesti Hirlap» eredeti tárcája Szép vagy, annál szebb és édesebb, ha nem kacérkodós. Szeszélyeiddel csak szeretlek, de ha fölragyog előttem napfényes mosolygásod, úgy érzem, mintha imádnálak, mintha szívemet is elárasztaná ez a derű, a­melynek égi szár­mazása van. Nem csak te vagy a legszebb, de a leg­jobb is te vagy! . . . A vadászember költő is félig, nem tehet róla,, csak titkolja. Lendületbe csapnak csöndes gondolatai, a­mint végigönti előtte a lomb­tengert az őszi napsugár és mintha mámo­ros lenne a fénytől, kalapjával integet az erdő felé. Költemény ez is, a maga módja szerint, talán szebb és derekabb is, mint azok az óra­gépre járó klapericiák, a­miket vasárnaponkint olvasok, pikáns bárónőkről, vaksi omnibuszlo­vakról, schneidig huszártisztekről . . . eh, mi közöm velük! Az én szép hervadó, rég nem látott er­dőm itt kezdődik a vízmosásnál. A patakon in­nen legelő, kőtuskók és tölgyfacserje ,­­unnan már a rengeteg. Amint lefelé gördül a kocsi a domb­ról s az őszies, bronz­szinü lombokon végig­látok, mintha kiáltanom kellene valamit neki, aminek nincsen formája, csak hangja van, ha­

Next