Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)
1894-11-04 / 308. szám
m ._____________________________________ pesti hírlap 1890. november 4. festhetik, alig becsüljük 20-ra. A történelmi tájképekre vagy szoborművekre kétségkívül könnyebben találhatni megfelelő művészi erőket. Eléggé szembetűnő tehát az az ellentmondás, mely a történelmi festők s a készítendő történelmi festmények arányában rejlik. Az képtelenség, hogy 20 festő 100 történelmi festményt a törvényhatóságok részére s még ki tudja mennyit a kormány számára megfesthessen 1896. évi március haváig, amikorra a festmények már a kiállításba küldendők. Mielőtt kétségbeesnénk, csak egy vigasztalásunk marad, illetve kettő. Hogy : — hátha az a 30 vármegyei festmény csak 30 marad s nem emelkedik a száma 100-ig ? — s hátha az a 30 festmény is csak a papiroson marad határozatban ? Mert eddig hiába kérdeztük a művészeket, kaptak-e már megrendelést? Senki se tud róla semmit, pedig egyes megyék már régen határoztak s a millenniumi kiállítás ideje ijesztően közeleg. A históriai festményeket pedig tudvalevőleg nem lehet egy-kétülésre fölfujni. Mikor ezt a halogatást mérlegeljük, gyanító sejtelmek vesznek rajtunk erőt. Minden vidéknek meg van a maga titkos piktorja, ki nem annyira művészete, mint összeköttetései révén szerzi meg lokális hírnevét, ki azonban az orsz. képzőművészeti társulat, a „Nemzeti Szalon“, vagy a képzőművészek orsz. egyesülete előtt tökéletesen fekete ember. Félő, hogy egyik-másik millenniumi festményt eféle avatatlan kezekre bízzák s a kiállítás juryje kénytelen lesz egyikmásik törvényhatóság megrendelt protekciós festményét visszautasítani. Nem, ilyen műpártolás helyett inkább csak kuglizókat építsünk! Millenniumi buglizókat!! Vagy ha komoly művészi alkotásokról van szó, akkor minden percnyi halogatás megrovást érdemel. Hogy a kormány idejekorán megteszi azt, amit tehet, abban bízunk. De a vármegyék szándékában még kétkedünk. Kézdi-Kovács László főcsoport főépületénél szükséges asztalos-, lakatos-, mázold- és üveges-munkákat 7888 frt 60 krért a legolcsóbb ajánlattevő Reiner Károlynak, Szegeden; e) ugyanezen épületen szükséges cement-munkákat a legolcsóbban ajánlkozó De Pál Lajosnak 2733 frtért. Mindezen munkálatok fedezése e versenytárgyalások eredménye alapján kevesebbe kerül, mint amennyit a kiállítási igazgatóság tételekre előirányzott, mind az öt tételnél eddig 15.610 forint megtakarítás volt elérhető. A király-pauillon. A bizottság tüzetesen megvizsgálta Steinhardt és Lang terveit, valamint a mérnök- és építész-egylet által első díjjal jutalmazott Kolbenheyer Viktor-féle tervet és úgy találta, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hiányai, de egyik sem áll annak az eszmének a magaslatán, melyet képviselni és kifejezni hivatva volna, mihez képest a bizottság valamennyi szavazattal három ellen azt határozta, hogy a keresk. miniszter urat, mint az orsz. bizottság elnökét, arra kéri föl: bízzon meg a királypavillon tervezésével egy oly elsőrendű műépítészt, akire a feladat kedvező megoldását méltán rá lehetne bízni. Az új korzóterület. Az uj korzó-terület újbóli rendezése tárgyában kidolgozott terveket Müller Béla kiáll, főmérnök mutatta be. E szerint az uj korzó már 1895. tavaszán nagyobb fákkal és bokrokkal volna beültetve, úgy, hogy azon a közönség árnyékos üdülőhelyet találjon. A bizottság elfogadja e szépen kidolgozott tervezetet s megvalósítását a kereskedelmi miniszter úr figyelmébe ajánlja. Az iparcsarnok átalakítása. Az iparcsarnok javítására és két szárnyépülettel való megtoldására a kereskedelmi miniszter 100,009 frtot engedélyezett; az iparcsarnok faradjának kellő átalakításáról — az e célra igényelt szintén közel 100,000 frtnyi költség miatt — le kellett mondani. Az építési bizottság azonban ennek dacára fölhívja a kiálló igazgatóság figyelmét arra, hogy lehetőleg elsimítsa e csarnok 85 iki jellegét s evégből külsőleg esetleg a poliedrom színezést is vegye igénybe. Az interieurök, A bútoripar és dekorativ lakberendezések elrendezésének tervezését Meinig Arthur műépítész készítette el és mutatta be. A bizottság ezekre nézve megtette észrevételeit s fölkérte a bútoripari csoportbizottságot, hogy a tervek beosztása, az interieurök világítása és általában az egész csoportosításra nézve, mint erre legilletékesebb közeg, tegye meg észrevételeit. A bizottság a csoport mór stíljét meghagyandónak véli, a színezésnél azonban a lehető legnagyobb egyszerűségre és finomságra kivan törekedni. számban pedig a szükséghez képest foganatosítják, az erdélyi részekben pedig birtokrendezési célokra a háromszögelési munkálatok a jövő évben is folytattatni fognak. Ezredéves kiállítás. — Az építési bizottság ülése. — Az építési bizottság Tolnay Lajos elnöklete alatt tartott ülésében több fontos ügyben intézkedett, u. m.: Versenytárgyalások. A szabályszerűen megtartott versenytárgyalások alapján a bizottság a következő munkálatok kiadását hozza javaslatba: a) A bányászati és kohászati csarnok 72,800 írtért mint legolcsóbb ajánlattevőnek Neuschlosz Ödön és Marcel cégnek; b) a kertészeti munkák kivitelét mint legelőnyösebb ajánlattevőnek 19,310 írtért Petz Árminnak ; c) a földmunkákat mint legolcsóbb ajánlkozónak 10,648 forintért Hirsch Sebestyén és fiának ; da történelmi volt rajta, hát a körözősürgönyök és levelek szétküldése után igen kellemetlen helyzet állt be a papokra is, meg a színészekre is. Már t. i. azokra, akik után voltak. A rendőrök nem is egyenként, hanem tucat számra csípték el az álbankárokat, szégyenére önmaguknak és a rendőrségnek. Ahány vándorszínész akkoriban a vasúti kocsiból kiszállt s a pályaudvaron lépkedett át , annak mindnyájának megmarkolták a gallérját, úgy, hogy mihamar általános derültség kisérte ezt a nyomozást. Az ártatlanul elfogott urak egytől-egyig a lapokhoz fordultak s azok hasábjain zengtek csufondáros nótákat a rendőri intézmény ügyetlensége felől. Mikor az ügy immár nevetség tárgya volt, a rendőrfőnök engem hivatott maga elé s azt kérdezte, hogy volna-e kedvem kinevettetni magam ? Elmerném-e vállalni a bankár nyomozását ? Akkoriban már egyáltalában nem voltam újonc és sikereket mutathattam föl. Azt mondták felőlem, hogy enyém a jövő. Sokra vihetem. Erőtől, vágytól duzzadtam akkor s a kitűzött jutalom is ingerelt. Azt feleltem hát, hogy szívesen, örömmel vállalkozom. Be kell ismernem, hogy ekkor már a vizsgálat sok helyes nyomot mutatott föl s a beérkezett jelentésekből, valamint több előzményből nagy határozottsággal arra lehetett következtetni, hogy a bankár nem ült hajóra s hogy egy ideig nem is szándékozik Amerikába vitorlázni. Az összes jelek azt sejthették, hogy Berthold ur Brémában tartózkodik. Azon a sikkasztókra veszélyes helyen, ahol már igen sokszor megjárták a menekülők. Hogy Brémában húzta meg magát, a honnan menekülni szokás s ahol épen ennél az oknál fogva is nyugodtabban tartózkodhatik. Mikor jól meghánytam-vetettem a dolgot s mikor kellően informáltattam magam, nekiindultam az útnak, igen jó sejtelmek által kisértetve. Folyton azt súgta valami, hogy a bankárral mihamar találkozom s hogy én leszek az, aki a jutalomdijat zsebrerakom. Brémában természetesen mindjárt jelentkeztem és igazoltam magam. A rendőrség emberei udvariasan fogadtak ugyan, de a bajuszuk alatt csufondárosan mosolyogtak. A főnök volt az egyetlen, aki nem mosolygott, de aki mégis legjobban megijesztett. Pedig semmit se csinált mást, mint egy kis statisztikát olvasott föl, amelyben azok a rendőrök voltak fölsorolva, akik a bankárt kétszer-háromszor is elfogták, de a kik alapjában véve mégsem annyira bankárt, mint inkább majmot fogtak. — Szeretném — szólt azután — ha nem növelné ennek a statisztikának a számát. Kissé komorabban távoztam, mint szerettem volna s valamivel reménytelenebből, mint ahogy megérkeztem. Eszembe jutott az is és leverő hatást gyakorolt rám, hogy azon a helyen vad idegen vagyok s hogy a legkisebb ügyetlenséget is igen nagyra fújják föl. Jól fog esni a kollégáimnak, ha rajtam is nevethetnek. Ha majd az én fogásom folytán is elkezd panaszkodni valami színész az újságok ama részében, amelyben „közérdekű dolgok díjmentesen közöltétnek“ Hanem azért mihamar hozzáfogtam a munkához, amely izgató és fárasztó volt. Az első és a második nap igen siváran telt el. Mindössze egy gyanús alak került elém, akinek a láttára megdobbant a szívem. De azután nem foglalkoztam vele, mert a borotvált arcú atyafiban brémai rendőrre ismertem, aki abban sántikált, hogy elfogatja magát velem és egy csapásra csúffá teszen. Eleinte boszantott a dolog, de később még jól is esett, mert nagyobb elővigyázatra ösztönzött. Megtanított arra, hogy immár ellenségeim vannak ott. A harmadik nap délutánján egy polgári vendéglőbe tértem be. Szemben találtam magam egy nagy tükörrel, amely egy embert mutatott vissza. Egy alakot, aki a beléptemkor összerezzent és olyan mozdulatot tett, mintha el akart volna futni. Mikor, ennél a gyanús körülménynél fogva, jobban szemügyre vettem, meg mertem volna esküdni, hogy ő a sikkasztóbankár. Pedig már ekkor túlságosan és nyugodtan viselte magát. A szakála és a bajusza egy hét óta nem lehetett borotválva s látszott, hogy meg akarja növeszteni. Azután a mozdulatai is gyanúsak voltak. Már-már majdnem fölálltam és majdnem a vállára tettem a kezem. De az utolsó percben mégis abban hagytam a szándékomat, úgy okoskodván, hogy ráérek még arra. Elvégre is, most már nem menekedhetik meg előlem. Ám volt még más indokom is. Látni akartam a járását, mert az információban arról is volt szó, hogy olykor-olykor billegeti, hintálja magát. Utánzásban láttam is ezt a billegető és hintáló járást, úgy félóra múlva, miközben idegesen és gyakran nézte a zsebóráját, fizetett és eltávó Műszaki hírek. (Az országos kataszteri fölmérés) működése a jövő évben a következő lesz : A kataszteri háromszögelés és határleírás Pozsony-, Nyítra-, Bihar-, Szatmár- és Arad megyékben, a részletes fölmérés pedig ugyanezen megyék egyes részeiben fog történni; az eredmény, tekintettel a terepi s egyéb viszonyokra, mind a három műveletnél egyenlően 45—50 □ mértföldre irányozható elő. A mérnöki helyszínelést Somogy-, Hajdú-, Szabolcs-, Tolna- és Torontál megyékben rendszeresen, Horvát-Szlavonov A „középpárt“ .- Saját tudósítónktól. — B-Gyula, nov. 2.’ Több jelből kérlelhetetlen bizonyossággal arra a következtetésre kell jutni, hogy a Zichy-Esterházy által fölvetett uj pártalakítási kísérletek sikerrel biztatnak, hogy az 1896-iki választás után egy uj párt rukkol be a parlamentbe, mely mandátumait főleg a közjogi ellenzéktől és erős katholikus helyeken ha- lássza. Vidéken az erre vonatkozó törekvéseket jobban lehet látni, mint a fővárosban, beszámolok azon tapasztalatokkal, melyeket itt a dologról szereztem. Hogy Gyula város választóinak zöme kiváló érzékkel szokta megválasztani embereit, annak egyik kitűnő tanúsága Csatár Zsiga, ki több ízben képviselte a kerületet. És mióta Csatár, akit főleg túlságos zsugorisága buktatott ki a kerületből, meghalt, e vidék egyik gazdag földesuraa követi-szék presumtiv örököse. Ezt az urat is bizonynyal ismerik. Neve Verhovay Gyula. A vidéken gazdagon nősült, a battonyai határban jelentékeny kalászttermő dominium ura. Gyulán hetenként bizonyos vendég és négy lovas hintón jön az alkotmányos talajt rigolirozni. Valamelyes sikere már is van. Ez idő szerint a battonyai földesúr, Verhovay Gyula a gyulai 48-as kör elnöke. A dignitás nem túlságos nagy. Mert tudni kell, hogy — egy helyes kifejezéssel éljek — a gyulai 48-as körben csupa ,,Kleibert"-pártiak vannak. Ezen az úron ugyancsak rajta maradt a neve. Az eset az, hogy a múlt választáson Klojber vasúti tisztet Terényi kortesei egész nap persvadeálták, hogy szavazzon le a jelöltjükre, mire Klojber egész határozottsággal kijelentette, hogy azt nem teheti. Már tíz kortes kifáradt az alkotmányos puhitás kemény munkája között, mikor végre a választási küzdelem vége felé kijelentette Klojber : — Hát hiszen leszavaznék én szívesen, ha lenne szavazatom. A Verhovai 48-as körje is ilyen Klojber-pártiakból való, de a választás még messze van és Verhovay reméli, hogy addig a körbe a szavazattal bírók is bevonatnak. Nem is múlik el olyan nemzeti ünnep, hogy Verhovay ne beszéljen a népnek, lakomát ne rendezzen. Mert hiába, fehér asztalnál rigolirozzák legnagyobb sikerrel az alkotmányos talajt. Még mielőtt fönt Budapesten tudatára jutottak volna az ellenzéki pártok, hogy agrár-allűrökkel meg lehetne