Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)
1894-11-01 / 305. szám
_____________________________________ hez azután hozzájárul az a használati utasítás, hogy az egyházpolitikai harc lezajlása után nincs többé értelme a függetlenségi frakció különállásának, mert hiszen csak az egyházpolitika volt a szakadás oka, most tehát az egyesülésnek föltétlenül be kell következnie. Ha ennyi érv sem elég, következik a legsúlyosabb : folyó évi Október 28-án Kossuth Ferenc haza érkezett. Nem hálás feladat disszonáns hangot vegyíteni a nagy békeszimfóniába, de bátrak vagyunk megjegyezni, hogy az egyházpolitikai harc befejezése túlságosan kedélyesnek ígérkezik. A függetlenségi szakadás alkalma minden kétség nélkül az egyházpolitikai küzdelem volt, de a szakadás okai az egyházpolitika befejezésével el nem tűntek. A függetlenségi frakció azért vált ki az anyapártból, mert nem akarta elismerni azt a fölfogást, hogy a párt társadalmi programmja kevésbbé kötelező erejű, mint a közjogi programm. A függetlenségiek azt hirdették, hogy ha függetlenségi csak az lehet, aki a függetlenségi eszmén kívül a 48-as alkotások szellemében a ,demokráciát szolgálni kész, míg az anyapártiak azt ,az elvet prokdamálták, hogy a társadalmi politika alárendelt jelentőségű, tehát konzervatív, liberális, radikális, klerikális egyaránt tagja lehet a pártnak, csak ismerje el, hogy jó dolog volna Magyarország függetlensége. A függetlenségi eszme két homlokegyenest ellenkező, kibékíthetlen értelmezése ez. Most mégis külsőleg ki akarják békíteni. Az egyházpolitikának vége van, igaz, de az egyházpolitika csak föllobbanó világosság volt, mely föltárta a függetlenségi és 48-as párt helyzetének fonákságait, megmutatta az igazi függetlenségi eszmét — és ha egyszer a világosságnál az igazságot megpillantottuk, az nem szűnik meg igazság lenni csak azért, mert a világosság már kialudt. Az egyházpolitika befejezésével nem tűntek le napirendről a társadalmi kérdések. Az egy párt keretébe szorított ellenséges társadalmi nézetek közt minden pillanatban újra kitörhet a háború és újra részünk lesz abban a szánalmas látványban, mint hadakoznak egymás ellen ádáz dühvel ugyanazon párt tagjai. Hiszen az anyapárt dogmája szerint csak a jövő kérdése, a függetlenségi eszme kötelez, a jelen kérdéseiben mindenki követheti a maga ízlését és érdekét. Ugron Gábor klerikális akciót csinálhat az erdélyi katholikus státusgyűlésen. Bartók ódát költhet a kecskeméti katholikus kör dicsőítésére, a székesfehérvári függetlenségiek továbbra is rendezhetnek „katholikus nagygyűléseket“ és Herman Ottó hirdetheti az egyházi vagyon szekularizációját . . . Fölöttük lebeg az egység mindent elfedő, mindent kibékítő áldott szelleme. Annyi bizonyos, hogy az anyapárt programmja kényelmesebb, mint az elszakadt függetlenségi frakcióé. Az emberek pedig nagyon szeretik a kényelmet és így alapít a remény, hogy az anyapárt fölfogása győzni fog. Az elszakadt függetlenségiek „néppárt“ feladatára vállalkoztak, tehát azt a reményt keltették, hogy lesz végre ebben az országban olyan párt, mely erős nemzeti szellemet európai radikalizmussal egyesít. Ez a feladat sok munkát, fáradságot, kitartást és tanulmányt kíván, hiszen hozzá kell szólni minden aktuális kérdéshez és eredeti fölfogást kell tanúsítani. Oh, sokkal kényelmesebb szidni az átkos közös ügyeket, éltetni a független Magyarországot és az aktuális kérdések nehézségei alól amaz elvhű kijelentéssel kibújni, hogy a haza függetlensége mellett minden más kérdés eltörpül. Nem követjük a heccelés politikáját. Nem telik örömünk a függetlenségi és 48-as párt szakadásában. De különbséget tudunk vonni a klubegység és az elvi egység között. A klubegység elvi egység nélkül haszontalan külszín és politikai képmutatás ; nem orvoslása a sebnek, hanem csak eltakarása. Mi csak egyetlen módot ismerünk, mely a függetlenségi fúziót megfosztja frivol jellegétől : ha az egyesülés elvi alapon történik; ha a kilépettek visszatérésük előtt megkövetelik, hogy a párt társadalmi programmja demokratikus irányban szigorúan meghatároztassék és a párt tagja csak az lehessen, aki a programmot elfogadja és szolgálja. Más alapon az egyesülésre lehet ugyan ürügyet találni, de ez épen olyan politikai bohózat lesz, mint amilyet a kilépettek első csoportja produkált, mikor azzal a nagyszerű indokolással tért vissza az anyapártba, hogy „a haza veszélyben van.“ Ilyenformán az egész internationális bonviván zsinat megállapodott abban, hogy a mai nap tönkrement alme-öv roncsain, igaz kannibál paszszióval osztozni fognak. Arról természetesen szó sincs többé, hogy a Magnéta folytassa a produkcióit. Ezer és egy ok szól ellene. Először is Iván herceg rangja nem engedi meg, hogy a hitvese még ilyenféle látványosságok közlönye maradjon. Ez alfront volna a családi méltóság ellen. Másodszor bizonyosra vehető, hogy most már a hitében leleplezett Magnéta ellen az antisemiták okvetlenül spektákulumot fognak inscenálni. Az ezeregyedik okot nem lehet már hallani a nagy kacagásról. A Magnéta nem is repülhet már az ég felé. Hiszen... Stb. Annál nagyobb volt aztán az asztaltársaság elbámulása, mikor a menyegző utáni reggelen újra megjelentek az utcasarkokon a repülő ,spirres plakátok : „Magnéta újból fölrepülése.“ És pedig ugyanazzal a repkedő szalagos alme-övvel. Ez absurdum! sőt paradoksz ! S ezen az előadáson olyan hideg arcot mutatott a Magnéta, mint egy halott. A világítás is olyan volt, hogy folyton zöld szint játszott az alakja. — Ah! Ez bizonyosan a lelke, élelt moszic Fraziellán, a francia, aki állítólag tizenkét elsőrendű lapnak a levelezője. — Az a bizonyos lélek, a kit Iván herceg fogadásszerüleg kiszívott s aztán idefujt közénk. Az antisemiták azonban megemberelték magukat s nem csináltak semmi randalirozást. Legfeljebb egy kicsit piszszegtek, ha egy habitás tapsolni próbált. Az éjféli vacsoránáldisgusztálva jött öszsze a nobel társaság. Kondoleálni kezdtek Prokopin úrnak, hogy nem vesztette el a félmillió rubelét... — Ne csak váljanak önök holnapig ! Majd holnap lesz, a mi lesz! (Folyt. kav.) * 1 * 5 * ' r • PESTI HÍRLAP 1894. novemberi Belpolitikai hírek. Klerikális szervezkedés. A mint bennünket megbízható forrásból értesítenek, Zichy Nándor gróf és klerikális vezértársai már hozzáláttak az „erőgyűjtéséhez, tekintettel az általános képviselőválasztásokra. A politikájának hódító és meggyőző erejére természetesen maga A bíróságok fogalmazó és kezelő személyzete nagyobb mérvű szaporítást nyer a jövő év folyamán. Szükségessé teszi ezt elsősorban az ügyforgalom folytonos emelkedése, aminek példájául fölemlítjük azt, hogy csak a budapesti törvényszék területén levő bíróságok ügyforgalma ez évi szeptember hónapig — a múlt évnek megfelelő szakához viszonyítva — 39.648 ügyszámmal emelkedett. A vizsgálóbírói intézmény fejlesztése, a birtokrendezési eljárásnak különösen az erdélyi részekben gyorsítása, a mind sűrűbben igénybe vett telekkönyvi helyesbítési eljárás, a sommás és örökösödési eljárásnak, valamint a fizetési meghagyási törvénynek életbeléptetése mind megannyi indokul szolgálnak a célbavett szaporításra, amely szaporítás 38 bírói, 100 albírói, 20 jegyzői, 48 aljegyzői, 13 telekkönyvvezetői, 25 irnoki és 18 hivatalszolgai ur is."„ ............ . ...... a klerikális tábor sem ad valami nagyon sokat a más hathatósabb eszközökkel szereli föl arzenálját. Zichy Nándor grófnál választási célokra száznyolcvanezer forint áll máris rendelkezésre. Egyes megüresedő kerületekben még az általános választások előtt is lesznek klerikális szárnypróbálgatások, így nevezetesen a zurányi választókerületben formaszerű klerikális programmal már most föllépni készül a fiatal Batthyány László gróf, aki csak tegnapelőtt érte el a nagykorúságát, azonban hír szerint nincs még egyetlen választókerület választói névjegyzékébe sem fölvéve. A képviselőház, mint értesülünk, szombaton déli egy órakor ülést tart, melyen a pénzügyi bizottság be fogja terjeszteni a jövő évi állami költségvetésre vonatkozó s az ugyanaznap délelőtti 10 órakor tartandó bizottsági ülésen hitelesítendő jelentését. A kormány értesülésünk szerint ez alkalommal kérni fogja, hogy a költségvetés tárgyalásának megkezdését november hó tizenkettedikére tűzze ki a ház. A kereskedelmi miniszter törvényjavaslatai. A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság megalakítása és segélyezése, továbbá a székely vasutak megépítése tárgyában a kereskedelmi miniszter által tegnap előterjesztett fontos törvényjavaslatokat már nov. 6-án tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni, mint értesülünk, a képviselőház közlekedésügyi bizottsága. Forgalompolitikai szempontokból s egy nemzetközi egyezményre való tekintettel is súlyt fektet a kormány arra, hogy e javaslatok minél előbb, lehetőleg még ez év folyamán törvényerőre, emelkedjenek. A ház közlekedési bizottsága említettük ülésében tárgyalás alá fogja venni a kereskedelmi miniszternek a sz.-lőrinc—slatina—nasici, a baja—zombor—újvidéki és az esztergom—almásfüzitői helyi érdekű vasutakra vonatkozó jelentéseit is. Erdőben. — A «Pesti Hirlap» eredeti tárcája Szép vagy, annál szebb és édesebb, ha nem kacérkodós. Szeszélyeiddel csak szeretlek, de ha fölragyog előttem napfényes mosolygásod, úgy érzem, mintha imádnálak, mintha szívemet is elárasztaná ez a derű, amelynek égi származása van. Nem csak te vagy a legszebb, de a legjobb is te vagy! . . . A vadászember költő is félig, nem tehet róla,, csak titkolja. Lendületbe csapnak csöndes gondolatai, amint végigönti előtte a lombtengert az őszi napsugár és mintha mámoros lenne a fénytől, kalapjával integet az erdő felé. Költemény ez is, a maga módja szerint, talán szebb és derekabb is, mint azok az óragépre járó klapericiák, amiket vasárnaponkint olvasok, pikáns bárónőkről, vaksi omnibuszlovakról, schneidig huszártisztekről . . . eh, mi közöm velük! Az én szép hervadó, rég nem látott erdőm itt kezdődik a vízmosásnál. A patakon innen legelő, kőtuskók és tölgyfacserje ,unnan már a rengeteg. Amint lefelé gördül a kocsi a dombról s az őszies, bronzszinü lombokon végiglátok, mintha kiáltanom kellene valamit neki, aminek nincsen formája, csak hangja van, ha